A roma népességre vonatkozóan kevés hivatalos adat áll rendelkezésére. A népcsoport jellemzőinek elemzése definíciós problémákat és alkotmányos, emberi jogi és adatvédelmi aggályokat egyaránt felvet, mivel nem létezik objektív kategória, ami alapján eldönthető lenne az, hogy ki tartozik a roma népességhez és ki nem, s csak az tekinthető roma származásúnak, aki annak vallja magát. Az EU is elutasít mindenféle faji alapon történő meghatározást

A hazai roma népesség átlagos életminősége, lakhatási színvonala, egészségi állapota, foglalkoztatottsága, iskolázottsága a társadalom egészénél lényegesen rosszabb.

Az 1971. évi szociológiai vizsgálat adatai szerint a 14 éven felüli roma lakosság 39%-a volt analfabéta, míg a nem roma lakosság körében gyakorlatilag már nem voltak írni - olvasni nem tudók. Az 1971-es és az 1993-as országos reprezentatív vizsgálat eredményeinek összehasonlítása alapján az analfabétizmus 39%-ról 8%-ra csökkent a roma lakosság körében.

A roma lakosság esetében az általános iskola elvégzése terén javultak az arányok. Bár az utóbbi évek intézkedéseinek (ösztöndíjak, kollégiumok, egyetemi előkészítők) köszönhetően nőtt a közép és felsőfokú végzettségűek aránya a romák között, az össznépességhez viszonyítva továbbra is nagy a lemaradás. A 18-74 éves roma népesség 83,6%-a legfeljebb általános iskolai végzettségű, mely arány a teljes lakosság körében 27,9%. A roma gyermekek 94%-a végzi el az általános iskolát, közülük 85% tanul tovább valamilyen középfokú oktatási intézményben. A felsőfokú végzettségűek aránya a romák körében 1%-os, a teljes népességben 13,5%. Az iskolai lemorzsolódás továbbra is nagy probléma, melynek legfőbb oka a családok anyagi teherbíró képessége. Szociológiai felmérések alapján 700-ra tehető az olyan iskolák száma, melyben a roma gyermekek szegregáltan (külön osztályokban) vesznek részt az iskolai oktatásban.

Az utóbbi 5 évben nagyon sok roma szervezet és kisebbségi önkormányzat kezdett el – kormányzati segítséggel – olyan – elsősorban oktatási, foglalkoztatási – programokat, melyek a képzéseket követően a tartós munkanélküliség csökkentését célozták meg. A civil önszerveződés egyik jó példája a többfunkciós (szociális, foglakoztatási, oktatási, egészségügyi prevenciós, információs támogatást nyújtó) roma közösségi házak létrehozása, melyben nagy szerepe van a roma civil szervezeteknek és közösségeknek.

Ehhez a tételhez nem találtam  konkrét anyagot, de erről elég sokat lehet szerintem blablázni.