Weöres Sándor (Szombathely,1913-1989)

- 1932-ben A macska c. művel mutatkozik be, postán küldi be a ’Névtelen Jegyző’ c. folyóirathoz, ez évben bekerül a Nyugatba is
- egyetem Pécs, majd könyvtáros, ; Székesfehérvár; Bp.
- 1951-től a kultúrpolitika nem viseli politikamentességét, állása sincs, művei se jelenhetnek meg à fordít.
- 1956 után jelenhet meg A hallgatás tornya
- elbeszélő költészetében korok és témák váltakozása:
Istár pokoljárása: egy ősrégi mezopotámiai mítosz újraidézése
Psyché: egy felvilágosodott biedermeier költőnő lelki kalandjainak verses regénye, amelyben fontos szerepet játszik a hajdani görögös kultúrájú, tragikus sorsú poéta, Ungvárnémeti Tóth László
Hideg van (1934) – első verseskötete, még sok vers hasonlít mestereiéhez
A kő és az ember (1935) – második verseskötete saját hangján; a címadó vers: néger spirituálé átköltése, elemi erejű, ősi mitológiai képzetekkel
Már minden nappalom: bonyolult hangszerelésű, egy élethelyzetet, közérzetet összefoglaló dal
Valse triste: sokféle érzés, hangulat összeszövése, fátyolos fény-árnyék játék egyszerre közvetít sajgó szomorúságot, és fájdalmas édességet. Motívumok felhangzása, visszatérése, módosulása, távolodás, közeledése. Zenei rondóformát utánozza. ő maga mondja a modern versről azt, ami erre a versre is igaz: „tartalma, értelme, mondanivalója megfoghatatlan, mégis létező, mint a muzsikáé, nem tudjuk pontosan, mit jelent, mégis félelemmel átalakít.”
Medúza (1944) – nagy áttörést jelentő kötete

- rokonság a népköltészettel; elsősorban az archaikusra, a darabosan súlyosra, kezdetlegesre fogékony
- nagy súllyal bírnak a mitikus, biblikus énekek: Istár pokoljárása; zsoltár-imitáció sorozat
- mítoszfeldolgozásai később: ősi történetek, létképletek tömbszerű szépsége, barbár ereje jelenik meg
- apokrif mítoszok: Az első emberpár, Mahruh veszése
Rongyszőnyeg: megsokszorozza a magyar költészet formakincsét; őszi éjjel izzik a galagonya, Országúton hosszú a jegenyesor. Kisfiúk témáira: vad humor, gyermeki észjárás
Elysium (1946), A fogak tornáca (1947)

- írt verset képzelt nyelven, és azonnal lefordította magyarra: Barbár dal, Arany kés forog
Táncdal: tiszta ritmust jeleníti meg, értelmetlen szöveggel; táncdobogás lekottázása
Az áramlás szobra: játék a szavak, hangok lehetőségeivel; szavak egymásba csúsztatása; disszonanciák és harmóniák teremtése
A hallgatás tornya (1956)
- mítoszfeldolgozások: Medeia, Orpheus, Minotauros
- ősi mítoszok utánzásai: Tatavane királynő, Mohruh veszése, A Föld meggyalázása
Zárásként Ars poetica: „lélek árján fénylő örök igéket” akarta elfogni, egy szennyezetlen világ üzeneteit közvetíteni
Tűzkút (1964), Merülő Saturnus (1968)
Mária mennybemenetele (1952-ben anyja halálára), + Salve Regina: a keleti filozófiáktól visszavonult a Medúza-beli zsoltárparafrázisok eszmevilágához; a keresztény képzetkörhöz kapcsolódik az élet, halál, szenvedés, felemelkedés; nyilatkozataiban erkölcsi mintául emlegeti a jézusi embert.
- Kísérletezik:
Mallarmét forít, szonettjeiben próbálgatja a mondatépítéseket, közben létértelmezés is történik
Grádicsok éneke: szakrális, misztikus világmagyarázat
Fairy Spring: szókimondó, hamvasan ártatlan erotikus versfüzér
Egérrágta mese: mulatságos groteszkek, vad szatíra, roncsolt vers
Téma és variációk: mulatságos szöveg egyetlen mondat szavainak kombinálásával
szerep: a múlt századi költőnő: Lónyai Erzsébet: 19. sz. elejének hangján szólal meg: ’Három veréb hat szemmel’; Psych’: verses regény „egy idegen, könnyűvérű, szép hajdani hölgy” életéről
Utolsó éveiben depressziós; utolsó versek: Kútbanéző (1987): rövid, feljegyzésszerű darabok

Nemes Nagy Ágnes

- Kettős világban c. kötet (1946)
- Nyugat verselését folytatva személyes énlírában írta, de alkati törekvése szerint szokatlanul tömörebben, olykor kihagyásos, nagy logikai ugrásokkal a létezés alapproblémáit járva körül
- Mohó, kereső intellektus kutatja a végső kérdéseket; bűnt, szörnyűségeket, halált látva az egzisztencia sötét reménységeit keresi
- Címek: Az ismeret, a Bűn, A reményhez, A szabadsághoz
- Verslezárásai: a nyíló értelem, az állati halál, a csillagokba lépő mérték
- A fogékony elme, az érzelmekkel tele létezés egységét kívánja kitapintani
Szárazvillám c. kötet (1959)
- a közvetlen alanyitól távolodó kifejezésmódot hozott létre, új poétikai megközelítés
- az alanyi vallomásosság egy függönyön át villan csak fel, a tárgyi lírának ad teret
- T.S Eliot szavai szerint a költő valami „objektív korrelatívot” hoz létre, a szimbólumtól némileg eltérő tárgyi megfelelőt, mintegy kerülő úton felkelteni, szuggerálni a közvetlen, a vallomásba nem foglalt (nem foglalható) lírait és alanyit.
- Rónay György szerint Nemes Nagy Ágnes elénk állítja a >dolgot<, >költői valóságot<, ami egzisztenciális állapotot kelt fel az olvasójában; azt, ami az alkotót eredetileg késztette
- Tárgyiasításának sajátosságai:
- Felfűtött, szinte dadogó indulatú, kihagyásos módon képes létrehozni a verset
pl. A gejzír, A látvány, Vihar, Fenyő
Egymástól látszólag teljesen idegen tényeket, különböző jelenségeket helyez bele a versbe pl. Patakban, Balatonban, Paradicsomkertben
- Az irracionális racionálissá tétele: pl. Ekhnáton-ciklus. Isten-igény, isten-vágy, isten-teremtés legszókimondóbb, leghevesebb problémája jelenik meg benne.

Juhász Ferenc

Katona Gergely: A halottak rendje – Juhász Ferenc emlékezetstílusáról

- memória
- a hagyomány újrafelvételének eltérő koncepciói részt vesznek abban az interakcióban, amely a megőrzött jelek reszemiitizációja során meghatározza az önmegértés az olvasás és az alkotás mint olvasás horizontjait.
- a halottak
- Radnóti Sándor Halál-líra címmel írt Juhászról életmű-kritikát (elutasítja a Juhász-lírát)
- Gyakori téma a halál, pl. kötetcímek: A halottak királya, Halott feketerigó; cikluscímek: A halottak éposza, A halottak királyai, A halottak faggatása; verscímek: A halottak faggatása, A bekerítő halottak
- Bodnár György: Juhász Ferenc élete adatokban: megmutatja a költői önszemlélet szempontrendszerét, rávilágít, hogy a Juhász-életműben a memóriának leginkább a diegetikus paradigmájával lesz dolgunk. E paradigma műfajai: mítosz, eposz, história, mert ezek szolgálják leginkább az emlékezet eltablírozódását. Emlékezet instrukciós alakzatai: emlékműkultusz, emléknapok, évfordulók legfrekventáltabb helyeikkel: temetők, nemzeti múzeumok.
- a világmindenség nemző-apja: József Attila
- életrajzi pont: első felesége, Szeverényi Erzsébet 1972-ben öngyilkos lett + József Attila, Latinovics Zoltán öngyilkossága à halottakhoz való viszonyulása. Vers: Latinovics Zoltán koporsója kívül-belül teleírva, mint egyiptomi múmia-bábok
Sóhaj c. vers 1956-ból: előszó a Hazám c. József A. kötethez, majd a Dunánál is helyet kap. Jelenet: József Attila a sírjánál szótlanul kivallatja Juhász Ferencet: „az életbe bele kell halni, mert ez törvény, de csak így szép, így igaz. A kötelességre tanított meg engem a Szótlan: azt mondta, szemed van láss; szíved van, fájjon; tudatod van, keresd meg hát a Törvényt, az Összefüggést.”
Mit akart József Attila?(1971): utal a Kerepesi-temetőben heverő csontokra, majd litánia műfaját idézve kifejti a költő és saját tapasztalatai közösségét. „Én ismerem…” Szenvedések, Semmi hívásának való megfelelés, emlékezethez való viszony. Az igazi költőt a globális emlékezet hordozásának kötelessége terheli, e feladat felvétele helyezi be őt a hagyomány hangsúlyozottan organikus láncolatába. Az előd képeinek beolvasztása a saját beszédmódba. A hagyomány követője túlnövi a korábbiak tapasztalati zónáját, miután véglegesen integrálta azt a magáéba.
Egy emlékszoba titoktalan-titkos csöndjében merengve(1975, József A. emlékszoba megnyitására írt verspróza): a helyet az „átadó tudat, a folyamatosan átadó tudat maradandósága” szenteli meg, teszi halhatatlanná
Harc fehér báránnyal (1956-65) kötet: egész ciklust szentel a költőelődöknek
József Attila sírja: botrányt váltott ki. Juhászi poétika fordulata: 1954-ben villámcsapásszerű elhatározás, hogy a halál pontosabb megértéséhez, természettudományos ismereteket kell szereznie. A versben a költő Kerepesi temetőbeli sírjának méltatlan elkülönültsége áll à magány. A halott testet atomokból álló építményként is mutatja (fogtömést, mint idegen anyagot); József Attila világmindenségben elfoglalt helyét emeli ki. Zárókép: Pieta-parafrázis.
Karácsonyi ének József Attila sírjánál: Téli táj: egzisztenciális kiszolgáltatottság. Karácsony: remény időszaka, mégsem oszlatja el a sírnál álló költő kétségeit afelől, hogy elődjével közös küldetésük nehezebbé vált. Az iszonyattal szembenéző költő-magatartás a követendő. Záróstrófa képei: magára maradt költő fején jégből való (Téli éjszaka c. versből) tövis-korona (Jézus); ami „izzó arany-abroncs” (Dózsa György), és ez a kép további társítással a költő feje köré volt éjszakává, a csillagos űrré tágul.
József Attila megvalósult reménye (1980): sorsközösség az anyjához fűződő élmények hasonlósága miatt;

Az esztétikai identifikáció (Jauß fogalma) öt formája Juhász-lírában

- Asszociatív identifikáció: József Attila sírja c. vers Pieta-parafrázisa: a szemlélő identifikálódik egy játszó csoportosulással, belehelyezkedik egy szerepbe, egy eljátszott cselekvés zárt, imaginárius terébe, maga is túlemelkedik szemlélet és részvétel szembeállításán. A halott Krisztust sirató Szűzanya szerepébe helyezkedő költő közös játéktérbe kerül József Attilával, pontosabban a halott költőelőd messiási szerepe készteti az alakba való belehelyezkedésre, hogy immár egyenlővé válva közös történetükben most ő nyújthasson vigaszt a halottnak.
- Admiratív identifikáció: lényege: az az esztétikai beállítódás, mely egy előkép tökéletességére tekintettel képződik, s csodálata az ideálisba emelt példakép irányában töretlen. Juhász József Attiláról szóló passzusai a mi életvilágbeli köreinken túlemelő tulajdonsággal látják el József Attilát: Megváltás-hala, mindenség Arany-ága, Legelső Jel.
- Szimpatetikus identifikáció: Karácsonyi mese (A boldogság c. kötet 1984): a költő mesét mond lányainak, meséje saját gyermekkorára épül, de közben a lírai beszélő József Attila 1937-es karácsonyairól mesél, József Eta emlékei alapján. Idegen énbe való beleérzés esztétikai affektusa megszünteti a csodálat distanciáját, s a szenvedő hőssel vállalt szolidaritásra szólít. A zárlatban elszaporodó allúziók az Altatóra és a Bevezetőre utalnak
- Katartikus identifikáció: a szemlélőt kiragadja reális érdekeiből és életvilágába való belebonyolodottságából, hogy a tragikus megrendülés, vagy a komikus megkönnyebbülés segítségével kedélyét felszabadítsa, s újra megnyissa az élete felett való rendelkezés szabadságára. Az előd együtt-átélt szenvedései után a másként döntés érlelődik meg válaszként.
- Ironikus identifikáció. Jauß szerint: ez akkor áll elő, ha egy felkínált identifikációt a szereplő-olvasó viszony későbbi módosulása ironizál, vagy egyenesen megtagad. Annyiban vonatkoztatható ez a Juhász-lírára, mert az ironikus megvilágítás célja, hogy a befogadó kiragadtassék az esztétikai tárgyhoz való reflektálatlan odafordulásából, s esztétikai és morális reflexióra kényszeríttessék.
A többiek, avagy burjánzások és örvénylések
Örvénylések Bartók Béla körül: a Bartókot fojtogató kortársi Mo. visszataszító, megszemélyesített jelenségeit festi le; rövid cselekményében a zeneszerző-figura megkísértése éjszakáját élő Krisztus szerepében tűnik fel. Személyes elhivatottsága adhat hangot ahhoz, hogy az ország igazi hangja megszólaljon, kiszabadítja ugyanis a földből a földalatti asszonyt, akinek a „Szájából ősi dallam tör elő”, „kiemeli a testet a sírból: a tetszhalott népet”. Népiesség és populista újraértelmezésének koncepciója. A szöveg másik fontos eleme. Bartók képét vizsgáló költőnek József A. és Babits arcvonásai is felötlenek. A test a költői életművek értékeit, jellegeit kigyűjtő centrum.
Babits-burjánzó (A boldogság c. kötet A megérintett ünnep ciklus záróverse. A ciklus az irodalmi hagyomány jelentős alakjait szólítja meg. A halott költő meghatározó szellemi élményeit idézi meg. Pieta-képre fut ki.
A megőrző folytonosság (1973): Babits tanította meg arra, hogy „minden múlt a miénk, hogy minden múlt a tulajdonunk, arra, hogy minden múlt okos és pontos szellemiségét őriznünk, megőriznünk kell, eszmélkedésünkbe, szellemi tulajdonunkba, töprengő és eszmélő szívünkbe kell építeni a hagyományokat.” – tradíció megőrzésének globalizáló koncepciója
- hosszabb összegzés, avagy a dialógus jellege
- József Attilához fűződő viszony: Karácsonyi mese: melyben a Szappanosvíz c. költeményt parafrazeálja. További hatások: A Dunánál, Óda (Óda: A csörgőkígyó hőszeme, kötet A testek búcsúzása vers)
- Babits: Jónás könyve (cet motívum átértelmezése); Juhásznál: Harc a fehér báránnyal kötet Isten szájában; Téli nap, A szivárványszínű cethalra
- Juhász hagyományhoz való viszonyában a poétikai nyelv átformálása úgy írható le, hogy az irodalmi tradíció kitüntetett alakjainak a képalkotását egy határozott és az életműben meghatározó jelentőségű koncepció alapján értelmezi újra.

Nagy László: Jönnek a harangok értem – Czine Mihály

- az utolsó esztendőkben írt versei is hoztak új színeket:
- versei gondolatibbak, koncentráltabbak lettek
- képeinek értelmi súlya megnőtt
- még nagyobb teret kaptak a köznapi mozzanatok
- oldódtak a régebbi görcsök
- szólammá erősödtek a játékos, aforisztikus és fricskás hangok
Bárányos dedikáció, Madaras dísztávirat:
- erőgyűjtésként és vigaszként betegnek, barátnak, testvérnek
- szíve aranya és fölényes verstudása mutatkozik meg bennük
- de meghatározó élménye utolsó éveiben is a sebzettség, veszélyeztetettség maradt
- veszélyeztetett lét: gyermekkorától kíséri, de az idő gyors múlásának élménye, erő gyors fogyásának hiedelme felerősíti benne. Szembenéz az elmúlással, halálra elkészült, de az életre szavazott, és mozgósított mindent az elmúlással szemben: emléket, hitet, szerelmet.
- Fejfás versek: kápolnaemelés a meghalt barátoknak + saját pere az életért, jövőért
- A Jönnek a harangok értem versei nem a halál holdudvarában születtek
- A világgal viaskodott: a közösség boldogulásával, ember emelkedésével foglalkozik; eszmét és gyakorlatot szembesít
- Anya, apa, szülőföld végigkíséri líráját, ezektől búcsúzik a Jönnek… -ben
Jönnek a harangok értem c. vers:
- valóság és valóságfeletti, tények és álmok eggyéolvadása
- megy haza a vers írója, jelen és múlt egybeszövődik benne
- hűség, emberség vallomása, a mindig feltámadásra kész ember harangszava
„az ember ne adja meg sohase magát. Vigye csak, akár egyedül is, akár térdig hóban, szívéig fagyba is a szivárványt, a hegy magasába.”

Nagy Lászlóról egy vers ürügyén – Fodor András

- első kötete: Tűnj el fájás
- A tüzér és a rozs
- Az országház kapujában, 1946
- A versben bujdosó c. kötet Seb a cédruson c. ciklusában található
- személyes szereplői Péter és Julcsa
- sorai lépcsőzve hosszabbodnak