A kommunikáció tartalma az „üzenet”, azaz a tájékoztatás, a felvilágosítás, az értesítés, a hír, az adat: az INFORMÁCIÓ. Nagyobb a befogadás esélye, ha a hiányt az információs hézagot információs igénnyé emeljük.  Az információ értéke attól függ, hogy mennyi bizonytalanságot szüntet meg a fogadó félben, hogy hiánytalanul  tartalmazza-e a szükséges tartalmi elemeket a közlés. Kritérium: az információ teljessége, az adatok helyessége  és az összefüggések felismertetése. Fontos megtanulni az információ kezelését, rendezését.

Az információ az érdekérvényesítés eszköze a kommunikációban, minthogy hírforrás, egyfajta tőkének tekinthető. Abból, hogy ki milyen információt áramoltat, következtethetünk hatalmi státuszára is. Az információ hatalom, mert akinek valamilyen ismeret a kezében van, olyan amit a többi ember nem tud, akkor azzal az ismerettel hatalmat tud gyakorolni. Pl. a rendőrségi nyomozások (vagy újságírói munka) során az informátor szerepe igen fontos, mert olyan adatok , ismeretek birtokában van, mely döntőek lehetnek a nyomozás előrevitelében (adott cikk megírásában). Az információ(val), által birtokolt hatalmat legintenzívebben a médiumok és a politika gyakorolja. Cél a befolyásolás, a tájékoztatás. Ez lehet szándékosan vagy nem szándékosan félretájékoztatás is.

Fontos az információrengetegből a szelekció, illetve a felnagyítás, egy hír kis- és nagy elbeszélése. A hírügynökségek azok melyek a médiában az információ halmazt szolgáltatják. Hogy ki mit emel ki ebből a halmazból és hogyan kíván élni vele, mit kíván közölni, ez a hatalom és a szemlélet tükröződik benne (ki milyen irányultságó, kikhez szól, ki a célközönség).

Az információ megszerzésével olyan tudásra teszünk szert, mely addig nem volt a birtokunkban.

Az információ szó etimológiája: latin eredetű, informare (az anyag megformálására utalt), később a „kiképez”, „tanít”, „képzetet alkot” értelmeket is felvette. Ma információval bírni annyit tesz, mint részadatokat – egymással akár össze sem kapcsolódó részadatokat – tudni.