Tényközlő műfaj

- Lényege az esemény és a sztori

- Lehet készíteni minden rendezvényről (mely tudatos tervezőmunka eredménye - pl.  labdarúgó mérkőzés, pártkongresszus), és rendkívüli eseményről (spontán események - balesetek, katasztrófák).

- Alapja az információ, amelyet a tudósító a hírszerkesztés elvei alapján dolgoz fel.

- Ugyanúgy tartalmaznia kell az alapvető információkat (vagyis hogy kivel, mikor, hol, mi történt), mint a hírnek.

- Ugyanúgy van leadje, mint a hímek, és ugyanúgy a híreket befolyásoló tényezők dominálnak a megszerkesztésében.

- A tudósításnak is vannak formai és tartalmi tényezői.

- Abból, hogy a tudósítás a tényközlő műfajcsaládhoz tartozik, következik, hogy objektív műfaj, azaz véleménynek nem szabad benne lennie.

- A tudósításban nem tükröződhet a tudósító személyes véleménye, illetve nem jelenhet meg a tudósítót kiküldő médium irányvonala, politikai irányultsága.

- Ehhez képest azonban vannak szubjektív mozzanatok, a tudósításban.

- A hír személytelen, a hírt a kibocsátó médium hitelesíti. A médium tartozik felelősséggel tartalmilag, jogilag minden tekintetben a híreit.

- Ehhez képest a tudósításnál a tudósító személye hitelesíti az eseményt.

- A tudósító megfigyelői pozícióban van - kívül áll az eseményen, nem vesz részt benne.

- A tudósító feladata, hogy rekonstruálja az eseményt, és valósághűen továbbítsa a közönség felé.

- A valósághűség nemcsak azt jelenti, hogy tényekben és adatokban pontosnak kell lennie a tudósításnak, hanem azt jelenti, hogy a tudósításnak arról a bizonyos eseményről a maga totalitásában kell beszámolnia. Ez azt jelenti, hogy a tudósításnak tartalmaznia kell az előzményeket, a körülményeket és a várható fejleményeket.

- A tudósítás eredetileg jelentés volt, azaz valaki valamiről hírt adott, beszámolt. A jelentéseket kereskedők, kémek vagy utazók készítették, és ezek elsősorban üzleti jellegű tudósítások voltak.

- A tudósítás igazán az újságok közti verseny kapcsán vált elit műfajjá. A XIX. század közepétől lettek egyre gyakoribbak a tudósítások, beszámolók.

- A tudósítás nagyon ritkán vállalkozik arra, hogy az esemény miértjére is válaszoljon. A tudósító inkább un. háttérmagyarázatot fűz magához az eseményhez, hogy segítsen megvilágítani az előzményeket és a körülményeket. A miértre általában a kommentár vállalkozik.

- A sajtóban gyakori a vita, hogy mi legyen a helyes sorrend. A helyes sorrend egy esemény kapcsán a következő: Először jön a hír, ahhoz kapcsolódik a tudósítás, és attól elválasztva a kommentár.

- A kommentárt a tudósítástól ugyanúgy kell elválasztani, megkülönböztetni, mint a hírtől Pl. nyomtatott sajtóban kerettel, más betűtípussal).

- Ugyanazok a szabályok érvényesek a tudósítókra, mint a hírszerkesztőkre. "Vagyis hírműsorok tudósítói, szerkesztői nem írhatnak, vagy mondhatnak kommentált - ez összeférhetetlen.

- A tudósítók az eseményt a hírrel szemben élményszerűen igyekeznek megragadni - ez egy szubjektív mozzanat. Az elmén) azt jelenti, hogy van egyszer az esemény (az a történés, amelyről beszámolunk), de a puszta történését kiegészítjük az esemény atmoszférájával.

- Egy jó tudósító megtalálja a helyes arányokat a tényszerűség, és az atmoszféra élményszerűség; közvetítése között.

- Ebből következik az is, hogy a tudósítás nem tartalmazhat sem értékítéletet, sem minősítést. A személyes megfigyelésnek azonban helye van.

A személyes megfigyelés azt jelenti, hogy mennyire tudom teljessé tenni a tudósítást, fel tudok-e ismerni fontos részleteket, momentumokat.   Ezért azt is mondhatjuk, hogy egy eseményről - ha a hírszerkesztők a szakma szabályai szerint járnak el - nem lehet alapvetően két-három különböző hírt leadni

- A tudósítások azonban nyilvánvalóan eltérnek egymástól, és éppen ebben a bizonyos személyességben ragadható meg a különbség.

- A tudósítás személyes (intim) műfaj.

- A tudósító legfontosabb tulajdonsága a tárgyilagossága. Legfontosabb feladata, hogy az általa feldolgozott eseményt valósághűen, az összes körülményt figyelembe véve, az összefüggésekre és a háttérre is figyelemmel a maga totalitásában dolgozza fel.

- Az újságíró (tudósító) köteles az eseménnyel kapcsolatos összes elérhető - nemcsak a hivatalos - forrást igénybe venni.

Az információkat ellenőrizni kell (lehetőleg két, egymástól független forrásból)! A forrást meg kell jelölni!

A tudósítói munka alapelvei

1.    Miközben a teljes tárgyilagosság lehetetlen (mert a tudósító illetve a szerkesztő újságíró maga is ember, azaz objektív és szubjektív körülményektől meghatározott) a tudósító mégis köteles olyan tárgyilagosságra törekedni, amilyen emberileg csak lehetséges.

2.    Teljesen természetes, hogy a tudósító szinte minden témában érzelmileg érintett.

3.    A tudósítónak kerülnie kell a személyes vélemény kifejtését.

4.    A tudósítónak nem szabad pejoratív (rosszalló), sértő módon foglalkozni a személyekkel és intézményekkel és kerülnie kell az anonim vádakat.

5.    Minden megvádolt személynek vágj intézménynek jogot kell biztosítani az azonnali válaszra.

6.    A tudósító, munkája során óhatatlanul szembekerül személyekkel vagy intézményekkel, de ez nem lehet öncélú (ez a munkával járó kellemetlenség).

7.   A tudósító, amikor objektivitásra (pártatlanságra) törekedve lehetőséget ad egy bonyolult kérdés többoldalú bemutatására, ezzel nem a felelősség alól bújik ki, hanem éppen a felelős újságírás gyakorlata szerint jár el.

8.    A jó tudósító fegyelmezett - a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtja -, igyekszik mindent megtenni azért, hogy megismerje az adott esetet, illetve, hogy azt pontosan és becsületesen bemutassa.

9.    A tudósító mindig legyen tisztában azzal, hogy az eseményben résztvevő személyek általában lojálisak, egyrészt önmagukhoz, illetve az általuk képviselt intézményhez. A tudósító csak a közönséghez köteles lojálisnak lenni.

A hír és a tudósítás mindig a szerkesztőségé, a kommentár (vélemény) mindig az újságíró személyéhez kötődik.

A tudósító tárgyilagossága függ az általa felhasznált szakértői, tudományos és archív anyagok minőségétől, a felkért - lehetőleg független - szaktekintélyek véleményétől, ezért a lehető legkörültekintőbben kell eljárni a felhasznált háttéranyagok és szakanyagok kiválasztásánál. A tudósítónak egy-egy ügy kapcsán tisztáznia kell saját véleményét, szembe kell néznie saját érzéseivel, mert ez a feltétele annak, hogy képes legyen a korrekt, tárgyszerű közlésre.

Tudósítás II:

A tudósítás lényegében hír, azonban mégis több annál. Amellett, hogy a lényegre szorítkozik, igyekszik átadni a helyzet hangulatát, hiszen a helyszínen tartózkodik (pl. haditudósító). Annyiban különbözik a hírtől, hogy nem személytelen, hanem az újságíró saját személyével hitelesíti az eseményeket. A tudósítás ugyanarról számol be, mint a hír (kivel, mikor, hol, mi történt?) de kitér a mikéntre is. A miértre általában nem tér ki, mert erre a riport vállalkozik. A tényközlő műfajcsalád tagja.

Jellemzők, kritériumok:

  • Alapja: információ
  • A tudósító a helyszínen van, saját személyével hitelesíti az általa továbbított hírt, beszámolót saját élményeivel egészíti ki
  • Habár benne van az újságíró jelenléte, az nem tolakodhat előtérbe, nem veszélyeztetheti az objektivitást, csak meg adja a tudósítás hangulatát, atmoszféráját
  • Adat, tényszerűség egyensúlya a hangulati, atmoszférikus elemekkel
  • Tájékoztatás szabályai:

û        gyors, pontos, hiteles

û        nem tükröződhet az újságíró, szerkesztőség véleménye

û        nem tartalmazhat értékítéletet, minősítést

û        a szubjektivitás a legnagyobb veszélyforrás

û        az újságíró az általa feldolgozott eseményt a maga teljességében, valósághűen az összes körülményt figyelembe véve az összefüggésekre és a háttérre is figyelemmel a maga totalitásában dolgozza fel

û        az összes elérhető forrást a helyszínen igénybe kell venni, meg kell jelölni

û        olyan mértékű tárgyilagosságra kell törekedni, ami emberileg csak lehetséges

û        bár a tudósító érzelmileg érintett, munkájában az érzelmeket félre kell tenni

û        személyekkel, intézményekkel nem szabad pejoratív, sértő értelemben foglalkozni, kerülni kell az anonim vádakat

û        minden megtámadottnak joga van az azonnali válaszra

û        a jó tudósító fegyelmezett, pontos, becsületes, lojális a közönséghez, lojális a hírek szereplőihez, nem lehet tekintettel lenni az intézmény érdekeire, felkészült, hiteles

  • Az újságíró tárgyilagossága függ az általa felhasznált tudományos és archív anyagok minőségétől, a szaktekintélyek véleményétől, ezért kell a lehető legkörültekintőbben eljárni a felhasználható háttér és szakanyagok kiválasztásánál