A köznapi kommunikáció elmélete kellően számol az emberi megnyilvánulások "molaritásával", komplexitásával, de nem eléggé tisztázott, tételei nem különíthetők el világosan, és nem ragadhatók meg benne eléggé a kommunikáció elemi szabályszerűségei, alaptételei, amelyek a bonyolult struktúrák összetevői is. Túl sok ezen kívül a köznapi kommunikáció egyes elméleteiben a filozófiai premissza, amely mintegy rejtett antropológiai hátteret ad, számos olyan feltevéssel, amely esetleg adott kultúrák és társadalmi szisztémák emberére érvényes, és nem az emberre általában. A köznapi kommunikáció teóriáiban ugyanis a dolgok értelme, jelentéstartalma, "meaning"-je áll a középpontban, ez pedig többnyire erősen függvénye a társadalmi kommunikáció egész rendszerének. Ráadásul a köznapi kommunikáció elméleteinek egy része túlzottan deklaratív, túlzottan magyarázó jellegű, és így nem ad eléggé teret annak a gondolatnak, hogy ma még csupán a kezdetein vagyunk egy sajátos munkának, a mindennapi magatartás tudatos feltárásának, amely azért nehéz tevékenység, mert mindennapi életünkben ez automatikus, öntudatlan és így természetességénél és magától értetődőségénél fogva nehezen ragadható meg, és még nehezebben validálható. E munka még nem vezethet definitív eredményekre, ma még látnunk kell, hogy a köznapi szituációk értelmezésének kategóriái bizonytalanok, ideiglenesek. A teóriák egy része - hűen a filozófia deklaratív hagyományához - ezt figyelmen kívül hagyja, és a magyarázat igényével lép fel. Az etnometodológia éppen azért szimpatikus - talán éppen azért is hódít - mert felismeri és hangsúlyozza a vizsgálandó terület komplexitását és a vizsgáló tevékenység nehézségét, és a magyarázat helyett a sajátos metodológiát emeli ki.

Igen valószínű, hogy a köznapi kommunikáció a kommunikatív jelenségek összetettebb szféráját foglalja magában, mint ami jelenlegi ismereteink mellett úgy integrálható, hogy egyben a kommunikációs szemlélet is tisztán, szemléletesen kifejthetővé válik A két meglévő integrációs próbálkozás tehát nem kielégítő. Ez a tanulmány ezek helyett újat, másfajtát kísérel meg felvázolni, amely nagyobb mértékben támaszkodik a formális kommunikációs iskolára, mint az összetettebb köznapi kommunikáció teóriáira, de egyben megrajzolja két nagy irányzat összekapcsolásának vonalait is.