A tudományos kommunikáció rendszerét három elem befolyásolja:

a. a tudástermelés belső szerkezetének változása

b. a tudományos információforgalom belső szakmai ellenőrzését biztosító technológiai lehetőségek átalakulása 

c. a tudomány külső társadalmi kapcsolatrendszeri transzformációja.

A három tartományban vagy működési szférában a változások nagyobbrészt hagyományosan autonómok, azonban az utóbbi másfél évtizedben egyre nagyobb mértékben hatnak egymásra. Interferenciájukból következően új kommunikációs struktúra alakul ki. Az eltérő erőtérbeli kutatási kommunikáció és a tudomány társadalmi piac- és elfogadás építése között egyre több az érintkezési pont.

A művészeti kommunikáció: