Érthetõen, röviden: semmit

- Jimmy él. Hat újjal született meg egy kisfiú Kecerakoncán. Friderikusz nősül. Lajcsiékhoz új gyereket hozott a gólya. Frei nem vádol senkit. Zalánkának kibújtak az első fogai. Törött lábbal játszotta végig a meccset. Gyuri mindig is érezte, hogy õ valójában Györgyi. Kisiklott a… megcsalta a… felrobbant az… összedőlt a… mégsem végzik ki… Ilyen és ehhez hasonló információk alapján volna kénytelen képet alkotni a földi életről az a marslakó, akinek űrhajója egy bulvárlapkiadó remittendaraktárába csapódna. A rendszerváltás óta egyre nagyobb ütemben fejlődő nyomtatott és elektronikus bulvársajtó térhódítása láttán megfogalmazódik a kérdés: valóban csak a sikeres marketingnek köszönhető, hogy ma már a közfelfogásban az az ember számít tájékozottnak, aki a bulvárhírekkel tisztában van?

Harle Tamás, az egykori Mai Nap alapító-újságírója, a Vasárnap Reggel korábbi főszerkesztője szerint a bulvár olyan, mint a Fradi: a mozdonyvezetőtől az egyetemi professzorig, a kazánkovácstól a miniszterelnökig mindenki szereti. Definíciójában a bulvár témaválasztása az emberek „primer” érdeklődését célozza meg: pénz, szex és mások magánélete.

Riskó Géza, a Színes Mai Lap főszerkesztője a témák rangsorolását az olvasói igényektől teszi függővé. Első helyen nála a sztárok, ezen belül is hazai sztárok szerepelnek, akiket az erotika és az oknyomozó bűnügyi anyagok követnek. Szerinte bulvár az, ami érdekes. Mint mondja: „Az embereket azért érdeklik a mások ügyei, problémái, mert a sztároknak ugyanazok a problémáik, mint nekik.”

Szenzációéhség
György Péter esztéta nem köntörfalaz: a bulvárt a nép szórakoztatására kitalált műfajnak tekinti, olyan királytükörnek, amely a társadalom nyertes körein kívül rekedt rétegek számára készítenek. „Az emberek mindig szerettek szörnyűségekről és rémségekről olvasni, olthatatlan a vágyuk a szenzációk iránt, egyszerűen ez érdekli őket – festi le a bulvárolvasót György.

A bulvártéma két alapvető ismérve, hogy nagy érdeklődésre tarthat számot és bárki által megérthető – állítja Harle, aki úgy véli, a bulvár jó dolog, mert „egy nagyon nagy réteg érdeklődését szolgálja ki”. Számára ez a műfaj sem a hiteltelenséggel nem egyenlő, „hiszen bármely témát fel lehet dolgozni bulvárosan”, sem pedig a szennyújsággal, „amely mások lejáratására, megalázására törekszik”.

A bulvár, Pallagi Ferenc, a Mai Blikk főszerkesztője szerint sem jelenti azt, hogy valami „ócska”, hanem ez a műfaj egyszerűen csak „másfajta kommunikációs stratégiát használ”, mint a média egyéb szegmensei.

„A bulvár alapvetően szórakoztatni akar – véli Pallagi –, ezért választja információit a különösség szférájából, és ezért dolgozza fel azokat egyszerűen, közérthetően. Az unalmas bulvárújság nem létező fogalom, hiszen amelyik unalmas, az máris csődbe jutott.” A bulvár sikerét a főszerkesztő abban látja, hogy az mind szerkesztésében, mind témaválasztásában az embereket leginkább érdeklő írásokat közöl érthető formában. A politikai napilapok az ügy, az esemény legjellemzőbb vonásait keresik, míg a bulvár mindig a különöset, a megszokottól eltérőt kutatja, és ezzel kelti fel az emberek érdeklődését – állítja a szakember.

György Péter máshonnan közelíti meg a különbséget, szerinte ugyanis az emberek számára egy politikai hír akkor érdekes, ha olyan társadalmi realitásban élnek, amelyben a politikai döntés az õ életüket is befolyásolja. Ha ez az alaphelyzet nem áll fenn, a bulvárhoz nyúlnak. A médiaszakértő azt fájlalja, hogy míg Nyugat-Európában egy civilizált bulvárlap azokkal a legkíméletlenebb, akiknek a legnagyobb hatalmuk van, addig Magyarországon ez a gyakorlat éppen fordítva működik. Az utóbbi időben egyre többen írják a bulvársajtó javára, hogy enyhített a magyar sajtó súlyosan átpolitizált jellegén.

Van képük hozzá

Napjainkban az információk többsége képi úton jut el az emberekhez, amelynek szinte szükségszerű következménye, hogy a mai, „televíziós” generáció alapvető olvasási problémákkal küzd.

Ennek fényében nem csoda, hogy a bulvárlapok olvasói bázisa is a legfiatalabb korosztályból kerül ki: az olvasói átlagéletkor 25–28 év. A bulvársajtó a maga lehetőségeivel és eszközrendszerével minél bombasztikusabban igyekszik kiszolgálni ezt, a „modern” jelzővel csak pejoratívan illethető újkori tendenciát. A bulvárosodás nem mesterségesen vagy tudatosan gerjesztett folyamat, hanem tendencia: a fogyasztói társadalom terméke, a mentális lustaság manifesztációja. Az anyagok rövidek, mert a ma emberének nincs ideje olvasni. Televíziószerű szerkesztési technikáival (a kereskedelmi tévécsatornák és rádióadók is alapvetően a bulvár köré szerveződnek) a sok hírt sok képpel tálalja, ezáltal kisebb intenzitású figyelem mellett több információt képes átadni. Ennek a szakértők által képfüggőségnek nevezett generációs kortünetnek a felismerésén alapul a bulvárújság értékesítési technikája is. A címlap harsány (nagy betűk, plakátszerű kivitel), mert csak néhány másodpercen múlik, hogy meggyőzzék az olvasót: az õ híreik, az õ történeteik a legjobbak. „A bulvárújság olvasói ugyanis – leplezi le a fogyasztókat Pallagi – a leghűtlenebb olvasók.” 

Bulvárkunszt:

A bulvársajtó népszerű- vagy botránysajtóként is ismert. A műfaj a XIX. század második felében jött létre a rotációs nyomtatási technika megjelenésével. Minden jelentős printmédiával rendelkező nyugat-európai országban megtalálható egy vagy legfeljebb két nagy piacvezető bulvárújság. A napilappiac 60-80 százalékát ezek teszik ki, és a 20-40 százalékot magukénak tudó minőségi politikai napilapok csak utánuk következnek a sorban. A 9 milliós Ausztria piacvezető bulvárújsága a Neue Kronen Zeitung napi 930 ezer példányban kel el. A konkurens Wiener Kurier című lap 240 ezret, a harmadik Der Standard napi 66 ezret forgalmaz. Németországban a Bild Zeitung napi 4 millió 200 ezer, Angliában a The Sun 4 millió 800 ezer példányban fogy el. Ezek az arányok Európa-szerte mindenhol nagyjából azonosak.

A bulvársajtónak Magyarországon történelmi hagyományai vannak. A múlt század első éveiben tíz bulvárlap is működött az országban. Népszerűségét mutatja, hogy az 1910-ben megjelenő Est című lap az első világháború előtti években 400 ezer példányban kelt el. Ennek egyik cenzúrázott változata lett később az Esti Hírlap. Mivel Magyarországon a bulvársajtó az újkori újságírás története során valamilyen formában mindig jelen volt, nem meglepő, hogy a rendszerváltás után újra gyors népszerűségre tett szert. Létjogosultsága és sikere az újonnan kialakuló sajtópiaci viszonyok szükségszerű következménye volt. A rendszerváltás után megszűnt a sajtó közvetlen politikai ellenőrzése és az új sajtótermékek megjelenésével lehetőség nyílt a sajtó piaci alapú kialakulására. A bulvárlapok megjelenése előidézte a napilappiac szegmentálódását: létrejött a bulvár, a minőségi-politikai és a szakosodott újságok kategóriája.

1990 és 1998 között a napilapot olvasók lakosságon belüli aránya 81-rõl 64 százalékra esett vissza. Ebben a hanyatlásban az önálló profil megteremtését kínáló bulvártermékek (újság, tévé, rádió) piaca volt a legígéretesebb. A bulvársajtó példányszáma az 1989-es „nulláról” a kilencvenes évek közepére elérte a 300 ezret. Az életben maradási versenyben 1998-ra mindössze két bulvárlap maradt fönn: a Blikk és a Mai Nap, amelyek az eladási listán a második, illetve harmadik helyet vívták ki maguknak. Míg 1990-ben a három legolvasottabb napilap között nem volt bulvárlap, addig 1998-ban az első háromból kettő már bulvár volt.

1995-ben a magyar lakosság 12 százaléka olvasott rendszeresen bulvárt, és az emberek átlagosan 3,5 órát ültek a tévé képernyője előtt. Azóta az új csatornák megjelenésével a tévé csak népszerűbb lett. A bulvársajtó nyugatról átvett tematikája óriási hatást gyakorolt az újságolvasási szokásokra: megváltoztatta, átcsoportosította az emberek érdeklődését. Hazai sikerükben újdonságuk is nagy szerepet játszott. A magyar újságolvasói szokások-sok mindenben eltérnek a nyugat-európai standardtől. A bulvárlapok olvasói átlagos, vagy az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkeznek. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a magyar bulvárolvasó második napilapként vásárolja meg a bulvárújságot, 70-80 százalékuk politikai lapot is vesz. Számukra a bulvár másodlagos hírforrás.

A magyar napilappiac az elmúlt öt évben ismét jelentősen átrendeződött. Míg az országos politikai napilapok olvasottsága folyamatosan csökken, addig a bulvársajtó 50 százalékos bővülést ért el 1996 óta. A 2001-es év végének egyik szenzációja, hogy a Mai Blikk – amely az előkelő első helyet az olvasottságban már korábban megszerezte a napilapok között – a Népszabadságot megelőzve az eladott példányszám tekintetében is első helyre került.