Tandori Dezső (1938)

- köteteinek megjelenése új költészettörténeti korszakot nyit
- formai experimentalizmus (objektív lírától a konkrét költészeten át a concept és a minimal art különféle változatáig) minden kortárs irányzatra kiterjedt, költői világképének kérdései sajátos módon a periódusküszöb „átléphetőségének” fel nem oldott ellentmondásaiból származnak
Töredék Hamletnek(1968) kötet versei
- úgy vették tudomásul a transzcendencia elvesztését, hogy elsősorban az éntől eltávolított jelentés újraszituálásában keresték az autentikus költészeti válasz lehetőségeit à kettősség:
1. ragaszkodás ahhoz, hogy felmutassa a dolgok objektív létmódját +
2. de ezt nem tudta függetleníteni az alany mértékül vett értékhorizontjától = ellentmondásos lírai fenomenológia, ami a dolgoktól elválasztott attribútumok szemléjét a van egyetlen bizonyosságával kapcsolata össze. Kettősség feloldódása: már csupán a hozzáférhető világ reflektálódik.
Egy talált tárgy megtisztítása (1973) kötet: A fenti felfogás átalakulása poétikai szemléletformává: a dolgokhoz való hozzáférhetőség szemantikai viszonylagossága már csak olyan identitást tesz lehetővé, amely pusztán valamely jelentés nélküli állapotban van meg. A jelentésnélküliség lírai fenomenológiája a dolgok egyenértékű felcserélhetőségébe torkollik.
A mennyezet és padló (1976): az értékformák mind következetesebben húzódnak vissza a privát szféra világába. A hierarchizálhatatlanság tapasztalata az élet maradéktalan „szövegesítésének” műfajközi formáját hívja életre (Még így sem, 1978, A feltételes megálló, 1983)
- a nyelv Tandorinál elvi közbeiktatású jelrendszerként áll én és szövegbeli megnyilatkozása között

Petri Görgy

Kulcsár-Szabó Ernő:Az új lírai beszéd a válaszok horizontváltásában: Petri György

- jelenkori európai tendencia: irodalomellenes irodalomértés. Ideológiai irodalomértés
- A világ ellentmondásait, ami a felszín mögött nem volt látható
- Etikai beállítódással: az irodalom = erkölcsi cselekvések világa
- Az Egész szemben a részlegességgel
- Etikum + esztétikum
- Nálunk is az esztétikai ítéletalkotás: egy mű esztétikai nagysága = először mondta ki a leleplezett igazságot à először adott formát bizonyos élmény- formavilágnak
pl. Nádas à a tabusított homoerotikus élménykör, Esterházy à a zsarnokság végre néven nevezett nyugati pornográfiája miatt kezdték európai horizontba állítani
- Még ma is a vers tematikus + költői magatartást megjelenítő értelmezését: miről szól a vers? Mit mond a költő?
- Csak ritkán a vers nyelvi-poétikai beszédhelyzetében
- Petri: Ady-féle magatartás, „odamondogatás”
- Meditatív kontemplatív hajlam – gyakran csak szerep
- Ady hatása: argumentív struktúra, gyakori szentenciózus zárlatokà a magyar modernség új közírásköltészeti hagyományait
- Új szenzibilitás (Amerikában ’60-as, Európában ’70-es évek): köznapi költészet, ami az elidegenült, szerepvesztett individuum versbeli megszólalásának csak véletlenszerűségét hangsúlyozta. A költészet popularizációjával egyidejűleg a költő-szerep teljes deszakralizációja. - Talált tárgyként funkcionáló vers; véletlenszerűen megformált, mindennapi köznyelvi versbeszéd.
- Günter Herburger (1967): „akinek szorulása van, az hashajtót vesz be, akinek van egy ötlete, és időszűkében van, ír egy verset.”
- Nálunk Petri generációja nem adhatott hangot elégedetlenségének à nincs szoros kapcsolat a társadalom és irodalom közt
- Itt József Attila kései versei a legnagyobb befolyása a mai magyar versértés kultúráján à modern versízlés
- Petrire is nagy hatással van József Attila is
- Lírai én multiplikációja. Az aktuális én visszatekintve érvénytelennek tartja a korábbi én szerepét. - Dialógikus önkettőzés.
- Delphoi jósda, Apollón
- A látnok szerepe – Nietzsche. A tragédia születése: amennyiben a szubjektum művész, így mintegy motívummá lett. Rimbault: A látnok levelei: a költő = látnok. Látnok: legfőbb dolgok tudója
- A magyar irodalomban: a metafizikai pozíció + közösségi nevelő Pl. Ady
- Petri: Jobb-e az undor, mint a harag?, Hunfalvy naplójának olvasása közben
- Az egyik mondatra következő újabb mondat az előző érvénytelenítését
- Kérdőmondatok visszakérdezései à értelemadások nyugvópontjainak kibillentését
- Versszak sorszámai: 7-10-8-12 = „visszametszés – esetleges kibomlás” váltakozása
- Lét vagy időszembesítő verstípus
- Sajátos monológ – dialóg szerkezet
- Az egyéni lét egy alanyi beteljesülési, lezárulási állapotát. Az írott múlthoz visszatérés: a költőé + irodalmi, filozófiai hagyomány

Keresztury T. –Mészáros Sándor: Petri György lírájáról

- Az értelmet adó, méltó létezés esélyét felszámoló hiány eluralkodásáról. Személyiségválság.
- Témája: befelé forduló magányából töprengéséből. Reflexív
- Szerepmodell
- A küldetéses-közösségi lírahagyomány radikális átértékelése: egyedien személyes nézőpontból à egy társadalmi réteg meghasonlásának, 30 éves történelmi korszak kiüresedését. Új közéleti-politikai líra
- Tandori-magánymitológiába, Oravecz –leíró prózaversek személytelenségébe, majd hopimítoszba „menekül”
- De Petri „Amiben hittem, /többé nem hiszek.”
- Kritikai-önkritikai attitüdà a személyiség új típusa: a beszélő ó lefokozott lírai hős
„Azzal a lírai hőssel akartam leszámolni, aminek semmi empirikus személyiséghez nincs köze, hanem poétikai klisékből áll: valami normarendszer megszabta, hogy milyennek kell lennie a költőnek.”
- Sosem az élmény a fontos, hanem a szituáció. A feltáruló vershelyzet indukálja a megfigyelt részleteket
- Csömör, rezignáció, közöny, lemondás
Magyarázatok M. számára (1971)
- nem sóvárgó nosztalgia, hanem magyarázatkeresés
- átfogó világkép megrendülése, személyiség viszonylagossága
- fogalmi tisztaság, köznapi szóhasználat
- elvont gondolatiság (Reggel, Belső béke)
- Pontos helyzetkép , ábrázolt környezet – erről nem lehet költőien szólni, átfesteni pedig öncsalás lenne. Marad az éjszakák szomorúsága, egyhangú reggelek közönye.
- Néhány angolszász könyv, egy muzeális írógép, pár csomag kétszersült, napszakok, időpontok – kézzelfoghatóak
- cinizmus, morbiditás, gúny: privát helyzetek legintimebb mozzanatai + vegetatív életfunkciók motívumai : szexualitás obszcenitásig menő ábrázolása
- De Petrinél az érzéki szférának nincs bensőséges és erotikus holdudvara
„Ha szeretsz - majd kitalál a kín.’
Kedves vagy. Élek is, amíg kívánlak.
Szerelmed megtart, mint formalin
Elvetélt magzatot a tudománynak.”
- Lógni kezdő mellek, visszeres láb, ekcémás talpak, ahogy a körmét vágja, padlót mossa – Maya versek (meghitt közöny a megszokottság, a kiüresített kapcsolat)
Széljegyzet egy vitához, Bibó temetése, Egy fényképre, amelyen kezet ráznak – békés elmúlás előtti csend
Valahol megvan (1989)
- Politikai-közéleti versek
Azt hiszik (1985)
Záróra előtti végvendég” létállapota
- Elégikus elemek előtérbe a groteszk, bizarr, irónia ellenében.
- A hátralévő idő eltöltésének tűnődő magánya à magánéleti viszonyok háttérbe kerülnek. Inkább múlt. Emlékezés. Barátok halálára versek. Alkalmi versek
- Valahol megvan, Ami kimaradt (1989): szoc. Indulat, nyers politikai töltet. Gyilkos önirónia: Az államtitkár nyilatkozik, Személyeskedő düh: Bertha Bulcsúnak mély tisztelettel .poén: Andrej + Wanda (egy wc-kefe + láncos bomba pártközponti látogatása)
- Csakazértis dac. Tébolyult nyugalom. Jövőt kutató kérdések- bizonytalan távlatok. Új költői korszak: „Én zuhanok. Magamba, egyre beljebb
Valami ismeretlen (1990)
- Öregkori, homogén, letisztult
- Nem az öregkora, hanem a végbement társadalmi-politikai fordulattal összefüggő költészete
- Korábbi verseiben: a kor csömörét a privát szféra mikrovilágán átszűrve ó most már túl van mindenen: az önsajnálaton, személyes sérelmeken
túl, de túl soha./Mindig csak –ig –től –ig.”
- Öregkori ellágyulástól mentes, borúlátás cinizmusba hajló bölcsessége
- Koherens létszemlélet háttérbe az elégikus tónusokat.
- Megkeményedő, racionális tárgyilagosság
Hogy elérjek a napsütötte sávig – mélyvilági, öreg kurva, pincében közösülés ó megtisztulás elemi vágya

Oravecz Imre

Keresztury T.-Mészáros S.: Oravecz Imre

- éles tagoltság, zárt pályaszakaszai, eltérő karakterei. Jól lekülöníthető verstípusai. Szigorú belső elrendezettség.
Héj – filozófikus
Egy földterület…- aprólékos leírások, nosztalgiák,
1972. szeptember- önkínzó lélekrajz
Szajla – nyugodtság
- Pályakezdés: prózai önvallomás a helymeghatározó szerepét, de nem a szülőföld inspirációi:
Költők egymás közt – Szajla: „ahol együtt van minden, amire az életben szükség lehet.” Visszavágyás
- Ami elmúlt à emlékezetà konkrét élményiségben nem ábrázolható => középpontba az idő problematikája
Héj (1972)
- Szigorú megszerkesztettség, homogenitás
- Közös című verseknek önálló életet, átírt, tömörített, kihagyott.
- Azon helyszínek, ahová őt sorsa a világtól hosszú időre elzárta: Mátrán túli pici falu (14 évig), szanatórium – a változás jelei számára csak a lassú pusztulás
- Pesszimizmus, kiábrándultság
- Objektivitás
- Bomló tárgyak, roncsok, kövek, fémek, kopár tájak
- Pusztán önmagát jelentő, szerepvállalásról lemondó versek
- Múltba forduló jelen
- Enigmatikusság, képi absztrakció
- Hiányérzet à a dolgok megismerhetetlensége, megváltoztathatatlansága
- Költői szubjektumról lemondó
Egy földterület növénytakarójának változása (1979)
- Emberábrázolás megjelenése à rejtett érzelmesség
- Haikuk
Tralel Budapesten ciklus: geometrizáló képalkotása
- A tárgyi világ belakására tett kísérlet első állomása: képes –e a magára maradt ember a létet meghatározó dolgok megváltoztatására?
- Tralel „belép egy vegyi folyamatba /szabad gyököt fejleszt / leköt egy hidrogénatomot, / jótékonyan hat az erjesztőbaktériumokra, / részt vesz egy páraképzésben(…) az önkényesen megválasztott útvonalon az első világháborúba siet.”
- Leíró prózavers ~ élőbeszéd
- Hosszan kitartott csendközök
- Angolul írt versek
- Iparnegyed, chicagói állomás, roncstelep, szeméttemető – az emberi létezés díszletéül szolgál. A chicagói magasvasút Montrose-i állomásának rövid leírás’: „a bejárati csapóajtó belökve, az újságárus látó- /mezejét keretezve s a pénztárablak előtt elhaladva egy drótkerítésbe jut, / s ott néhány másodpercnyit, rossz idő esetén több percet tölt az ember.”
- Itt már: a tárgyi világ + ember egymásrautaltsága: tárgyi + lelki zónák: Roues-telep, Az idő múlása az iparnegyedben, Emlékezés az ülőkalauzrendszerre
Mitizáló tendenciák. Az erdészet föltámadása
- Hopimítosz
A hopik könyve (1983)
- Primitív kultúra: indiánok szokásrendszere, gondolatvilága à reménytelenül vágyott harmónia
A költői perspektíva további tágítása: közösségi-társadalmi, erkölcsi szempont.
- A hopik szakrális közösségének világát rekonstruáló szempontot a forrásmunkától elszakadva a teremtés gesztusának rendeli alá.
- Természethez visszatérés, idillikus ősállapot.
- Kijelentések à dikció
„A szeretet a Teremtő szándékának megértése, / a szeretet színhelye a Földtest, / a szeretet kezdete a világosság, / a szeretet módja az odaadás…” – ’Eototo és Aholi a szeretetről’
- A versek között szoros kapcsolat à egy könyv
- 1972. szeptember (1988) – mottó: Szabó Lőrinc
- Illúzióvesztő kiábrándultság
- Fájdalmak kibeszélésének szükséglete
- Befelé forduló magatartás a széthullott kapcsolatok, elvesztett szerelmek miatt.
- Egy lélegzetű, erős gondolati ritmizáltságú, többszörösen összetett körmondatok.
- Nézőpontja statikus: a magára maradt ember végső számvetése
- Féltékenykedés, veszekedések, levelek, szétköltözések, szakítás stb
- Az első megrendülések öngyilkosságba kergető sokkja, majd üres kétségbeesés
- Nincs megnyugtató következtetés
- Prózasorozatok
Szajla – kötet: hajdani ház, falu, környék – emlékek

Orbán Ottó (1936)

Ádáz szemtanu: pályáját elemző esszé
- világháború átélése, borzalmas gyerekkor; intézeti tanárai segíti, Vargha Balázs, és Rákosi Zoltán, akinek pszichonalaízisében a versírás a terápia à öngyógyító-gyógyító líra
Gyökér a földben: önéletrajzi-családtörténeti prózavers sorozat: magánérdekű ügyein is átsüt a közé à lírája európai freskó, mozgalmas-viharos, tragikus-katartikus drámákkal
- naív költő: ösztöneire hallgat, bekebelezi a világot; korszerűtlenül romantikus hevülettel hisz a költészet jobbító, megváltó erejében
- költészete lázasan alanyi, de tárgyias létlírának is tekinthető. A legszemélyesebb, vakmerően szókimondó erotikus verseinek, halálverseinek is szinte kitapintható történelmi közege, személytelen érvénye van

Katona Gergely: Orbán Ottó költészete 1990 után (nem vettem végig a tanulmányt!!!)

- kötetek: A kozmikus gavallér(1990), Egyik oldaláról a másikra fordul, él(1992), A keljföljancsi jegyes (1992), Útkereszteződés Minneapolisban(1993), A költészet hatalma (1994), esszékötet: Cédula a romokon(1994)
A költészet hatalma(1994): versgyűjtemény, újra kiadott költeményeket tartalmaz leginkább, s ezek nagy része 1990 utáni kötetekből, más része Szép nyári nap, a párkák szótlanul figyelnek kötetből
- a széles versanyag többféle „történet” kiválogatását teszi lehetővé, a lehetséges történetek egyike a ’Mesterség’ kötet
- a gyűjtemény a „világköltészettel folytatott viszony titkos naplója”; a „Fattyú” versek a költészettörténet kronológiájára vetítve rendeződnek el, az utószó és a névmutató után időrendi táblázat tájékoztatja az olvasót a vonatkozó költők, írók, felbukkanó személyiségek életének adatairól + frappáns jellemzések is vannak róluk (~ Szerb Antal: Száz vers). Az egyes életutakat jellemző összefoglalások igen karakteresen ábrázolják hőseiket.
- Önértés az időben: „Oszt modern vagy posztmodern?”
- Életkorok küszöbei: A kozmikus gavallér, Egyik oldaláról a másikra fordul; él, A keljföljancsi jegyes’. Az öregedés mint a távlat változása jelenik meg.
A birodalom alkonya: az élettörténet határpontját egy szélesebb, korszakos történet mezsgyéjén helyezi el, a történet egy mögöttes, régi és új átfordulásaiban megragadható alapvető logikával azonosítható.
Az emberi állapotról: a fiatalságtól az öregség, a meggondolatlan beszédtől a csend felé vezető folyamat végpontjára a műfogsor csattogását helyezi.
- A poétikai alkotás lehetőségeinek korszakos feltételrendszere Orbánnál abban áll, hogy a 20. sz-i történelem tapasztalata súlyos következményekkel jár a nyelvhasználat alapvető kérdéseire nézve

Orbán Ottó - jegyzetből

- későmodern hagyományának formanyelve jelenik meg a költészetében, a posztmodern, az „új érzékenység” tartalmainak hagyományos témákban, új szemszögből való bemutatásával
- irodalmi témái nyitottak a megújításra
- versei között a tematikus hagyományt a bibliai témák dominanciája jellemzi
Bábel
- nyomor, mint embertelen „diadaloszlop” a középpontban
- ember determináltsága, eredendő bűnre, és egy ember természetes korlátaira utalva
- újabb torony: szerelem oszlopa:
- Orbán Bábele nem Istennel való dac, az ember anyagi determináltságával dacol, az emberi boldogság egyetlen természetes lehetőségének emel tornyot
A világ teremtése és egyéb badarságok c. kötet: A világ teremtése
- a rajzoló Jean Effel nyomán írja át a bibliai teremtéstörténetet
- az Úr totális hatalma ellen mértékkel lázadó értelmiségi angyalokat teszi felelőssé a paradicsomi állapotok megváltoztatásáért; kiűzetés nincs
- a marxista filozófiát kritizálja finoman
Nagymama, miért olyan hosszúak a fogaid, avagy a babos kendő alól kivicsorít a posztmodern farkas – Összegyűjtött versfordítások
Fordításairól vallja: a költők szájába kitalált nyelvet igyekezett adni, minden korszaknak, égtájnak saját ízt adni
à Egy királyfi borotválkozik c. vers – Hamlet shakespeare-i szóhasználattal tűnődik a költészetről
utána egy Átirat: Polonius jelentése arról, hogy a „nevezett úr” „rossz idegműködésének áldozata”
Utazás c. versben Oidipusz, Trisztán c. versben Trisztán aktualizált alakja, illetve feltételezett mostani hangja szólal meg.
- Bibliával párhuzamba hozható témáit sajátosan korszerűsíti: Noé: az ősapa Fiat 1200-ason utazik, az Ararát egy vasbeton toronyház
- régi magyar irodalom szerzőit világirodalmi hősökhöz hasonlóan jeleníti meg: Bornemissza Péter a borotválkozótükörben, Vitéz Mihályt kicsapják a mennyből
Pastorale – hagyomány és új, szent és profán groteszk együttese: Gábor (ark)angyal lángpallosával egy tölgy törzsébe profán szövegeket vés és elsuhan
Angyalok – hagyományos, transzcendeciát képviselő angyalok: Születés, Társulás, Személyes Szabadság nevekkel. Magárahagyják, kiszállnak a világból.
- a tenger gyakori és átfogó metaforája: benzintenger – Pastorale, vasbeton tenger – Jelentés a versről
- dzsungel és tigris. Képzelettel kapcsolódik össze (Blake-hez köthető)

Kovács András Ferenc

Kulcsár-Szabó Ernő: A lírai mnemotechnika és kulturális emlékezet Kovács András Ferenc verseiben

Költözködés kötet (1943), Marosvásárhely
- Új beszédmód (~Weöres, Határ Győző)
- A kulturális memória, az emlékezet újraírása költészeti kísérlete: az elveszett világokat, elveszett identitásokat a szentimentalizmus érzékenységével „felérezni” = újraidézni, visszaszerezni
- ’70-es évek „új érzékenységének” lírai hangneme ó K.A.F. hiányoznak ezek az utószentimentalista szemléleti összetevők
- a vers mint szó + forma, mint ritmus + hangzás nála
óprófétai lázzal + küldetéstudattal védelmezik a modernség utolsó állásait
- érzelmes-tragikus kritikai hanghordozás

Szigeti Csaba tanulmányai

A ’Novecento’-változatok: űzöttség + őrület motívumai: Foucalt: őrültség ~ költészet
ó K.A.F. költészete kezdeményező, nem defenzíven „szemben álló”: nem szemben áll, hanem egybehangzik a modernség utáni európai, nyugati világtapasztalattal (K-Sz.E.)
- Szigeti: okszitán (dél-franciaországi) költészet, trubadúrlírához való kötődés. Tűzföld hava, Költözködés, a második Novecento-vers
óK-SZ.E.: K.A.F a modern líra kezdeteihez közvetítéseken (Pound) keresztül tér vissza, ahol a trubadúrlíra is. Antikvitás
- A századforduló alakmásos – imitatív kötődésének regionális szándékoltsága
- Szigeti: a hagyomány egybesűrítése: K.A.F.az „irodalmi kód végtelenségét”
ó K-Sz.E: a hagyományos formákon keresztül költészeti memória kultúrateremtő funkcióját hangsúlyozzák. Intertextualitás: az egymáson át, által, segítségével időben egymás jelentéseit gazdagító + az irodalmi régiséget csak a közbejövő formák beszédében megértő szövegköziség inkább transztextualitás (Genette)
- ’90-es évek irodalma: parafrázisok, idézetek, allúziók stb. à intertextualitás
- Nem a lírai én a közlés alanya, hanem a nyelv. A nyelv beszéli az ilyen értelmű tevékenység résztvevőit. A versbeli alanytól elválasztott beszéd változatai.
- K.A.F. a történelmi magyar + az európai versformák gazdagságát a közlés folyamatába
Nála nem a lírai alanyiságnak, sem a deperszonalizációnak, nincsenek egyértelmű nyomai
- A szó költészete
Hyperious Schichalsliedet idéző Csontváry-elégia; Vörösmarty-féle remény az Erdélyi iskolák falár’ – a szóhoz + anyanyelvhez való kötődés; András evangéliuma, Psalmus Transsylvanicus, Ars memoriae
- A 90 zsoltár parafrázisa + a nemzeti romantika tragikumfelfogása + Borges nyelvszemlélete
- A szavak láthatatlanná teszik az én, a személyiség versben való ottlétét
- A vallomásosság alanyi beszédmódja helyét alanyi kötetlenségű közlésmód foglalja el ~ maszk poétikája
- K-Sz.E: ez nem ~ Weöres próteuszi beszédének a változata, mert itt nem konkrét versalanyok megszólaltatásán keresztül
- A multiplikálódás nem az alanynál, hanem a hangnemeknél, beszédmódoknál
- Apollinaire, Pound, Valéry, Benn, Kovafisz à új beszédpozíciókat: én személytelensége, de megmarad a vallomásos beszélő. Benn-féle interszubjektum. Az én-viszonylagosítás a nyelvi közölhetőség feltételeinek átalakulása nyomán vált kérdéssé
- K.A.F. esetében is interszubjektum, a hangnemi osztottságot a Pound-féle interkulturális történetiségre vezeti vissza + a hagyomány „transzdialogikus” megszólaltsága
- idézés, fiktív + valóságos rájátszás, szólamok szétbontása, a lírai beszélő viszonylagosítása
- imaginárius interszubjektum
- Lázbeszéd – töredékek átdolgozása: számozott 100 sor ~ „100 sor magány” Pound hatása (Novecento – „új canto” – poundi műfaj) à újraírása ennek. Cento = latin költészetben: szöveg, ami csak idézetekből állt
- A canto épp 100 soros, ’canto’- ’cento’ – „új század” => új korszak versbeszéde à új költészeti korszak tipikus „interpoémája”
- Transztextuális vonatkozások
- Folytonos újrarendezése a folyamatnak
Novecento Guillaume d’Aquitaine-t szólítja meg ~ Pound: Átokföldje
- Itt Pound imaginárius-fiktív értelemben vett „alany”
- Műfajilag töredezett lírai monológ
- A lírai nyelvek + formák transzdialógusa. Nála hiányzik az értéksemlegesség.
Bizánci epigramma, Szózat egy szoborhoz
- Interszubjektum: én-pozíciók kialakítása olyan szövegben, amelyek ezt az új beszédhelyzetet a kulturális emlékezettel hozzák kapcsolatba.
Az Utolsó Premier
- a magyar líra nagyon gazdag, sokrétű történeti hagyományát
Szózat egy szoborhoz: „Tavaszhozó örök fívér
Újévi tűzpehely
Nincs hozzád illő sír sehol
Nincsen számodra hely”
- Hölderlin: az emlékezet + felejtés szemiotikájának kölcsönössége: kétirányú mozgás
- Foucault: az emlékezet ≠ lehívható információk tárháza
- Emlékezetlíra történelemben: retrospektív emlékezéstechnika változásai:
- Berzsenyi: a hagyomány élő emlékezetté tételével foglalkozik (A poézis hajdan és most). A hajdani szent poézist a gyönyörködtetés elve szólaltatja meg. Neki az emlékezet = a művészet veszendőbe ment lényege à az esztétikai élvezet képessége „szólaltatja” meg az örök ideálok beszédét.
- Arany: formák + textusok egymáson át épülő jelentésalkotása. A képzelet ~ emlékezés: csak a képzelet a jövőbe, az emlékezés a múltba. (Etikai megjegyzés)
- Babits: metafizikai horizont: az újításnak örök és változatlan instanciájává a múlt emlékezetét. Az én ön-megtapasztalása mint önmagunk észlelete az emlékezet tanulmányán át. Én mint emlékezet.
- Kosztolányi ~ Hölderlin: kétirányúság
- Szabó Lőrinc: ismétlődési technikák, vannak, a másként való, de szüntelen visszatérését. => utómodern: állandó mozgásban, a kapcsolat létezésmódjától függő új hagyománykép.
- K.A.F: poétikai törekvés: a magyar nyelvű verskultúra több hangnemét, formáját, alakzatát szóra bírta.
- Ma: az emlékezet ≠ a visszahívás mechanizmusa, hanem konstrukciós tevékenység: emlékkészlet helyén állandó mozgásban lévő viszonylatok sokasága => poétikai konnexiók állandó újraalkotásával, újravezetésével tartja fenn a kultúra irodalmi emlékezetét: egymásra épülnek, módosítják egymás jelentését, az egymást történetileg alkotások. Pl. Hölderlin à Hüpeirón, Pound, T.S Eliot à trubadúrlíra
- K.A.F.: Kövek a magasban à Illyés Haza a magasban à Ady: A fel-fel dobott kő = intertextualitás