Konrád György (Berettyóújfalu,1933-)

Széchenyi Ágnes: Konrád György

- apja jómódú zsidó vaskereskedő, ’44-es zsidóüldözések elől menekül Pestre, családját, barátait deportáltálták, megölték, lelkiismeretfurdalást érez, hogy életben maradt.
- ’56-ban magyar szakon diplomát szerez, újságot szervez, forradalom alatt egyetemi nemzetőr és Mérei Ferenc testőre, állástalan, majd 1959-65 ifjúságvédelmi előadó, tagja a Belvárosi Kávéház asztaltársaságának (Csoóri, Jancsó, Hernádi…). Nappal a „Csikágót”, VII. kerületet járta, környezettanulmányokat készített, esténként szürrealizmusról, egzisztencializmusról vitázott. ’60-tól Helikon Kiadó rektora, világirodalmi sorozatszerkesztője; ’65-től városszociológus (szaktanulmány: Az új lakótelepek szociológiai problémái, 1969)
A látogató – első regénye (1969, könyvhét siekre), A városalapítók’1973-ban visszautasítják, így 1977 csonkítva); A cinkoshoz (1968, New York, 1989 itthon) à Trilógia: a hőse „T”nevet kapja, és mindháromban a „politika rokkantja”.
A látogató: az ismeretlen deviáns mélyvilágról; A városalapító: a hatalomban osztozó értelmiség szerepe A cinkos: a magyar baloldali értelmiség történelmi csapdahelyzetei
Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz 1973-73 Szelényi Ivánnal történetfilozófiai esszé à kéziratát a hatóság lefoglaltaà Szelényi kivándorolt, Konrád belső emigrációt választotta à művei nyugaton jelennek meg, majd ’80-as évektől itthon „szamizdatban”
- magyar demokratikus ellenzék vezető személyisége, SZDSZ alapítója, 1990-1993 PEN Club elnöke, 1983 Herder-díj Bécs, 1990 Kossuth-díj
A látogató

- Alaphelyzet: egy hivatalnok, és egy mindig változó ügyfél. A hivatalnok „T”, anonim E/1-ben beszél, vallomás. Kapcsolódás: Csehov: A 6-os számú kórterem; Szabó Lőrinc Kortársak (1932, vers)
- közösség, egymásrautaltság. Öregasszony története: nem nyílt a hivatal kapuja, mikor segélyért ment, a portás behunyta szemét, hogy ne lássa, az asszony hazament, levelet írt a hivatal vezetőjének, hogy a kapu nem nyílik, majd öngyilkos lett. Nyomasztó, teljességgel lepusztult világ.
- a hivatásos látogató elősorolja tárgyi emlékeit: háziipari kínzóeszközök, amiket apák és anyák működtettek; fényképek; hangszalagok, gyerekrajzok megtörtént szörnyűségekre ő; iratok. Köztük reflexiók, gondolatok a munka értelméről, lehetetlenségéről, arról, hogy van-e joga és értelme a szabályozásnak, jó-e, ha erkölcsös szándékkal, de megzavarjuk az emberi gyöngeségek természetét, amikor a tapasztalat az, hogy az élet elrendezi a maga dolgait.
- sokszor egy egész fejezet egyetlen mondat, bekezdésekkel tagolva, feltételes kötőszavakkal kezdve (~ Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszivics egy napja)

- a hivatal leírását egyesek kafkainak mondják. De nincs benne transzcendencia. Inkább Tolsztojjal, Dosztojevszkijjal rokon. A hivatal részvétlen, a portás közönyös. A hivatalnok feltárja magát. A gyámügyi előadó személyes vallomás azután jön az üzemszerűség leírása.
- Öngyilkosok című fejezet: már majdnem nevet kapnak a szereplők, monogramok jelölik őket. Elindul a regény történése. Nem cselekmény. Tények, lelki attitüdök halmozódnak egymásra, ami valóban egy történetben összpontosul, de a történet nem lesz valóságos. Kiírt nevek jelzik, hogy valami más kezdődik. Dr. Bandula Endre és felesége, született Cséfalvay Borbála. ők öngyikosok lettek, se gyerekeiket kell a „látogató”-nak intézetbe szállítania.
- Bandula Ferike: ötéves, majomcsemete, ellenérzéseket ébreszt bennünk, állati sorban tartották (betegen született, nem beszél). A látogató a cinkosuk volt, hagyta, hogy bármilyen körülmények között is, de a szülőkkel maradhasson. Tudta, hogy a szülők is belepusztulnak, de a gyereknek nem akarnak rosszat.
- a történelem egy-egy jellemzés erejéig bukkan fel a regényben. Bandula Endre az államtudomány doktora volt, a háború alatt miniszteri tanácsos, tulajdonosa egy négyemeletes bérháznak. Kislánya a háborúban meghalt, elbocsátották, internálták, segédmunkás lett, börtönbe került, utána nem helyezkedett el, verseket írt kislánya halálára, és azokat árulta 1 Ft-ért. Felesége dolgozott, kidobták, mikor főnöke durva közeledését visszautasította. Mélyponton voltak Ferike születésekor (nem akarták, de vállalták) A látogató rendszeresen járt hozzájuk, kedvelte Bandulát, és viszolygott is tőle: „Lényének takaratlan üregei zárolt lehetőségeimre emlékeztettek.”
- Másik esetet idéz fel: egy öregasszony és egy kisfiú. Ferike lehetőségeire világít rá: 1. intézet, „hulladékgyerekek telepe” 2. pénzes nevelőszülők. ó Ferikét nem vállalná senki. 3. A látogató elvállalja a gyerek gondozását?
Víziószerűen végigálmodja a kísérletet, hogy beköltözik Banduláékhoz. (nem utal semmi arra, hogy ez csak gondolatkísérlet.) Ferike még mélyebbre süllyed, a látogató lesüllyed a bandulaság szintjére (~ Beckett: Molloy)A kísérlet, hogy egyetlen embernek áldozza magát, nem sikerült.
- végén egy hosszú fohász, hét oldal, egyetlen mondat

Nádas Péter (BP., 1942-)

Károlyi Csaba: Nádas Péter

- anyai ágon szegény zsidó család + apai ágon paraszti sorból polgárosodó zsidó család
- 16 évesen árva lett (anyja rákban meghalt 1955-ben, apja 3 év múlva öngyilkos)
- vegyipari technikum, fényképészet, újságírás, ’80-81 győri Kisfaludy Színház lektora, utána csak ír. 1985 József Attila-díj, 1990-ben Krúdy-díj, Kossuth-díj
A Biblia (1967), Kulcskereső játék(1969): gyerek és ifjúkori élmények feldolgozásai, érzékenyen a rejtélyes dolgokra.
Egy családregény vége (1977, 1993): a családregény műfajának folytathatatlanságát sugallja, de a családtörténet széttöredezését, megszakadását a bibliai üdvtörténet szövi át és ellenpontozza. ’50-es években játszódik, gyerekszemmel mutatja az akkori viszonyokat. Hőse egy kisfiú, Simon Péter, akivel a nagyapja által elmondott családi mitológia szerint a hetedik körben vagy a megváltáshoz vagy a pusztuláshoz érkezik el a zsidó család története.
Leírás (1979) novelláskötet; ’Színtér’(1982) drámáinak gyűjteménye (Takarítás-1977; Találkozás’-1979; Temetés-1980); Nézőtér (1983) színházi esszéi
Emlékiratok könyve
- két emlékirat + egy regény + egy kiadói kommentár, azon belül is emlékiratok
- A két emlékirat szerzője ugyanaz, de 1. gyerekkor, ötvenes évek világa Mo-n 2. felnőttkor, hetvenes évek Kelet-Németországban.
- A felnőtt egy regényt ír, amit egy elbeszélő én (Thomas Thoenissen) mesél el, ez a századforduló Németországában játszódik. Az elbeszélő a könyv befejeződése előtt meghal. Emlékiratait és regényeit gyerekkori barátja, Somi Tót Krisztián látja el kommentárokkal (szerepelt az emlékiratokban)
- Nádas dilemmája. Az én nem írható le többesként és nem azonosulhat sem az eleven másikkal, sem a semleges harmadikkal, mert eleven és egy, s csak eleven egyként gondolható el, ugyanakkor biztosan több én van, anélkül, hogy az az én más vagy a többiek lenne
- Újraértelmezi a memoár és nevelési regény műfaji tradícióját. Rámutat az önismeret és önértelmezés elvi nehézségeire.
- Történelmi érzékenység: ’50-es évek szabadság nélküli állapota, ’56
Játéktér (1988): esszék (Hazatérés: Az Emlékiratok könyve megírásáról, a regénnyel kapcsolatos alkotói problémákról szól
Évkönyv (1989): egy éve eseményeinek feldolgozása hónapról-hónapra
Az égi és földi szerelemről (1991): egy előadás + egy bevezető + hosszabb, jegyzetnek nevezett tanulmány: a szerelem nemektől független voltának kérdése
Párbeszéd (1992): beszélgetés Richard Swartz svéd újságíróval 1989-ben: a keleti és nyugati ember világlátásának különbsége; Talált cetli (1992): rövidebb cikkek, esszék, elegyes írások
GRENDEL Lajos
THÉSZEUSZ ÉS A FEKETE ÖZVEGY

A Thészeusz és a fekete özvegy szerves folytatása Grendel Lajos előző regényének, a Szakításoknak. Olyannyira az, hogy mindjárt az élén a Szakítások szereplőjének, Halápi Gusztáv özvegyének a levele olvasható. Mint tudjuk, Halápi elhalálozott, özvegye pedig feltette, hogy a szakításokban főszerepet játszó Szemere Ákoshoz fog férjhez menni, éppen ezért - utólag tiltakozik leendő házastársa korábbi beállítása ellen. Természetesen jogtalanul, hisz Szemere valóban az a gátlástalan szívtipró, akinek viszont az özvegy nem hajlandó (saját jól felfogott érdekében) elismerni. Az új regény végig él a régebbire való utalásokkal, rájátszásokkal, allúziókkal, és bár a nagyon ravasz olvasók önálló műként is élvezhetik, a rejtvényfejtésben kevéssé járatosak jobban teszik, ha először a Szakításokkal ismerkednek meg. Mert a Thészeusz, amelynek címszereplője természetesen Szemere Ákos, olyan bolyongásokat, szellemi és szerelmi kalandokat "énekel" meg, amelyek hősei vagy a korábbi regényből ismerősek, vagy az ott felvázolt gazdag embergaléria és -tipológia még hiányzó, ám a szerkezetből kikövetkeztethető "üres foltjainak" betöltései. A gazdagon kavargó, a mintául vett antik hősre tett célzásokban és analógiákban is gazdag regény központi témája szexus és szellemi élet, értelmiségi és kisebbségi lét szerves összefüggése; a kielégülés keresése, ahol is a felismerések, pontos megfogalmazások, történetfilozófiai tézisek megalkotásán érzett kielégülés éppúgy metaforája a szexuálisnak, mint fordítva. Grendel bravúrosan játszik az olvasóval, a posztmodern regény szinte minden eszközét mozgósítja, hogy az érzékiből az intellektuálisba, a szellemiből az erotikusba való áttűnéseket minél szellemesebben, sokértelműbben valósítsa meg. A könyv a felvidéki magyar próza útkereső irányzatáról hitelesen tanúskodó, jelentős alkotás - elsősorban mégis a posztmodern regény kedvelői értik-értékelik majd igazán.