I. A törvény hatálya

– Az eredeti törvényt 1986. április 22-én hirdették ki, azóta többször módosították, így a mai igényeket kielégítő változata érvényes. (Új sajtótörvény megfogalmazása a politikai közbeszédben és szakmai körökben is rendszeresen felvetődik.)

– A törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén folytatott sajtótevékenységre, illetve a magyar állampolgárok és szervezetek külföldön folytatott sajtótevékenységére.

II. A törvény rögzíti:

– A sajtó feladatát: „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata – a hírközlés más eszközeivel összhangban – a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás.” /Tv. 2. § (1)/

– A sajtószabadság korlátozásának elveit: „A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.” /Tv. 3. § (1)/

– A felvilágosítási kötelezettséget, és annak körülményeit. (Védi a felvilágosító személyt.)

– A más, később született rendelkezésekben rögzített információhoz jutás alapjai ebben a törvényben is megtalálhatók: „A sajtó – az érdekeltek hozzájárulása nélkül is – tájékoztatást adhat az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek, valamint ezek bizottságai nyilvános üléséről, továbbá a bíróságok nyilvános tárgyalásairól.” / Tv. 5. §/

– A törvény második fejezete rendelkezik az időszaki kiadvány – lap – alapításáról, a lapkiadóról és a szerkesztő személyéről.

– A törvény külön rendelkezik a Magyar Rádióról, a Magyar Televízióról és a Magyar Távirati Irodáról. Ezek részletes törvényi szabályozását a 1996. évi I. törvény – az úgynevezett Médiatörvény – és az 1996. évi CXXVII., a nemzeti hírügynökségről rendelkező törvény tárgyalja.

– Rendelkezik az újságíró személyéről (11. §):

„(1) A sajtónál hivatásszerűen tájékoztatási tevékenységet végző személy (a továbbiakban: újságíró) hivatása gyakorlása során:

a) bármely szervezettől vagy magánszemélytől jogosult felvilágosítást kérni;

b) a felvilágosítást adó személy nevét jogosult - annak kérelmére köteles - titokban tartani; bűncselekményre vonatkozó felvilágosítás esetén a büntető jogszabályok rendelkezései az irányadók;

c) a kapott felvilágosítást, valamint megállapításait kellő körültekintéssel, ellenőrzéssel és a valóságnak megfelelően köteles közzétételre előkészíteni, a tényeket, eseményeket, a maguk teljességében köteles ismertetni;

d) köteles a nyilvános közlésre készített nyilatkozatot a nyilatkozatot adó személynek - kérelmére - bemutatni; azt nem közölheti, ha ehhez a nyilatkozatot adó személy azért nem járul hozzá, mert nyilatkozatát az újságíró megváltoztatta;

e) köteles megtagadni az olyan közlés tartalmi kialakításában való közreműködést, amely ellentétben áll e törvény rendelkezéseivel.

(3) Ha a szerkesztő az újságíró által nyilvános közlésre átadott anyag tartalmát lényegesen megváltoztatja, az újságíró hozzájárulása szükséges a neve alatt történő közléshez. A nyilatkozatot adó személynek az (1) bekezdés d) pontjában előírt hozzájárulását ilyen esetben ismételten be kell szerezni.

(4) Az újságírót hivatása gyakorlása során a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot tevő védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott védelem illeti meg.

– Rögzíti a sajtóigazgatás szabályait, például a lapok nyilvántartásba vételének rendjét, a sokszorosító szerv (nyomda) kötelezettségeit, e kötelezettségek betartásának ellenőrzését és a törvény megszegőinek büntetését. (Ez utóbbit más törvények hatálya alá sorolja.)

– Rendelkezik az impresszum tartalmáról és a kötelespéldányokról. Ez utóbbit részletesebben a 60/1998. (III. 27.) Kormányrendelet tartalmazza: a sajtótermékek köteles példányainak szolgáltatásáról és hasznosításáról.

– Rendelkezik arról, hogy milyen esetekben rendelhető el a nyilvános közlés tilalma.

– A törvény IV. fejezete – vegyes és záró rendelkezések – rögzíti a felelős személyeket

III. Értelmező rendelkezések:

„Tv. 20. § E törvény alkalmazásában:

a) sajtó: az időszaki lap, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti műsorszolgáltató és a hírügynökség;

b) sajtótermék: az időszaki lap egyes lapszámai, a rádió- és a televízióműsor, a könyv, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány – ide nem értve a bankjegyet és az értékpapírt –, a zeneművet, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, a térkép, a nyilvános közlésre szánt műsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más tájékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszköz;

c) sajtótevékenység: a sajtótermék előállításával, kiadásával és nyilvános közlésével kapcsolatos tevékenység;

d) nyilvános közlés: a sajtótermék árusítása, szétküldése, kézbesítése, üzletszerű kölcsönzése, ingyenes szétosztása, bemutatása nyilvánosság előtt, sugárzása vagy vezetékes továbbítása;

e) tájékoztatás: tényeknek, eseményeknek, hivatalos közleményeknek, beszédeknek, valamint az ezekre vonatkozó véleményeknek, elemzéseknek és értékeléseknek sajtótermék útján történő nyilvános közlése;

f) időszaki lap: az a napilap, folyóirat és egyéb lap, valamint ezek melléklete, amely egy naptári évben legalább egyszer megjelenik, azonos címmel és tárgykörrel kerül kiadásra, évfolyamszámmal, sorszámmal, keltezéssel van ellátva, és akár eredeti szerzői alkotásként, akár átvett fordításként az újságírói, az írói vagy a tudományos műfaj körébe tartozó írásművet (hírt, tudósítást, cikket, riportot, tanulmányt, verset, elbeszélést stb.), fényképet, grafikát, karikatúrát vagy rejtvényt közöl.”