Hajnóczy Péter

- testi-lelki szenvedés. Művészet = vallomás egyetlen lehetősége. Perlekedő szenvedés. Ködlovag Maholm Lovag, Szádeg Hedáját prózája (-századelő)
- Világidegenség: társadalom-szociológiai tartalom. Itt az egzisztenciális, morális alapozású abszolutumra törekvés (ó századelő: szépség megragadása)
A halál kilovagolt Perzsiából ßKrúdy, Csáth, Faulner, Cholnoky L., reális szféra + szürreális látomás + váratlanul feltörő emlékképek + tudati reflexió + vendégszövegek
- Kisepikai műfajok: élményanyag szelekciója, kisebb epikus tömbök kiválasztása, nyelvi eszközök, stílusalakzatok visszafogott alkalmazása, tárgyi elemek sűrítése. Realista, szecessziós novella formahagyománya, modern próza, abszurd-groteszk, avantgárd stb stílusok
- „látomásosan realista”
- kiszolgáltatottság, szabadsághiányból eredő szorongás. Várakozás, szemlélődés
- novellák: A fűtő – Kleist-parafrázis. Lázadás indítékának kisszerűsége. Az unokaöccs – érvényesülés egy útja : cinikus képmutatás
- Korai formakísérletei: automatikus írástechnikával: kiiktatni a jellemrajzot, párbeszédet, nincs linearitás, nincs referencia, nincs történetközpontúság, felbontani a mondatokat. Belső asszociációk à képzelet felszabadítása ~ filmkamera objektivitása: éles vágások, ráközelítés, minden ismétlődik.
A szertartás

- Kihagyásos + látomásnovellák: a személyiség belső világát látomásos kivetítés idézi meg, nincs hagyományos lélektani ábrázolás, kommentáló elemzés.
M’ elbeszélés à A halál kilovagolt… kisregény művészi előképe

- Tragikus szemlélet. Szerelem + halálélmény. Vereségtudat à önvizsgálat igényét. Sorsanalízis a halál perspektívájából.
- egyetlen az eszmei-gondolati életérzés, központi jellem köré szerveződő élményanyag: énközpontú
- Csak a főszereplő eszmehősök (Márai, a mészáros, a fiú, a férfi) összetett jellemek. Mellékalakok megformálatlanok: egy-egy magatartásforma, tulajdonság, erkölcsi elv túláltalánosított képviselői – a főhős elveszti a kapcsolatot a külvilággal à nem lehetnek bonyolult kapcsolatai
A halál ki… mottója Babitstól. „mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak”. Az elbeszélő objektív, távolságtartó magatartása ellenére belehelyezkedik a főszereplő tudat + érzelemvilágába, mindenki mást kívülről ábrázol. Mindentudása = én nézőpontja, leplezett szubjektum. Hősei nem fejlődnek. Krisztina = slágerromantikával beoltott konzumszerelem ó Á. = a szerelem megváltó ígérete
- Gyakori függő beszéd: a világgal megszakadt dialógus helyreállítása + montázstechnika
- Kontextus-viszonyháló: fikciókeret, betét-történetek, emléktörténetek, szövegidézetek, víziók.
- Elbeszélője: van értelme a pusztulásra ítélt világban? Mégis ír, mert a művészet = megmaradása feltétele.

Hajnóczy Péter (1942-1981) - Tarján Tamás nyomán

- Hasznos Anna megesett falusi lány Ödönre kereszteltette gyermekét àHajnóczy Béláné és férje örökbe fogadtákàHajnóczy Béla Ödönàírói név: Hajnóczy Péter (Hajnóczy-motívum rebellisség, szabadságvágy)
- 18 évesen, rossz tanulmányi eredmények + kimaradozások + italozások: szülei megmondják neki, hogy nincs vérségi kötelék
- segédmunkával keresi kenyerét a levelezős érettségi után
- Élet és Irodalom közli írását ’70-ben
- meghatározó szellemi műhelye a Mozgó Világ
- alkoholizmus + rendszertelen élet
- Összegyűjtött munkái 2 kötetben: Elbeszélések (1992), Kisregény és más írások (1993)
- kötetek: A fűtő (1975), A halál kilovagolt Perzsiából (1979), Jézus menyasszonya (1989) – rövidpróza erőteljes, szuverén, szűkszavú variánsai
- individuum végletessége: A véradó, démoni alantassága: Jézus menyasszonya
- nappali tudat racionalitásának és az éjszakai tudat szorongásának váltogatása
- Az elkülönítő (1975) – egy elmeszociális otthon nyomorúságos napjairól, modellezve a korszak egész szabadsághiányos megnyomorodottságát, bürokratizmusát, eltorzult nyelvhasználatát
A halál kilovagolt Perzsiából
- mottó Babitstól: „Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak”(Zsoltár férfihangra)
- a hősről az derül ki, hogy énje gazdagabb és szegényebb, erősebb és erőtlenebb a látszatnál
- „H… családtól” menekült el, „Kedves P”–nek szólítják, H.P a monogrammjaà kafkai névtelenség, írói alakmás
A főszereplő a szabadságáért viaskodik. A szabadság foka, mértéke dönt a személyiség látszólagos és valóságos értékeiről. H.P. negyven felé közelít, alkoholizmus ellen küzd a fiziológiai és pszichikai függetlenség és az alkotói szuverenitás érdekében. Az első, jelenlegi időszint: egy nap néhány órája felidézett idősík egyetlen nap néhány órája. A „valóságos” időmetszet téli, riasztó, elsötétülő, a „visszaforgatott” nyári, izgató. Mindkét cselekménykomponens az alkohol körül forog. Az alkohollal vívott harc, visszaesések. Illuminált állapotában is ír. A történet a fiúval és a Krisztina-szerelem kezdő képével fejeződik be.
A fiút (Geodéziai Intézet figuránsa, vidéken dolgozik, fővárosba csak hétvégeken jön) a másodéves joghallgató Krisztina a Gellért fürdő strandján szemelte ki magának. A szőke magas fiú még nem heverte ki kudarcát (idősebb nővel kötött hirtelen házasságát). A lány kitűnő tanuló, önző, kicsinyes, kispolgári ízlésű, énekesnő szeretne lenni, dohányzást és alkoholfogyasztást üldözi (mert e vonások apjára emlékeztetik, aki anyjával és vele él, de nem beszélnek vele). A fiú nem tud szépirodalomról beszélni vele. A lány uralkodik a fiún, a fiú lopva dohányzik, sörözik, s lebukik a kötelező leheléskor. A fiút kettősség szorítja: magány felszámolása a tartós kapcsolatért vagy függetlenség az élvezetekkel. A fiút megíró írót is e kettősség szorítja, alkohol, vagy írás. A két idősík hol közvetlenül érintkezik, hol bekezdésköz (spácium) különíti el őket.
Sok a titkos, kihagyásos költői elem. A férfi históriájában tényleges tapasztalatok és rémképek keverednek: saját házának építése közben a saját fejébe szöget ütő öngyilkos kőműves képe, a homokba temetett öregember monumentális víziója, H.P. akut meghaltság-érzete, a FÉG BOCK 12-es sörétes versenypuska reklámjához tapadó és más szexuális látomások. A fiú ugyanezeknek az emlékeknek a birtokosa, hasonló kísértések célpontja, de ő ártatlanabb, ifjabb, kiszolgáltatottabb. A fiúszokásai, élményei, kötődései izgatóbbak, izzóbbak: Krisztinának nyújtható esetleges ajándékként harapások nyomait viselő műanyag almacsutka; gyökérpipa szimbolikus elajándékozása és a vedelő vendégeskedés egy vadidegen menyasszonyos ház tökrészeg kompániájában.
Krisztina egy leveléből kiderül, hogy szerelmének augusztus 10-én van a születésnapja, e napon született Hajnóczy is. Heinrich von Kleist szerelmével együtt követett el kettős öngyilkosságot, vélt szabadságot választva. Martinovics Ignác és Hajnóczy József más-más mentalitással áldozták fel magukat az idegen uralom elnyomta nemzet szabadságáértà személyes (művészi) és közösségi (történelmi) felelősség jelképalakjai. Anyag a férfinak és írónak, eszmény a fiúnak a készülődő írónak.
Krisztina: anyai ágon zsidóàa tragédiákon felül kell emelkedni, sikerre és érvényesülésre törekedni. Édesanyja várakozásának megfelelően egyetemi stréber. Rejtély a nagynéni, aki egyik szülőnek sem testvére. Rejtély, hogy az apa miért akart egyszer nejéhez vágni egy cipőt, s ezért miért közösítették ki a családból. Kérdés, hogy Krisztina mit csinál az éjjeli táncmulatságokon alibi fiújával, Andriskával. Miért engedékeny azonnal a fiúval, miért adja oda magát neki (anyai engedéllyel) pár hónap múltán. Miért egy munkavezetőhöz megy férjhez.
A Krisztina-szerelem lefokozza a „hajnóczyságot”, a kor, a táncdalfesztivál lefokozza a mártíriumot. A férfi szerepe, küldetése az írás. Szerepétől az alkoholizmus fosztja meg, de a szerep az alkoholizmus nélkül nincs.

Kertész Imre (1929-) – Wirth Imre nyomán

- Budapesten született, ’40-es évek végén rövid ideig újságíró, majd gyári munkás, ’53-tól szabadfoglalkozású író, Műfordító (Freud, Nietzsche, Hofmannsthal, Canetti)
- 1988-tól irodalmi díjak, külföldi sikerek
Gályanapló (1992) – Sorstalanság születésének hátteréről személyes és olvasói napló
Kudarc (1988) - regény, Kaddis (1990) - regény, Az angol lobogó (1991) – elbeszéléskötet, A Holocaust mint kultúra (1993) - esszékötet– a Sorstalansággal felvetett identitásprobléma újabb megközelítései
A nyomkereső (1977) – címadó kisregénye egyszerre imitálja és ironizálja kivételes intenzitással a dél-amerikai próza jellegzetességeit
Sorstalanság
1944. Budapest. A budapesti zsidóság deportálása előtti hónapok. E/1 szubjektív narrátor időben lineárisan haladva beszéli el fogságba kerülését, koncentrációs táborba szállíttatását, lágeréletét, hazakerülését.
Cselekmény: bevezető és befejező rész között az Auschwitzban, Buchenwaldban, Zeitzben töltött hónapok. A hős 15 éves, minden eseményt tudomásul vesz, elfogadja, hogy úgy van jól, ahogy van. Minden zavarja, ami a szokásostól eltér. (Ál)naiv nézőpontja infantilizmus + koraérettség. Narrátora olyan, hogy semmilyen külső nézőpont ne utaljon az elbeszélésen belül másfajta valóság lehetőségére, s így a valóság ironikusan megjelenő abszurditása kizárólag az olvasói „közreműködés”, a befogadás segítségével mutatkozik meg. Öntudatlanságából is eredő távolságtartása következtében fokról-fokra világosodik meg előtte saját, soha nem vállalt zsidó származásának kényszerű-sorsszerű következménye. Az olvasó vele együtt éli meg a váratlan eseményeket. A nevelődésregénynek torz, ironikus imitációjaként követhetjük nyomon Kövecses, és a vele együtt dolgozó fiúk begyűjtésével kezdődő felnőtté válási folyamatot. A „Bildungsroman”-hagyományra, illetve a tanulás emberalakító szerepére utalás jellemzően Auschwitzhoz kötődik. Elfogásuk után a gyűjtőhelyre, a Budakalászi Téglagyárba kerülnek. A férfiak „fontos munkahelyükre” és „nélkülözhetetlen tudásukra” hivatkoznak, próbálják megvesztegetni az őrt, balszerencsésnek tartják magukat. A fiúk 14-16 évesek, az egyik cigarettázik az éhség „ellen”, a másik, Moskovics vastag szemüvegű, a harmadik a gyűjtőhelyen is „megejt” egy lányt. Csoportokat szerveznek közöttük „önkéntes munkára” Németországba, Kövecsesben a zsúfolt marhavagonok, a víz és táplálék hiánya sem kelt gyanút. A „transzport” átválogatásakor örül, hogy az egészségesek, munkaképesek csoportjába került, hamar felismeri az elkülönítés szempontjait. Búcsúzkodások hátterében álló német katonák felé jó képet kell mutatni. Fürdő után kopaszon, rabruhában fojtó bűzt árasztó kémények közt megállapítja: már az első este érkezte előtt tisztába jött mindennel. Érzelemmentes tárgyilagosság jellemzi. Az ábrázolás középpontjában nem a túlélésből fakadó győzelemérzés vagy éppen vereségtudat, hanem az emberi lélek mérhetetlen sivataga áll. (óSomon Wiesenthal – Menekülés a sors elől: cselekvés, menekülés esélyei)
A fiú életében a zsidóság sem mint vallás, sem mint nyelvi viszony, sem mint faji közösség nem játszik döntő szerepet. Gyanútlanul feltételezett magasabb igazságnak engedelmeskedik, nem fogja fel, mi a probléma. Apja búcsúztatásakor szembesül a zsidóságnak először külsődleges megnyilvánulásaival. Egy bombázás alkalmával a pincében váratlanul csókolózni kezd a szomszéd lánnyal, a kibontakozó érzelmi viszony tükrében zavarba ejtően látja saját kialakulatlan, gondolatjáték szinten megfogalmazódó zsidóságát. Identitáshiányának hiábavalósága mélypontját akkor éri el, mikor sóra alkudozás közben „lerohadtzsidózza” ortodox fogolytársát. A szökött rabok cinikus kivégzésekor felhangzó kaddis hallatán vágyott rá először, hogy a „zsidók nyelvén imádkozzon”. Magyarságától is idegenkedik.
Attitüdjét nem változtatja meg Auschwitzból Buchenwaldba, majd Zeitzbe kerülése, éhsége, lassú pusztulása sem. Zeitzben a BRABAG gyárban dolgoztatták őket, itt elhagyta kitartása: minimális fejadagok, folyamatos készenlét, monotonitás, lábát sebesre törő facipő, elfertőződő rühes sebek. Annyira eltorzulnak, hogy már nem ismerik meg egymást. A Nefelejcs utcából származó Citrom Bandi sem tudja már benne tartani a lelket. A tábori kórházba kerül, majd Buchenwaldba mint munkára alkalmatlan. Mélypont. Egy halom testre feldobták, és egy kordén húzzák, és azt gondolja, hogy szeretne még élni ebben a koncentrációs táborban. Újra kórház, ápolják. Itt éli meg a tábor felszabadulását. Hazafele menet kommunikációs nehézségek: faggatói nem értik, hogy a lágerben mindenki felismerhetetlenné vált, nem tud személyleírás alapján senkit azonosítani. A kalauz megbüntetné, egy újságíró szabadítja meg, riportsorozatot akarna tőle, de ő eldobja a nevet tartalmazó papírt. A táborban nem múló időről beszélt az újságírónak. De az idő segített is.

Lengyel Péter: Macskakő

- hagyományos formaelemek új szövegösszefüggésbe à szerepük átértékelődik
- detektívtörténet – emlékezetpróba
- tervszerű kiszámítottság + véletlenszerűség
Cseréptörés: Bárán János életproblémát old meg: a személyiség önazonossága a tét
- A múltban kutat önmaga után à írás = megismerés kalandja
Ogy második bolygója – sci-fi
Macskakő: tény + fikció, képzelet + emlékezet, személyes életidő + teljes léttörténet
- Csacska Macska – helyszín: titokzatos + köznapi
- Alakoskodás: maszk + feltárulkozás
- A valódi rejtély: a város – minden regényében. Mit jelent ITT élni?
- A milleniumi Bp. épülő + szabad + európai város
- Macskakő: a macskának 9 élete van, a mi köveinknek 7: ha megkopnak, fordítani is lehet rajtuk, ötször. Ha a kocka 6. lapja is elkopott majd, akkor a saját bazalttestükkel fogják fel nekünk szánt halált.
- A mű jelen ideje a kövek 6. élete à az elbeszélő elmondja a fiúnak, milyen volt a város – a 7. élet előtt: szabad + európai város volt Bp: megtűrte a sokféleséget. Mára ez a sokszínűség elveszett
- A jelent lezáró fejezet Erdélyben
- Emlékezet nélkül nincs erkölcs. Az apakeresés: megszakadta a múlt folytonossága, mert elveszett a tudás az apák világáról. Tudás = áthagyományozódott életismeret + köznapi kultúra.
- A detektívtörténet metonimikus viszonyban a léttörténeti és történelmi részekkel: erőszak + pusztulás – az ember démonikus természetének felszabadulása. Csak a jelek.
- Ok: kollektív emlékezetvesztés. Parainesis
- Apa-elbeszélő – a detektívsztori mindentudó elbeszélője a regény fölött áll
- a gyermekadoptálási akció kitalálója
- a leleplezés után is marad az inkognitója – nem biztos, hogy ki beszél
- Célelvű, egyenes elbeszéléslogika + léttörténeti nyomozás + alkotás kalandjairól beszámolót.
- Hasonlóságon + érintkezésen alapuló szövegelemek à zárt + nyitott műszerkezet
- Mozaikszerű történet – kombinatorikus elbeszéléslogika
- Belső, elmélkedő, önkommentáló elemek + váratlan fordulatok, feszültségteremtő részek
- A végén megoldás, de nem ad magyarázatot visszafelé nézve, mert nem egy megoldás van.
- Megmarad a regény polifóniája. (Bahtyin)
- Maga az út, a nyomozás az igazság. „Folyt köv” – ígéri a könyv
- Sűrít a detektívsztori: a logikai játék, nem az epikus ábrázolás eszközeit. – Lengyel Péternél ez nem igaz
- Többnézőpontúság (modern regény)
- Emberi kapcsolat állandósága, romlékonysága. Határozott értékrend: a bp-i polgári világhoz körődik.
- Megértés, ítél, de nem elítél
- Közvetve jellemzés: tetteiken + gondolkodásmódjukon keresztül
- Nem heroikus hős, hanem a megélhető emberi teljességet + személy esendő megismételhetetlensége
- Kézjegy-motívum: a nyomozás az egyszer létező „Egyedüli példány” után is folyik
- Századvég: derűsen nyugodt (nem mindennapi veszélytudat) ó jelen: töredezett, fenyegetőbb (a léttörténeti bűnténytudat századunkban haladta meg az emberi mértéket. „Évszázadokig fog tartani, ha egyszer elkezdhetünk újraépíteni.”
- Következetes tervszerűség, tárgyias epikus anyagkezelés
- Az új szólamok az egyik mellékmotívumból, ami újabb motívumsorral kapcsolódnak össze, váratlanul visszatér az eredeti szólam.
- Szó = építőkő ~ macskakő
Régi + új, roncsolt + választékos, gyermekmondóka, beszédfoszlány, női WC falfirkái
Archaizálás néha, stílusparódia, humor, önirónia

Lengyel Péter (1939-) Károlyi Csaba nyomán

- Budapesten született
- Ottliknak mutatta meg 18 évesen első novelláit, Ottlik a fiává fogadta
- fordít: Hemingway, Salinger, chandler, pirandello, Moravia, Juan Goystilo műveket
- ELTE spanyol-olasz szak, diploma 1962-ben
- dramaturg a Madách Színháznál ’60-62-ig
- egy évig Havannában nyelvi lektor, majd a Magyar Írószövetség külügyi szervezője, Élet és Irodalom, régi Mozgó Világ szerkesztője, ’75-88-ig a nagykörúti villanyújság munkatársa, utána szabadfoglalkozású író
- ’90-es évek elején ELTE Esztétika Tanszékén írói műhelyt vezetett, ’83-ban József Attila-díj, ’89-ben a Macskakő Év könyve
Két sötétedés (1967) – első megjelent kötete, fülszövegén ars poeticája:
„…a tengernyi nyomdai termék közül nagyon keveset tudok elfogadni igazi könyvnek…Az igazi könyv meghatározását valahogy így közelíteném meg: valaki egy délután megtudja, hogy újabb évekre állástalan marad, mert a hely háromfülű pályázók számára van fenntartva. Ugyanazon a napon otthagyta a szerelme, s az egyetlen barátja eladta egy előléptetésért. Hazatérve gépiesen leemel a polcáról egy kötetet, belelapoz, olvasni kezd, és egy félóra múlva határozottan jól érzi magát. Nem azért mert elfeledteti vele, hogy milyen a világ, hanem mert eszébe juttatja.”
Ogg második bolygója (1969) – science fiction
Mellékszereplők (’69-70, de csak ’80-ban jelenik meg, politikai okokból)
’50-es ’60-as évek budapesti egyetemistáinak világa. Hősei nem iagzi hősök, csak egy hanyatló, elkorcsosuló időszak mellékszereplői, akik az egyetem után elkorcsosulnak, vagy emigrálnak, vagy inkább szégyenletes, mint elismerésre méltó karriert futnak be.
Cseréptörés (1978)- az előzőben és ebben is vannak önéletrajzi elemek, de fikció
Egy árván maradt fiú, Bárán János történetére épül, aki makacsul nyomoz elvesztett apja után, hogy ezúttal megismerhesse saját életét. Identitáskérdése összekapcsolódik a magyar történelmi közelmúlt akkori feltáratlanságának problémájával. Egy széttöredezett családregény rekonstruálása.
Rondó (1982) – novelláskötet, benne az Adósság (1975), ami Ottlikról szóló esszé
Holnapelőtt (1992) – ’89-91 közt írt napló- és esszészövegei
Búcsú (1993) . prózaszöveget ír apja, Merényi Endre fotóihoz
Macskakő (1988)
- századforduló elején játszódó fordulatos detektívtörténetre épül
- összetett szerkezet
- mottó: Bach Misikalisches Opfer c. művéből kottarészletà zenei szerkesztés magasiskolája
- sűrű motivikus háló szövi át
Történet
Az elbeszélő hős végig névtelenségbe burkolózik. Egy zárai bank pénzszekrénye előtt áll a hős három kasszafúróval, akikkel véletlenül találkozik az Adriánál azon az éjjelen, egy évvel a nagy budapesti betörés előtt, 1895-ben. Itthon ekkor megy végig az első automobil. E napon Amszterdamban egy gyémántköszörűs értékes követ méreget: Kék Vérnek nevezik, és fontos megrendelője van. E napon jelentkezik egy Buboréknak szólított lány takarítónőnek Tremmelné bordélyházába, a Külső Kerepesi úton. E nap estéjén Dajka doktornak, a különleges vizsgálóbírónak feltűnik a bordély egyik mandulaszemű „növendéke”, Bóra.
A névtelen elbeszélő korábban fiákeres volt, a bakon ülve hallotta meg a Kék vér nevet, és változtatott mesterséget, elkezdi érdekelni a gyémánt elrablása.
Zárójeles betétfejezetek: „Most” kezdettel. Egy apa beszél iskolás lányának a világról, történelemről, közelmúltról, őslényekről, hazáról és Európáról, nőkről, Istenről, fizikáról. Az esszéisztikus betéttörténetek a jelenben játszódnak, reflexiókat tartalmaznak az írói mesterségre, a regényírásra is. Az alaptörténettel tematikailag csak lazán függnek össze, de szerkezetileg és motivikusan szoros egységet alkotnak.
Zárában az elbeszélő újlenyomata a betörők acélkacsáján (szerszámuk) marad, a betörők elmenekülnek, szerszámaikat otthagyják. Másnap Dajka doktor Pesten megkapja a jelentést a zárai betörésről, egy éve kéri a jelentéseket egész Európából, mert gyanítja az összefüggést. A zárai betörés előtti évben szabadul a Kasszakirály, és felveszi a kapcsolatot Láncz Rókus pesti orgazdával. Ekkor találja egy fekete munkás a különleges gyémántot Afrikában, árából egy széles csípőjű nőt vesz, mert lóra nem elég a pénz. Dajka doktort kinevezik Budapesten rendőrkapitánynak. Épül a Csacska Macska mulató. Ekkor hallja meg a fiákeres névtelen elbeszélő, hogy a Habsburg-házból való a gyémánt megrendelője, aki azt az ezredvégi kiállítás nyári ünnepein veszi majd át. Jankó Márton, a Kasszakirály még ez évben betör Bécsben.
Dajka doktor a jelentésekből megtudja, hogy Zárában négy betörő volt, egy új üres páncélszekrényt próbáltak feltörni. Dajka rájön, hogy „kézjegyük” a szakmai igényesség és a hiúság. Megkapja az ujjlenyomatot, elrakja, de még nem sokra tartja ezt az új azonosítási eljárást. A millenium időszakára biztonsági intézkedéseket tesz. Egy razzia alkalmából Tremmelné bordélyából kimenekíti Borát, és elhelyezi a Csacska Macska mulatóban énekesnőnek. Buborék ugyanitt kenyereslány. A banda itt tart megbeszélést, háromnegyed évvel a rablás előtt. Cigányok érkeznek a városhatárba, a névtelen elbeszélő közülük szervez egy mutatványostruppot, velük indul Oroszországba, hogy arablásig ne legyen szem előtt. Odesszában „puszta pimaszságból” kirabolnak egy olyan páncélszekrényt, amilyenben a Kék Vért fogják tartani. Dajka megkapja erről is a jelentést.
A millenium évében Dajka minden hétfőn (szünnapon) elmegy a Csacska Macskába, Borát meglátogatni. Az elbeszélő hazatér. A betörők: a Kasszakirály Jankó Márton néven szokott bemutatkozni, buknak rá a nők; Andronikosz Szókratész, keleties kinézetű görög; haluska Bódog, Falazónak szólítják, ő hordárként épül be a Csarnokba, hogy információt szerezzen a boltról, ahová az ékszer érkezik.
Az elbeszélőnek megtetszik Buborék, követi a Csacska Macskáig, figyeli. Látja egyszer, hogy Buborék a kasszakirállyal sétál, Bóra pedig követi őket. Bóra este a mulatóban féltékenységből fejbe vágta a Kasszakirályt, mert az elhagyta őt Buborék miatt. A férfi nem hal meg, de mindenki azt hiszi, hogy gyilkosság történt. A púpos kapus rövidzárlatot csinál, hogy ne lehessen semmit se látni. A test eltűnik, mire világos lesz, később derül ki, hogy a névtelen elbeszélő juttatja ki a házból, és ferdíti el a nyomokat, majd beáll zongoristának.
Dajka nem jut előre az eset felderítésében. Nem érti, kinek volt érdeke eljuttatni a testet. Bóra gyilkosnak vallja magát, és állítja, hogy az új zongorista megmosta a kezét, aki ezt tagadja, Bóra ettől megzavarodik, valóságérzékét elveszíti. Dajkának gyanús a zongorista.
A Falazó információkat szerzett az ékkő érkezéséről. A hatóságok nem tudják, mert biztosítás nélkül, különleges küldeményként adták fel. Bóra a megőrülése után a mulatóban minden éjjel elénekli dalát: „Gyű paci, gyű pici”. Megérkezik a kő, és a nemzetközi orgazda Agap Kevorg is, aki majd átveszi a zsákmányt, és Oroszországba viszi eladni. Hétfőn éjjelre tervezik a betörést.
Sikerül a rablás, másnap reggel fedezik fel. Dajka rájön, hogy az a banda csinálta, amelyet keres. Nemzetközi körözést ad ki a feltételezett négy tettes ellen. Marton nevű fogalmazó Agap Kevorg nyomába ered, aki így nem tudja eladni a követ. Dajka rajtaüt Láncz Rókus orgazdán, akinél korábban a betörők tartózkodtak, és lefoglall bűnjeleket. Dajka elfogja Kasszakirályt, Haluskát, nem vallanak. Szókratészt is elfogja.
Kevorgot az ékszerrel együtt kapják el Berlinben. A szétosztott opénzek alapján valószínűsítik, hogy négytagú a banda. A téglás ügyben ejtik a vádat, bizonyíték híján, de a három rablót elítélik. Király és Szókratész megszökik, Szókratészt elkapják, Király eltűnik. Dajka mindenkitől ujjlenyomatot vesz, a zongoristától is, de még nem tudja, mire jó.
Dajka ugyanolyan jó nyomozó, mint amilyen jó betörők a betörők. Ahogy ő nyomoz, úgy nyomoz a világ rejtett összefüggései terén a Most kezdetű betétek regénybeli írója. A detektívsztori és az esszéfejezetek összekötője: dolgok összefüggéseinek kitartó nyomozása + kifejezések, utószavak, motívumok sűrű hálója is. Legfontosabb: macskakő = Budapest elmúlt száz évének története, múlt század végi felvirágzás, azóta eltelt zűrzavaros évszázad. + 7 Kék Vér gyémánt, + Tégla = városépítés fő anyaga, és téglás gyilkosság eszköze (a véres tégla visszakerült a rakásba, talán házfalban van azóta).
Befejező rész: Dajka már öreg, visszavonult. Marton fogalmazóból rendőrfelügyelő lett, összerakja a történet mozaikjait: Buborék segítette a betörők szökését, és segített a zongoristának a test eltüntetésében. Dajka egy hónappal az eset után jött rá a két eset összefüggésére, de addigra Buborék eltűnt a zongoristával együtt, találkoztak Királlyal és Amerikába készültek. Wotan gőzösre felszálltak, de az elsüllyedt. Dajka gondolata: ha egy nappal előbb kiadja a körözvényt, még élnének.

Krasznahorkai László

Zsadányi Edit: Krasznahorkai László

Sátántangó (1985)
- Megváltástörténet
- A regénytörténet = a nagy narratíva marginalizálódásának története: sok kis narratíva, szereplői nézőpontú mikrotörténetek sorozata – mindezt az olvasó írása folglalja keretbe. A semmiről szóló írással felvenni a harcot a megsemmisüléssel. ~ Seherezáde: a narráció előtérbe lép: „eldöntötte, hogy mindent alaposan megfigyel, …látszólag jelentéktelen dolgokat figyelmen kívül hagyni = a beismeréssel: védtelenül állunk a szétesettség + a fölfogható rendszer között… csak így nem válunk e bomló + örökösen épülő sátáni rend nyomtalan + elnémult foglyaivá.”
- Seherezádé mesél, hogy megmentse társnőit, egy hatalommal (szultán) szemben ~ a dr a pusztulással száll szembe. + mesélés = t9rténelmi alkotás ~ hatalom is egyben
- Az egész mű is beágyazott történet – kerettörténet: hogy a dr regényt ír: a dr maga az elbeszélő + szereplő is
- A vége:
- A dr írása a mű
- Nincs megoldás, mert a mű vége = mű eleje à utolsó ítélet = utolsó ítélet hiánya. Folytatás az utolsó ítéletre való várakozás
~ körtánc . amit megállítani nem lehet. Kétféle ellenállás: a pusztulásra adott válaszként:
- Irimiás: egy mintagazdaság létrehozásával à értelmet ad a szereplőknek
- A Dr. ezt az eseménytelenséget meséli el
- Az első rész: a szereplők a tervezett esemény kiindulópontjának helyszínére, a kocsmába igyekeznek. Futaki, a Dr, Kráner, Kránerné, Halics, Halicsné, Schmidt, Schmidtné à szerzőt keresnek (~Pirandello), aki értelmet ad céltalan életüknek.
- Irimiás: klasszikus narratívát: ok-okozati cselekményt. De ehhez pénz kell (~ „tőkeigényes vállalkozáshoz”)
- Megismerjük az alapszituációt: a szereplők leendő történetük helyszínére: Weinkheim- kastély – de a történet nem kezdődik el, hanem:
- Újabb történet ígérete: a szereplők az újabb t9rténet helyszínére: város – vége a regénynek
- A szereplők hiszenm Irimiásnak, mert hinni akarnak, a kiszolgáltatott helyzetből való menekülés vágya
- Illúzió- kiábrándulás folytonos folyamata – a megoldás a regényen kívül
- Már nem tudják definiálni vágyuk mozgatóját à boldogságkeresésük eredeti tárgya, jelentettje elérhetetlen
- Futaki lépéselőnyben + lépéshátrányban van a többiekhez képest az Irimiáshoz fűződő bizalom skáláján: az elején a legjobban bízik benne, a végén legkevésbé
- A kastély felé felidézi Irimiás szavait ó ellentmond a narrátornak, aki szerint bízik benne => a narrátor nem omnipotens
- Az olvasó olvassa, hogy Futaki újraolvassa Irimiás beszédét
- Nem tudni, hogy monológ, vagy dialóg, kimondja-e vagy belső beszéd. (Egyenes függőbeszéd)
- Idézőjel: ő maga is idézi Irimiás beszédét a saját gondolatmenetében.
- Szaggatott előadásmód (három pont)
- Futaki látomása (városba menet): botjával halad az úton, mögötte a telep (=múlt), előtte a homályos horizont (=jövő), „Úgy látszik, nincs menekvés” à később valóban leszáll a teherautóról és sétál. „De azért nincs igazság…nincs igazság.”
~ kalandregény: csomópontos szerkesztés, tablószerű jelenetek
~ európai regény: tér-idő szerkezet: fogadó, akstély, út
- Itt az utazás = otthon keresés, nem otthon elhagyás tapasztalat keresés céljából
- Futaki ébredésével kezdődik, október végi nap reggelén. Schmidtné Futakival csalja a férjét. Egy másik csalási kísérlet Irimiás érkezése. Nincs alaphelyzet, csak szövevényes apró jelenetek => a történet folytatódik anélkül, hogy elkezdődött volna. Az alaphelyzet csak egy megjegyzésből derül ki: „amióta felosztották a telepet” (egy íz apropójából jut eszébe) + a dr szemszögéből: „miután kimondták a telep felszámolását” – preszuppozíciót feltételez, de ilyen nincs korábban => a hiány retorikája à az olvasó átérzi a szereplők marginalitását, de az „élni kell” elvét – mégis olvasni + érteni kell
- Leona Toker, Wolfgang Iser: az olvasó képzeletével tölti ki a hiányt, majd a második olvasót is értelmezheti a korábbi, naiv olvasatot.
- A 3. személyben beszélő narrátor alaki, belső nézőpontot alkalmaz à nem történeten belüli figura. Belát a hősök gondolataiba. Szereplői perspektíva. Az elbeszélő a szereplők mögé lépve kölcsönadja a hangját az alaki nézőpontnak à az elbeszélő személye meghatározhatatlan à az olvasó kirekesztettségének helyzete.
- Szereplői tudat narrátori bemutatása: egyenes idézet vagy függő beszédben monológként
- A szereplők néha „beleszólnak” a tudatnarrációba à a történetből narráció: amikor a beszélő mondatát megszakítja a szereplő à egyidejűvé a történetmondás. Pl. „Nyugalom vette körül, s mert az előbbi örömből maradt még mostanra is, behunyta – ’Na most!’ a szemét.” . elbeszélő azonosul Esztikével. „Nem volt könnyű, de hát mi mást tehetett volna: igyekezett beletörődni abba, hogy Irimiás (’…Amíg ez az ügy végső formáját el nem nyeri…’) nem viszi el innét…” (-Schmidtné gondolatai)
- A beszélő a kirekesztettségben élő elnémított szereplők helyett artikulálja véleményünket. De ugyanakkor ő is elnyomja őket, a szereplők gondolatai zárójelben, írásképe nem különül el a narratív szövegtől, csak az idézőjel jelzi => nem szólal meg az alárendelt
- A szereplői megszakítások, a narrátor töredezett elbeszélése à öndekonstrukció (Derrida)
- kettős történetmondás
- Irimiás – nem belső nézőpontú közlés, hosszabban beszél, egyenes idézetben => nem ismeri a lelkét à intertextuálisan rekonstruálni: Irimiás ~ Jeremiás könyve pl. Irimiás egy városi presszóban a világvége eljövetelét hirdeti: mindenki felrobbantanak, az utcában bűz, mocsok, kiégett növények, stb.
Genette: hipertextualitás:
1) transzformáció (más szituációba az eredeti szöveg cselekményét)
- Jeremiás az Úrhoz való visszatérést, a bűnről való lemondást hirdeti ó itt inkább Irimiáshoz kapcsolódik a bűn
- Jeremiásnak nem hisznek ó Irimiásnak mindent elhisznek
2) imitáció (eredeti szöveg stílusát idézi felJ a bibliai szöveg áthallása
ugyanakkor ~ Irimiás, de Irimiás ~ hamis próféták, akik hiábavaló látomásokkal vezetik félre a népet
A pók … (Elfektetett nyolcas) fejezetben: a bögölyök a pók hálója elől a maguk szőtte, selejtes hálóba menekülnek.
- Háló = allegória (előre + visszautalások): pl. a kocsmai jelenetben a felborított pohár utáni foltok ~ a dr a földtörténeti olvasmányának pl. a dr elképzeli az őszi esőzéseket, a békalencsét szemekhez hasonlítja ~ az emberi szem máshol békalencsével benőtt vízfelszínhez hasonlít => az olvasót visszalapozásra készteti (posztmodernizmus)
- Estike halálát megérzik: Irimiásék a telep felé – Futaki + Halicsné a kocsma felé – mindkét pár zúgást hall: „Halics pedig arra gondolt: ’valaki meghalt.’” + Halicsné lát egy hulló csillagot.
- Hajnalodó égbolt – fejezetzáró + kezdő szituációban gyakran: emberi sorsok mögött
- Szomorúságmotívum. Halálfélelem: Futaki szomorúsága – halál felé való közeledés – gyaloglástematika. Estike halálának fejezete: ’Felfeslik’
- Harang= távoli hang, remény- efelé történő menetelés. Irimiás hangja ~ ’félrevert harang’. A dr elindul a hang irányába: a mű = egy folyamatos útkeresés
- ’csak a gond, csak a munka’ . ismétlések hálózata itt leginkább:
- Irimiás ~ a dr: - szereplők szerint külön az írásukat
- Futakival zárják közlésüket
- A fogalmazók lefordítják hivatalos nyelvre Irimiás szavait, de egyre jobban eltávolodnak: Irimiás trágár nyelve OK, de nem értik a metaforákat, de mégis muszáj jelentést adni nekik a hivatalában.

Krasznahorkai László (1954-) – Károlyi Csaba nyomán

- Gyulán született, itt érettségizett 1972-ben; a kisvárosnak és környékének lepusztult, nyomorúságos, elesett figurái lettek regényalakjai
- Szegeden jogi tanulmányokba kezd, ’76-tól Budapesten folytatja, majd bölcsészkarra iratkozik be, ’83-ban magyar-népművelés szakon végez
- ’77-82 Gondolat Kiadó dokumentátora, azóta írásaiból él
- ’87 József Attila-díj, 1985. Krúdy-díj
Kegyelmi viszonyok (Sátántangó sikere után 1986-ban jelenik meg, de előbb írta)
Sátántangó (1985)
- mágikus realizmus műve
- szociográfia + metafizikai távlat
- a természeti világ és az emberi világ egymást értelmezi: romlás állapotára mutatnak rá
- pusztulásvízió tárgyiasítása
Az ellenállás melankóliája (1989)
- regény, a már ismert reménytelen világot mutatja meg
- világában minden egyszerre pitiáner apróságként, nevetséges kisszerűségként is értelmezhető + nagyszabású, az univerzumot betöltő példázattá tud válni
- elbeszélésmódja: sodró, lendületes, ijesztő, nyomasztó
Az ugrai fogoly (1992)
- egy kínai utazás elbeszélésére épül
- az idegen világban az elbeszélő saját életének korlátait és lehetőségeit tapasztalja meg
- a távol keleti kultúrán keresztül érzékelt egzisztenciális kiszolgáltatottság érzését fogalmazza meg
- utazásának alapélménye, hogy halálközeli állapotba kerül utazásának során
Théseus-általános (1993) – Titkos akadémiai előadások alcím
- három fiktív beszéd: szomorúságról, lázadásról, tulajdonról
- az elbeszélő szerint e fogalmakat nem tudjuk megfejteniàmondjunk le mindenről, hátráljunk ki a világból
Sátántangó
- Kafkára utaló mottó: „Akkor inkább úgy vétem el, hogy várom. F.K.”àa szereplők megváltásvágya nem teljesül be
- a regény cselekményét a Sátán irányítja
- szerkezet: tangó táncrendjére épül, tartalomjegyzék felirat helyett „Táncrend”, fejezetek: I-VI, majd VI-I, oda-vissza történő mozgás; utolsó fejezet: A kör bezárul
- körkörösség: figurák csapdahelyzete
Október végi nap reggelén indul a cselekmény. Helyszín: megnevezetlen telep, 7 éve virágzó gazdaság volt, mára lepusztult, feloszlatták, csak az orvos maradt, az iskolaigazgató és néhány család.
Futaki arra ébred fel Schmidtné mellett az ágyban, hogy harangszót hall, hallucinációnak gondolja. Eldönt, hogy ahogy pénzhez jut (legkésőbb holnap), elmegy erről a romos helyről. Schmidtné felébred: „Figyeld meg, ma még történik valami.” … többi a fenti jegyzet alapján

Bodor Ádám: Sinistra körzet

Három bírálat egy könyvről

Márton László: Az elátkozott peremvidék
- A táj címszereplő, Sinistra körzet: történelem utáni táj, a történelem pusztulása nyomán kialakult „zónák” egyike (a szó Tarkovszkij Stalker című filmjére utal). Egyszerre lakhatatlan és nyüzsgő, a történések önmagukba fordulóan céltalanok + anekdotikus jellegűek; tágasság + bezártság a tájban; olyan vidék, amelyet a kultúra sohasem vetkőztetett ki vadságából, de a kifürkészhetetlen és korlátlan államhatalom feltérképezett, megmérgezett, körülkerekített és részekre osztott.
- Bodor Ádám felismerése: a történelem során kialakult vagy továbbhagyományozódott életminták a történelem megszűnése után is fennmaradnak
- A műben szereplő tér:
1. konkrét földrajzi entitás, határvidék, ahonnan át lehet látni Ukrajnába, ahol csempészút húzódik Lengyelországból a Balkán felé, s ahová a Moldvába igyekvő kottamásolót internálják
2. A tér stilizáltsága: nyelvi klisékben nyilvánul meg
3. allegórikus értelmezés: a Sinistra-vidék mint szereplő
- Idő: nyolcvanas évek második fele + ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje
- A művészi értelemben vett „igaz” mellett mellesleg elmond sok olyat is, ami „valódi”
- Műfaja: lebegés novella és regény között. Olyan megismerési folyamatot indít el, és teljesít ki, amely a regény sajátossága. Novellisztika poentírozására, rövid távú intenzitásra alapozva.
- A szintézis radikalizmusa, a szándék, a megvalósítás merészsége egyedülálló. Ennek ára: következetlenségek, kompozíciós hibák, de ezek szándékosan beépített kompromisszumok.
- A fejezeteket vezérfonalként összekötő formális cselekmény gyenge oldala a könyvnek. A történet formális tétje már a könyv közepén elveszti jelentőségét, és a mű démoniságához semmivel sem kapcsolódik közvetlenebbül, mint bármelyik mellékes epizód, vagy apró mozzanat.
- Az elbeszélő (Andrej Bodor) azzal a céllal érkezik Sinistra környezetbe, a természeti kulisszák mögé bújtatott, nagy kiterjedésű koncentrációs táborba, hogy megkeresse és elmenekítse fogadott fiát. A fogadott fiú a könyv közepén előkerül, nem akar szökni, följelenti egykori nevelőapját. A történet itt forma szerint véget ér, a mű folytatódik, mert középpontjában a történelem utáni táj áll, és az önmagába csavarodó idő
- A figurák:
nincs nevük, nincs múltjuk, nincsenek célkitűzéseik, nincs erkölcsük, nincsenek belső tartásból fakadó jellemvonásaik
szükségleteik részben állatiasak, részben gépiesek
érzéseik és érzelmeik végletekig redukálva vannak (halált szó nélkül veszik tudomásul)
nemi közösüléstől a zsarolásig mindenben tárgyként kezelik egymást
egysíkúak, összemosódottak
- Andrej Bodor mint figura nem alkalmas arra, hogy az elbeszélő nézőpontját megindokolja: identitásától megfosztott rabszolga, mindent észrevehet és ízekre szedhet észlelésével, csak önmagát nem; szavai olyan tudást feltételeznek, amelyeknek a figura semmiképpen nem lehet birtokában. Az elbeszélő figurája és pozíciója be nem vallottan, de nagyon hamar és nagyon élesen szétválik. Andrej Bodor az egyetlen a kötetben, aki a maga jószántából került a leírás színhelyére, és akinek valamilyen bevallott célja van. Van némi mozgásszabadsága, bizonyos helyzetekben önálló döntési lehetősége. Kívülálló marad; szemtanu, rezonőr szerep, de rezonálni nem képes.
Géza hutira füle című fejezet: összesűríti a narráció nehézségeit. Két különálló részre válik szét az írás. Első kétharmadában arról van szó, hogyan mérgezik meg a „tunguz náthát” kapott erdőkerülőket, majd hogyan gyújtják rájuk a házat. (A „tunguz náthásokat” bírósági eljárás nélkül kivégzik.) Az itt elmondott dolgokról Andrej nem tudhat. A következő részben Andrej beszél, arról van szó, hogyan hajtja végre a fönti akció egyetlen túlélőjének, Aron Wargotzkinak elpusztítását
a szerző közel hajlítja önmagához Andrejt, névválasztással, beszédmóddal, motívumok összjátékával. Nem tekinti magát kívülállónak.

Bodor Ádám (1936-) – Tarján Tamás nyomán

- Kolozsvárott született, gépgyári munkás, református teológus, levéltáros, másoló-fordító
- 29 éves, mikor első novelláját közli: Utunk
- első önálló novelláskötet: A tanú (1969) (1961-ben indított Forrás könyvek sorozatban)
- alaptéma: az emberi kiszolgáltatottság: az elnyomó hatalom önmagát is korlátozó természete, a függő helyzetben elszakadó reakciók sokasága, a téves és kényszeres képzetek garmadája
- kedveli az anekdotikus novellamagot, de mitikus közegbe helyezi, szürreálisan sarjasztja
- elbeszélései általában kurták, kihagyásosak, lezáratlanok, kérdéseket és rejtélyeket hagynak maguk után
- motivikus közelítésből: örmény-novellák; iker-novellák
- iker-novellák: ikrek vagy egymásra megszólalásig hasonlító személyek vagy két ember képében megjelenő egyetlen alak szerepeltetése
- emberi kapcsolatok: hűvös, célratörő, kevés szavú párbeszédek
- kötetek: Plusz-mínusz egy nap (1974), Megérkezés északra (1978), Milyen is egy hágó? (1980), A Zangezur hegység (1981), Az Eufrátesz Babilonnál (1985), Sinistra körzet (1992), Vissza a fülesbagolyhoz (1992)
- 1982-ben települt át Magyarországra, a Magvető szerkesztője lett
- Sinistra körzet – sem regény, sem elbeszélésfűzér, sem novelláskötet
Sinistra körzet
- sinister: bal, baloldali, fonák, szerencsétlen, vészt hozó (sinistru: baljós)
- körzet: maga köré rendezett, szervezett, egységes zárt terület
Sinistra körzet: Kárpátok hegyláncai között, Kelet-Közép-Európában fekvő, kitalált közigazgatási egység, állam az államban. Azok kerülnek ide, akiket az egyének sorsáról hatalmi szóval döntő államgépezet leckéztetni, vagy büntetni kíván. A terület természeti szépségekben bővelkedik, de fegyenctelepre hasonlít. Lakói primitív és értelmetlen munkatevékenységeket folytatnak. A reális idő felbomlik, az évszakok váltakozása is követhetetlen. Eredetileg novellákként publikálta Egy regény fejezetei alcímmel, regényszerű novellaciklusként. Kihagyásosság és ismétlés balladaszerűvé sötétíti. Tizenöt fejezet sorszámmal, majd zárójelben a címmel.
Szereplőinek nemzetisége kevert. Negatív világteremtésre vállalkozik. Kezdetben a Sinistra természetföldrajzáról és meterológiájáról szerzünk tudomást. Egy vörös vándor, a „vörös kakas” feldúlja a lakosok életének monoton pergését. Borcan ezredes, a körzet teljhatalmú vezetője belepusztul a jövevény körüli titokzatosságba. A történet mesélője Andrej. Andrej Bodor: fogadott fia, Béla Bundasian keresésére és kimentésére érkezett, hatósági nevet, dögcédulát kap, nem tudni, hogy ez a név a kintivel azonos-e. Béla Bundasian kottamásolásból és kottapapír-csempészésből élt, „belekeveredett valamibe”, eltűnt, nő is van a dologban, Cornelia Illafeld. Béla Bundasiant egy természetvédelmi területre telepítették. Apja késedelemmel indul a megmentésére. Béla nem akar elmenni, és sérelmezi, hogy apja beleolvasott a naplójába (az információszerzés miatt). Ezt a 7. fejezetből tudjuk meg (Bebe Tescovina vére – Bebe a kantinos gyermeklánya, a vér vörössége valószínűleg az ártatlanság elvesztése).
A 14. fejezet (Béla Bundesian tüze): a száműzött öngyilkossága: lakhelyéről, Géza Hutira házából távozva benzint szerez Géza Kökény töltőállomásánál, aztán egy tisztáson egy szál tárniccsal játszadozik. Önkéntes tűzhalál. A láng egy virágtól lobban fel, a halál lebegés is, a test maradványa könnyű pernye, haló porát a patak és szél viszi a semmibe. A 14. fejezet rádupláz a 7-re, az értelmetlenné lett élet elvetése.
Bodor gyakran megelőlegezi a következményeket. Az öngyilkos Bundasiannak már nem volt neve, „papírja”: mostohaapja épp azzal szabadíthatta volna ki, s ezt el is érte, hogy törölteti a lajstromból.
Elvira Spiridon is a segíteni jött Andrej miatt vész el. A segítség megpecsételi Sinistrában a megsegítettek sorsát. A főalak levágja a kötélről és mesterséges légzéssel visszacsókolja az életbe az öngyilkos Severin Spiridont. A férfi ezért (a hatalom utasítására) azzal fizet, hogy szépséges feleségét átengedi Andrejnek, aki gátlás nélkül magáévá teszi. Elvira minden szál haját és testének minden szőrzetét le kel vágni, mert a kijárási tilalom alatt az otthonmaradókat ez a megkülönböztetés sújtja. Magával vinné a nőt a kinti világba, meztelenre vetkőznek, ruhájukat közös műanyag zsákba csomagolják: Mustafa kocsmájának jégvermébe érkeznek, esőtől ázottan. A raktérben akarnának felöltözni, de a kamionos elvből nem menekít nőt. Adrej rejtegetett utasként továbbáll, mire Elvira észbe kap, és Andrejnél a zsák. A meztelen nő Gábriel Dunkánál, az üveghomályosító törpénél lel menedéket. A 32éves törpe eddig nem látott meztelen nőt. Elvira Gábrieltől nem tagadna meg semmit, védencét feljelenti tiltott határátlépési kísérletért. Az asszony négykézláb csúszik a fogolyszállító autóra.
Coca Mavrodin (Borcan ezredes utóda) hol betilt mindenfajta gyülekezést, hol engedékenyebb. A két Hamza Petrika karóba húzza magát (furcsa szerelmi öngyilkosság). Connie Illarioné (Cornelia Illafeldnek ismertük meg), Béla megvadítója. Az üvegfestőművészből makogó, szőrös testű állati lény válik. Animizálódás mindenütt: állat alakú felhők. Ismétlődő motívumok: ellentétpárok: üveg Corneliához rendelve finomság, Dunkához rendelve brutalitás. Végső lealacsonyodás. Andrej Bodor élni akarása, fanyar humora révén képes megmaradni, majd innen kimenekülni.