Esterházy Péter

Gál Jenő: Esterházy Péter – A magyar irodalom (poszt)modern arisztokratája

- a két világháború közötti magyar avantgárd igen jellegtelen volt
- hatvanas évek
- a rejtőzködés nagy művészetet hozott létre
- az irodalom a valóság és a szó közti résen táncolt, sírt, ujjongott, röhögött
- az írók elunták ezt
à megszületik az irodalom közép-kelet-európai változata: posztmodern irodalom (vitatható az elnevezés): az emberért való művészi törekvés a „nyelvért való harcba” van sűrítve
Esterházy
- magyar nemesi család sarja, eredetileg matematikus, négy gyermek apja,
- műveit idézetek sűrű hálója szövi át; mai történetbe vagy értekezésbe idézőjel nélkül kerülnek be a szövegek. A nyelv számára műszer. Mintha önmagát írja a szöveg.
- „szöveg”-jelenség, Barthes alapján: a szöveg keletkezését a modern történelemmel hozza összefüggésbe, azzal a korral, amely megköveteli az író, az olvasó és a megfigyelő közti kapcsolat relativitásának megjelenítését. A szöveg a hagyományosan értelmezett műtől abban különbözik, hogy nem konkrét, hanem metodológiai mezőként gondolunk rá. A mű a szöveg fiktív folytatása, az olvasó-szöveg interakcióból születik.
- Szellemes, egzakt, már-már geometrikus szerkezet; Esterházynál a részletek iránti hallatlan fogékonyság, a legapróbb történések iránti figyelem, a láthatatlan összefüggések és ködös analógiák iránti kifinomult érzék, a magyar- és világirodalom legjobb tradícióit folytató markáns intellektuális humor tartja össze és teszi egyben emberivé.
- Első pillantásra úgy tűnik, hogy Esterházy lehetetlenné teszi az egyes szövegek világos megkülönböztetését. Nála nincs elkülönülő elbeszélő és cselekmény
Kis magyar pornográfia. Pornográfia, mert a társadalmi realitás anekdotikusan rögzített töredékeit ábrázolja. Pornográf: minden emberi kapcsolat közvetlen eltárgyiasulása
Tizenkét hattyúk:
- Csokonai Lili (magyar irodalom új csillagaként üdvözlik) álnéven, a mai munkásnő intim naplója. - Archaizált beszéd, ami a középkori szakrális szövegekre emlékeztet.
- Jellegzetesen közép-európai sorsú író: magasabb irodalmi célok elérésére hivatott, de a társadalom minduntalan a földhöz nyomja à társadalmat és saját lelkét egyként maróan perzselő mű
- Művének fordításakor a fordító újraírni kénytelen a művet; mindent ellenőriznie kell

Hódosy Annamária: Száll a hattyú…

- szerző halála = az alkotó nem atyja a szövegnek, az az ő kézjegye nélkül olvasható. A szerző maga is a szöveg által teremtődik
- nyelvi archaizálás intertextuális jellege. ’A 12 hattyú’ több nyelvi rétegből (17.sz.-i magyar nyelv à azonos a Pázmány által használttal)
- ha a szerző a szó által teremtődik à a szerző neve is intertextuális. Esterházy (történelem), Péter (Bibliában)
- szerző – főhős neve Lili, (Lilla!) azonos Csokonai szerelmével à 1/a szerelmi történetté válása, 2/a regény történelmi értelmezéséhez segít
- Lilla „elfuta” – Kéri Márton „elfutamoda”
- Panaszkodás – ez az írás motiválója Lili esetében => analógia
- Csokonai esetében a valóság = fikció modellje maga is fikció. Lili maga nem valós valaki, története nem valós megélésből ered, pedig tragédiája valósnak tűnik
- Életregény. Szerkezetileg a naplóírásra jellemző narratívát. Ezeket a naplókat férfiak írták pl. Richarson: Pamela, Kármán J.: Fanni hagyományai
- Nők a szerzők – érzelem, passzív átengedés, természet ó férfiak – racionalitás, aktív, erőszakos
Fanni – Csokonai Vitzé M. – 17 hattyú à betegség ok à okozat; elveszti kedvesét
Boldogság akadálya a társadalmi rendszer (ok)
Betegség (okozat)
- Pázmány – hagyomány előtérbe, mert Lili katolikus à Pázmány a végzetnek való kiszolgáltatottságot hangsúlyozza. Múlandó sártest ó lélek Istenől (önidentitás csak Istennel való azonosulással) ß ez látszik Lili imáiból ó ő a testben keresi önmagát, nem Isten felé, hanem a Másik Ember felé, akivel fizikailag azonosulva egésznek (boldognak) véli magát
- Test bálványozása
Liliben érzelem à érzékiség, szerelem à szeretkezés ó Fanniban à a Fanni a Pázmány-hagyományt erősíti
Fanniban érzelmeiket a költői nyelv segítségével ó Liliben testnyelvvel (Kéri az ölébe) à csecsemő-anya: ösztönös, megelőzi a tudatos (nyelvi) kommunikációt
Fanni sorsa à eszünkbe jut: Hamupipőke, Hófehérke. Cím miatt (hattyú) rút kiskacsa
baleset után szakítás à Lili identitáskeresésének kudarcára mutat Lili megcsúnyulása: a szexuális vágy oka a szépség, ami az Isten nélküli világban boldogsággal bíztasson à ha nem à illúzióvá válik a szépség
- Pázmány, barokk: organikus világkép: lépcsőzetes, hierarchikus szférákból áll à legfelső létezőkhöz vezetnek. 1) Ásvány van 2) növény van és él 3) állat van és él és érez, csak az 4) ember, aminek értelme is. A nem emberi létező helye rögzült ó ember elmozdulhat à lesüllyedt – főbűnök
à értelmét fel nem adó – Virtus
- Lili halál- felfogása ~ 1) ásvány: csak a félreértékelt életfunkciók hiányaként ábrázolja
Lili számára az ideális állapot= 3) állati szféra – a paráznaság bűne uralja + hiúság uralja életmódját (baleset után csúnya)
- Ez az organikus világkép Csokonai filozófiai költészetében: a létezők nagy láncolata, aminek Isten is része à a lélek halhatatlan ó deisták: Isten nélkül is működik a világ à tényleg halhatatlan a lélek? => karika => a halál utáni beteljesülés illúzióvá
- Csokonai verseiben a porrá válás motívuma à a katolikus hagyomány
à lélek helyett az anyag marad meg
- ugyanez Liliben: Lili Isten bizonyítékát látja benne
- 17 fejezet = 17 „hattyú” ~ számmisztika, szent számok
- „bűvös dal” metaforikus megnevezése”hattyúdal”
- a költő szimbóluma a hattyúdal – halála előtt egyszer fakad dalra. A költők nem! ó Lili igen: élete és halála közötti a regény, összefoglalja, ami elmúlt
- a cím à Csokonai és Lilla Fiktív gyermeke – szimbólum = a költő + múzsájának szüleménye = irodalmi szöveg metaforája
- Csokonai filozófiai költeményei korabeli Young, Mervey, d’Holbach, Pope fordítás, szövegből vett részletekből. (Szauder József) => ugyanaz a manipulációs, idézős technika, mint Esterházynál
Ineke Holenkamp-Wiltnik: A női perspektíva szerepe Weöres Sándor és Esterházy Péter műveiben (lásd: 15. tétel, Weöresnél)

A posztmodern – kortárs magyar próza

- a posztmodern Tarján Tamás szerint: képlékeny irányzat. Modern utáni, modern nélküli, helyetti, elleni, melletti. Általánosan elfogadott elmélete nincs.
- a posztindusztriális társadalmak talaján sarjadt
- a vállalt és élvezett sokértelműség művészete, a zárt és autonóm alkotást felcseréli a „nyitott művel”, a kölcsönhatásokban élő művészi produktummal.
- a posztmodern epika az elbeszélői alternativitás irodalma. Ismérvei:
- történet dekonstrukciója, minimalizálása, meg-megszakítottsága
- a variatív újraírás gyakorisága
- a nyelvi (és nem nyelvi) jelek önállósodása
- szövegébe beépül a szöveg keletkezéstörténete, önreflexiója, magamagyarázata
- intertextualitás járja át: vendégszövegek, jelölt/jelöletlen idézetek, idegen textusformák beékelése
- játékosság
- paródia, pastiche elsődlegessége, funkcionális témaközléssé válása
- elbeszélői mindentudás feladásaà a világ mint teljesség leképezésének hiú ábrándját elhessegeti

Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter (In. Kalligram, Pozsony, 1996)

- pályakezdés: Fancsikó és Pinta (1976), Pápai vizeken ne kalózkodj (1977), Termelési regény (1979) àaz első két műből szövegek kerülnek át a későbbiekbe, Termelési regényből a Hahn-Hahn grófnő pillantásába
- első két novellájában „kísérleti írásmód” (az állásfoglalás halogatása)
- Esterházy mindent nyelvnek tekint, s a megírt szöveget veti össze a valósággal, nem a valóság jelenik meg normaként, amihez hozzáigazítja a szöveget
- ’60-70-es évek magyar prózájára jellemző
1. a szövegbe beírt szereputasítások a történetelvű identifikációk elve szerint válnak hozzáférhetővéà „elmesélhetőség”
2. szociális, etikai normák hangsúlyozása Esterházynál nem a történet megszüntetése következik be, hanem annak mind látványosabban kibontakozó funkcionális átalakítása (az elbeszélés mindig létezik)
Prózai vizeken ne kalózkodj! Főhőse a novellista Kosztolányit tartja mesterének, a Függő Csáth Gézát, a Termelési regény a magyar anekdota klasszikusát, Mikszáthot, a Kis Magyar Pornográfia pedig az anekdota nyelvére írja át az ötvenes évek ávós történeteit
- a történet szövegvilága lesz a játéktéràelbeszélői beavatkozások műve
- két korai művének prózatörténeti jelentőségeàa történetet értelmező szövegből szinte teljes mértékben hiányoznak a narratív szerveződés ismérveiàezért sem történetszerű a befogadás sem
- a nyelv saját beszéddé válásának alkalmává válik: „Az elbeszélés narratív ismérvei helyébe a diskurzív szövegesítés és megszólaltatás jellegzetességei lépnek.”à ez már nem klasszikus-modern sajátosság (utómodernség epikai közlései ilyenekàJoyce, Broch)
- Esterházy kapcsolódása Kosztolányihoz, magyarázat: Esti Kornél novellával járult hozzá az utómodern epika paradigmaváltásához
- Esterházy első két köteteàannak a poétikai dilemmának a jegyében áll, hogy hogyan lehet kész történeteket diszkurzív módon megszólaltatni: nem-narratív beszéddé
- a játékteret változtatni
- új identitás felfogásàén + másik interakciója
- a dolgok többféle elbeszélgetősége

A „beszélő nyelv világteremtése. A Termelési regény és a posztmodern korszakküszöb

- Termelési regény bevezető mondata: „Nem találunk szavakat. Meg vagyunk kövülve.”
- a beszélőben megszólaló nyelvet kezdi látni az esztétikai tapasztalat a műben, s nem egy puszta tárgyat
- gyönyörködés és kognícióàjáték + komoly
- a Termelési regény a nyelv imaginációja és elképzelhető valóság oppozícióját nem szünteti meg olyan radikálisan mint a Finnegaris Wake
- Barthes szerint is a nyelv a szubjektum „az irodalom léte nem más, mint a technikája”
- a szöveget más szövegeke előzik meg, nem a valóság
- Termelési regényà hiány történet?
- a szöveg és a szöveg környezetének kapcsolata

Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991: Esterházy Péter

Bevezetés a szépirodalomba (1986)
- öt regényt integrál magába, melyek 1981-1984 között jelentek meg
- összeállításuk nem a fragmentelitás jegyében történik – hanem bizonyos technikák alkalmazásának hasonlósága alapján: fordított zárójelezés, szövegmontázs-technika, filológiai szövegromlások imitációja
- „szövegválogatónak” nevezi egy helyen az elbeszélőt a szerzőàWittgenstein – nyelvhasználati kérdésnek tekinti a jelentésképződéstàgrammatikai tér, nyelvi világszerűség marad fontos
- világképének értékadói: szerelem, haza, nyelv, hit, tradíció
àa centrumvesztésre, posztmodern széthullásra nem tragikusan, hanem musili
àúj olvasói magatartás: tisztába kell lenni a művet konstituáló nyelv természetévelàa jelentések kiteljesítésének művelete a magyar irodalomban eddig példátlan módon át van engedve az olvasónak
Fancsikó és Pinta (1976) - anekdotikus elbeszélés hagyományának parodizálása
Pápai vizeken ne kalózkodj! (1977) – Kosztolányitól örökölt részvétteljes irónia, krónikás hitelesség elvesztése; az elbeszélői én azonosításának megnehezítése

Kulcsár-Szabó Ernő: A szöveg tartományai – Esterházy Péter: Függő ki szavatol a lady biztonságáért? In: Műalkotás – Szöveg – Hatás

„Számos modern inspiráció mellett jellegadó érvénnyel emeli vissza Kosztolányi, Krúdy nevével jelölhető tradíció bizonyos szemléleti-poétikai elemeit.”
ànem vihetők át a spontán jelentéstan szabályai Esterházy bonyolult szövegvilágára
Sok apró momentumból építkezik, mégis egységet teremt
Függő
- K. szavait idézi az elbeszélő, illetve az ő szavainak tartalmát – K. szavai úgy tekinthetők, mint a jel jelei – a regényíró előadásában már nem ugyanazt jelentik, módosulnak – eredeti jelentésük másodlagos érvényű leszàutaló utalt viszonyának szemantikai fellazítása – addig a magyar irodalomban csak lírában jelent meg
- eredeti közegből kiemelt részek: a jelölőt szabadítja fel általában is és az idézetek kapcsán is – a kiszakítás az adott szöveg hovatartozását is megszünteti
- az idézet a szerzőtől, kortól, eredeti szövegtől függhet
- az Esterházy-szöveg esetében líra-szerű, azzal rokon műfajjal van dolgunkànincs szó szoros értelmében vett meséje – témája persze azért van: ifjúság – a világelsajátítás egy különleges időszaka jelenik meg. A kamaszkor: a nyelvi alakítás és a téma párhuzama - a téma (még mindig) a kamaszkor, illetve annak utólagos értelmezése, mely jelentéshez juttatja annak eseményeit – nem az emlékezés önmagában, hanem hogyan támad jelentősége utólag olyan dolgoknak, amiken korábban a figyelem elsikkad
- a nyelvi jelentésrendszer nem a valóságot képezi le – konvenciók beteljesülnek benne – erre a felismerésre már a századeleji avantgard is eljut, de Esterházy túlmutat ezen
Ki szavatol…a szövegszerűségnek abszolút jelentést tulajdonít, még fokozottabban, mint korábbi szövegei – a szövegképzés tudatos poétizálása
Hagyományos olvasói hozzáállással: mely a valóság leképezését várja az epikától 8realizmus) nem lehet hozzáférkőzni Esterházy regényeihez – itt a reális játéktér és a fiktív szövegtér játszik egymásba – a szereplők részben az elbeszélővel azonosíthatók
Jelölő-jel viszony átértékelése
- realizmus: a szöveg jelöli és egyben jelenti is azt a valóságot, amelyet ábrázol
- Esterházy: Wittgenstein-Frege nyomán: a szöveg jelenlétét a jelhasználatban keresi – a szövegnek nem analógiás jelöltjei vannak, hanem jelentésvilága – csak a sugallt észlelésmód elsajátításával nyílik meg az olvasó számára
Daisy és Ágnes
- Igazából nem is a szereplők magatartásáról, hanem az általuk megtestesített nyelvi „létformákról”
- szimbolikus szóképek: szerepük kulcsfontosságú – természetüknél fogva a legjobban megfeleltethetők a Wittgenstein-féle jelentésértelmezésnek – a jelentés véletlenszerűsége
„A szövegtér teljes jelentésátvitele a többértelműség jegyében jön létre.”
Nádas Péter. Egy családregény vége (1977)
- nem negligálja az epikai hagyományt
Emlékiratok könyve (1986)
- az elbeszélői én megháromszorozásában a posztmodern jelleg dominánsabb, mint az előzmények hatása
- Nádasnál nem új nyelv keletkezik, hanem a régi érvényesül salaktalan valóságában.
- Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba (1986), Fanicskó és Pinta (1976): hajlandóság a játékosságra, dezintegrációra, nyelvteremtésre
Termelési regény (1979): egy szocialista, realista, hamvába holt műfajt a kisss három s-ével több (angol és magyar) szót parodizált. A főtörténetet és a kommentárt alternatív, „lapozgatós” viszonyba állította a szerző.
Tizenkét hattyúk (1987): archaizálás modernségével, szokatlanságával formált új szöveget
- Temesi Ferenc kijelentései szerint a Por I-II. (1986/87) c. műve az első tudatosan posztmodern mű. Szótárregény 666 címszóval, ötvözi a többgenerációs családregényt, a fiatalember-alakmás beat-korszaki vallomásregényével. Molekuláris bontottságú posztmodern regény, harmonizálja az anyagot és a formaelvet.
- Tandori Dezső: Egy talált tárgy megtisztítása(1973): túllép a posztmodernen.
- Lengyel Péter: Cseréptörés(1978), Mellékszereplők(1980), Macskakő (1988)