A foghiánynak a fog elvesztésétől a teljes fogatlanná válásig igen sok változata lehetséges. A fogpótlások tervezésének megkönnyítése érdekében azokat csoportosították, osztályozták.

Kennedy-beosztás:

Egy-egy állcsont hiányait négy osztályba sorolja, egy osztályon belül pedig három alosztályba.

  1. kétoldali szabadvégű, végpillér nélküli foghiányok.
  2. egyoldali sorvégi hiányok
  3. sorközi foghiányok, ha oldalsó fogak
  4. sorközi foghiányok, ha frontfogak

Kennedy beosztását sok szerző egyszerűsítés és oktatás céljából kisebb-nagyobb mértékben változtatta.

Eichner féle csoportosítás:

A foghiányokat nem csak állcsontok szerint ítéli meg, hanem a felső álcsont és az állkapocs érintkező fogcsoportjait is értékeli az ún. támasztózónák száma és elosztása szerint. Megtartott fogazatban Steinhardt szerint oldalanként két-két támasztó zóna van a kis és nagyőrlők táján. A támasztózónák szerint értékelt foghiány alapot ad a maradék fogazat működési képességének becslésére. Eichner csoportosításának három fő, ezen belül pedig tíz alcsoportja ismeretes.

Fábián-Fejérdy-féle osztályozás:

Alapja, hogy a maradék fogazat milyen lehetőségeket biztosít a készítendő fogpótlás dentális megtámasztása és elhorgonyzása számára. Ez a lehetőség elsősorban:

  • a maradék fogak számától és elhelyezkedésétől
  • a fogív alakjától
  • a fogak és a fogív méreteitől függ.

E szempontok figyelembevételével a részleges foghiányokat 1A, 1B, 2A, 2B, 3, „0-s” és „T” csoportokba sorolták.

  • 1A – protetikai helyreállítása egyszerű híddal megoldható
  • 1B – protetikai helyreállítása extenziós (kiterjesztett) híddal megoldható
  • 2A, 2B és 3 – protetikai helyreállítás részleges protézissel megoldható
  • „0” – nincs foghiány, csak helyzeti rendellenesség
  • „T” – teljes fogatlanság

Európában ez a felosztás a mértékadó és ezt veszik figyelembe. A lényeg a majdani fogpótlásra ható billentő erők.