Rágás:

A rágás ciklikus körmozgások sorozatából áll. Egy-egy rágóciklus két vagy több alapmozgásból összetevődő bonyolult mandibulamozgás, amely történhet sagittalis síkban (leharapás), vagy frontális síkban (őrlés), esetleg a kettő kombinációjaként.

Fajtái:

  • Zsigmondy-féle 2 fázisú: temporális rágás típus, túlnyomórészt nyitó-záró és csak kis mértékű oldalmozgásból tevődik össze.
  • Wild-féle 3 fázisú: a 2 és a 4 fázisú rágás közötti átmenet
  • Gysi-féle 4 fázisú: erős rágóizomzatú, főleg őrlőmozgást végző egyéneknél

Bármilyen rágásról van szó, minden rágóciklus egy előkészítő és egy aktív fázisra osztható. Az előkészítő szájnyitással kezdődik, mely leharapó mozgásnál propulsióval, őrlőmozgásnál oldalmozgással kombinálódik. Az aktív fázisban megindul a száj zárása, és ezt követően a mandibula visszatér központi helyzetébe, IKP-be. Eközben a fogak metszőéle ill. csücskei egymás mellett elhaladva szétdarabolják, megőrlik, összezúzzák a táplálékot.

A rágókészülék mozgásait izmok hozzák létre, melyeket három csoportra oszthatunk:

  1. Rágóizmok (mandibulát mozgató izmok)
  2. Mimikai izmok szájkörüli csoportja
  3. Nyelv izmai

Mandibulát mozgató izmok

  • Mandibulát emelő izmok (elevátorok, fogsorzárók):
    • Halántékizom (m.temporalis) – legyező alakú izom, os temporale-n ered és a mandibula izomnyúlványán tapad (mandibulát emeli, visszahúzza).
    • Rágóizom (m.masseter) – legnagyobb erő kifejtésére képes, járomcsonton és a járomíven ered, mandibula szögleten tapad (emeli, oldalmozgások is).
    • Belső röpizom (m.pterygoideus medialis) – az ékcsont árkában (fossa pterygoidea) ered és az állkapocsszögleten tapad (emeli).
  • Mandibulát előre húzó izom (protractor):
    • Külső röpizom (m.pterygoideus lateralis) – vízszintesen elhelyezkedő kéthasú izom, legyezőszerű két különvált résszel ered a proc. pterygoideus-ról (röpnyúlvány) és az ékcsont facies infratemporalis-áról, a mandibula fejecs alatt tapad.
  • Mandibulát süllyesztő izmok (szájnyitók, depresszorok): három izompár sorolható ide

    • M. geniohyoideus
    • M. mylohyoideus
    • M. digastricus elülső hasa

Közös sajátosságuk, hogy mind eredésük, mind tapadásuk egy-egy mozgó képleten található, ezek a mandibula és a nyelvcsont. Ennek következtében hatásuk két irányú: mandibulát süllyesztik ill. nyelvcsontot emelik.

Mimikai izmok:

  • M.orbicularis oris (ajak körüli izom)
  • M. buccinator (trombitás izom)
  • M. risorius (nevető izom, gödröcskét okozza)

Nyelv izmai:

Külső nyelvizmok:

  • Musculus genioglossus, páros, legyező alakú, szorosan a középvonal mellett elhelyezkedő izom, amely a mandibula belső oldalán középen ered és hátra valamint felfelé szétsugárzik a nyelv gyöke és dorsalis része felé.
    Működése: előre húzza és kiölti a nyelvet.
  • Musculus hyoglossus, páros, a nyelvcsont nagy szarváról és testének oldalsó részéről eredő, és a nyelv oldalsó részébe felszálló izomlemez.
    Működése: lehúzza a nyelvet a szájfenékre és ellaposítja.
  • Musculus styloglossus, páros, a halántékcsont processus styloideusa-ról (tűnyúlvány) ered, karcsú parittya szerű izom, és a nyelv oldalsó részébe halad.
    Működése: gyeplő szerűen működve fel- és hátrafelé húzza a nyelvet: nyelvvisszahúzó.

Belső nyelvizmok:

  • Musculus longitudinalis superior et inferior, a nyelv csúcsától a gyökeréig végighaladó lapos izomrostok, melyek a középvonalban hiányosak.
    Működése: rövidítik és szélesítik a nyelvet, a felső a nyelvet felfelé homorítja („l” v. „r” hang), az alsó a nyelvet domborítja („f” v. „sz” hang).
  • Musculus transversus, a nyelvet sagittalis-san elválasztó kötőszöveti sövénytől (septum linguae) oldalra irányuló izomrostok.
    Működése: nyelvet keskenyíti és vastagítja, felső része külön a nyelvet hosszanti vályúba homorítja.
  • Musculus verticalis, nem önálló izom, hanem a külső nyelvizmok (hyo- et genioglossus) levált, függőlegesen futó izomrostjai.
    Működése: laposítja és ezzel passzívan szélesíti a nyelvet.