Lenyomat alapján laborban készített, szilárd állapotban a szájba ragasztott tömés.

Anyaga lehet fém, kerámia, ezek kombinációja és műanyag.

Előkészítés: Cavitas előkészítés elvei alapján, kivéve a retenció elvét! Occlusalisan széttérő irányba kell előkészíteni. Ha a cavitast a csücskökre is kiterjesztjük, akkor onlay-nek nevezzük.

Elkészítés módjai:

1.       Direkt (fogorvos mintázza a szájban)

2.       Indirekt (laborban mintázzák lenyomat alapján)

3.       Indirekt-direkt (lenyomat alapján labor megmintázza, a mintázatot orvos bepróbálja, labor megönti)

1.                   A fogorvos előkészíti az üreget, ő maga megmintázza viaszból a betétet (speciális callakrilból, piros), a mintázatot úgy veszi ki, hogy ferdén beleszúr egy csapot, majd parafa dugós üveg dugójában a csap másik végét rögzíti és lezárja. Így lehet biztonságosan szállítani. A laborban beágyazzák, megöntik, kidolgozzák és visszaküldik a rendelőbe. Az orvos próbálja, adaptálja, kontaktpontokat, antagonistákhoz való viszonyát, széli záródást ellenőrzi, majd beragasztja.

Beragasztás: izolálás, fertőtlenítés és kiszárítás után cementtel fedhetjük csak az üreget, csak az inlay-t vagy mind a kettőt.

2.                   Előkészítés után lenyomatot vesz az orvos az üregről, laborban kiöntik, mintát készítenek, megmintázzák (ügyelve a széli záródásra, kontaktpontokra és az antagonistákhoz való helyzetére), beágyazzák, megöntik és kidolgozzák. A rendelőbe küldik, ahol az orvos adaptálja és beragasztja.

3.                   Előkészítés után lenyomatvétel, melyet a laborban kiöntenek, mintát készítenek, az inlay-t megmintázzák és a mintában visszaküldik a rendelőbe. Az orvos próba után visszaküldi a laborba, ahol megöntik, kidolgozzák, majd a rendelőben adaptálja, beragasztja.

II. osztályú inlay-knél úgynevezett nyeső (slice) szeparálást alkalmazunk, szeparáló koronggal az approximális záróléceket lecsapjuk.

Elkészítés módja:

Fémnél: öntjük

Kerámia: égetjük

Akril: polimerizálunk (hővel vagy fotopolimerizációval). Akril betétet készíthet a fogorvos is. Ha nagy méretű cavitasba tömést készít, az egész tömés zsugorodása olyan nagy mértékű, hogy rossz lesz a széli záródás.

Ragasztás módja:

Fémet általában foszfátcementtel, kerámiát glas-ionomer ill. resincementtel (műanyag alapú), műanyag inlay-t a saját anyagával. Ragasztás után összeharaptatjuk a beteget, ragasztó megkeményedése után a felesleget szondával lepattogtatjuk. Kidolgozásnál előnyben van az arany inlay, mert ez olyan puha, hogy rá tudjuk polírozni a cavitas szélére (finomszemcsés vörös kővel, nem hagy elszíneződést a fogon) és így a széli záródás a lehető legtökéletesebb lesz. A későbbi polírozás miatt kell a zománcszéleket 45°szögben lecsapni a fém inlay-knél, a másik kettőnél nem. Nem szabad cement csíkot látni az inlay és a fog között, nem akadhat meg a szonda. Apró pontatlanságokat még el lehet polírozni, de több tized millimétereset már nem.