Az anatómiai korona a fogzománccal, az anatómiai gyökér a cementtel borított része. Protetikai szempontból fontos megkülönböztetni a fog klinikai koronáját, mely a fog szájüregbe érő szabad része és a fog klinikai gyökerét, mely az alveólusban rögzített, részben gingivával borított gyökér. A klinikai korona és gyökér határa az élet folyamán állandóan változik, a fog állandó előtörésben van. A klinikai korona nagyobb fogínysorvadás esetén. A klinikai és anatómiai korona nagysága megegyezik egészséges fogazatnál, viszont a klinikai kisebb például előtörő nyolcas esetén. Csapos fogművekFontos, hogy a gyökér széle íny fölött követhető legyen, ínybarázda tágítással láthatóvá kell tenni. esetében a fog koronai része annyira lepusztult, hogy csak csapos fogművel lehet az eredeti anatómiai viszonyokat helyreállítani.

Csapos fogművek csoportjai:

1.       Előre gyártott gyári csapok

2.       Csapos műcsonk

3.       Csapos, sapkás műcsonk

4.       Csapos, hátlemezes műcsonk (Richmond fog)

1.       Előre gyártott csapok: a) fém csapok (radix anker, gyökértömést kell készíteni és abba belehelyezni cementtel)

b) műanyag csapok (előfúró készletet adnak hozzá, hátránya, hogy nagy a hibalehetőség az orvos részéről, pl.: a csapok nem illeszkednek pontosan elrepeszthetik a fogat)

2.       Öntött csapos műcsonk: Az orvos lenyomatot vesz, a laborban kiöntik, a mintán kiegészítik a fog klinikai koronáját. Nagyon pontosan illeszkedik, de ennek is van repesztő hatása.

3.       Öntött csapos, sapkás műcsonk: A műcsonk koronai része sapka szerűen ráfekszik a fog maradék részére, íny alá ér. A csapi rész ugyanolyan, mint a csapos műcsonknál, de a fémváz körbeöleli a fogat subgingiválisan. Előnye, hogy minimálisra redukálja a repesztő hatást és rögzítése is biztonságosabb.

4.       Öntött csapos, sapkás hátlemezes: Öntött csapot készítünk sapkával, de a koronai rész nem egy csonkot utánoz, hanem egy fogat.

A 2, 3, 4-nél a fog előkészítése gyémántfúróval, sulcust tágítjuk, helyet csinálunk a csapnak és a koronának, éles peremeket és éleket lecsapjuk.

Csap előkészítése: csúcsig érő, falálló gyökértömést feltételez, ahol a gyökértömés hossza legalább 10 mm és nincs jele semmilyen periapicalis folyamatnak:

§         Acut periodontitis: periostitis

§         Chr. periodontitis: granuloma, cysta

A gyökértömés kétharmadát el kell távolítani gépi vagy kézi tágítóval. Javasolt a Hedströmöt behajtani, majd kihajtani, utána pedig vékony Kerr tűvel kezdve kitágítani. Reszelővel az alámenős részeket eltávolítjuk, kúp alakúra preparáljuk. A csap hossza legalább annyi legyen mint a későbbi koronai rész. A guttaperchát esetlegesen Kloroformmal feloldhatjuk. A beavatkozás előtt fel kell hívnunk a beteg figyelmét az esetleges tűtörésre.

Lenyomat: A lenyomatot A vagy C szilikonnal vesszük, merevítő csapot (gémkapocs) ajánlott használni, mert a kiöntésnél elhajolhat a csap, ha csak lenyomatanyagból van.

A laborban kiöntik, megmintázzák a csapot, megöntik, kidolgozzák és a mintán elküldik a rendelőbe. A csonk alakja az alapvető anatómiai viszonyokat adja vissza (pl.: metszők lapos, palatinális görbület).

A rendelőben bepróbáljuk, adaptáljuk, esetleges öntési hibákat korrigáljuk, beragasztjuk.

Beragasztás: foszfát cementtel, Glas-ionomer cementtel, Resin cementtel. Híg tejföl sűrűségűre keverjük a cementet, az üveglapon odanyújtjuk az orvosnak, aki lentuló segítségével beviszi az előkészített gyökércsatornába. Közben az asszisztens a csapot és a csap körüli részt becementezi és odatartja az orvosnak. Az orvos felhelyezi, felnyomja és 20-30 mp után összeharaptatja a beteget egy vattarolnira, majd lepattogtatja a cementfelesleget. Miután a cement megkötött lenyomatot veszünk a borítókorona elkészítéséhez.

A csapok használhatók hídhorgonyként, önállóan egy fogra, sínezésre, kapocstartó fogként.