Tanítási módszer:

A tanító és a tanuló célirányos, tervszerű tevékenységei, elvárásai, melyek a tudás elsajátítása révén képességeket fejlesztenek (műveltséget alakítanak ki - magatartásformát változtatnak meg.)

Minden módszer arra szolgál, hogy valamely célt a lehető legbiztonságosabban, legteljesebben és a leggazdaságosabban valósítsunk meg. A módszerek „előírják” a használandó eljárásokat és az eljárások rendjét.
A „kész” módszerek azt mutatják meg, hogy milyen eljárás sorozat a leggazdaságosabb, melyik vezet a legbiztosabban, a legteljesebb eredményre.
Bár a tanítási módszerek személytelenek, tanítani is, tanulni is legjobban a magunk módján tudunk.

Tanítási eszköz:

A tananyagot hordozó és közvetítő személy vagy tárgy.
Egyszerűbb a módszereket az eszközökhöz alkalmazni, mint fordítva. Az eszköz a tanítási tanulási folyamat nehezebben előállítható tényezői.

Módszercsoportok és módszerfajták:

Mind tudjuk a tanulás célja bizonyos ismeretek és kézségek elsajátítása, bizonyos képességek fejlesztése. A tanítás célja, hogy a tanuló csop. és egyes tanuló megfelelően eredményesen tanuljon, fejlődjön.

A tanítás módszerei nagyrészt meghatározzák a tanulás módszereit.

  • Az oktató jelöli ki a folyamatban felhasználható tanulási módszerek körét,
  • Tanítási módszereivel mindenkor kivívja a megfelelő tanulási módszer alkalmazását.

Ez utóbbi többnyire „válasz”, reagálás arra amit a tanár tesz.
De a tanítás nem csak aktuálisan szól bele a tanulási módszerek megválasztásába, hanem általánosabb módon is: a tanulás tanításával, tanulási szokások kialakításával.
A hallgató meglévő tanulási kultúrája visszahatnak a tanítás módszereire.

Osztályozás személyi dominancia szerint:

  • Oktató munkáján alapuló (hagyományos oktatási formák)
  • Tanuló munkáján alapuló - individualizált - felsőoktatás, távoktatás
  • Oktató és tanuló közös munkáján alapuló (felnőttképzés)

Információhordozó szerint

  • Beszéd
  • Írás
  • Eszköz, objektum, ami közvetít

Érzékszervi hatások szerint

  • Monoszenzoros (1 érzékszervünkre hat) pl: vizuális, auditív
  • Biszenzoros (több érzékszervre hat egyidejűleg) pl: multimédiás eszközök

MIT - oktatási cél és tartalom
HOGYAN - tanulás-tanítás
HOL  - azonos tér és idő, különböző tér és idő
KI - andragógus
KIT - tanuló

Társas befolyásolás, interakció a csoportban

A csoport több mint egyének közössége.

KNOWLES: kidolgozta az andragógiai „szoc. akciótervet”. Nálunk aktivizáló módszerként használjuk., lényege 4-6 tagú csop-ban észrevételezik vitatják meg az előadáson elhangzottakat.

Csoportfejlődés szakaszai

  • Alakulás (forming)
  • viharzás (storning)
  • normázás (norming)
  • működés (performing)

A távtanulás elméleti alapjai, didaktikai sajátosságai.

Távoktatás = felnőttoktatási, -képzési forma: a hallgató önálló, a hallgató és a nevelő térben, időben elkülönül egymástól, eszközhasználat van (oktatócsomag).

Holberg: a távoktatás irányított párbeszéd

Távoktatás örténete:

Elődje a levelező oktatás volt: az 1800-as években kialakul a levelező oktatás, ehhez a levelezést elősegítette a vasút, a posta. Pittman volt az első, aki középfokú levelezéssel próbálkozott, a képzési központból elköltözött diákjait akarta megtartani, nehogy lemaradjanak az anyaggal. Gyorsírást tanít nekik levelező módszerrel. Később főleg diplomaták, kereskedők gyerekei is alkalmazzák ezt a levelezős módszert. Leghamarabb a nyelvoktatás kapcsolódik be, s kezd el így tanítani. Az 1960-as években az Open University is távoktatási módszerrel dolgozott (átfogó előadásokat tartanak, összefoglalják benne a tananyagot).
Hazánkban a rendszerváltás után jelenik meg, létrejön a Nemzeti Távoktatási Tanács, a Nyitott Szakképzésért közalapítvány. Jelenleg ezt részesítik a munkahelyek a legjobb tanulási módszernek (hatékony, olcsó, nem kell a munkából kimaradni).

A régebbi levelező oktatás nagyon lazán irányított, gyakran alacsony színvonalú és hatásfokú normáival szemben a távoktatás teljes rendszerében megszervezett és a kellő infrastrukturális feltételekről mindenben gondoskodó képzést jelent.

A levelező képzésben a hallgatók tanáraiktól személyes találkozásokon kapnak útbaigazításokat, tanulmányi feladatokat, majd lényegében önállóan tanulnak, időnként pedig újabb összejöveteleken tisztázhatják problémáikat, kérhetnek további tanácsokat; egyúttal ilyenkor ellenőrzik tudásukat is. Az sem ritka, hogy az oktatók az ún. konzultációkon átfogó előadásokat tartanak, megkísérlik összefoglalni az anyagot, a hallgatók pedig igyekeznek minél szöveghűbb jegyzeteket készíteni.

A távoktatás során az oktató intézmény rendszerint postán küldi szét a tananyagot a hallgatóknak, akik a tanulmányaik alapján megoldott feladatokat visszajuttatják, ezeket a szaktanárok értékelik és megjegyzéseikkel látják el, majd újra elküldik a hallgatóknak. A számítástechnika fejlődésével valószínűleg a távoktatás rohamosan fejlődni és változni fog.

A távoktatás / nem – jelenléti oktatás előnyei

  • A hangsúly a tanuláson van a tanítás helyett
  • Az ismeretek kész átadása helyett a feladatmegoldó és problémamegoldó készséget akarja fejleszteni
  • A hiba nem negatív jelentőségű (adott lecke után a füzetben önellenőrző kérdések vannak, melyeken ha elérte a minimális pontszámot, tovább léphet a következő leckére).
  • Folyamatos aktivitást igényel a tanulótól (folyamatos tanulás, visszajelzés)
  • Nincs időbeosztás, órarend
  • A tanulás ritmusa igazodhat az egyénhez
  • Nincsenek közlekedési és egyéb, járulékos költségek
  • Nincs feszültség, szorongás, hisz nincsen a tanulótársakkal kényszerű versengés

A távoktatás / nem – jelenléti oktatás hátrányai

  • A személyközi kommunikáció és a közös tevékenység hiánya
  • A hallgató nem kaphat elég gyorsan személyre szóló visszacsatolást, segítséget
  • Folyamatos tanulás (aki nincs hozzászokva, mert mindig csak a vizsgákra tanul, annak ez nehezére fog esni)
  • Aprólékos feldolgozás, melyet csak nagyon erős motivációval lehet megcsinálni
  • A hallgatónak kell példákat hoznia, s ez időigényes, s önállóságot is igényel
  • Jó tanulási technika

„Megoldások”

  • A távoktatást kellő mértékben kombinálni kell a jelenléti szakaszokkal
  • Folyamatosan biztosítania kell az intézménynek a konzultációs lehetőségeket
  • A telekommunikációs eszközök igénybevételével életszerűvé tehetik a tanulást

A távoktatás modellje Susanne Grimm nyomán:

OKTATÓ KÖZLEMÉNYEK SEGÉDANYAGOK
( rádió, hang – és videokazetta; számítógép )( írásos )
Információközlés Információ – feldolgozás
JELENLÉTI SZAKASZOK ( közvetlen oktatás )
A távoktatást egyre kevésbé tekintik pótmegoldásnak, mert így a felnőttképzésben résztvevő hallgatók folyamatosan vagy kis megszakításokkal végezhetik eközben munkájukat, a „rendes korúak” iskolázásában pedig azért, mert a tanulók szétszórtan és alig lakott területeken élnek.

Otto Peters szerint a megoldás a nevelés – oktatás „iparosításában” keresendő. Az oktatásügyben jelentős beruházásokra van szükség és ez megkívánja az oktatók és a hallgatók újszerű felkészültségét. Szerencsére egyébként is erősen terjedőben vannak a magnetofonok, televíziók, videók, számítógépek stb. Egyes szerzők – nem alaptalanul – beszélnek „második alfabetizációról”, mint ezen eszközök kezelésének elsajátításáról.

Desmond J. Keegen szerint a távoktatás 5 lényeges jellemzője

  • Az oktató és a hallgató elválasztása
  • A tananyag tervezésének és előkészítésének sajátos szervezése
  • A technikai médiumok kiterjedt használata
  • Gondoskodás a kommunikáció kölcsönösségéről
  • Csoportos foglalkozások

Az 1969-ben megalapított és 1971 óta  működő nagy-britanniai Open University azzal érte el sikereit, hogy különös gondot fordított a tervezésre. Előzetes iskolázottságtól függetlenül egyetemi végzettséget ad bárki számára, aki a változó időtartamú szakaszokból álló tanulmányi idő alatt bizonyos számú pontot összegyűjt és a vizsgákon megfelel. Az önálló tanulás megkönnyítésére sokfajta gondosan kidolgozott eszközt bocsát hallgatói rendelkezésére. Elsősorban nyomtatott szövegeket; a 80-as évek közepéig mintegy 80 %-ban, melyhez kb. 10% hang - és képanyag járult.  A fennmaradó 10%-ot a csoportban „szemtől szemben” ( face - to - face ) folyó oktatás számára biztosították. Ezek az arányok persze változóak.
Léteznek azonban továbbra is egy-egy eszközcsoportot előnyben részesítő távoktatási formák. Az eszköz-rendszerekkel élő távoktatással szembeállítva, ezeket szinguláris vagy monomediális formáknak is nevezik.

  • Hanganyagokra alapozott tanfolyamok, melyek túlnyomórészt rádiót és hangkazettákat vesznek igénybe; a konzultációkhoz olykor telefont. Ezeket főleg olyan helyeken alkalmazzák, ahol problémák vannak az írás - olvasással.
  • Videóra alapozott tanfolyamok eszköze a televízió, a videokazetta.
  • A nyomtatott anyagokra alapozott tanfolyamokat az önművelésnek különféle olvasásos formáitól kell elhatárolnunk, főleg a régebbi elnevezése szerint „magántanulásra szánt könyvek használatától.

Általános metodikai irányelvek

  1. Oktatóközlemény – meg kell, hogy feleljen a következő ismérveknek
    • Számoljon a hallgatók előképzettségével, sokoldalúan világítsa meg az összefüggéseket
    • A tanfolyam szintjétől függő mértékben alakítsa ki a „zártság” és a „nyitottságát” vagyis az oktatóközlemény legyen kerek, egész, de egyszersmind nyisson utat a további tájékozódás és gondolati munka előtt
    • A közlemények dolgoztassák meg a képzelőerőt
    • Alkossanak a közlemények rendszert, melynek legjobb módja az „oktatócsomag”
  2. Az írásos segédanyagok típusai
    1. Tanulmányi útmutató a tanulmányok kezdetén írásban rögzíti az általános tudnivalókat
      • Megadja a tematikát
      • A kötött foglalkozások óratervét, a vizsga - előírásokat
      • Ismerteti a szabadon igénybe vehető konzultációs lehetőségeket
      • Felsorolja a rendelkezésre álló főbb eszközöket
      • Jellemzi az ajánlható tanulási módszereket
      • Tanácsokat ad a tanulás megtervezéséhez
    2. Tanulás-módszertani útmutató
      • Célleírás, hogy az egyes célok eléréséhez milyen oktatási anyagok feldolgozása szükséges
      • A lényeg kiemelése
      • Kiegészítések és aktualitások
      • Szemléltető ábrák stb.
      • A témaegység tömör összefoglalása
      • Kérdések és gyakorló feladatok
      • További irodalom ajánlása
    3. Útmutató az értékeléshez és vizsgához
      • Sokszor külön feladatgyűjteményeket, teszteket is kiadnak, közölve a megoldásokat és a hozzájuk vezető gondolatmeneteket, az értékelés kritériumait is.
  3. Minél gondosabban kidolgozott írásos segédanyagokhoz jutnak a hallgatók, annál sikeresebben valósulhat meg a távoktatás. Egyesek szerint annál kevésbé van szükség jelenléti szakaszok beiktatására, de ez nem egészen így van. A tanuló-csoportok időnkénti közös tevékenysége és együttléte a tanárral többnyire nélkülözhetetlen.

Hans Günter Haagman kiemeli a távoktatás részévé tett közvetlen oktatás eredményességének feltételeit:

  • Kis létszámú csoportok
  • A dialógust és a vitát kell előtérbe állítani
  • A szemléltetés és gyakorlás szét nem küldhető eszközeit maximálisan igénybe kell venni

Magyarországon a szó fenti értelmében még nem terjedt el a távoktatás, de biztosra vehető, hogy egyrészt az időközben bekövetkezett információ technikai „robbanás”, másrészt a felnőttoktatás új expanziója következtében a közel-jövőben kiépítik hazánkban is a valódi távoktatási rendszereket.
Ettől megkülönböztetjük az ún. nyílt tanulást ( open learning ), mely kevésbé irányított, de ugyancsak technikai médiumok közvetítik. A telefon, a rádió, a televízió, az akusztikus és videokazetták, valamint számítógépek - kezdenek immár besorolódni a nyílt tanulás és a távoktatás eszközei közé.

A tananyag elsajátítása

  1. A tananyag a fokozatosság elve alapján készüljön el (könnyebbtől a nehezebbig)
  2. A tananyag tartalmazza az elsajátításához szükséges tájékoztatót, értesítőt, melynek érthetőnek, egyértelműnek kell lennie.
  3. Tapasztalatokra építsék a feladatokat
  4. A hallgató értékelése szövegesen, lényegre törően történjen meg
  5. Tanulás közben folyamatos segítsége legyen a hallgatónak (tutor, oktatócsomag)

Az andragógus szerepe a távoktatásban

  1. Tananyagfejlesztő (nem feltétlenül főállású)
    Feladatai:
    • Tananyag és ehhez útmutató készítése a hallgatóknak
    • Tutoroknak készít útmutatót a tananyag feldolgozásáról, a hallgató kötelességeiről a tananyaggal szemben
    • Elkészíti az értékelő andragógusnak a konkrét feladatok megoldási kulcsokat, s az értékelés alapelvekeit
  2. Tutor (főállású) ő vezeti le az egyéni és a csoportos konzultációkat (telefon, levél, Internet).
    Ismernie kell:
    • Hallgató előképzettségét, munkáját, a hallgatóra vonatkozó oktatási rendet
    • A vizsgára bocsátás feltételeit
    • A hallgatónak elküldött összes dokumentumot
    • Konzultációk módszereit, adott tárgy összes anyagát, szakirodalmat, a tananyag kritikus kérdéseit, adott tanegység hibajavító (korrekciós) módszereit
  3. Tanácsadó andragógus (főállású) elősegíti a kurzusok közötti választást, tehát segít szakot, tantárgyat választani, tanulástechnikai elemzéseket készít minden tanulóról (életútját beviszi a gépbe), s tanulástechnikai fejlesztésében is részt vesz.
  4. Értékelő andragógus (megbízásos, szezonmunka)
    Ismernie kell:
    • Hallgatónak készített tananyagot, a neki küldött összes módszertani levelet
    • A tanulási folyamat végén elérendő szintet, a hibajavító lehetőségeket
    • Az értékelés elveit, a feladatok megoldási kulcsait