Oktatási módszerek

  • Előadás:  pedagógiai retorika és előadás-technika
  • Tanbeszélgetés:  résztvevők, módszer és kíváncsiság
  • Impulzus-módszer:  ciklikus természet (pl: nyelvtanfolyam) - elmélet, gyakorlás, értékelés
  • Szerepjáték: egy "igazi" játék

A felnőttek tanításának és tanulásának módszerei és eszközei

A pedagógiában és az andragógiában különbséget kell tenni az eszköz és módszer fogalma között. A módszerek és eszközök szoros kapcsolata, kölcsönhatása nyilvánvaló: minden médiumhoz hozzátartóznak bizonyos módszerek, melyek alkalmazása az eszközöket a „célra irányítja”, meghatározza az eszközök felhasználásának legmegfelelőbb eljárásait. Az új médiumok új módszerek kifejlesztésére ösztönöznek, az új módszerek pedig előmozdítják az eszközök megújítását.
Az eszközök a tanítási-tanulási folyamat nehezebben előállítható tényezői. Ámde a legnagyobb fordulatok előidéző eszközöket nem a képzőintézmények készíttetik, hanem ezek „készen” jönnek az oktatás segítségére (miképp a fotó, diapozitív, film, rádió, tv, audio- és videomagnó, számítógép, multimédia). A modern technika gyökeresen átalakítja a tanítás-tanulás módszereit és módszertanát.

Módszercsoportok és módszerfajták:

Természetesen szétválasztható a tanítás és külön a tanulás módszerei.
A tanítás módszerei nagyrészt meghatározzák a tanulás módszereit. Részben aktuálisan:

  1. A folyamatot az oktató szervezi és irányítja, ő jelöli ki a folyamatban felhasználható tanulási módszerek körét is, még ha kisebb vagy nagyobb mértékben a hallgatók is beleszólnak mindebbe.
  2. Tanítási módszereivel mindenkor kivívja a megfelelő tanulási módszer alkalmazását.

A tanítás nemcsak aktuálisan szól bele a tanulási módszerek megválasztásába, hanem általánosabb módon is: a tanulás tanításával, tanulási szokások kialakításával.
A módszerek csoportjait elsősorban az oktató szemszögéből vizsgáljuk. A tanítási-tanulási módszerek száma elvileg nem zárt szám, mindig gazdagodik illetve elévül.

Az egyik elterjedt felosztás a didaktikai feladatok típusaival köti össze az egyes módszerfajtákat. A feladatok folyamatsémája a következő:

  1. Motiválás
  2. Ismeretszerzés, ezen belül:
    • A hallgatók meglévő tapasztalatainak, ismereteinek, nézeteine4k felidézése
    • „kész” új információk, ismeretek megújítása
    • Megismerési folyamatok irányítása
    • Az új ismeretek, nézetek szembesítése a meglévő tapasztalatokkal, ismeretekkel (megvitatás)
    • Rögzítés, begyakorlás
    • Alkalmazás
  3. Összefoglalás, eredményértékelés.

A feladatok némelyike lehet ugyan külön fázisa is a tanulási folyamatnak, de többnyire nem különülnek el élesen egymástól. A feladatok és módszerek sem állnak a kizárólagos megfelelés viszonyában egymással.  Egyazon feladat megoldására többféle módszer alkalmas, és egyazon módszer különféle feladatok megoldását is szolgálhatja.

A motiválás módszerei

Problémaállítás, előzetes témavázlat, a hallgatók problémáinak összegyűjtése, dokumentum, irodalmi szemelvény bemutatása, film (videofelvétel) bejátszása a foglalkozások kezdetén, egy-egy munkaszakasz célkitűzésének megjelölése, a gyakorlati felhasználhatóság ecsetelése stb.

A meglévő tapasztalatok ismeretek feltárásának módszerei

A hallgatók csoportos szó-vagy írásbeli kikérdezése, beszélgetés a hallgatói csoporttal vagy néhány vállalkozó-kiválasztott hallgatóval, feladatmegoldás a meglévő tapasztalatok, ismeretek alapján (közösen vagy egyénileg), esetleg tesztek alkalmazásával stb.

A közvetlen tanári ismeretnyújtás módszerei

Monologikus előadás, sokszorosított tanári jegyzet és egyéb szövegek rendelkezésre bocsátása, a tanár által készített egyéb információhordozók bemutatása stb.

A megismerési folyamatok irányításának módszerei

A valóság bizonyos jelenségeinek bemutatása az oktatás színterén vagy külső helyszínen, gépek szerkezetének, alkatrészeinek, működésének megfigyeltetése, szakirodalom olvasztatása és feldolgoztatása, problémaállítás, esettanulmányok, előadás stb.

A „szembesítés” módszerei

Megbeszélés, csoportvita, beszélgetéses előadás stb.

A rögzítés és begyakoroltatás módszerei

Tanári összefoglalás, csoportos összefoglaltatás, hallgatói jegyzetelés, gyakorló feladatok, önálló gyakorlati lehetőség biztosítása, ismétlések stb.

Az alkalmazás módszerei

Alkalmazható feladatok, az esetmódszer bizonyos típusai, önálló hallgatói előadás vagy dolgozat, teszt, stb.

Az eredményértékelés módszerei

Szóbeli kikérdezés (feleltetés, beszámoltatás, beszélgetés), a hallgatói munka megfigyelése, tárgyi produktumok elbírálása, feladatlap, kérdőív alkalmazása, ellenőrző teszt stb.

Kelemen László a következőképpen csoportosítja a módszereket:

  1. Szemlélet vagy kép
    1. Bemutatás(szemléltetés)
    2. Önálló megfigyelések
  2. Szó
    1. Közlés
      • Elbeszélés
      • Előadás
      • Magyarázat
    2. Megbeszélés (beszélgetés)
    3. Szövegek (tankönyv) tanulmányozása és írásbeli feladatmegoldások
  3. Cselekvéses módszerek

Az aktivitásformák szempontjából osztályozta a módszereket például I.J. Lerner és M. N. Szkatkin.

  • Reproduktív módszerek: Ezeket az jellemzi, hogy a tanár kész ismereteket, kész megoldásokat közöl, ill. bemutatja az elsajátítandó tevékenységek mintáit. A szerzők idfe sorolják az előadást, a tankönyvvel végzett munkát, az írásbeli gyakorlatot stb.
  • Problémamegoldó módszerek: A tanárok és a hallgatók együtt járják be az egyes problémák megoldásához vezető utat. Pl,: a tanár bizonyító fejtegetései, egy tudományos felfedezés logikai menetének végigkövetése, stb.
  • Kutatómódszerek: vagy új megismerési feladatok, vagy ismert feladatok új módszerekkel való önállóan tervezett és kivitelezett megoldása. Szervezeti megfigyelések és regisztrálásuk, kísérletek, forrástanulmányok, szövegkritika, adatfelvétel és statisztikai feldolgozás stb.

„Aktív módszerek” és az aktivizálás

A pedagógiában az aktív módszerek és a tanulói aktivitás előtérbe állítása a XX. Sz. elején kibontakozó Ny-európai és amerikai reformmozgalmakhoz kötődik. Különösen felértékelődött ekkor az önkifejező művészeti és a munkaaktivitás, de nemkülönben az önálló problémamegoldó gondolkodás is. ( John Dewey, Georg Kerschen-Steiner és sokan mások) A régi „könyviskolával” szembeállították a „cselekvés iskoláit”, a „munkaiskolákat”, a megmerevítő tradicionalizmussal az állandó önmegújításra képes rugalmasságot.
Úttörést jelentett e téren Malcolm S. Knowles munkássága. ő a „metodikai munkában” mindenekelőtt a szociális akciók célra irányuló szervezését látta és aláhúzta egyrészt az eredményes tanulócsoport-munka külső társadalmi feltételeinek fontosságát, másrészt a belső informális kapcsolatok szerepét. Knowles ezen az alapon kidolgozta az andragógiai „szociális akcióterv” programját ezzel keretet adott a felnőttképzési módszerek újszerű elrendezéséhez. Előrebocsátva, hogy az általa mintegy negyedszázaddal ezelőtt megnevezett különleges nálunk leginkább „aktivizáló módszerek” gyűjtőnéven emlegetett szervezési formák és módszerek különböző elnevezésekkel és folytonosan gyarapodva, módosulva, immár világszerte elterjedt.

Néhány általa alkalmazott Magyarországon is átvett fogalmat értelmeznék:

  • „suttogó csoportok módszere”: A plenáris ülés résztvevői rövid időre 4-6 tagú kiscsoportokra válnak szét, megállapodnak bizonyos kérdések felvetésében vagy bizonyos hozzászólásban.
  • „figyelő gárda módszer”: egyes embereket külön felkérnek megadott szempontok szerint figyeljék az előadást, majd szóljanak hozzá.
  • „reakció kerek asztal módszer” lényege 4-5 résztvevő különböző szempontok szerint mérlegeli az előadásban elhangzottakat, majd egyik másik kijelentésre rákérdez.
  • „kerekasztal módszer”: először az összes résztvevő ismerteti az álláspontját valamely vitakérdésben, azután ezeket nyilvánosan esetleg a hallgatóság bekapcsolásával megvitatják.

Veronika Schoisswohl csoportosítása: kikérdező módszer, nem-küzdő és küzdő vitaforma, játékforma.

Maróti Andor: és Sz. Várnagy Marianne az aktivizáló módszereket (kérdező módszerek, vitatechnikák, szimulációs módszerek) 6 pontban ajánlják:
Az erősíteni kívánt közéleti aktivitás az oktatás-képzés demokratikusabb módja mellett szól

  • A hatékonyságot növeli a megfelelő visszacsatolás
  • A személyiség fejlődése tevékenységei során megy végbe
  • A külső aktivitás kiválthatja a belső aktivitást
  • A meggyőzés ily módon a közösség művévé tehető
  • Az aktivizáló módszerek elősegítik a spontán odafigyelést 

Az előadás

Az előadás, mint egy-egy foglalkozás kizárólagos vagy uralkodó módszere leginkább a felnőttoktatásban és az „ismeretterjesztés” keretei között terjedt el.

Ellenvetések az előadással szemben:

  • Csekély a kapcsolat az előadó és a hallgató között.
  • Kedvez az anyag passzív felvételének
  • A tananyagot rövidebb idő alatt és tartósabban el lehet sajátítani könyvekből
  • A szociális interakciók hiánya gátolja a tanulók vitakézségének és képességének megnyilvánulásait, fejlődését.
  • Tanulástechnikailag odavezet az előadás hallgatása, hogy egyidejűleg kényszerül a tanuló a beszédre figyelni, gondolkodni, kiválasztani, hogy mit jegyzeteljen és azt leírni. Ez a „figyelem permanens skizofréniáját” idézi elő. Minél jobb egy előadás, annál kevésbé tanulható.

Előnyei:

  • Ha az előadás vitatkozáshoz ad információt, akkor a megfontolást is elősegítheti.
  • Egy program újonnan felmerülő témájában az anyag bemutatására először az előadás alkalmas.
  • A tanulható formában, még nem feldolgozott témák, új kutatási eredmények bemutatására az előadás a legalkalmasabb.
  • Az eleven előadás közvetíteni tudja egy érdekes tanár személyes elkötelezettségét.
  • Tekintettel tud lenni a specifikus didaktikai célokra, differenciálni tud a különböző célcsoportok között.

A felnőttoktatás legtöbb formájában ma már el is távolodtak az előadás „tiszta” formájától. Kombinálják különféle dialogikus megoldásokkal. Az ún „impulzusmódszer” az előadás és a vita tervszerű váltogatásából áll. Pöggeler és sokan mások a „beszélgetés jellegű” előadást javasolják, mely leginkább problémafelvetéseivel és „nyitottságával” éri el a hallgatók reagálásait. Az ún. konverzatórikus előadás (vagy „parlamentáris módszer”) esetében az előadó előzetesen felhatalmazza a hallgatókat arra, hogy bármely pillanatban közbeszóljanak, megállítsák az előadást, kérdéseket tegyenek fel. Közöljék a megjegyzéseiket.

Az előadások tárgya

Az legyen, amin gondolkodni kell, kulcsot adjon a tények megközelítéséhez és megértéséhez. De az enciklopédikus vagy áttekintő előadás sem feltétlenül kerülendő. Jobb a problémafelvető előadás, mint a pusztán közlő jell. A korszerűnek nevezhető előadói magatartást két szóval jellemzik: flexibilitás (maximális előzetes alkalmazkodást, hajlékonyságot jelent) a variabilitás pedig a szóban és a kifejező értékű viselkedésben megnyilvánuló hallgatói reagálásokhoz való folyamatos alkalmazkodás.

Az előadás menete

Jellemző rá a rendszerezettség, fontos, hogy jól követhető logikája legyen. A kronológiai elrendezés gyakori lehetőség (nemcsak a történelmi tanulmányok esetében), problémaközpontú felépítés. Az adott témában és adott fokon lehetséges legegyszerűbb szerkezetben és legközérthetőbb nyelven adjuk elő mondanivalónkat. A részismétlések, a lejegyzésre ajánlott adatok és gondolatok kiemelése sok hallgatónak adhat segítséget .A felsőoktatásban ajánlott időtartama: 40-50 perc.

Ne csak szóval

A szemléltetéssel egybekötött előadás jóval hatékonyabb és kevésbé fárasztó, mint a verbalitásra szorítkozó. Régebben csak kiegészítő szerep jutott a látványnak az oktatásban, ennek megfelelően nevezték sokáig a látványt prezentáló eszközöket „oktatási segédeszközöknek”, ill. sorolták be ebbe a tágabb taneszközcsoportba.

Miért Jó a látvány? - Legrand

  • A hallgató előre érzékletes- közvetlenül a receptorokhoz jutatott- bevezetést kap a később szóbelileg kibontott témákhoz.
  • A látvány szükségletet támaszt a jelentés diszkurzív megragadására, amit a verbális elemzés és információ-kiegészítés nyújt
  • Az előzetes képi benyomások a szóbeli kifejtést teljes tartama alatt segítik a megértést.

Az ún. oktatástechnikai eszközök fokozott felhasználása a felnőttképzésben korántsem a megjelenítés és közvetítés megkettőzése: a képek olyan információkat is hordóznak, melyek a kimondható vagy leírható tartalmat meghaladják. Az oktatásban a verbális és ikonikus elemek szétválaszthatatlanul  összefonódnak.
Oktatástechnikánk - és a felnőttképzésnek különösen a távoktatási formája - az elméletben még kevéssé figyelt fel arra, hogy mindeközben az írott szövegek kezdik visszanyerni már-már elveszettnek hitt szerepüket.
Az egyoldalúan verbális oktatás korszerűsítésének azonban nem egyetlen útja a megfelelő eszközhasználat. Nem kevésbé fontos, hogy az andragógus tudatosan éljen a nem szóbeli (non-verbális) viselkedés különféle elemeivel. Erre legalkalmasabbak  a ma már széleskörűen alkalmazott rendszerint videotechnikával támogatott komm. fejlesztési tréningek. Emellett körvonalazódik már egy „andragógiai komm.elmélet” is. Ez különösen a munkahelyi, munkaerőpiaci  és munkaoktatási komm. kérdéseit állítja előtérbe.

Andragógia és kommunikáció

Carl Artur Werner felsőoktatási didaktikájában tárgyalja  nyelv, a beszéd és a „kritikai hallgatás” kérdéseit.:

  • A gondolatcsere, vagyis a párbeszéd képességének fejlesztése minden felnőttoktatás általános célja.
  • A beszélgetés a felnőttoktatás legfontosabb eszköze
  • A demokratikus társadalomban az élőbeszéd fontosabb és szükségesebb, mint az írás.

Párbeszédre való képesség fontossága!

A retorikai szemlélet hívei azon a nézeten vannak, hogy a nyelvhasználat módja kimerítően jellemzi az andragógia folyamatokban létrejövő érintkezést, és a helyes beszéd és írás normáinak elsajátíttatása kielégítő cél e téren.
Franz Pöggeler szerint is a tudatos, fegyelmezett és célra irányuló beszéd az andragógiai komm. kulcsszerepet játszó eszköze. Ezért nélkülözhetetlen a szakmai továbbképzésben vagy a népfőiskolákon és a politikai pártok által szervezett oktatásban is.
Lényeges eltérések vannak a pedagógiai és az andragógiai kommunikáció között. Ezek számbavételéhez szétválasztjuk a két egybefüggő problématerületet: a felnőttképzés kommunikáció fejlesztési célkitűzéseit és a felnőttképzésben alkalmazott kommunikáció sajátosságait. Az utóbbiról szólok csak.

  1. A pedagógiai kommunikáció túlnyomórészt oktatási intézmények falai között folyik, az andragógiai kommunikáció Pedig rendkívül sokféle helyen és kommunikációs környezetben.
  2. Az andragógiai viszony elvileg szimmetrikus.
  3. A harmadik szembetűnő különbség az, hogy a pedagógiai viszony alanyai, a tanulók csekély kommunikációs tapasztalattal rendelkeznek, többségük naivan nyílt, nyelvi fejlődésük pedig még nincs azon a szinten, hogy árnyaltan, a szituációnak megfelelően nyilatkozzanak meg: ezzel szemben a felnőttek verbalitása kifejlett, rutinos, még ha egyes szociokulturális rétegekbe tartozás esetén csiszolatlanok vagy éppen visszamaradottak is szép számban akadnak közöttük. Non-verbalitásuk erősebb önellenőrzés alatt áll. Mindez jelentősen módosítja a kommunikáció dinamikáját és stílusát, a kölcsönös megértés közlésbeli feltétel-rendszerét.
  4. A felnőtt hallgatók több érdemi kezdeményezésre tartanak igényt és többre is képesek. A felnőttek nagy része teljes jogú partnerviszonyt kíván.

Megbeszélés, vita

Hogy az előadás vagy a megbeszélés illetve vitamódszer-e a hatékonyabb, nem lehet általánosságban megválaszolni.
Franz Pöggeler 4 nagyobb csoportot különített el:

  • A megbeszélés információs és tanulási formáit: például az ismerkedési beszélgetést, a tapasztalatcserét, interjút, stb.
  • A küzdőformákat: szabad vitatkozás - diszkusszió -  összecsapás, - disputáció.
  • A játékformákat: például szerepjáték, kvíz.
  • ( A felosztásnak egy másik szempontját alkalmazva): a dialógus szociális formái szerint ismerünk pl.: párbeszédet, csoportos megbeszélést, pódiumvitát, fórumot.

Ahány szerző annyi felosztás

A vitavezetői magatartásra az oktató egyénisége nagymértékben rányomja a bélyegét.
A hallgatók ösztönzésének is különböző stílusai vannak: sürgetők és kivárók, általánosságban mozgók (kinek van még észrevétele?) és pontosan körülhatárolt témákra rákérdezők, stb. Az ideális vitavezetői magatartást szokták különféle metaforákkal jellemezni pl.: „a kommunikáció tervezőmérnöke”, „a beszélgetésrendező”, „a karmester”. Az ideális vitavezető tud mérnök módjára tervezni is, de szükség esetén sok mindent fel is ad tervéből, kellő időben előtérbe lép ill. háttérbe vonul, egyszer vezényli a vitát máskor csak figyel rá. Vagyis irányító szerepének és egyéniségének megtartásával igyekszik mindig adekvát módon eljárni.

Az oktatástechnológia rohamos fejlődése, valamint a távoktatási rendszerek kifejlődése nyomán jött létre a médiumok és komputerek specialistájaként  működő  újfajta andragógiai szereptípus. Mindebben további diferenciálódás várható, ami kihívást jelent az andragógus képzés és az andr. kutatás számára is.

Oktatási médiumok

  • Írásvetítő és fólia
  • Flipchart
  • Hangkazetta
  • Video
  • Számítógép és multimédia
  • Internet