Füst Milán

- polgári író, széles polgári műveltséggel, üldözték zsidó volta miatt, 1965-ben Nobel-díjra jelölték
Boldogtalanok:
- 1913-as újsághír alapján írta a következő évben
- kegyetlen dráma, hősei rettentő szenvedélyeit kicsinyes életkörülmények szorítják elviselhetetlen körülmények közé
IV. Henrik(1931) - történelmi dráma

Örkény István

- alapkérdése: kiléphet-e az ember önmagából? Élhet-e más életet, mint amire körülményei determinálják?
- „kollektív önéletrajzot” ír, féltő aggodalommal, és szomorú kíméletlenséggel
- realista dráma zárt világából átlendül az abszurd allegóriák, groteszk tragikomédiák univerzumába
- a történelmi pillanatokban választásra kényszerülő ember (komiko-) tragédiája, a személyiség megvalósítása, vagy megtagadása

Tarján Tamás: Kortársi dráma

- groteszkben elbújtatott nemzetkarakterológiai vizsgálat, rejtett történelmi tanulság, társadalomkritika, magyar drámák
- a többesszámú címek (’Tóték’, ’Vérrokonok’, ’Kulcskeresők’) à nemzeti jegyeket, a jelzettnél tágabb közösségre utalnak
„Voltaképpen mindig arról írtam: hogy milyenek vagyunk mi magyarok”
- névadó típusú, nevező alkotó Örkény; darabcímei: Vérrokonok: Bokorok név, Kulcskeresők: Bolyongó, ’Tóték’: dobozolás? Értelmetlen, embert nyúzó cselekvés. Köznevei à tulajdonnevekké, tulajdonnevei à köznevekké
- művek leíró, kifejtő attitüdje
- a groteszk: „minden létező dolog több értelmű”
- dramaturgiai logikájának lényege: kalandkereső bátorság, amely mindent megkérdőjelez
- abszurd: két abszolúte össze nem illő, de egymáshoz kényszerített elem viszonyából, elviselhetetlenné váló diszharmóniájából. A két véglet közti távolság áthidalhatatlan. Katarzis hiánya. Nem elemez, nem kritizál, csak leképez, tagad. Tehetetlenségérzet, morális tiltakozás. Zárt. - Modellálás à a világot tagadja à céltalansága
- Groteszk: két össze nem illő elem, csak részleges disszharmónia. Nem merev, az életnek engedelmeskedik. Elemez + bírál. Nyitott. Analizálás à a bemutatott világ negatívumait tagadja à változtatást
- Az abszurd visszatér a darab kezdés állapotához ó groteszk: elrugaszkodik önnön kezdetétől => Örkény drámái abszurdak
Tóték (1967, 1969) dráma, kisregény
- az epikus műben még az Elegáns őrnagy + mások, akik már nincsenek a drámában, mert nincs kapcsolatuk az őrnaggyal. A Postás is epikai szereplő – a narrátori jelenléte nélkülözhetetlenné teszi.
- Polifóniája: elnyomás
- Az alárendelt helyzetből fakadó elnyomatás drámája
Pisti a vérzivatarban
- groteszk
- a közelmúlt történelméről
- a darab előtt: „e kor nekünk szülőnk + megölőnk/Tőle kaptuk, mint útravalót,/hogy lehessünk hősök + gyilkosok/ egyidőben, egyhelyütt és egyszemélyben/ ki merre fordul, aszerint.”
- Pistiből négy van – mégis midnenről lekésik, nem, vagy pontatlanul érzékeli az időt
- 1940-60-as években
- a hely, a tér iszonyt vált ki belőle, máshol vákuum
- Pisti, a Pistik, a pistipistik önazonosság-zavara
- Stációdráma
- Egy még nem létező, de létezni akaró ember életének állomásain, hogy aztán körkörösen újrakezdhesse az utat
- Pisti gyerekember, előember, a szocialista társadalom első évtizedeinek „hőse”: bátor, gyáva, nemes és gyarló, jó és rossz
- Állandó alakváltozása, jellemvonásainak állandó kettőzése:
~ Küzdj, bízva bízzál
~ hiánytragédia (a személy nem létezése, + a tragédia hiánya a tragédia
- Pisti név metamorfózison: mértékegység: emberi mérték: Psiti AZ ember, pisti az emberi. A többi szereplőt is hívhatnánk Pistinek: apja, anyja, menyasszonya
- Pisti vezényel sortüzet a Duna-partra hurcolt áldozatok kivégzésekor, majd ő maga is beáll közéjük – sok értelmezés
- Fő szála: a Pisti-ember fönnmaradásába, „előmenetelébe” vetett hit elvész. Metaforikusan az 1956-os események + személyi kultusz

Csurka István

Tarján Tamás: Kortárs dráma: Csurka István

- a kor + ember diszharmóniája: a kor felelőssége
Döglött aknák – tragédia, múlt idejű „halott” emberek, akiken már csak nevetni lehet
Házmestersirító – entellektüelek, művészek – különböző lumpenemberek: öntudatosan elhibázott + öntudatlanul rossz életek párhuzamas
- Szellemi erő az írókban, mérnökökben, vitális erő a lumpenfigurákban + erkölcsiség
- „lumpenromantika”, de történelmileg idejétmúlt életformák (kritikája)
- dramaturgiailag fontos pontokon jelképes érvényű, közismert dalokat, indulókat énekeltet szereplőivel: ’házmester’: Kossuth-nótát – a feszültség <= az éneklő + énekelt kontrasztja
- nem jók a befejezései: kielégületlenül hagy
- drámai nyelve a látszólagos szürkeség, hétköznapiság ellenére is erőteljes
- példaképe az „ön- és közveszélyes” emberismerő, „rendíthetetlen pesszimista” Nagy Lajos
Dög: „macskajáték” férfiakra. Paál Károly + Moór Jenő idegösszeomlással ugyanabban a kórteremben. Paál, a személyi kultusz éveinek rettegett szektás kiskirálya. Moór, a Moór Jenő lángos Cooperationról álmodik, pénzéhes, reakciós, volt terménynagykereskedő. Vétkeik egy tőről fakadnak: két gyenge jellem, de Paálban volt tisztesség, Moórban nem. De ha nem két múltidejű férfi feküdne egymás mellett, ha felgyógyulásuk után visszatérnének a társadalomba – ha a másiknak szánt aknáik nem lennének döglöttek: akkor lenne tétje a darabnak. Így csak nevetünk rajtuk. Harmadik felvonás oda nem illő: Moór társtulajdonos, Paál kertész egy rózsadombi villában => kritikusok: Csurka dráma írópályája „hullámzó”
Házmestersirató: ismerős két szerepkör: az élni szerető, vagány, törvényt kijátszó lumpenelemek + élettelen, gátlásos, világfájdalmas értelmiségiek. A darab házmester + író/értelmiségsirató is. Tengelyében az író: Herczeg Pista tart kapcsolatot a két végletesen eltérő világ közt: házmester lakásában élők + őket felmérő fiatal szociológusok közt.
Herczeg: foglalkozását nézve a szakemberekhez köti, élethelyzete Jónásékhoz (egy zabigyerek is)
A fiatal író a szellem munkanélkülije. Tudatosan: fordul önmaga ellen, alkoholhoz menekül
Igazi munkanélküliek + dologkerülők. Lázasan dolgoznak, munkájukat a legfontosabb társadalmi tevékenységnek tekintő szociológusok csoportja – mindkettő mulatságos. Zugitalmérést fölvirágoztató Jónásné, naplopó élettársa, börtönből szabadult fia, prosti lánya = munkanélküliség + munkaundor: nem is akarnak dolgozni ó proletárok: ők a periférián tenyésző vegetáció vagányai ~ Tersánszky J.J. hősei: szívósak, derűsek ó művelt, választékos, de életidegen szociológusok
Tevékenységhiány, rossz tevékenység, a célját nem érő tevékenység formáinak => a társadalomban helyüket nem lelők drámája
Nem csak a házmestert siratja, hanem az értelmes emberi cselekvést is. ők legalább összhangba hozták képességeiket + lehetőségeiket. Rosszul élnek, de úgy, ahogy akarnak à belső derű, viszonylagos béke (nincs a szociológusokban, nincs Herczeg Istvánban)– ezt siratja az író.
nem teljes történelmi-társadalmi összefüggésrendszer vizsgálata ~ Nagy Lajos

Tarján Tamás: Nádas Péter dramaturgiája

A színtér (1987) trilógia
- alapdilemma: a szeretet-konfliktus à ontológiai valóságélmény
- „Összelélegzés” = a színház: az ember mégiscsak szereti, ha beleavatkoznak legsajátabb ügyeibe, a lélegzetvételébe
Találkozás (1979), Takarítás (1977), Temetés (1980)
- alliteráció
- stációs jelleg
- takarításà takar, temetésà temet, találkozásà talál: valami „elbújtatott
- Az 1. és 3. ’komédia szünet nélkül’, a 2. ’tragédia szünet nélkül’
- Comedia (vásári, nevetséges) perpetua (folytonos) – a legelső két szó
jelentése: magáról az éeltről
- minimális szereplő:
Takarítás: (3+1) (a 4. csak egy mondatot a legvégén)
Találkozás, Temetés: 2
à minden alapvető emberi kapcsolattípust: szülő-gyermek, testvéri, szerelem, élő-halott viszony
Egymást is felcserélhetik
Írói utasítás: „teljesen egyforma ruha”
- Zenei szervezettség: Takarítás: áriák, duettek, tercettek ~ opera
Találkozás: Csemballós, Csellista, Lantos szereplők
Temetés: zene hiánya: „leginkább egy balettre emlékeztet
- helyszínek: ’Takarítás’: kulissza (sorsdöntő)
Találkozás: egészen kicsi szoba
Temetés: „nagyon nagy, levegős, régimódi színpad”
- szuggesztív spiritualizáltság, feszültség, titokzatosság (Beckett, Füst Milán, Ingmar Bergmann filmjei)
Találkozás
A gyász itt a legképszerűbb. Kicsi, csupasz szoba. Fehér, csak egy pohár mérgezett vörösbor örökmécsese. Mária (már nem fiatal) fekete estélyi ruhában. Ünnepel: sorsa, a Fiatalember érkezésével beteljesedik. A fiú 25 éves – hétköznapi öltözék, nem ismer ünneplő ruhát à generációja nem ismeri az ünnepeket. A vendég Mária segítségével leveszi ruháit, mosdás után meztelenül az ágyba – hófehér takaróval felveszi a gyász másik színét: fehér. Mária, fiú – szakralizáltság ß mosdatás, a találkozás piétás hangulata, az Atyára való utalások. Személyiség sokszorozás: két nemzedék, két nemhez tartozó képviselője már a Szentháromság + Szent Család asszociációk révén. Mária – 20 éve volt szexuális kapcsolata egy férfival, ami nem is ismert. A férfi az államvédelmi hatóság gépezetének alakja, aki Máriát nem tudta megvédeni à Mária bosszút: mindig megjelent à a férfi öngyilkos lett Mária szeme láttára. Azóta Mária hideg szobában, fekete kávén élő aszkéta. A halálra vár, a végső búcsúhoz a fiatalemberre van szüksége. Fiú: 25 éves, az öngyilkos apa fia, anyja halott. Mária számára ő = öngyilkos férfi. A fiú számára Mária = nő-origó. Fiú teste „apa teste”, amely régen eggyé vált Máriáéval ~ piéta = anya + fiú eggyéváltsága. Áldozat-asszony bűne: 50-es években a múlt egy negatív személyiségét választotta. Fiú bűne (átöröklött): ennek az apának a fia. Öngyilkos apa bűne: korának gyermeke volt. Mária felszabadítja a Fiút a mosással. A történelem = létegész, sorsunk, vétkünk mindig olyan, mint az övéké: ahogy azt a történelem megírta

Spiró György (1946)

- próza- és drámaíró, költő, irodalomtörténész, színházigazgató, dramaturg
Csirkefej (1985)
- korba-kötöttségét szókészlete is érzékelteti
- szociográfikus vonások, sokszor alantas, salakos nyelvezet
- tragédia: a cselekmény látszólagos szegényességében és a kallódó figurák partikuláris világában is az élet, a lét értelmét keresi
- Kezdet: két suhanc, a Srác és a Haver megkínoz és a porolóra akaszt föl egy macskát, gazdájának utolsó társát. Zárlat: rablási bosszúakció részeként, tízezer forint reményében megölik a „macskaszuka” tulajdonosát, a Vénasszonyt. Közben: monológok + dialógok
- Totális érzelmi és egzisztenciális széthullottság , társadalmi és univerzális atomizáltság, teljes létcsőd
- Nyelvezete: makogások, káromkodások. Gondolatjelek sokasága. A csak vegetáló Apa vegetációs stílusát a központozás szinte teljes törlésével is lealacsonyítja. A Nő is ejt stílushibákat, de relatív képzettségét a helyesen kitett írásjelek is mutatják. A Tanár: nem fogja fel, hogy a többieknek enyhületre, segítségre, kegyelemre lenne szüksége, így az általa kommentált vers sem lehet az irodalom, a művészet létproblémákat, egyéni felelősséget megértető hírnőke. à a művészet önmagában és közvetlen úton semmit nem old, nem oldhat meg.
- Nyelvi tényező a figurák neve, (tulajdon)névtelenségük. Nem lehet tulajdonnevük, mert nem tulajdonai önmaguknak. (Vénasszony, Tanár, Anya, Apa, Csitri, Bakfis, Srác, Haver, Törzs, Közeg, Előadónő) A tipikusság formálja a karaktereket.
- Dosztojevszkij lélekanatómiájára emlékeztet; színtere, szereplőköre Gorkijra; dialógustechnikáján (elhallgatás, kihagyás) Csehov érződik
- Drámacím: állatiasság; lenyakazottság: halálos ítélet
- Kérdése: Van-e Isten? – a Vénasszony teszi fel, aki macskája pusztulását túldimenzionálja. Lelki metamorfózison megy át, amit környezete értetlenül fogad. A Srác megöli, mert apja kedvében akar járni. Ellenpontja a Vénasszonynak, két negatív teremtés, két kétségbeesetten eltökélt és maximálisan motivált szándék semmisíti meg egymást a gyilkosságban. A fiatal kioltja az öreg életét, az öreg halálával bevégzi a fiatal jövőjét. A kérdésre a gyilkosság a válasz.