Az állcsontok mesiodistalis viszonyait veszi alapul. Három osztályt különböztet meg, oly módon, hogy a felső első nagyőrlő helyzetét mindig szabályosnak tételezi fel. Feltételezését arra alapozza, hogy a felső fogsor a processus alveolaris révén a koponyával szilárdan összefügg, tehát aligha lehet kitéve jelentős eltolódásoknak. Az alsó fogsornak a felsőhöz viszonyítva anatómiailag meghatározott pontos helyzete van. Ebben a helyzetben a felső hatos mesiobuccalis csücske az alsó hatos mesiobuccalis és centrobuccalis csücske közötti barázdába harap.

Angle I. osztály:

Semleges harapás, neutroocclusio. A felső első nagyőrlő mesiobuccalis csücske az alsó első nagyőrlő mesiobuccalis és centrobuccalis csücske közötti barázdába harap. A két fogsor közötti mesiodistalis viszony normális. Ilyenek az egyes fogak eltérései, helyzeti rendellenességei, fogívszűkület, torlódás, nyitott- és mélyharapás.

Angle II. osztály: Az alsó hatosok a normális helyzetnél distalisabban harapnak. Ezen az osztályon belül két csoportot különböztetünk meg:

1. csoport: Jellemzője a distalharapás mellett a felső frontfogak előreállása, esetleg az alsók befelé dőlnek. E csoportra jellemző a szájlégzés.

2. csoport: A felső frontfogak hátrafelé dőlnek, az alsó és felső frontfogak találkozására a fedőharapás (overbite) jellemző. Az alsó állcsont a felsőhöz viszonyítva a normálisnál hátrább helyezkedik el, gyakran ún. kényszerharapásban van. Az ajkak fedik a fogakat. Jellemző e csoportra az orrlégzés.

Angle lll. Osztály: Az alsó hatosok a szabályos helyzetnél előrébb, mesialisan állnak. E csoportra jellemző a fordított metszőfogharapás, az alsó metszőfogak a felsők elé harapnak. Súlyossági fok szerint tovább oszthatjuk dentális, dentoalveoláris és mandibuláris eltérésekre.

Angle occlusiós diagnosztikai rendszerének előnyei:

§         Igen egyszerű, könnyen áltekinthető. A diagnózis csupán a száj klinikai vizsgálatával nagy valószínűséggel megállapítható.

§         Pontosan meghatározza a két fogsor mesiodistalis viszonyait.

§         Magába foglalja az egyes fogak helyzeti rendellenességeit.

§         Az anomáliák nagy része elhelyezhető benne.

Hátrányai:

§         A felső első nagyőrlőket mindig szabályos helyzetben levőnek tekinti, pedig ez nem mindig van így, melyet teleröntgen –diagnosztika is bizonyít.

§         Elsősorban a mesiodistalis viszonyokat vizsgálja, a verticalist és transversalist nem.

§         Funkcionális eltérésekkel nem foglalkozik (kivétel az Angle II. osztály 1. Csoport: szájlégzés).

§         Az említett hiányosságok miatt szükséges egyéb szempontokból is vizsgálnunk az egyes fogsorokat, illetve azok egymáshoz való viszonyait:

§         A mediansagittalis síkhoz viszonyítva kétféle elváltozást különböztetünk meg: fogívszűkületet (contractio) vagy pedig fogívtágulatot (distractio). A fogívszűkület mértékének kiszámítására szolgál a Pont-index.

§         Különböző indexek segítségével a fogívek méreteinek a normál nagyságtól való eltérését számítjuk ki, sagittalis vagy transversalis irányban.

§         Korkhaus-index a fogív elülső hosszát méri.