A megelőző fogszabályozás (preventív orthodontia) igen sokféle módszert ölel fel; a rendellenességek korai felismerésétől és kezelésétől a harapási anomáliákat okozó rossz szokások kiiktatásáig. De elsősorban a tejfogazati és a korai vegyesfogazati időszakban alkalmazott fogszabályozó kezelést jelenti. A fogszabályozás jelentőségét (létjogosultságát) elsősorban az esztétikai igény adja. A rendellenes fogazat csúnya, elcsúfítja a legszebb arcot is. Az igény tehát a páciensek részéről, döntő többségében esztétikai, szabályos, szemnek tetsző, szép fogsorokat szeretnének. A funkció jelentősége azonban mint orvosi szempont ennél nem kisebb, hiszen a fogazat szabálytalanságai patológiás elváltozásokat is okoznak (pl. fedőharapás esetén az alsó metszőfogak korai fogágybetegsége és elvesztése).

A fogszabályozási diagnosztikánál, a kezelési tervnél és a kezelés kivitelezésénél is tekintetbe kell venni azokat az összefüggéseket amelyek a rendellenességekkel ok-okozati összefüggésben lehetnek. Tudni kell, hogy a fogazati rendellenességek ok-okozati kapcsolatban vannak a fogazat más megbetegedéseivel; a fogszuvasodással és a fogágybetegségekkel.

§         A fogszuvasodással a kapcsolat kétoldalú. A torlódott fogak könnyebben szuvasodnak, mert nagyobb a lehetőség a plakk megtapadására, az öntisztulás hatásfoka rosszabb, és a fogtisztítással sem tudunk tökéletes hatásfokot elérni. Ezenkívül a torlódott fogak között az approximális cariesek tömései mellett könnyebben jön létre secundaer caries. Egy amerikai statisztika szerint a rendellenes fogazatú gyerekek között 40-50%-kal nagyobb a cariesintenzitás, mint szabályos occlusio esetén.

§         Más oldalról: a szuvasodás miatt korán eltávolított tejmolarisok és hatosok helye beszűkül. Fogívrövidülés, emiatt sokszor retentio, a harapás süllyedése vagy distalis harapás jön létre.

§         Meg kell jegyezni, hogy a rágás jelentősége igen nagy: a normális fogazati fejlődés feltétele a jó funkció, ami az öntisztulás révén kevesebb szuvasodás létrejöttéhez vezet, és a rágás fejlődést indukáló hatása révén a fogazati rendellenességek kialakulásának is csökken a lehetősége.

§         A súlyos harapási eltérések szerepet játszanak a fogágybetegségek korai kialakulásában. Elsősorban a fedőharapás jellegű mélyharapás, a keresztharapások és a nyitott harapás . De megbontja a parodontium statikai egyensúlyát a fogtorlódás és az egyes fogak tengelyeltérései (dőlés) is. Az első tünet a krónikus ínygyulladás, majd tasakképződés és a fogágy csontjának pusztulása révén a fogak kilazulnak.

§         Az állkapocsízületi ártalmak, a szájlégzés és az előreálló felső metszőfogak miatt az ajkak kritikus gyulladása, az íny kiszáradása és gyulladása.

§         Beszédzavarnak oka Iehet a nyitott harapás vagy a diastema medianum.

§         A csúnya fogak, csúnya arc pszichés hatásokat is okoznak. Ez gátlásosságban, visszahúzódottságban nyilvánul meg. Az igen súlyos eltérések, mint például a nyúlajak, szájpadhasadék súlyos személyiségváltozáshoz is vezethet.

§         Számos fogazati rendellenesség nagymértékben veszélyezteti a paradontium épségét.

§         Torlódott fogazat esetén az öntisztulás hiánya, a lepedék képződése az íny gyulladását okozza, s e gyulladás megindítója lehet a fogágy megbetegedéseinek. A torlódott fogak könnyebben szuvasodnak, nehezebb konzervatív ellátásuk is. Ezért gyakrabban kerül sor fogeltávolításra, ami előidézheti a meglévő rendellenességek súlyosbodását, s így ennek következtében a paradontalis ártalmak veszélye is növekszik, a nem extrahált még ép fogak túlterhelése vagy az extractióval szomszédos fogak nem kívánatos dőlése, esetleges elvándorlása következtében.