A mai fogszabályozásnak két fő iránya van:

1.            Multiband technikák: Ilyenek a csap-csöves készülékek, az élív-rendszer („edgewise arch mechanism”) és az ikerív („twin-wire arch”). A multiband technikák közös jellemzője, hogy a fogak meggyűrűzése által, a gyűrűk zárjában rögzült ívvel teljesen irányított és kontrollált erőket alkalmaz.

2.            Kivehető készülékek : Ezek különböző változatai ismét divatba jöttek, és széleskörűen alkalmazzák őket. (A multiband technikák kezdetben kiszorították a kivehető készülékeket.)

A headgear (arcíves) készülékek tulajdonképpen a kettő ötvözete, csak részben használják ki a természetes erőket, inkább mechanikus készülékek.

Kivehető készülékek:

Általában a különböző lemezek tartoznak ide, melyeket a páciens többnyire csak éjszaka viseli.

Két alapvető változat van:

§         az aktív erőkkel dogozó tágítócsavaros lemezek

§         az izomzatot kihasználó passzív lemezek, amelyeket aktív elemekkel kombinálnak

Az izomerőt aktiváló ún. funkciós fogszabályozás egyre erőteljesebben fejlődik. A gyakorlatban a mai fogszabályozó készülékeket (maximálisan leegyszerűsítve az osztályzást) kivehető és rögzített készülék csoportba sorolhatjuk. Ez azonban túlzottan nagyvonalú osztályozás, mivel létezik a kettő kombinációja is pl. a headgear (szájon belüli és szájon kívüli résszel). Alkalmazhatók mind a felső, mind az alsó fogívben vagy a kettőre együttesen is.

A kivehető készülék előnyei:

§         Minden fogat bekapcsol az erőrendszerbe.

§         Az erő nem állandóan hat és nem túlságosan nagy (biológiás fogszabályozás).

§         Aktiválása és ellenőrzése kevés időt igényel.

§         Higiénikus, tisztán tartása egyszerű.

§         Mivel a páciensek főleg éjszaka viselik, esztétikai hatása jó (pontosabban nem zavarók esztétikai szempontból).

§         Igen sokféle eltérésre alkalmazhatók, a mesiodistalis eltérések kezelésétől kezdve, a fogív tágítására, a mélyharapás kezelésére harapásemeléssel, egyes fogak eltéréseinek korrekciójára, stb.

A kivehető készülék hátrányai:

§         Elengedhetetlen a páciens aktív közreműködése.

§         A kezelési idő hosszabb.

§         A túl nagy készüléket (aktivátorok) nehezen szokják meg a betegek.

§         Rövid, apró fogakon nehezen ül meg, kiesik.

§         Széles alkalmazási területük ellenére nem univerzálisak, nem minden eltérés kezelésére alkalmazhatók.

§         A kivehető készülékekkel alapvetően döntés jellegű fogelmozdítást tudunk végezni, úgy, hogy a koronai rész dől, a gyökércsúcs a helyén marad. Testes elmozdítás kivehető készülékekkel nem lehetséges.

Aktív lemezek:

Lényegük a beépített tágítócsavar. A csavar szolgáltatja a fogelmozdításhoz szükséges erőt. A csavar elhelyezését illetően a lemez lehet típusos tágítócsavaros lemez (amikor a tágítócsavar a lemez közepén van, és a készülék mindkét oldalon egyformán tágít), vagy atípusos tágító csavaros lemez, amikor a csavar az egyes fogak, ill. fogcsoportok elmozdításának igénye szerint különböző helyen lehet a lemezben. Lehet a lemezben egyszerre több csavar is.

Passzív lemezek:

Nincs beépítve tágítócsavar, így maga az alaplemez passzív. A fogelmozdítást a lemezbe épített rugók, a harapásemelő hatás vagy az előreharaptató sánc idézi elő.

A kivehető készülékeknek, ill. a lemezeknek egy másik funkciója a retentio. Rögzített készülékes kezelés után is szükséges kivehető készülék (retentiós lemez) viseltetése. A retentiós lemezek különféle módon készülhetnek, funkciójuk azonban azonos: az elért eredmény tartása. Szerepük a recidíva elkerülése érdekében rendkívül fontos.

Arcíves készülék (headgear): Ez a készülék egy belső ívből (ez általában multiband) és az arcívből (face-bow) a nyakszirten vagy a fejtetőn elhelyezkedő rugalmas szalaghól áll. Az arcív kivehető készülékhez is csatlakoztatható. Nem állandó viselésű készülék, az arcív és a rugalmas szalag levehető. Különösen alkalmas készülék Angle II. osztályú anomáliák kezelésére.