MODERN DRÁMA KIALAKULÁSA A 19. SZÁZAD MÁSODIK ÉS A 20. SZÁZAD ELSő FELÉBEN

Az újkori drámát sokáig a kiélezett konfliktusok, a társadalmi összeütközések megjelenítésének tartották, amelyben a cselekményt a szereplők jelen idejű tettei és párbeszédei alakítják. Az igaz, hogy a konfliktusok a külső szférából a belsőbe kerülnek, azaz az emberi ütközések lélektani síkra helyeződnek át, azonban e lélektani irányultság maga is következmény. Mégpedig azon feszültség következménye, amely a színpadi jelen idő és a szereplői létezés időben szétterülő mivolta miatt támadt. A modern szubjektivitás ugyanis nem talál olyan időpontra, melyben maradéktalanul azonos lehet önmagával. Ezért a konfliktusok, a hagyományos szembenállások helyett célszerűbb a cselekvő személyek között zajló jelen idejű történésekről beszélni, ahol a jelenbéli történések a múlttal kölcsönhatásban alakulnak és nyernek jelentést.
A jelentések elbizonytalanodása miatt a modernségben egyre nehezebben teremthetők meg a tragikus világlátás feltételei. A tragikum ugyanis az individuum abszolút helyéhez és az egyetemes értékrend felfogásához kötődik, amely ekkor megkérdőjeleződik.
A 19. század második felétől ezért egyre nagyobb teret kap a tragédia és a komédia között elhelyezett középfajú dráma, a színmű. Ez az egységes világrendtől való távolodást, a személyiség magára hagyottságát és önértési lehetőségeit dramatizálja.
A drámában mindig fontos kérdés, hogy mi és hogyan mozgatja a szereplőket Az antikvitás műveiben az isteni törvény megsértése, a tragikus vétség, azaz a hübrisz. A reneszánsztól ez a mozgatórugó az intrikus szerepkörében testesül meg. A modernségben azonban az intrikus a fenti okok miatt nehezen láthatná el feladatát, ezért a modern dráma egyik jellemzője, hogy az intrikus nem szerepel, vagy szerepköre gyengül.
A 20. század első felének drámaírói kitágították a színpadon megjeleníthető jelenségek körét, és utat engedtek olyan lírai, epikai, intellektuális, filozófiai elemek behatolásának a drámába, amelyek a hagyományos drámaszerkezet föllazulását és fölbomlását eredményezték. Ez ilyen drámákban szereplő jellemek, szituációk, cselekmény szövések sokszor nem konkrét élethelyzetet ábrázolnak és értelmeznek, hanem általános érvénnyel példáznak valamit. Az igazi változás nem is a drámában történik, a változást az író a nézőben akarja elérni. A dráma valamit bizonyítani és magyarázni akar, ezért elsősorban intellektuális hatásra törekszik.
A huszadik századi dráma nyitott a hétköznapokban elszaporodó kisdrámák, tragédiák befogadására és megjelenítésére, ezért a drámában felerősödnek az epikus sajátosságok. Az epikus mozzanatok sora a kibontakozást lelassítja, a darab elbeszélő jellegét erősíti, és a drámát a regényhez közelíti. A modern dráma epizálását Brecht valósította meg. Színházát epikus színháznak nevezte, amely megjeleníti az áttekinthetetlennek látszó élet elemeit, hogy a néző levonhassa a következtetést.
Az epika mellett a líra is teret kap a modern drámában. Gorkij lírai monológot épít az Éjjeli menedékhely című művébe, míg Brecht önálló lírai dalbetétekkel szakítja meg a cselekményt. De a líraiságot megtalálhatjuk O'Neill-nál és Garcia Lorcánal is.

Anton Pavlovics Csehov (1860-1904)

  • Az orosz polgári fejlődés korában élt
  • Egymás mellett a felvilágosodás öröksége és a cári önkény öröksége
  • A  fiatal Csehov mint fura ötletekben gazdag humorista (Pl.: A panaszkönyv című híres humoreszk ostobasággyűjteménye)
  • Lett hamar híres s nemsokára világhíres íróvá.
  • Drámairodalom megújítója és új utakra indítója
  • Írt regényterjedelmű hosszú elbeszélést is, írt hiteles és felfedező jellegű szociografikus útirajzot is, de főleg és elsősorban mégis novellista
  • Az ő novellái jelentik a legfontosabb átmenetet a XIX. és a XX. század európai szépprózája között
  • Tanult Gogoltól és Turgenyevtől, nyilván Tolsztojtól is, magába szívta kora impresszionizmusának és szimbolizmusának hatását, gazdagodott a francia széppróza eredményeiből, még a naturalizmusból is
  • Polgári, pontosabban vidéki kispolgári körből érkezett
  • Ifjúságától kezdve kitűnt írói tehetsége, elsősorban humora
  • Csehovot mindvégig izgatták a test és a lélek betegségei, az orvosi pálya, orvos és beteg viszonya
  • Az orvosi pálya rányomja bélyegét témáira is: novelláinak jelentékeny hányada szól orvosokról és betegekről
  • Írói álneve - nevének tréfás becéző alakja - Antosa Csehonte egyszeriben népszerű lesz az olvasók széles köreiben
  • Novella műfajának megújítója
  • Úgynevezetett „drámaiatlan dráma” (lírai-hangulati)
  • Írói útja akadálytalanul haladt felfelé
  • Gondtalanul élhetet
  • Jaltai házában élte élete végső esztendeit
  • Ez időben házasodott, ünnepelt színésznőt vett feleségül
  • Ezekben a végső években barátkozott össze Tolsztojjal, aki nagyra tartotta, és Gorkijjal, aki azután mindhalálig jó barátja maradt
  • Amikor Gorkij Párizsban élt, sűrűn leveleztek, kifejtve egymásnak írói eszméiket és irodalmi gondjaikat. Ez a Csehov-Gorkij levelezés mindkét nagy író java terméséhez tartozik.
  • Ezekben a végső években már jobban érdekelte a dráma, mint a próza, de azért a novellát sohase hagyta abba

Élete:

  • Orvosi egyetemen végzett
  • Tüdőbeteg - önmegfigyelés+emberekre is
  • Barátai Tolsztoj és Gorkij
  • Átlagembereket ábrázol mindennapi szituációkban
  • Tragikum groteszk formábanàlíra, komédia, tragédia
  • Művek: Csinovnyik halála, A pufók meg a nyurga, Kaméleon, Bánat, Fájdalom, 6-os számú kórterem, Jonics, A kutyás hölgy
  • Novelláit vitte színpadra
  • Nincs érdekes történet, hagyományos konfliktusok (à”víz alatti áramlás”àrejtett konfliktusokra épülő szerkezet
  • Nem főhősök, mellékszereplők. Sorsuk fűzi össze őket + saját haláluk
  • „fölösleges emberek”, nem tudnak sem magukon, sem másokon segíteni
  • Magányosak, elvágyódnak, unalmas az életük
  • Naturalista + szimbolista + impresszionista
  • Kifinomult lélekelemzés
  • Tragikum újfajta módon: a lét alapvető kérdéseivel kerül ellentétbe az egyénàebből fakad szerencsétlenségeàmodern ember tragikus létélménye: nem ismerheti a nagyságotànincs viszonyítási pont, nincs egységes hiteàemberi lét kötöttségének tudata

A polgári dráma jellemzői:

  • A klasszikus dráma Peter Szondi meghatározásában (A modern dráma): “dialógus                                          formában történő jelen idejű cselekvés”.
  • Meghatározó esztétikai minősége a tragikum vagy tragikus, mely emberi–köznapi               mértéket meghaladó értékek visszavonhatatlan és jóvátehetetlen pusztulása
  • A transzcendens érték bukása félelmet kelt
  • Nietzsche, Schopenhauer, Kierkegaard, Marx illetve a pozitivisták problémafelvetésére megszületnek a művészi válaszok is
  • Goethe az utolsó a művészi és nem művészi korszak határán, aki megteremti én és világ harmóniáját, aki a harmónia birtokában van, s ezt művészileg is ábrázolni tudja
  • Dosztojevszkij a megbomlott harmónia írója, aki az egység szétesését még egy feltételezett egység jegyében ábrázolja
  • Flaubert az egység szétesésére művészi választ ad, a műalkotás tökéletességét állítja szembe a polgári világ rendezetlenségével
  • Csehov a széttöredezettség írója, mely töredékek immáron nem állnak össze egésszé
  • A tragikum hiányában ily módon a drámák mozgatója a dramaturgia, a jól megcsináltság, a működőképesség lesz
  • A dialógusforma háttérbe szorul, s előtérbe kerülnek a köznapiságot jelző párbeszéde
  • Emberek közötti elidegenedést jelző monológok
  • Szereplők az értéknek vélt múltban élnek
  • A polgári dráma legjellemzőbb típusa az analitikus dráma
  • A polgári dráma csehovi–ibseni vonulatának sajátossága a kétszintesség
  • A naturalista szint a második világ mindennapjait, eseménytelenségét, hétköznapiság jelzi. A szimbolikus vagy jelképes szint funkciója többféle. Jelezheti a szereplők által vágyott értékek világát, értelmezheti a szereplők törekvéseit, a mű konfliktusait, egy központi jelképbe sűrítheti a naturalista szintet. Ez a szimbólum gyakran a művek címében is jelentkezik:

Csehov: Sirály (szabadság)
Cseresznyéskert (régi értékek)
Három nővér (Moszkva)
Ibsen: A vadkacsa
Babaház (Nóra)
Solness építőmester (torony)


Három nővér

Idő és térviszonyok:

I. felvonás: déli 12 óra – szalon (kilátunk a kertbe)
II. felvonás: este 8 óra – szalon
III. felvonás: éjjel 3 óra – Olga és Irina szobája
IV. felvonás: déli 12 óra – kertben
Objektív idő: 3–4 év (I–IV. felvonás között)
Szubjektív idő: 1 nap

Bár a drámában érezhető bizonyos mozzanatokban az objektív idő, a meghatározó az élet eseménytelenségét, körkörösségét kifejező szubjektív idő, amely azt sugallja, hogy nem változik semmi, s a szereplők nem adnak számot változásokról.

A szereplők kommunikációja:

Az első szinten működik a kommunikáció. A közhelyes kérdésekre, a fatikus funkciójú közléselemekre adott közhelyes válaszok valójában a kommunikációképtelenséget leplezik. A második szinten válik nyilvánvalóvá a kommunikációs zavar. Önreflexiókat hallunk, mindenki önmagát szeretné meghatározni, s a lázas identifikáció lehetetlenné teszi a másik befogadását, s ily módon előtérbe kerülnek a monológok. A szavak válságát is kifejezve fölerősödik a gesztusok szerepe, illetve ezért kap kiemelt fontosságú szerepet a megértést és egymásrautaltságot kifejező közös sírás a zárójelenetben.

Értékszerkezet
:

Az önazonosság megtalálása feltételezi a szilárd értékszerkezetet, az azokhoz való igazodást. Az identifikáció sikere vagy sikertelensége egyúttal a fölvállalt értékek értékét vagy értéktelenségét is jelzi.

Olga
: a múltban él; leszámolt már mindennel, s az értékhiányt nem tudja pótolni a hivatali ranglétrán való előrejutás.
Mása: a jelenben él; a férjében, Kuliginban, volt tanárában látott hajdani értékek a mindennapokban elvesztek, felőrlődtek, s ezeket az elveszett értékeket vetíti rá Versinyinre, mindvégig tudva e kapcsolat perspektívátlanságát. Ám a remény, ha zsákutcás is, akkor is remény, elvesztése akkor is fájdalmas.
Irina: a jövőben él; miközben az ő emlékei szépítik meg leginkább a múltat, nála emelkedik jelképessé Moszkva. Jövőbe vetített értékként, a jelenből való megváltásként elsőként a szerelmet vallja, valójában idealizált, plátói szerelemfelfogását vetíti rá Tuzenbachra. A valóság, a hétköznapok azonban semmilyen eszményt nem tűrnek, Tuzenbach halála egyszerre jelzi a valóság brutalitását és a plátói szerelem tévútját. A másik kitörési pont a munka, mely a polgári világ két jellemzőjét: a szükséget és az unalmat hivatott száműzni, céllá emelve az eszközt, jelezve a második világ centrumnélküliségét, az igazodási pont hiányát.
Andrej: A lányok a múltban, illetve a dráma kezdetén is saját reményeiket, kitörési vágyaikat vetítik rá bátyjukra, aki a tudás révén való felemelkedés lehetőségét jelképezi. Kudarca részint a tehetség hiánya, részint a rosszul megválasztott életcél, részint a rossz házasság következménye.
Szoljonij: Saját ürességét, kiégettségét, illúziótlanságát démoni módon vetíti rá környezetére, jelezve azt is, hogy a tudatos önpusztítás egyúttal a környezet pusztításával is jár.

  • Ezeknek a hősöknek közös tulajdonsága az életintenzitás hiánya, ám Csehov azt is bemutatja, hogy mi van azzal, akiben megvan.

Natalja Ivanovna az egyetlen, aki irányítani képes a sorsát, ám ez az életintenzitás ellenszenvesebb, mint a többiek látszólagos tehetetlensége. Alakjában a középszer, az alantasság, a primitívség és érzéketlenség terrorját és győzelmét mutatja be, amivel szemben mindenfajta érték és érzékenység tehetetlen.

  • Mulattatásra írt apróságok is különös vegyületei a játékos könnyedségnek és a fanyar bírálatnak
  • A közélet és a magánélet tragikus korlátoltságai jelennek meg torzító tükörben
  • Swift és Voltaire kacagtatón kemény kritikája folytatódik a fiatal Csehovban
  • egyre erősebben bontakozik ki a részvét és a hangulatok lírikus

Legnyomasztóbb novellájában - A 6-os számú kórteremben - a különböző szándékú orvosok ugyanabba a tébolydába kerülnek, ugyanannak a szadista ápolónak a karmai közé. A szinte lírai költeménynek ható Sztyeppében éppen az a cselekmény, hogy semmi sem történik: ez maga az állóvíz.

A csinovnyik halála

  • Valójában tragikus, de formája szerint humoreszk
  • A megalázott ember belehal a folytonos alázatosságba, amelyet már felettese sem bír elviselni

Sirály


Tarján Tamás
In: 77 híres dráma

Szereplők: IRINA NYIKOLAJEVNA ARKAGYINA; KONSZTANTYIN GAVRI- LOVICS TREPLJOV; PJOTR NYIKOLAJEVICS SZORIN; NYINA MIHAJLOV- NA ZARECSNAJA; ILJA AFANASZJEVICS SAMRAJEV; POLINA ANDREJEVNA SAMRAJEVA; MÁSA; BORISZ ALEKSZEJEVICS TRIGORIN; JEVGENYIJ SZERGEJEVICS DORN; SZEMJON SZEMJONOVICS MEDVEGYENKO

I. FELVONÁS. Trepljov, a fiatal író modern szellemű színdarabot készül bemutatni nagybátyja, Szorin birtokán, a tó melletti holdfényes színpadon. A technikai trükköktől kísért monológot szerelmére, Nyina Zarecsnajára, a szomszéd földbirtokoscsalád szeretetéhes leányára bízta: A formabontó művel az ifjúság üzenne hadat a korszerűtlen életszemléletnek, a begyöpösödött művészetfölfogásnak. Az alkalmi előadás kis közönségének soraiban ugyanis ott ül Arkagyina, a híres színésznő, Trepljov anyja, aki nyaranta itt, testvérénél pihen. Vele van hódolója, Trigorin, a neves író is. A létegészet átfogni akaró "dekadens" szöveg azonban nem arat sikert; a szerző a pusmogás hallatán sértődötten berekeszti a produkciót. Aligha segít rajta a művelt, idősödő Dorn doktor tanácsa, miszerint csak folytassa, és "azt ábrázolja, ami fontos és örök". A balul sikerült est után Nyina sietve hazamegy. A házon általános idegesség lesz úrrá.

II. FELVONÁS. A kánikulában buzgó semmittevéssel telik az idő. Trepljov jobb meggyőződése ellenére "aljasul" lelő egy sirályt, és azzal mutogatja az élettelen madarat, hogy: "Nemsokára ugyanígy megölöm magamat is." Nyinát elbűvöli a kiégett, cinikus, de nem tehetségtelen és önkritikával is , rendelkező Trigorin fejtegetése életről és irodalomról. Arkagyina sejdíti ugyan, .hogy fiatal vetélytárssal kell számolnia, ám úgy dönt, egyelőre nem távoznak.

III. FELVONÁS. Konsztantyin kis híján beváltotta szavát: főbe akarta lőni magát. Anya és bekötött fejű fia emberként, művészként, két nemzedék képviselőjeként csúnyán összekapnak: Arkagyina most már vinné magával, viszi is a fölkavart lelkű, Nyina iránti érdeklődését nem is titkoló Trigorint. A színésznő teátrális szerelmi vallomással igyekszik magához láncolni az ingatag férfit. Ám egy lopott pillanatban az író még moszkvai találkát tud megbeszélni Nyinával, aki szökésre szánta el magát, hogy a színészi pályát választhassa.

IV. FELVONÁS. Két év telt el a legutóbbi események óta. Szorin egészsége megromlott, a Medvegyenko tanítóval boldogtalan házasságban élő Mása már alig-alig ábrándozik reménytelen szerelméről, Konsztantyinról; Dorn doktor nem szánta rá magát, hogy agglegényéletét a Polina Andrejevnával - Mása anyjával - való bizonytalan kapcsolatra cserélje. Csak Trepljovnál mutatkozik kedvező változás: igazi író lett belőle, "még pénzt is küldözgetnek a folyóiratok". Ennek ellenére csak súlyosbodott magánya, boldogtalansága. Arkagyina is újra itthon van, hogy ápolja bátyját. Megjött Trigorin is, aki a Nyina-kaland után újra a színésznő szoknyáját őrzi. S a borzongató őszben váratlanul betoppan Nyina is. Trigorintól fogant gyermeke meghalt, színésznőként csalódások és kudarcok érték - mégis úgy érzi, nincs örök vesszőfutásra kárhoztatva. Az egykor lelőtt madárra visszautalva hajtogatja: "Én sirály vagyok..." Szenvedései közepette érett, "mámoros" színésznővé vált. Azt reméli : a szenvedések elviselésének alázata és a színi pályába vetett hit mostani otthontalan barangolása után megnyugváshoz és örömteli munkához segíti. Konsztantyinnak csak barátságot ígér -Trigorin iránt változatlan vonzalmat táplál, de már nem akarja többé látni. A holtfáradt Nyina bizakodva és büszkén hagyja magára Trepljovot. Konsztantyint írói sikerei sem vigasztalják, képtelen erőt meríteni Nyina szavaiból. Összetépi, szétdobálja kéziratait, és ezúttal már nem hibázza el az öngyilkos golyót. 
 

Ványa bácsi

  • Szereplők: Szerebrjakov professzor – zsarnok, önmagát imádja, Szonya – lánya, Jelena Andrejevna – felesége, Ványa bácsi – sógora (szerelmes Jelenába), Asztrov – orvos, derék, de részeges (Szonya szerelmes belé, Jelena bűvöli)
  • Jelena Andrejevna elkezd hasonlítani férjére: betokosodik. Asztrovot hódítja lánya elől, az unalom a motiváció
  • Szerebrjakov család terjeszti az unalmat, Ványa bácsi lázad ez ellenàrálő a professzorra, de nem találja elàkomikus lázadás
  • Szonya és Ványa: tudatos szereplők, nincsenek illúzióik, tudatosítják sorsuk abszurditását, elfogadják, túlvilági vigaszt remélve
  • Látszólagos megnyugvás
  • Nincs katarzis

Ibsen (1826-1906)

  • Norvég polgári dráma nagy megújítója
  • Túllép a szalondrámákon
  • Görög sorstragédiák analitikus módszerével+szimbolista technika
  • Művek: Peer Gynt, A fiatalok növ., A vadkacsa, Brund, Kísértetek, A sellő, Nóra, A népgyűlölő, Solness építőmester
  • Múlt fokozatosan tárul fel
  • Szoros időegység
  • Egyéniség önmegvalósítása
  • Szenvedélyes társadalomkritika
  • Analitikus drámák
  • Múlt feltárása a jelenbeli cselekmény lényegeàjellemek egymáshoz való viszonya
  • Sorsszerű megoldások, fatalisztikus felfogások, központi jelkép

Peer Gynt

  • Népmesei eredetű
  • Jelképes drámai költemény~faust 2. felvonás
  • Üres hencegő, kényelmes hazugságok áldozata
  • Jjelleme széthullik, Solvejg szereti – ő tudja, milyen volt
  • Önmaga akar lenni, császár
  • Allegorikus kalandokba keveredik, mindenféle szerepet vállal – eltúlzott egyéniség-kultusz bírálata
  • Gombkötő, hagyma –metafora
  • A világsikert hozta meg írójának
  • Polgári élet bemutatása
  • Peer Gynt: az önmagát mindenképp megvalósítani akaró egyén romlása
  • Imperializmus bemutatása
  • Felvonásonként 1-1 jellemvonást tudunk meg
  • Minden helyzetből kikerül

Cselekmény:

Parasztlegény lakodalmi verekedésbe szétugrasztja a többiekàmenyasszony megtépik Peer Gynt-öt. A körülmények formálják gazfickóvá. Első utazás Amerikába. Falusi komédiának indul, Solvejg őszinte érzelmeket táplál Peer Gynt iránt. Falu bolondjának tartják. Történeteket ad elő önmagáról, és el is hiszi őket. Könnyelmű, szertelen, szerelemben felelőtlen, indulatos. Troll-király – gonosz manók világa. Manók igazsága: az életet félelem és önzés irányítjaàalkalmazkodik. Nem válik manóvá, kiszabadul. Mindig megalkuszik, hazudozik. Solvejg tisztaságától hőköl vissza. Anyja halálán van – utolsó percein akar könnyíteni, ezért mesél anyjának. 1. utazás: Amerika (képzeletbeli). Markokkóban van, amikor elmeséli amerikai utazását. Különböző üzletemberek mutatkoznak be: angol, francia, svéd. Új üzletágat gondol ki: bálványszobrocskákkal üzletel. Foglalkoztatja a bűntől való megtisztulás. Kezd elszállni. Társai kifosztják, otthagyják, robbanás, ő marad meg. Elveszik mindene. Romantikus paródia – prófétaàegyéniségét tisztelik, nem csak pénzéértàa szfinx – önmaga. Elmebetegek – olyan allegórikus figurák, akik a skandináv politikát figurázzák ki. Diplomaták fontoskodásai. Vége: misztikus, allegórikus hangulat. Öreg – kezd elérzékenyülni, de benn van az irígység, féltékenység. Vagyona elveszett. Természet erői bizonyítják Peer Gynt rossz életét. Peer Gynt mohó vágyakozása, hogy álmait megvalósítsa – saját énje hullik szét. Gomböntő: újraöntené Peert. Kikönyörög egy kis haladékot – próbál a pokolba kerülni, hogy megőrizze individualitását. Ibsen megmenti főhősét, nem öntik gombbá. Az egyéniség a közösségen keresztül valósul meg.
Vége ugyanaz: faust 1. része. Brand + Peer Gyntàromantikus drámátàátvezetés a társadalmi drámákhoz. Itáliai útján írja – Holberg vígjátékait olvasta – nyelvezetét akarta utánozni. Brand-hoz képest remekmű. Azonnal megjelenik, de nem akarja, hogy előadják. 

  • Mikor játszódhat? 19. század. 1830 – Görögország felszabadítása (Peer hajóját és pénzét ezért lopják el)óPeer a törököket támogatná (etikai és gazdasági gondolkodás?)
  • Peer Gynt élő alak volt – 1 emberöltővel előtte élt, Ibsen találkozott vele
  • 2 norvég népmesegyűjteményből származnak a mesealakok
  • Német irodalomban – Schelm (csavargó, kóborló, mesélő alak) német barokkfiguraàezt tette át drámába Ibsen
  • Premodern dráma: nemesség; modern dráma: polgárság drámája; polgári – Schiller: Ármány és szerelem, Lessing: Emilia Galotti
  • Peer: gazdag parasztból lecsúszottàvágya: császár akar lenni, modern korban ez lehetetlen – ezt kompenzálja, hogy Peer saját mesevilágában lesz császár
  • Összemosódik mese és valóság, ezért kerülnek be népmesei alakok
  • Ibsen – romantikus előképei: E.T.A. Hoffmann: Arany virágcserép, Novalis: Kék virág
  • Szimbolista dráma kellékeinek szimbólumai
  • Brand: bibliai motívumok, természeti motívum
  • Peer Gynt: kultúrtörténeti utalások: görög szabadságharcßbarokk átvétel
  • Apját nem ismeri – befut egy sorsot – végül megismeri önmagát
  • Brand: pánskandinavizmus eszméjének megbukására írta
  • Peer Gynt. Skandináv államok megtestesítője: bolondok; egy svéd utazó (Trombitaszó)
  • 14-18. sz. Dánia uralkodott Svédország és Norvégia fölött – svédek hamar kiválók
  • Norvégia svéd fennhatóság alá: norvég-svéd perszonálunióà1905: Norvégia önálló állam
  • Ibsen: a norvég-svéd-dán uniót sírta vissza
  • 12. Károly – Svédország egyik legfontosabb uralkodója
  • Nyelvújító: (ivar AAsen) – norvég nyelvtanàmai norvég nyelv alapjai nynorok (újnorvég): nincsenek dán elemek, új szavakàezt csúfolja ki Ibsen
  • bokmal – Ibsen ezt a norvég nyelvet használta
    Nagy Görbe (Boyg) – kanyarodni, fordulni
    Mindig azt mondja: Térj ki önmagad elől
    Manók (zöldruhás nő – természet jelképei, Parcival, Green Knight - természetet kell legyőznie, Green Lady
  • Manók fejedelme . manó társadalom – emberi társadalom (Defoe, Swift)
  • Beszélő nevek – utazók neve (Trumpeterstate – svéd utazó, trombitaszó, Master Cotton – gyapotúr, monsieur Ballon – léggömb úràfellengzős, van Eberkopf – vaddisznófejàporosz katonai morál
    àkortárs drámairodalomban is jelentős
    Straus: Park – Strak: Szentivánéji álom
    Cargl Churchil: Iglic – angolszász alakokat
  • Epikus – sok szereplő, színhely, cselekmény, kaland; Peer Gynt köti össze a jeleneteket
  • Lírai: formája (Áprily fordítása a jobb)
    Peer Gynt viszonyai
  • Nők: anyja: Ase anyó – mesevilágot neki köszönheti
  • Mesevilág – reális világ ötvöződve: Peer Gynt páncélos lovagnak nézi a fát, amit vág
  • Solvejg: szereti és tiszteli tisztaságát, de nem meri életét összekötni vele (Peer Gyntnek van már gyereke a manónőtől); öregen tér vissza Solvejghez
    szerelmi viszonyok az irodalomban:
  • vizomatikus viszonyok
  • 1 nő – 1 férfi: beteljesült, vagy beteljesületlen
  • 3-as viszonyrendszer
  • 4-es viszonyrendszer: Goethe; Veszedelmes viszonyok

Peer Gyntben az 1-2 ötvöződik.
Misztikus teremtmények: mesealakok, szfinx + gomböntő

  •  Peer Gynt ezek közé megpróbál beolvadni – saját alakja is a realitás és misztika határán mozog
  • Gomböntő: a halál figurájaópolgári foglalkozás; realista vonás: a halál emberi lesz
    àemberi élet hármassága: fiatal (szerelem) – érett (pénz, hatalom) – öregkor (biztonság) Peer életében
  • Miért fontos a közvélemény? Peer császár akar lenni (napóleoni idők után játszódik)
    emberek/manók/elmebetegek/vallási próféta/élet császára – önmaga császáraàelismerjék: legyenek alattvalók

Nóra (1879)

  • Modern erkölcs kipellengérezése
  • Új, jobb életforma a cél
  • Polgári dráma
  • Hétköznapi valóság: rossz házasság
  • Cselekmény: hamis látszat szertefoszlása
  • Nóra váltót hamisít, hogy férjét gyógyíttassa, lelepleződikàférje, Helmer elhagyja, majd mikor visszakapja, akkor látszat visszaáll – visszafogadná, feminista mozgalommal
  • Házasság nem egy harmadik személy miatt bomlik fel – újszerű
  • Bűnösség kérdése: jogi, erkölcsi
  • Analitikus dráma: szereplők értékelik múltjukat
  • Nóra sorsa társadalmi felszabadulás
  • Helmer: konvenciókövető, nórát gyermekként és tulajdonként kezeli, hiú, prüd
  • Nóra: Gyerekesen viselkedik, beszél; elfojtja saját énjét – élvezettel játssza szerepét
  • Lindéné: tapasztalt asszony, személye révén kerül Nóra önmagával és az igazsággal szembe
  • Krogstadt: ahogy feleségül megy Lindéné hozzá, visszanyeri önbecsülését

1. felvonás: Helmer – Nóra

A torkos feleséget feddő férj, a pénzt kunyeráló asszony. Lindéné (tapasztalt) – Nóra (gyermek). Mindketten érdekből, de nemes szándékkal cselekednek. Egy asszony a férfi beleegyezése nélkül nem vehet fel kölcsönt. Lindéné, RankàKrogstadtot jellemzik. Nóra – gyermekei: felszínes, majomszeretet. Krogstadt – Nóra: váltóügyànóra segítsen jobb álláshoz jusson Kelmer révén. Helmer – Nóra: Helmer véleménye a váltóhamisításról: a büntetést el kell viselni. Krogstadtról beszélàNórát tükrözi

2. felvonás

Jelmez – szimbolikusàszerepére utal. Nóra – dajka: ő az anyja (aki szerette, nevelte). Megfogalmazódik a távozás gondolata. Helmer – Nóra: birtolkolni akarja feleségét: hízeleg, ígérget, követelőzik. Nóra – Rank: szerelmet vall. Kronstadt levele a postaládában: fenyeget.

3. felvonás

Kiderül a váltóhamisítás. Helmer jelleme: antihős, Nóra megvalósítani akarja önmagát. A dráma mozgatója: férfi-nő viszony felbomlása (nő mint szép állat, nő mint aki a férfi mellett van)
Elektra-komplexus: nóra számára Helmer apafigura
- váltóhamisítás: pénz problémája: társadalommal szembeni bűn, ezt manifesztálja Helmer
- szimbólumok: jelmez, babaszoba és annak ajtaja, váltó, névjegykártya
- Krogtadt – Lindéné: Lindéné azt az állást kapja meg, ahol egy férfi dolgozott

Vadkacsa

  • Szimbólum. Nem pusztán hangulati, összekapcsolja a cselekménnyel és a szereplők jellemével is
  • Ekdal család vadkacsája – beteg, sánta~család léte törékeny hazugságokra épül – nincs értelme leleplezni. Igazság felderítése hazugságot szül. 
  • Társadalombírálat
  • Cselekmény: Hedvig (rossz a látása) halálán kívül minden megtörtént már a múltban
  • Múltban fonódott össze: Hjalmar és Gregers Werle élete
  • A családfő Hjalmar fényképész, de a munka nagy részét Gina végzi
  • A halott öreg Ekdal valaha gazdag volt, idősebb Werle munkatársa volt – Werle áldozata lett
  • Műterem melletti padláson vadászatok
  • Vadkacsa: szabad élet illúziója, Werle lőtte le; szabadság jelképe a családnak, öncsalások
  • Hjalmar gerinces ember szerepében tetszeleg, holott munkakerülő – ezt mindenki tudja, támogatja, 
  • Iifjú Werle visszatér, apja üzlettárssá akarja tenni, meg akar nősülni (Sörby-né)
  • Fia gyűlöli az apját
  • Öreg Werle havi 100 koronát küld (ebből élnek), ő hedvig apja
  • Gregersnek: őszinteség a boldogsághoz vezető út, vadkacsa – család mocsarának szimbóluma, meg akarja menteni a családot
  • Relling doktor: akut tisztesség lázban szeved, egyfajta élethazugság – becsületesség megszállotja
  • Hedvig öngyilkos lesz (Gregers adja a tanácsot. Ölje meg a vadkacsát apja kedvéért)
  • De: minden mehet továbbànincs igazi katarzis
  • Hjalmar az önsajnálatba menekül
  • Tragikomédia
  • Lényeg: Relling: az átlagember boldogsága öncsaláson alapul
  • (+) kapcsolat: öreg Werle és Sörby-né – mert tisztán indulnak
    További szombólumok:
  • Ünnepi asztalnál Gregers a 13.
  • Ahogy belép, azonnal koszt csinál
  • Werle ügyes kutya lenne
  • Nem bírja a poshadt levegőtàszellőztetni akar
  • Padláson ócska óra – ami már nem jár

Strindberg

  • Svéd
  • Élete utolsó szakaszában barátaival csinált egy intim-színházatà1907-ben nyitja meg, 1911-ig működik.
  • Írt dramaturgiai, drámaelméleti műveket (Herber)
  • 9 kötetes életrajzi regények (Thomas Bernhard is írt ilyet, ami kötetenként önálló mű), Egy lélek fejlődése címmel
  • 1. kötet: A cseléd fia : élete első részéről ír, szülei nem akarták, hogy megszülessen
  • Nőgyűlölő volt
  • Háromszor nősült, 5 gyereke született; 2. felesége Frida hozzáment Frank Wedekind nevű drámaíróhoz
  • Fiatal színésznőkkel is viszonya volt
  • 9. kötet: Az egyedül ànagyvárosban az ember egyedül maradàegzisztencializmus hatott rá
  • Visszahúzódó, félénk ember
  • Naturalizmus, késői francia realizmus is hatott ráàJúlia kisasszony előszava a naturalizmus kiáltványa
  • Drámái kísérletek, erősen hatott rá Goncourt testvérének realista regényei
  • Nagyon nem játszották műveit
  • Francia+német naturalista színházat csinált
  • Ibsen volt a mestere, kölcsönösen tisztelték egymást
  • Haláltánc, Kísértetszonáta – behozza a transzcendentális, irracionális elemeket, szellemeket
  • Álomjáték c. darab: sok szereplő, úgy kerülnek egymással viszonyba, mint ahogy az álmodó álmodja, totális irracionalitás irányába megy el
  • Részben önmagáról szólàmonumentális önéletrajz
  • Kérdésekre válaszol, érvel, szónokol
  • Alapvető élethelyzete a konfliktus
  • Társadalomelmélete: végletek – vagy nagyon mélyről, vagy nagyon magasról szemlél
  • Nietzsche (leveleztek) übermensch-e: a legjobbak jogosultak az uralkodásra
  • Elutasította a férfi-nő viszonyt, családmodellt: nőgyűlölő
  • Nietzsche bíztatására küldte el Zolának „Az apa”-t
  • Arisztokratizmus jellemzi
  • Súlyos pszichózis: büntetésnek vette, katolicizmus felé sodródott
  • Nemi szerepek: nő: vagy anya, vagy szerető
  • Lélektani álomjátékok: skizofrén
  • Monista: minden mögött valami egyet, egységet keresett, minden világnyelv a héberre vezethető vissza
  • Az írás maga az élet, nem fikció
  • Expresszionista dráma megteremtője, abszurd előfutára

Az apa (1887)

Kapitány- Adolf, Laura – neje, Bertha – lányuk, Östermark doktor, Lelkész – Laura testvére, Margret – dada, Nöjd – tisztiszolga
- szín: a kapitány lakása

1. felvonás

Kapitány és lelkész beszélgetnek: Nöjd tisztességtelen, nem vállalja az apaságot (Emma). Lelkész beszél Nöjddel, próbálják meggyőzni. Nöjd tagad: nem biztos, hogy az ő gyereke. Lelkész sajnálja mindkettőjüket. A gyereket lelencházba is lehet adniànem kell fizetni. Tehát csak a lány lehet bűnös.

Konfliktus: Bertha neveltetése. Sok a nő körülötte, mind mássá akarják nevelni. El kell távolítani a házból. Baj: Laura hisztis, kiszámíthatatlan. Kapitány a városba akarja küldeni tanulni, Laura festőt akar faragni belőle. Bizony, nőből is lehet valami. (Kapitány, Lelkész)

Konfliktus 2: Laura miatt eladósodnak (bérlő), a kapitányt legyőzték a nők. Most a kapitány akkor is elküldi a városba a lányt. Östermark doktornak panasz: a kapitány elmebeteg, furcsa tudományos kísérleteket végez. + vásárlási kényszer (könyvek) + mánia: nem is ő Bertha apja + akaratgyenge. Doktor figyelje a férjét!
Kapitány jön, normális. Kiderül, hogy nem is tud vásárolni. Bizonyítja azt is, hogy akaratgyenge. Minden vádat cáfol. Bertha is szeretne elmenni tanítónőnek a városba. A kapitány segítségét kéri.

Konfliktus 3: Laura bogarat ültet a kapitány fülébe, hogy nem biztos az apaságban. Kapitány el.

2. felvonás

Doktor és Laura: Laura tévedett. Laura: ő fél, ki tudja, hol jár a kapitány. Gyámság alá helyezés lehetősége. Ha hazajön, biztos elkezdi majd az apaság témát. Doktor elmegy. Kapitány és Laura beszélgetnek. Laura elsikkasztja a leveleket, tudja: hogy terjeszti elmebetegséget. Tudja, hogy miért van itt az orvos. Laurának nincsenek érzelmei. Közeleg a tébolyàgyerekàöngyilkosságànincs Laurának életjáradék, nem jó. Laura kétségek közt hagyja a kapitányt. A hatalomért harcolnak, életre-halálra. Felelevenítik a múltat. A kapitányt nem akartákànem akartaàszerelem elején anya-gyermek viszony. A kapitány akaratot kapott. Laura lelkében zavar: anya/szerető, bűnös viszony. Így lett férfi a kapitány. Az anya-barát, nő-ellenség, a szerelem férfi-nő között harc. Laura gyűlöli a kapitányt, amikor férfi. àegyiküknek pusztulnia kell. Laura: gyámság alá fogja helyeztetni.  A mór megtette kötelességét. Kapitány: utána dobja a lámpát.

3. felvonás

Laura mindenkivel elhiteti, hogy megőrült a kapitány (dada, Bertha, lelkész, orvos) + Nöjd is. Kapitány bezárva + öngyilkos se lehet, nincs évjáradék. A lelkész érzi, hogy valami bűzlik. De ő tutyimuty. Majd a dada ráhúzza a kényszerzubbonyt. Bemennek. Kapitány könyvekből bizonyítja, hogy rögeszméje alapos: Odüsszeia, Ezekiel próféta. Kapitány kényszerzubbonyt kap. Még egyszer kitör az összes nő ellen: anya- nem akarta, nővér- elnyomta, szerelme – megfertőzte, Bertha – nem őt választotta, Laura – mindig is. Laura bocsánatot kér, de nincs más választása. Szélütés éri, meghal. Laura nem jár jól. Lelkész: Ámen.
- saját élmény, feleségével való kapcsolatából
- nem kulcsdráma, összefonódik a fikció és a valóság
- pszichikus vonulat: erősebb megölheti a gyengébbet pszichével
- ezzel akarta kibővíteni a naturalizmust
- férfiónőàfajgyűlölet
- kb két hét alatt írta meg

Júlia kisasszony (1888)

Júlia 25 éves, Jean 30, Kristin 35.
Szín: gróf kastélya (Julie apja), idő: Szent Iván éjszakája
Jean és Krisztin kibeszéli Julie-t. Felbomlott az eljegyzése: lovaglópálcán ugráltatta a vőlegényt. Júlia kacérkodik Jeannalà szerelmi háromszögàtáncba hívja
Jean: egyszer volt szerelmes, nem mondhatja el, fájdalmas. Meglátják őket, ezért Jean Julie szobájába menekül (àszex)àJean elmeséli életét: nyomorult gyermekkor, kastélyt látott, ott húzta fel Julie kisasszony a harisnyáját. Egész életükben egymást szeretik, tegeződnek. Elmesélik álmaikat: Julie – zuhan? Jean – mászik fel egy fára, madárfészek + aranytojások, még nem érte el az ágakat, de majd eléri àszex
Másnap Julie kétségbe esik, Jean flegma. Lidércnyomás: Jean soha nem szerette, csak szépeket mondott. Jean lop (bort).
Julie: cseléd cseléd marad. Jean: mindenki egyenlő, piszkos. Zsarolja Juliet. Ötlet: meg kell szökni a papa pénzével. Julie nem akarja. Itthon maradnak. Tovább szex. Julie is elmeséli gyermekkorát: anyja: a nő is annyit ér, mint a férfi. Elszegényedtek. A birtokot anyja felgyújtotta, szeretője mentette meg őket. Nem is nemesek. Julie nem felel meg Jeannak. Megalázza: pénzt dob.
Kristin ki akar maradni ebből. El akar menni. Megjön a papa. Jean fél, nincs kiút, Julie meg akar halni, Jean ölje meg. Nem meriàlegyen öngyilkos. Ad neki pengét, Julie sem meri, csak félálomban. Elmegy a csűrbe.
- Dániában írta, dramaturgiai írásai között jelent meg
- van alapja + szociális dimenziók
- távolságtartás
- szociáldarwinizmus
- modern színpadtechnika: realisztikus mozgás, oldódó, egyenletes világítás, kevés smink
- kiiktatta a szüneteket
- nem volt sikeres, be is tiltották
- Júlia kisasszony balsorsának okai: anyja nyughatatlan jelleme, apai nevelés elhibázottsága (Mendel örökléstörvénye), kisasszony saját egyénisége (Darwin evolúcia-tana), vőlegény szuggesztív hatása Júliára, közvetlen körülmények (Szent Iván éj), apa távolléte, menstruáció

Szondi: A modern drámaelmélet / Bevezető, 1. fejezet: A dráma

  • Szondi Lipót, a sorsanalízis kitalálójának fia, Svájcban élt, hatott rá a zürichi iskola (műimmanens elmélet), Steiger-re reflektál
  • Dráma: csak a színpadi költészet egy megfelelő formája, középkor vallási játékai, görög tragédiák nem
  • Drámai: drámához tartozó
  • Dramatikus: színpad számára írt minden mű
    Újkori dráma
  • Reneszánszban született meg, amikor az ember vált meghatározóvá; viszony-fogalom; interperszonális világ nyelvi közege a dialógus lett(àelmaradt a prológus, a kórus, az epilógus)
  • Dráma abszolút, önmagában lezárt
  • Drámaíró nincs jelen, nem írják, hanem tételezik a drámát
  • Közönség sincsen jelen
  • Dráma elsődleges, nem valami mást ábrázol, saját világa van - történelmi drámák nincsenek, drámaiatlan drámák
  • Időformája mindig a jelen idő, jelenidők egymásutánja: minden pillanat a jelenben játszódik+magában hordozza a jövőt
  • Idő és hely egysége, de nem reális idő és hely. Cselekvés egysége: véletlent ki lehet zárni, minden ok-okozat
  • Dráma egésze dialektikus természetű – ebből ered a dialógus forma
  • Dráma: jelen idejű+interperszonális+történés
    Modern dráma nincs, mert abban mindez megszűnik, tehát már nem is dráma
    Bécsi: Hegel kritikája – nem minden dráma konfliktusos, írott dráma és színjáték elválasztása
  • Írott dráma: nyelvi közlések, dialógusokban létesít élethelyzetet
  • Színjáték: emberi esetekkel ábrázolja a dialógusokban rejlő helyzetet
    Minden dráma három nyelvi funkcióból áll: név + dialógus + instrukcióàírói szándék nem tartozik a dráma világába
  • Dialógus - dráma alakjai csak emberek lehetnek, minden más csak antropomorfizálva jelenhet meg
    Minden drámában csak Viszonyok vannak (ezt is a dialógus teremti). Viszony = dolgokban való kölcsönösség a létezők között, amit a dolgok közös természete tesz lehetővé (Arisztotelész)
    Szerző csak az instrukciókban szólalhat meg közvetlenül.
    A név csak jelöli, ki beszél.
    Pl. A platóni dialógus nem dráma: lassan változnak a viszonyrendszerekódrámában gyorsan és jelenidőben változnak
    Viszonyrendszer változása a dráma döntő pillanatában megy végbe=szituáció
    Dráma: cselekménye az alakok közti szituációból bomlik ki, és a viszonyrendszer szükségszerű változását hozza
    Világszerűség: dráma visszatükröz egy külvilágot, drámának van egy saját világa, de nem olyan, mint a külvilág, csak világszerű

Bécsy Tamás: A dráma esztétikája – A dráma műneme

  • Dráma legjellemzőbb ismérve: konfliktus + színház a legáltalánosabb válasz
  • De ez félrevezető. Ok: tartalmi aspektus – 18. sz-ig nincs a drámaelméleti szerzők gondolkodásmódjában. Hegel tette alapfogalommáàMarx, Engelsà20. sz-ban metaforává vált
  • Színházművészeti szempontok: 16. sz-i elmélettől kezdveà19.sz. hangsúlyosàLukács
    DE dráma és színház két művészeti ág
    Dráma: irodalom része, nyelvben, jelrendszerben építi fel világát. Színház: „testművészet”
    Minden dráma három nyelvi formációból áll: név + dialógus + instrukcióàdráma teljes világa a nevek által elmondott dialógusokból épül fel
  • A mű alakjai csak emberek lehetnek, vagy emberi formában jelenhetnek meg
  • A kimondottak csak viszonyokban hangozhatnak elàdráma lényege az interperszonális viszony
  • A szerző közvetlenül csak instrukciókban szólalhat meg
  • A mű teljes világát a szerzőtől függetlenné objektivált emberek dialógusai építik fel
  • Szerzői instrukciók tartozékai, de nem szerves részei a művilágnak
    dialógus lehet: 1. változást létrehozó 2. változást nem hozó
    viszonyok fajtái: 1. változatlan, statikus 2. változók: a) lassan, folyamatosan b) gyorsàez a drámai műnem életélménybeli alakja
    műalkotássá formálódás: 1. élettény 2. írónak az élettényhez való viszonya
    formálóelvek függenek: 1. objektum konkrét tartalmának a szerkezete, minősége 2. író ehhez való viszonya és ennek összetett tartalma
    dráma: a dialógusban megjelenő világ és az alakok közötti most változó viszonyrendszereket hordozza, és nyilvánítja ki

Szituáció: az alakok közötti viszonyrendszer azon pillanata, amely az eddigi viszonyrendszer változását szükségszerűen rejti magában – ebből nem bontakozhat ki bármily hosszú eseménysor

szituáció= alakok tartalma+változó viszonyrendszer közöttük
cselekvés – nevekkel van kapcsolatban
drámai akció: két vagy több alak közötti viszonyok változása, „kisebb”, „nagyobb” változások (àmonológ nem drámai, hanem epikai)
àakció az alakok belső világából ered
név, dialógusàdrámai alakoknak sokkal nagyobb valóság és önismerettel kell rendelkezniük, mint az epikus művek alakjainak. Ok: valaki kimondani csak azt képes, amit tud.

Dialógus: tartalmak közötti viszonyokat jelenít meg; drámai műben csak az a dialógus lényeges, ami az alakok közötti viszonyok részeként jelenik meg és azok változását hozza

Szerzői instrukciók:

  1. alakok fizikai mozgásait, cselekvéseit jelölik
  2. mozgásközlő, ami már konkrét szavakkal utal a lelkiállapotra
  3. csak a belső állapotra történik utalás
  4. különböző jellegű tájékoztatást adnak

Ezeket dialógusokban nem lehet közölni, mert minden jelenlevő látjaànem szerves részei a drámaszövegnek; olvasónak szólnak (színészek ritkán valósítják meg pontosan)
Romantikus drámákig nincs belső állapotra utaló instrukció
19. sz-tól gyakori- Ok: 1. társadalmi változásokàaz ember egyéniségét nem fejezi egyértelműen, amit cselekszik. 2. naturalizálódás.