Fontane: Effi Briest – Szabó Erzsébet nyomán

- 75 évesen, 1894 májusában, négy év munka után fejezte be a regényt
- a kortárs kritika a modernségét hangsúlyozta
-folytatásba nem másztam bele, nincs fent az irodalomjegyzéken se, és…

Vas István nyomán

Hohen-Cremmen: Briest család: anya-apa – Effi: egyedüli gyerek, 12 éves, nagyon gyerekes még a viselkedése és öltözködése is. Megjönnek a barátnői (tiszteletes 2 lánya, és a tanító lányai); beszélgetnek: ki megy férjhez előbb. Effi elmeséli Instetten báró történetét. (J és anyjaà38 éves mindkettő most)àbejelentkezett Briestékhez vizitre: megkéri Effi kezét, eljegyzés. Effi és anyjaàBerlin: megvásárolni a kelengyét. Találkoznak Effi nyalka huszár unokatestvérévelàtúlságosan (Effi vonzódik a nyalka huszárokhoz). Effi: nagyon drága holmikat vesz: vagy azt, vagy semmit. Hazamennek. Levelet kap Instettentől, de amint zsebrevágja, el is felejti az anyjának kell figyelmeztetni, hogy olvassa el a levelet: J levele érzelemmentes. Lakodalom (okt.3.)ànászút: otthon a szülőknek feltűnik, hogy Effi nem szerelmes eléggé a házassághoz. Becsvágya kielégül, de hajlama a kaland és a játék iránt nem. Effi leveleket irogat hozzá: J. mindenhova elcipeli (múzeum, képtár) – inkább ismeretterjesztő kirándulás mint nászút. Novemberàhazautaznak Kessinbe – kessini ház (az emeleten egy kínai szelleme? – egy papírkínai a székre ragasztva) – Rollo (Instetten kutyája) – Kruse /Krusené egy fekete tyúkkal az ölében; Johanna szőke szobalány. Már első éjjel „hall” valamit – másnap reggel beáll a „rutin” – Effi rég lekési az Instetteni reggelit. Kessini társaság nem fogadja kedvesen, megvan a pofavizit, egyedüli barátságos ember Geishübler – a púpos patikus és Rollo, a  kutya. Első eset, hogy I egyedül hagyja éjszakára – olvas, nem tud aludni, kínai szellemàJohannával alszik. Veszekedés: cseréljenek lakást I.’a szellem’” nemességük előjoga. Geishübler meghívója Trippelli kisasszony zenés estjéreàsétaszánkóznak és esti program. Trippelli: kétes hírű nő – orosz herceg szerető és Geishübler – de művésznő – Effivel barátságot köt. Karácsony. Magányosan – Effi levele anyjához: gyereket vár és haza akar menni szülni, itt nem szeretik. Crampas házaspár (kerületi népfölkelő parancsnok) nem közeledik senkihez: feleség erősen féltékeny férjére. Szemben nyaraló hölgy meghalàcsak a társalkodónője (Roswithe) siratjaàigazából maga sorsa felett bánkódikàmegbarátkozik Effivel, maga mellé veszi majd a gyereket gondoznià”Lütte-Annie” – Effi R-val és kislányával elmegy Hohen-Cremmenbe 6 hétre: beszédtéma: Kessin: Crampas elkezd járni hozzájuk – midnen reggel hármasban kilovagolnak. Választási kampány miatt J már nem vehet részt a lovaglásonàCrampas és Effi és két szolga „becsület-őrök”. Kísértet-história: Cr: I: nevelni akarja Effit, a kísértet – kerub a pallossal. Újabb lovaglás: Cr mesél egy rémtörténetet: szerelmi háromszög: a király megöleli a lovagotàünnepséget rendez – lovag hiányzikßaz első kutyája (Rollo) hozza be a megölt első fejét. Crampas udvarol, de a lovaglások a tél miatt elmaradnak. J terve téli programként: járják végig az … utat, fényképek és az ő feljegyzései alapjánàunalmas. Színdarabot tanuljanakàEffi lelkes. Előadás: J gyanakodik (még csak halványan) – Crampas miért kerüli Effit „Csak nem vág a füled mögött” Karácsony három napja: szánkós kirándulás a főerdészhez: I-E: „ha az ember rendben tartja a szénáját, akkor nem kell félnie semmitől” Effi bólintott, és eszébe jutott, mit mondott neki C a férjéről mint ’nevelőről’. Főerdésznél: egyik lánya feltűnően flörtöl C-szalóSidonie az erénycsősz. Hazaindulnak: egy kocsis megsebesült: I átül másik szánba, azt hajtja, Sid beül Effi mellé – prédikál neki. Búvóiszapba kerülnek – Sidonie vissza apja batárjába. C beül Effihez: „nem hagyhatja egyedül” – kísértés: megcsókolja Effi ujjait. J álma: C segített Effinek a búvóár, megakarta menteni, de mindketten elsüllyedtek. I-E: „Bűbájos asszonyka vagy, de a szilárdság nem jellemző tulajdonságod” Szilveszter – utána elkezdődnek a hivatalos látogatások, Effie nem jár – sétálni megy inkább. Újabb szellem – ez most a lelkiismerete. Crampas el a garnizon ügyében. Effi nem sétál többet. I el Berlinbe, C hazaàEffi megint sétál. Roswithe Krusevel enyeleg, miközben annak felesége vanàR története: megesett lány volt. J hazaàhír: Berlinbe költöznekàEffi Berlinbe megy az anyjához, hogy lakást keressenekàbúcsúlevelet ír Geishüblernek, habár J másképp tudja, de Effi nem tér vissza többet KessinbeàBerlin: megvan a lakás, indulni kéne visszaàEffi betegséget szimulál. Az öreg doki átlát a szitán. B: boldogok, nyári szabadsági kirándulás. Lelkesek, de egy helység: CrampasàEffinek elmegy a kedve, elmennek Koppenhágába – Hohen-Cremmen: családi látogatói: Effinek bűntudata van. B újra – Effinek nem lehet gyerekeà el kúrára, otthon készülnek Effi hazatérésére, de Annie megsérülàR feltöri a varróasztal fiókjait tapaszért: ott egy kis köteg levélke, pepírfecnikàkiderül a viszony J (elvek embere): elmegy Kessinbe párbajozniàmegtöri C-t. Levél Effinek otthonról: kiderült múltja, ők sem tudják vissza, de anyagilag támogatják. 3 év múlva: Effi egyedül Berlinben, válás, Annie az apjával, Effi elég beteges. Roswithe átpártol hozzá. Effi egyszer meglátja a kislányát a villamoson, de elmenekülàkérés J-hez, hogy hadd láthassaàAnnie nagyon engedelmes, de hideg, tartózkodó az anyjával szembenàJ „nevelése”. Az öreg doki (Dr Rummschüttel) levelet H-C-be szülőkhöz, fogadják vissza lányukat, mert senyvedßszülők visszafogadjákàEffi újjáéled, sokat sétál. J – kinevezik miniszternekàmég egy levél tele hibákkalßRoswithe: I adja Effinek Rollot. Rollo is megöregedett, de midennhova kíséri Effit. Fürdőre kéne mennie az egészsége miatt, de Effi elzárkózik az ötlettől. Utolsónagy beszélgetése az anyjávalßEffi megfázott, halálán van. Rollo gyásza: nem eszik, csak ott fekszik Effi sírjánál. Szülők örök dilemmája, „Nem vagyunk-e talán mi is hibásak?” „nem volt-e mégiscsak túl fiatal? àBriest: „Ugyan, Lujza, hagyd ezt… Nehéz kérdés…ne bolygassuk.”

Csehov

- novella tudatos megújítója
- pályakezdéskor könnyed írások; csinovnyik jellemzés, rövid elbeszélések; egy jellemző mozzanat, élethelyzet szereplők hangulata, gondolkodása a fontos, de nem a cselekmény jellemzi őket közvetlenül, nem írja le a lelkiállapototàcselekményből, beszélgetésekből derül ki. Kevés narrációàbeszédesek a szereplők
à „nagy elhallgató”, orosz mozdulatlanság jelenik megànincs esemény, mégis érezni lehet, hogy baj van az orosz élettel
- hősei magányos, átlagos, tétova lények
- régi életforma szétesettàgroteszk
- saját lelkivilágában, egyedül szorongásaival
- nem szenvtelen az íróàrészvét, szánalom és irónia mögött

A 6-os számú kórterem

Gromov – tanár – bezárták a kórházba, nemesi származású, lelkibeteg  Ragin – doktor, Nyikita – ápoló
Gromov nem közönséges betegàember sorsa a fontos, nem őrültsége, hanem a gyökere a szenvedésnekàmagány + környezetàbetegesen érzékeny alak, reakciói „természetesek”
1.eseménysor – kórterem leírásában. Gromov múltjaàönálló novella is lehet. Bátyja tüdőbajban halt meg. Apját sikkasztásért lezárják. Tanárból végrehajtó lett, otromba környezet. Üldözési mánia – börtönbe fog kerülni. Igyekszik megnyugtatni magátóbürokratikus rendszer. őt is üldözi, jogok sárba tiprásaàT betegàrögeszme valósággá válik: kórház – börtön
Kibomlik Ragin története és ~ Gromovraàrettenetes igazságtalanságot látja, de nem tud vele szembeszállniàközönyös. Ragin is be fog kerülni a 6-os számúbaàrádöbben nézetei hamisságára.
Ragin: passzívàdinamikus, fejlődő; Gromov: tiltakozik. Nyikita összeveri a végén. Bármikor, bárkivel megtörténhetàegész Oroszország egy 6-os számú kórterem
Épület: kórház ~ börtön, kerítés, vasrács, Nyikita. Valóság szimbóluma. Ragin „kis Bastille”-nak nevezi. Haldokolva is erre gondol. Egyre inkább börtönnek látjuk, kórház mellett börtön van valóban. Rácson kívül – rács mögött állók ~ T
Végén Ragin és Gromov ki akarnak törniàőrjöngenek – de nem tudnak kitartani
Ragin a gondolkodó, Gromov az érzékeny
Alkalmazkodók: felcser: Szergej Szergejevics, doki haverja; hierarchia legalján Nyikita
Gromov és Ragin között négy vita van
Az őrültség nem patológiai tény, hanem etikus magatartás. ők még nem képesek kitörni, de születendőben…
Történet másik jegyzet alapján
1.Az udvaron épületek. A kórház olyan, mint a börtönépület. „Nézzük meg, milyen az élet odabenn” Gaz, kórházi limlom. Nyikita, az őr együgyű, határozott, korlátolt, mindennél fontosabb a rend: az embereket verni kell. Vasrács, szürke fal, büdös. Bolondok: öten: 1 nemes, 4 polgár.
1 magas, sovány, busong, sóhajtozik. Nem beszél, tüdőbajos.
2 apró, élénk, öreg, szakáll, fekete haj, fütyörészik, jókedv, éjjelente imádkozik – Mojszejka, az öreg zsidó, 20 éve került ide, mikor kalaposműhelye leégett. Csak ő mehet ki, hálósapkában. ő szeret a társainak segíteni, Gromovot utánozza
3 Gromov: 33, gimnáziumi tanár, üldöztetési téboly, izgatott. Narrátor: „tetszik nekem az arca”, „tetszik nekem az egész lénye”, de némi okosság a tébolyult fintorban, sokat beszél, lázasan, de valami megnyerő: emberi gazságról, szép életről.
2.14-15 éve Gromov tisztviselő, 2. fia: Szergej tüdővészben meghalt. Ezután az apát sikkasztás miatt, börtönben, tífuszban meghalt. Ivan Pétervárott egyetemre: most dolgozni kellett, lesoványodott, haza. Tanár, de kollégái nem jók. Bírósági végrehajtónak. Ingerlékeny. A városlakókat otromba műveletleneknek tartotta. A városban unalmas + fojtogató légkör. Mindig őszinte. A társadalomnak öntudatra kellene ébrednie, elmaradni magától. Emberiség= becsületesek + gazemberek. Szolgálatkész, becsületes, erkölcsös, művelt. Sokat olvas, hazafele mindig olvas.
3.Egyszer egy összeget behajtani. Szembe vele két megbilincselt rabàúgy érezte, őt is bilincsbe verték. Egy rendőrismerőse hazafelé vele megy haza – gyanús. Otthon nem bír aludni. Nem nevetséges igazságról ábrándozni, míg a társadalom szerint minden erőszak bölcs + célirányos? Sokat gondolkodik, vajon hogyan kenhetnek rá valamit, logikát keres. Aztán már csak átadja magát a félelemnek. Egyszer egy nő és egy kisfiú hullája a városbanànehogy őt gyanúsítsák, mindenkire mosolyog az utcán. Elbújt a pincében, az orvos kórházba utalta, majd a 6-os számú kórterembe került.
4.Másik beteg: kövér, nem ért, nem érez, Nyikita folyton veri. 5. beteg: alacsony, szőke, mint postás, valamit rejteget a párna alatt. Mindig kitüntetéseket akar. „nagyon egyhangú az élet itt” Reggel mosakodás, tea, káposztaleves, alvás, fel-alá járkálás. Új arc ritkán. Néha jön a borbély, Szemjon Lazarics. Új hír: új orvos jön.
5.”Megdöbbentő hír” Andrej Jepihics Ragin doktor: fiatal, papnak készült, de apja miatt orvosira. Paraszti külsejű, olyan, mint egy országúti fogadós. Magas hang. Ugyanabban a ruhában 10 éve. Nemtörődömség. Előtte a kórházban: korrupció, rendetlenség. A.J. szereti a rendet, becsületességet, de nem elég erélyes, tudja, hogy szabálytalanságot művel, de nem tesz ellene. Egy idő után megunta munkáját. Minek akadályozni a halált, ha a halál az élet normális befejezése? Minek enyhíteni a szenvedést? – csak megerősíti az ember jellemét.
6.”Élete a következő módon folyik:”8kor kel, olvas, vagy bemegy dolgozni. Szergej Szergejevics, felcser, mindig imádkozva gyógyít. A.J. is olvas, de nem úgy, mint Ivan, hanem alaposan, a lényeget meglátni. Lassan megebédel. Mihail Averjanics, postamester, csak őt nem unja A.J.; öreg, kellemes, de hirtelen haragú. Az orvos panaszkodik, hogy még az értelmesekkel sem lehet banalitáson kívül másról beszélgetni. A szellem = emberóállat. Régen milyen fontos volt az értelmiség Oroszországban. Barátságok, kalandok, élmények, nők, hogy ettek-ittak azelőtt. A felcser sokat álmodik okos emberekről, akikkel beszélget. Az élet bosszantó kelepce.
7.A látogatás után A.J.újra olvas – mintha semmi más nem lenne a világon, csak ez a könyv. Mire való az agy?  - hogy céltalanul keringjen, nem kellett volna felemelni az embert, hogy aztán újra sár-röggé vált. Az óra üt. A.J. a múltjára gondol: gyűlöletes. Jelene is. Tudja, hogy mindez alatt emberek szenvednek. Azt is tudja, hogy az orvostudomány hatalmas változáson ment át. Mindenhol máshol már rég betiltották volna azt is, ami a 6-os számú kórteremben, ebben a pici városban folyik. Mégis marad a betegség, mulandóság az emberiségnek, semmi különbség a bécsi és az ő klinikája között. De tudja: „becstelenségemnek nem magam vagyok az oka, hanem a kor.”
8.Jevgenyij Fjodorovics Hobotov járási orvost segítségül mellé. Magas, barna, fiatal, alighanem külföldi ősök. Szoros barátság a felcserrel. Csak egy könyve: ’A bécsi klinika legújabb vényei az 1881. esztendőre’ Szólásokat mond. Szívesen elfoglalná A.J. helyét, gazembernek tartja.
9.tavasz. Mojszejka megint mezítláb sétál, A.J.szerez neki 1 bakancsot. Ivan Dmitrics kineveti, nem orvos, hanem sarlatán. Nála sokkal boldogabbak az utcákon, csak nem tudják megkülönböztetni őket az egészségesektől. A.J.szerint minden a véletlenen múlik. Megsajnálja Ivan Dmitricset, megszökhetne, de úgyis visszahozzák, a jövőben, ha majd nem lesznek börtönök, és bolondházak, nem kell rács sem. Ivan Dmitrics bízik, hogy eljön még az ő napjuk. A.j: nem lesznek bolondházak, de lényegében nem változik: a természet törvényei ugyanolyanok maradnak. Szabad gondolkodás és világ kultúrájának megvetése= 2 áldás. (Diogenész). Ivan Dmitrics szenvedélyesen szereti az életet. Mi történhet odakint? A.J. elmeséli, mit írnak az újságok, milyen eszmeáramlatok stb. A. j. boldog, végre egy „józan ítélőképességű” ember, akivel lehet beszélgetni.
10.Másnap újra. Ivan Dmitrics most megint üldözési mániás. A.J.játszik: mi van, ha ő tényleg kém, tán rosszabb lenne neki, egy börtönben? Ivan Dmitrics szeretne már kimenni: emberként élni. A.J.: a közönséges ember a külsőségektől, a gondolkodó ember magától várja a boldogságot. A bölcs megveti a szenvedést, mindig elégedett. Ivan Dmitrics: ő igenis reagál a világra = él! Ha mindig elégedett lenne= megszűnne élni. A szenvedések=élet. Szerinte ez a szenvedés megvetése=naplopó fiozófiája – kényelmes, tiszta lelkiismeret, de =lustaság.
11.Ettől kezdve minden nap beszélgetnek. Mindenki meglepődik. Biztos elment az esze.
12. Midnenki gyanakodva nézi. A polgármester átalakítás ürügyén „kivizsgálja” normális-e. Ez utána esik le neki, felháborodik. Menjen szabadságra. Postás barátja: utazzanak el!
13. A.J.nyugdíjba, barátjával elutazik. A vonaton Mihail Averjanics rengeteget beszélve kifárasztja a többi utast. Moszkvába: imádkozás, Kreml, evés.
14.Mihail végig rengeteget mesél, A.J. már unja, hazamenne, de nem meri megmondani. Szentpétervár, Varsó. Akkor mennek haza, mikor Mihail kártyán rengeteget veszt. Otthon már nincs állása A.J.nak (Hobotov a helyére), vagyona sincs. Mihail magához öleli kedves barátját.
15.Egy özvegyasszonynál lakik, gyerekek. Már nem tud olvasni. Ivan Dmitrics nem akar beszélgetni vele. A.J.-t dühíti, hogy nem kap semmi nyugdíjat. Nincs pénze, nem bírja Mihailt, aki a kártyatartozása miatt zavarban van. A.J. úgy érzi, a lelkére egyre több salak, üledékréteg. Ilyenkor azt képzeli, ugyan mit jelentenek ezek a kicsinyes dolgok az univerzumhoz képest?
16.Idegesíti már Hobotov+Mihail is. Kitör:”Takarodjatok előlem!” – soha nem történt ez meg vele. Megbánja. Mihail kéri, feküdjön be a kórházba=ellátás. De minek? Mindenki élete végén az az érzése, hogy zsákutcába jut, nem? Hobotov egyszer konzíliumra hívja. 6-os kórterembe. Otthagyja egy percre.
17.Nyikita hozza a ruhát: öltözzön fel, hamarosan felgyógyul. A.J. ekkor ért meg mindent. Szégyenkezve átöltözik. Igazából nem különbözik az özvegy háza és a 6-os számú kórterem. De unja, nem bír ülve maradni, csak valami félreértés lehet.
18.Kórház falain túl van egy börtön. – „íme a valóság” A.J. kétségbeesik. Ivan Dimitrics: „gyengék vagyunk, és tehetetlenek” Ki akar menni, de Nyikita nem engedi, megveri. Hogy lehet, hogy 20 évig dolgozott és szemet hunyt e fölött? Szégyelli magát.
19.”Minden mindegy” Estefelé agyvérzésben meghalt. Előtte elhomályosult minden, mi van, ha mégis van halhatatlanság? A ravatalon nyitott szemmel: Szero, szero. Imádkozik. A temetésen csak a felesége és Mihail van jelen.

A tokbabújt ember

Elkésett vadászok a faluszéli kunyhóban: Ivan Ivanics – állatorvos, Burkin – gimnáziumi tanár. Történeteket mondanak egymásnak, Burkin: pl. a bíró felesége, Mavra soha nem ment el a falujából – Burkin nem csodálkozik, magányos természetű ember, ő is ismer egy ilyet: Belkov, görögtanár, ő mindig esernyővel ment el hazulról, mindent tokban tartott, fülébe vattát. Az úkori világ mögé bújt a valóságos élet elől. Mindenben valami kétes gondolatot gyanított. Soha nem hágott át semmit. „Csak valahogy baj ne legyen belőle” Vizitelt a kollégáknál, még az igazgató is félt tőle, az egész város tartott tőle. Burkin szomszédja volt, minden lehúzva=tilalmak és korlátozások. Mégis majdnem megházasodott. Új tanárnő Varenyka. Belikov dicsérte az ukrán nyelvet, olyan, mint az ógörög. Összehozni őket. A lány úgyis sokat veszekszik a bátyjával, már 30 éves, hajlandó hozzámenni. De Belikov nem változtat semmit az életvitelén, sőt jobban besavanyodott. Meg kell fontolni, mondta, halogatta. A lány bátyja, Kovalenko nem bírta. „Most hallgassák meg, mi történt ezután”
A szerelmes Antroposz: egy diák karikatúrát csinált róluk, nagyon jól sikerült, mindenki kapott belőle. Belikov kék-zöld arccal, varenyka és bátjya biciklivel arra – Belikov kiakad: normális ez? Elment Kovalenkohoz, „figyelemztetés”, hogy még fiatal, de ha az igazgató fülébe jut, hogy hímzett ingben jár, kezében könyvvel biciklizik! Kovalenko elvörösödik, Belikov „berekeszti a tárgyalást”, és elmondja majd pontosan az igazgatónak, nehogy, ha valaki hallotta, elferdítse az igazságot. Kovalenko kidobja. Varenyka épp akkor jön, azt hiszi, baleset volt, nevet. Belikov 3 napig a paplan alatt. Egy hónap múlva meghalt. Koporsó – mosolyogva, mintha ebből a tokból már nem vehetnék ki. Titkolt öröm: „Ó szabadásg!” Dehát még mennyi ilyen ember van. Ivan Ivanics: „de hát az nem tok, hogy a város fülledt szűkösségében ülnek, felesleges papírosokat firkálnak, esténként kártyáznak?” valaki elmegy a kunyhó mellett. Lefekszenek aludni. Ivan Ivanics: „látni, hallani a sok hazugságot, és méghozzá,  hogy az embert magát bolondnak tartják. Mindent lenyelni, elfojtani, állásért. Egy darab kenyérért – így lehetetlen tovább élni.” Nem is tud aludni, kimegy pipázni.

Bánat

Grigorij Petrov esztergályos, inkább muzsikus. Kórházban - beteg, öreg feleségét (Matrjona). Naplopó. Messze a kórház, hideg szél, hó. Lova lassú. Nyugtatja feleségét: az orvos eleinte mérges lesz, hogy nem jöttek előbb, de aztán meggyógyítja. Leteremti majd, hogy tutira kocsmába ment közben, szigorít majd, leborul elé, de az nem engedi, majd megígéri, fabrikál neki majd bármit. Gépiesen beszél magában: hirtelen érte a baj, mindeddig gondtalanul élt. Este részegen ért haza, káromkodott, felesége szeme most olyan, mint aki sok verést kapott, mint a kutya. Csak nem mondja el az orvosnak, Pavel Ivanovicsnak, hogy verte, szereti ám őt! A nő nem válaszol, Grigorij inkább nem néz hátra. A keze hideg: „no, szépen állunk”. Sír, nem búsul, inkább bosszankodik: 40 éve együtt, nem tudta megmondani neki, mennyire sajnálja, nem tud nélküle élni. Még koldulni is elküldte. Most már temetni kell. „Jó lenne újrakezdeni az életet.” Már a lagzin is részegre itta magát. Megfordul a kocsival. A levegő egyre sötétebb. Mit csinálna, ha újrakezdené az életet. Elalszik. Megáll a hó. Egy ház. Nem bír leszállni. Elalszik. Nagy szobában ébred. Se keze, se lába, megfagytak. Az orvos szerint elég volt neki ez a hatvan év. De neki még vissza kell adni a lovat, stb. „Az esztergályosnak befellegzett.”

Jonics

1.Sz.város lakói igenis érdekesnek tartják saját városukat. Érdekes és művelt emberek, pl. Turkinék. Ivan Petkovics Turkin, jóképű, jótékony műkedvelő előadásokat, viccelődött, elméskedett. Vera Joszifovna, felesége, sovány, csinos, szemüveges, sokat ír. Jekatyerina Ivanovna, lányuk, szépen zongorázott. A kertben fülemüle, sütés-főzés. Dr. Dmitrij Jonics Sztarcev ekkor jött ide. Megismerkednek, meghívják. Turkin és felesége incseleg egymással Jonics előtt. Nagyon kedvesek. Más vendégek. Vera felolvassa új regényét: „Csikorgó télidő volt”, egy szép, fiatal grófnőről, aki iskolát, kórházat alapít és beleszeret egy vándorfestőbe=ami sosem történik az életben. Nem adja ki őket soha – „mintha mindenki fellélegzett volna”. A lány zongorázza utána az akkordot, de nagy beleéléssel – „az általános tetszés hatására Jonics is lelkesen tapsol” A lány majd konzervatóriumba. Vacsoránál Turkin szellemeskedett. Végül az inas adott elő az ’Othelloból’. Otthon Jonics „Megjárogatja…”+elalszik (Ezt mondta Turkin lányának)
2.Egy évig nem megy, sok a dolga. Levél: Vera nincs jól, már csak ő nem nézte meg. Egy idő után már nem csak a nő miatt jár oda. Kertbe: a férfi szenvedett, hogy egy hétig nem látta. De a lány nem érti. Jonics szeretett a lányban, hogy sokat olvasàmindenről tudtak beszélni. A lány egy cetlit Jonics zsebébe: este 11-kor a síremléknél a temetőben. Jonics attól fél, a lány bolondozik, mit szólnak mások, stb mégis kimegy. A temetőben a sírkövek egy-egy titkot rejtenek, csöndes örök életet ígér, csönd, mintha ő maga is halott lenne. Egy olyan operaénekesnő sírja, tetején angyal. A lány nem jön, ő haza. „Kár, hogy elhíztam.”
3.Másnap megkéri a lány kezét. A fejében párbeszéd: a lány elkényeztetett, tutira városban akar majd lakni – mindegy, hozzászokik, tuti sok a hozománya. A lány épp bálba. A temető csak tréfa volt. A férfi megcsókolja, a lány ellöki magától: ő művészi életre vágyik, nem unalmas falusi életre. Három napig nem eszik, nem iszik. De a lány Moszkvába. Utána Jonics: „Tyhű, de nehéz ügy volt!”
4.Négy év múlva. Sok beteg, híres. Elhízik. Nem szeret nyerspolgárokkal: nem tudnak komoly dolgokról beszélni. Nem érdeklődik semmi után. Színházba sem jár. Levél Turkinéktól: az anya nagyon beteg. K is ott lesz – még most is tetszett neki, de túl sápadt. Most már nem bánja, hogy nem vette el. Vera megint felolvas a könyvéből – nem tud írni, csak ír és képtelen ezt eltitkolni. A lány is zongorázik, rosszul. „De jó mégis, hogy nem vettem el.” Most a lány hívja ki a kertbe: ma oly izgatott. Hallgat. Szemében: szeretné megismerni ezt az embert, aki annyira szerette. Jonics kicsit panaszkodik: unalmas itt az élet. A lány Moszkvában rájött, hogy nem jó zongorista, bezzeg Jonics milyen nagyszerű karriert! – nemes életcél. Jonics örül, hogy nem vette feleségül. „ha a város legtehetségesebb családja ilyen tehetségtelen, milyen lehet akkor a város…” Később levél, de nem megy többé.
5.Egy-két év múlva. Jonics elhízott. Sokat keres. Kapzsisága felülkerekedett lomhaságán. Ingerült és civakodó lett. Egyedül él, unatkozik. Ennyi róla. Turkinék? – nem változtak semmit.

Fájdalom

„Kinek sírjam el a fájdalmamat?...” Esti szürkület. Hó. Jona Potapov, bérkocsis. Mozdulatlanul a bakon. Egy katona a Vihorgszkajára akar menni. Járókelők az úton – a katona: direkt a kocsi alá akarnak kerülni – vigyorogva. A héten meghalt Jona fia, három nap után a kórházba. A katona sietni akar, behunyja a szemét. Három fiatal a járdán: vigye el őket jona. Siessen már Jona. De hülye sapkája van! Jókedvűek az urak. Az egyik, a púpos, csak állni tud, tovább szitkozódik. Jona hátra megint: a héten meghalt a fia. Az egyik tarkón legyinti. Jona: már csak a fekete föld a felesége, ami nem őt nyelte el, hanem a fiát. Most megint egyedül. Fájdalom a mellében. Nincs senki a tömegben, aki meghallgatná? A szállásra, sokan alszanak ott. Egy fiatal bérkocsis, elmondja neki is, meghalt a fia. Az már alszik is. Pedig el kéne mondania valakinek, le kéne írni, annyi midnent. Főleg egy asszonnyal lehetne jól elbeszélgetni. A lovához: a fiának kéne már dolgoznia, ő öreg, ha az ő kiscsikója halna meg? Lassan elmond neki mindent. 

Menyasszony

- lezárja, összegzi Csehov alkotói útját
- szebb életet jövendöl, elkerülhetetlenül
Nágya Simuna – menyasszony, Nyina Ivanovna – anyja, Andrej Andrejevics – vőlegény
Két síkon fut az elbeszélés

  1. nagymama háza (-) cselédek elnyomva, nagymama durva; régi rossz szimbóluma
  2. házon kívül (+), tombol a tavasz, körbeveszi a házat

- prózaiság + költőiség együtt
- Andrej (jelen)– csinos, sekélyes színész
- Nágya (jövő)– vagy kilép – Szása bíztatja, változtassa meg az életét
- vagy férjhezmegy
- Andrej szerelme felszínes, babusgatja, de nem komoly érzelmek
- Nágya elhatározza, hogy kilépàrégi rend megváltoztathatóàcselekvésre képes pozitív hős
1.Tíz óra. Suminijék most fejezték be az ájtatosságot – a nagyi, Harpa Mihajlovna kérésére. Nágya, kislány, anyja, Nyina Ivanovna, Andrej atya, fia, Andrej Andrejevics. Kezdődik a tavasz: szent és dús élet. Nágya 23, 16 éves kora óta férjhez akar menni. Most A.A.menyasszonyaàboldog, zajlik az élet körülötte. Alekszandor Tyimofejics=Szása vendég Moszkvából, festő, gyűrött ruha, ő maga is hervadtnak tűnik. Szása régi szövege: senki nem csinál semmit. A nagyi öreg, az anyja művésznőként viselkedik. A.A. nem csinál semmit. A nagyi kövér, csúnya, piaci elárusítóhelyek tulaja. Menye, Ny. I. orrán csíptető, minden ujján briliánsok. Hipnózisról beszélgetnek. Egyikük nem hisz benne igazán, bár sok a megmagyarázhatatlan dolog. Vacsi után A.A. hegedül, mindenki művésznek mondja. Szása egyedül még lenn. Nágya az anyjával alszik.
2.Nágya hajnalban ébred, egyhangú töprengés megint: A.A. feleségül kérte, csak utána kezdte el kedvelni. De most, egy hónappal az esküvő előtt, bizonytalan. Valami veszélyérzet. Miért nem megy ki a fejéből Szása? Nyina I. kisírt szemekkel reggel, sokat foglalkozik spiritizmussal. Tegnap egy novellát olvasott, Nágya elmeséli anyjának, nem tud aludni, de anyja nem érti megàelőször életében megrémül. Ebéd után Nágya és Szása egyedül. Szása: menjen elutazni és tanulni, csakis a felvilágosult és a hívő emberek érdekesek, minél több ilyen emberàannál hamarabb az Isten országaàminden megváltozik. Mutassa meg, hogy neki nem kell ilyen szürke élet. Mégis, milyen tisztátlan, erkölcstelen az ő tétlen élete. HA ők nem dolgoznakàvalaki más dolgozik helyettük. Nágya nem tudott szólni semmit. A.A. este agyoncsókolgatja Nágyát: „drágaságom, édesem…” – „régen hallotta vagy olvasta valahol” ezt Nágya… Ma hajnalban is felébred Nágya: anyja nem is szerette apját, hogyan lehet, hogy anyját eddig is csodálta és nem látta az egyszerű, boldogtalan asszonyt? Szása megint lenn köhög. Az elutazás – megdobban a szíve. De nem szabad rá gondolni.
3.Jún. Szása utazni akar, csinálnia kell valamit. De már mindenki az esküvőn dolgozik. Drága kelengye. Nágya és A.A. a házat is tudja már – egy kép: meztelen nő és letört fülő lila váza. Közben átöleliàNágya bűnösnek érzi magát: nem szereti A.A.-t, de hogyan mondja meg? A.A.: igaza van Szásának, nem csinál semmit, „Ó, anyácskánk, Oroszország!” Milyen tömérdek magamfajta nehezedik rád!” De majd ha összeházasodnak, együtt munkálkodnak egy kis gazdaságban. Nágya rossz hangulatban. Otthon kénytelen mosolyogni a vendégeknek.
4.Szél, Éjfél. Lenn még beszélgetnek. Valami csattan. Nyina I. most szebbnek tűnik hálóruhájában. Nágya sírva fakad, el kell utaznia. Nyina nyugtatja, ez természetes. De hát miért mond ilyen közhelyeket, mikor ő is boldogtalan? Nyina is sírva fakad. Nágya: milyen megalázó az életük, A.A. ostoba! Nyina: „én élni akarok! Te és öreganyád öregasszonyt csináltatok belőlem!...”Milyen butának, kicsinek látszik most. A szél ledönt egy vén szilvafát. Reggel Nágya Szásához: hogy tudott eddig is itt élni? Szása boldog, mikor a lány vele akar menni. Csak az életmódot kell megváltoztatnia. Most éjjel mélyen alszik.
5.Anyja még alszik. A kocsiban döbben rá: tényleg elutazik. Eddigi élete: naív, jelentéktelen semmiséggé zsugorodottóbeláthatatlan, határtalan jövő. Utazik, szabadon. Sírt, nevetett, imádkozik.
6.ősz, tél. Tanul. Szását meglátogatja – most szürkének, falusiasnak látszik: nem törődik a rendetlenséggel, piszokkal. Nágya sír: már nem látja Szását olyan újszerűnek, intelligensnek, érdekesnek. Szása köhögése, beteg. A házakon porréteg. Nyina I. megöregedett, megcsúnyult. Nagyi és Nyina is tudja: valami örökre letűnt, elveszítették tekintélyüket. Isten veled, gondtalan élet! A szobák sivárak, a menyezet alacsony. Nyina vallásos lett. „Kip-kop, kopogott az őr – Kip-kop” A városban minden elavult, elkorhadt, végpusztulást várja. A gyerekek menyasszonynak nevezik. Szásától levél: kórházban már beszélni sem tud. Szása = a múlt. Másnap távirat: tüdőgyulladásban meghalt Szása. Imádkoznak. Szásától elbúcsúzik. Örökre elmegy – ahogy Szása mondta.

Oscar Wilde (1854-1900)

- híres akart lenni, bármi áron
- három szerep: 1. dandy 2. poseur: paradoxonokkal hívta fel magára a figyelmet – „bölcs, lázadozik, játszik” 3. művész
Művészete
- színdarabok: A pádovai hercegnő, Bordélyház
- mese: A boldog herceg
- rémtörténetek: A canteruelli kísértet
Dorian Gray arcképe
- századvég: kultúrtörténeti gyűjtőfogalom, addigi értékek kezdenek eltűnniàa természetesnél jobban becsülték a „művit”àerre épül az individualizmus filozófiája. Nagy visszhangot kelt: D=ördög – szerző nem ítéli eló2Művészetnek nincsenek etikai vonzalmai”
- aki rájön D bűneireàő maga is bűnös
- utószó: L’art pour l’art kiáltványaként fogható fel
- nincs erkölcsös és erkölcstelen könyv, vagy jól van megírva, vagy rosszul
- nincs etikai rokonszenve a művésznek
- művész ki tud fejezni mindent, bűn és erény a művészet anyaga
- minden művészet hasznon nélkül való. A néző, nem pedig az élet az, amit a művészet igazában tükröz.
Dorian Gray arcképe történet
Szereplők: Dorian Gray – lord unokája, lord Harry – dandy, Busil Halluard – festő, Sybil Vane – színésznő (Dorian első szerelme), James Vane - Sybil öccse, matróz, Alan Cambell
Dorian Basil modellje (szerelmes belé). Új művészi stílus, múzsa. Gyönyörű férfi, naív fiatalember. Basil barátja, Lord harry mesél neki Dorianről, Harry meg akar vele ismerkedni – nem akarja Basil, hogy megismerje, mert Harry mindenkit elrontàolaj a tűzre, harry elbolondítja Doriant, együtt „szórakoznak” (opera, ebédek), és mesél neki, oktatja Harry. Közben a kép akkor készül, mikor Harryvel először találkozikàHarry hatása az arcán. Szépségről, ifjúságról beszélnek, a kép őrzi az ifjúságot, pedig az ifjúság az egyetlen értékes dolog az életbenàkívánság, kép öregedjen – ő maradjon fiatal. Dorian Sybilbe lesz szerelmes. Tehetséges színésznő, egy külvárosi színházbanàmidnen nap egy másik ember. Dorian jár színházba, hanyagolja Harryéket. Milyen ez a nő? Le akarják beszélni a házassságról. Lány igent mond. Lány családja félti Doriantól a lányt. James ígéretet tesz, hogy megöli, ha bántja Sybilt. Aznap rosszul játszik, mikor Dorian elviszi magával a színházba Basilt és Harryt, ez kellemetlen. Azért játszott rosszul, mert már ismeri az igaz szerelmet, és értékesebb számára a valóság. Dorian otthagyja, Sybil megöli magát, közben Dorian békülést határoz el. Basil mondja el másnap, hogy Sybil halott. Dorian neve nem merül fel a lány halála kapcsán. Dorian olvasni akar, sárga könyv, hatása alá kerül, mániája lesz, sok példányt vesz, borítást csináltat. Arcképen kegyetlen vonás jelenik megàváltozikàmeg kell szabadulni tőleàelrejti több helyre (régi tanulószobába). Ül a képe előtt. Dorian nem öregszik. Basil kéri tőle a képet, azt mondja, eladtam. Senki nem tudja a titkot.
Dorian rossz erkölcsű férfi lett (nem tudni, ez pontosan mit jelent). Hazafelé tart, összefut Basillel, nem akarja észrevenni. Basil elutazik Párizsba, beszélnie kell Doriannel, fölmennek Dorianhez, leszidja Basil Doriant, hogy miket hallani róla, imádkozzanak Dorianért. Dorian kifordul magábólàmegmutatja Basil a festményt, aki (ami) az oka mindennekàBasil kikészülàDorian megöli Basilt (bosszúból), otthagyja a holttestet a szobában. Másnap hivatja Alain Campellt: fél évig tartott a kapcsolat, azóta Campell kerüli Doriant. Alain kísérletező kedvű vegyészàtüntesse el a holttestet – megzsarolja DorienàAlain megteszi. Festmény keze véres lett az a rettenetes arcàletakarja. Alain eltünteti – salétrom szag van. Dorian vacakul érzi magát – lazítani akar – kikötőbe viteti magát ópiumbarlangba. Találkozik Adrien nevű férfivalàmiatta átmegy egy másik kupe (előtte isznak valamit, két nő odamegy, pénzt ad Dorian az egyik nőnekànő utánakiált: „Tündérherceg!”àmatróz meghalljaàDorian után megy, elkapja az egyik sikátorban, meg akarja ölniàa „fiatalságával” menti meg magát, mert akit James keres, annak kb 40 évesnek kéne kinéznie. James után megy a „pénzes nő” – miért nem ölte meg, ő az, akit keres.
Doriannal buli van, Dorian elájul (James ólálkodik a ház körül) – fél. Idővel azt hiszi, csak képzelődik a lelkifurdalástól, 3 nap múlva elmegy a vadászatra, nyulat akar lőni egy ismerőse – Dorian megszánja a nyulat, de lelövik a nyulat és még valakit, Jamest. Meg kell semmisíteni az arcképet, mert ez árulkodik a múltjárólàbeledöf a képbe. Cselédek veszik észre, dorian öregen, rondán, véresen.

A readingi fegyház balladája

- megírására halálra ítélt rabtársának puszta látása ihlette
ajánlás: Néhai C-T-W lovasgárdista közlegény emlékezetére, aki meghalt a readingi fegyházban, 1896. július hó 7-én
1.elfogták a némberével, kit szeretett, akit ágyában megölt, rabruhában az élet, az ég kéksége után sóvárog – akasztófa vár rá
de: mind megöljük, amit szeretünkàgyilkos csók (gyáva), kard (bátrak fegyvere)
„de mind csak öl, aki szeret, bár nem mind hal bele”
2.6 hétig raboskodottàsóvárgott a napfény után, de nem esett kétségbe: nem tördelte kezét, nem sírtàitta a napot, mint a bort, tudja mi vár rá, a többiek őt nézik
3.minden őr őt lesi, nehogy idő előtt meghaljon, orvos látogatja, pap; várja a halált, „oh, jönne bár”, az őrök érzéketlenek a szenvedéssel szemben. A napi séta végtelen körei „pokol brigádja”. Lehetséges foglalkozások (követ tör, zsákszövetet varr, pléhet kalapál= zajó”de a szívbe bent iszonyú csend,/ott hunyt a borzalom”. Frissen ásott síràvalakit felakasztanak, jön a bakó, éjjel ő nyugodtan pihen, hogy lehet? Közben társa vergődik, rémeket lát. Megvirrad: 6 óra – söprögetnek, 7 óra - csend, 8 óra – akasztás: 1 utolsó ordítás
4.akasztás napján nincs istentisztelet. A régi séta is másàmindenki a szabadságért sóvárog. Mást a lelkiismeret furdal: az ő bűne nagyobb volt, „s előttünk borzalom loholt / s nyomunkba Iszony lapult”. Ninc díszes temetés, csak bekaparják (összehányt sár és homok). 3évig meddő ugar marad utána, utána sem nő rajta virág, csak gaz. A halottat már nem bántja az elrontott élet utáni vágy.
5.”s minden perc bár nap s hosszú év/minden nap s nincs remény”àősi bűn: Káin: embert ölt. A börtönben csak bűn, csak rettegés, gyötrelem, „s az emberi gép egy vágya se ép/ csak az állati vágy” vak a szív, nincs testvéri szó. Megtörik a szívàaz Úr megkegyelmez
6.”Reading alatt, readingi vad/börtönben egy árva rab,
szégyen verembe vetve pihen, /hol az izzó mást harap,
s kit e lánglepel tüze lep el, / sírján jel sem marad.

De itt, míg krisztus hívja majd, / neki is béke jár,
ne hulljon hát rá balga könny, / és sóhajtozni kár:
megölte, akit szeretett /s meg kellett halnia már.
Mert mind megöljük, amit szeretünk / tagadni ne is akard:
Van úgy, hogy zord nézés is öl, / s van méreg bókba takart,
S a gyávák gyöngéd gyilka csók, de a bátrak fegyvere a kard!”

Henry James munkásságának fejlődéstörténeti helyéről – Szegedy-Maszák Mihály

- a tanulmány célja a Minta a szőnyegen szövegében rögzített beszédhelyzet jellemzése
- a szóbeliségben a közlés az elsődleges a nyelv kifejező és a tárgyszerű szerepköréhez képest
- az írásbeliség felszabadítja a kifejező és a tárgyszerű szerepkört
- A csavar fordul egyet: szóbeli előadást utánoz, az elbeszélésnek az a típusa, amit oroszul szkaz-nak neveznek. Amerikai hagyományból és orosz irodalomból merít. A nyelv közlő jellegének elsődlegességét tartja meg.
- A Minta fölépítése: irodalmi művek bírálója az elbeszélő, aki múltjára emlékezik, és egy történetbefogadóhoz intézi szavaitàszkaz forma írott utánzata, és az elbeszélt tudat hiányzik belőle.
- szöveg összetettségének oka: a nyelv kifejező jellegének fontos szerepe
- az események rendjét a történetmondó fatikus és kifejező hangneme szabja meg
- történés időrendjének, tartalmának, gyakoriságának irányítói
1. eseménysor szerkezete
2. illokúciós beszédművelet
3. tényanyag átadása
4. tényanyag megértése
- a történetmondó abban a sorrendben mondja el az eseményeket, ahogyan tudomást szerez róluk, illetve megérti őket. Történetmondásának szerkezete: új topic bevezetését úgy irányítja, hogy minél nagyobb hatást tegyen. Története vonalszerű, elbeszélése körkörös.
- az új ismeretek eloszlását a nyelv kifejező szerepköre határozza meg, ennek tevékenysége két szinten:
1. a történetmondó felidézi az eseményekkel egyidős lelkiállapotait
2. elárulja, mit érez a történet leírása közben
- az eseményleírások másodlagosak az elbeszélő tudatára vonatkozó állapotleírásokhoz képest
- James kifigurázta a XIX. Sz-i angol regények zárlatát. Világképének többértelműségét a szövegkörnyezettől függő, önmagukban meghatározatlan nyelvi megnyilvánulások sűrű előfordulására vezethetjük vissza
- James nyitott zárlatai a tanító célzat mellőzéséből következnek. James az amerikai és európai jelrendszer ellentmondását tapasztalva arra következtetett, hogy a kultúra kívülről önkényes, belülről indokolt szokásrendszerekből áll
- műveiben a hamis és igazi értékeket szembeállító megszokások társadalmi szerződésekhez hasonlítanak. A hagyomány közmegegyezés eredménye. Egy szokásrendszer közösségét az tartja össze, hogy tagjai egymás cselekedeteit ki tudják számítani. A jelrendszer azok számára előírás, akik úgy érzik, kötelezi őket az alapjául szolgáló ígéret. James világában a megszokás sebezhető, azoknak ad biztonságérzetet, akik magukénak tekintik. A valóság lényege átmeneti szakaszban válik többértelművé, s egy szokásrendszer hanyatlása együtt jár annak megsejtésével, hogy a közösség már nincs az igazság birtokában. A jelrendszerek történetiségét belső korlátai okozzák.
- James műveiben a metonimikus szerkezet összefüggését elhomályosítja a történetmondó értelmezéseinek metaforikus jellege. Szövegeiben az oksági viszonyok felszínként, a metaforikus összefüggések mélyszerkezetként vannak értelmezve.

A csavar fordul egyet

- keret: hiányos,  a logikája nem következetes
- összejövetel, ahol Douglas a soron következő a történet elbeszélésében. Felcsigázza az érdeklődést, de nem kezd bele a történetbe. Rémtörténetek kapcsán említi, hogy nem az első rege, amit hall, ahol egy kisgyereknek jelenik meg egy szellem, „És ha a gyerek miatt úgy érezzük, hogy itt most ismét fordul egyet a csavar, mit szólnánk ahhoz, ha két gyerek…?”akkor a csavar kettőt fordul” – nem ő meséli el, hanem elnapoljaàa városba küld az első beszámolójáért (nő írta, 20 éve halott húga nevelőnője) megjegyzés: Douglas talán belé volt szerelmes. A kéziratot fogja Douglas felolvasni, ezt a kéziratmásolatot teszi közzé a narrátor (Douglastól kapta halála előtt). Kétszeres elfedés.
Néhány előzetes megjegyzés: szegény falusi lelkipásztor 20 éves lányaàLondonba: jelentkezik újsághirdetésre, nevelői állásba. Harley Street – gentleman unokaöccsére és húgára kell vigyázni a nyári szünidőben vidéken. (Bly)
Bly: házvezetőnő: Mrs Grose (a gentleman anyjának volt komornája), Miles – Flora. Miles: előző nevelőnő (Miss Jersel) halála miatt ment bentlakásos iskolába. A fiatal lány elfogadja az állást, mert szerelmes lett a gentlemanbe (pedig csak akkor látta másodszor, és soha többé). Férfi követelése: oldjon meg mindent magától, őt ne zaklassa. Douglas nem adott címet a történetnek, a narrátor megszólal, hogy ő igen. Napló: megérkezik Blyba – jó benyomás: angyali kislány, örvendező Ms Grose. A kisfiú is meg fog érkezni pénteken (elébe mennek, Flora és a nevelőnő). A kislány körbevezeti a házban. Második este: levél: a kisfiút elbocsájtották az iskolából. Vád: megrontja a többieketóalig 10 éves. Félreérthető párbeszéd: előző nevelőnő: fiatal, csinos, elmentàmeghalni, így szerette…ő (?) (valami történt itt vele és elment: teherbe esett és elment). Anygali kisfiú, mindketten jól viselkednek, változás: a nevelőnő az úrra gondol, aki kedvéért elfogadta az állást, „milyen szép lenne, akár egy szép mese, ha hirtelen találkoznék valakivel”àmeglát egy házat, annak tetején meglát egy férfit, de nem az, akit ő elképzelt magának. „Csak nem lappang valamilyen titok Blyban: valamilyen rejtélyes Uddpho…”. Egy este valaki kintről merően bámul befelé, „nem miattam jött ide. Másvalakiért jött.” Kirohan, hogy megbizonyosodjon, de eltűnt a férfi. Mrs Grose: mi a baja?  - látomás: kit látott: vörös haj, csinos öltözet, de nem úr, szúrós szemàfelismeri: Peter Quint, az úr szolgája – itt maradt az úr helyett felügyelni, de aztán meghalt. Quint Milest kereste, a gyerekeket akarjaóMiles nem említi, pedig sülve-főve együtt voltak. Mrs Grose: „Quint szórakozása volt…hogy játsszon vele…hogy elrontsa” (Quint és Miles homoszexuális lenne? Sok az elhallgatás, félreértés, belemagyarázás). A gazda nem szereti a pletykálkodást, nem foglalkozik a dolgokkal. Florával a kis tónálàegy harmadik alak figyeli őket. Egy nő, Miss Jersel és Flora is látja, csak épp el eltitkolja, el akarja ragadni Florát. Quint és Miss Jersel között volt valami, ők a gyerekeket akarják, és Miles nem tudja megvédeni őket. Miles tudott kettőjük kapcsolatáról, mikor Quint Milessal, akkor Miss Jersel Florával. Éjszaka a lépcsőfordulóban Quint, Flora felébred, N (nem tudom ki az) mozgolódására, elhagyja ágyát, N után megyàN kérdésére, hogy látott-e valamit, nemet mond, úgy interpretálja, hogy hazudik, figyeli a gyerekét. Másnap este Flora elhagyja az ágyát, ablak (N azt hiszi, hogy M.J.t várja)àMiles mászkál lenn az udvaron, azért, hogy azt higgye róla, hogy rossz volt. N: a gyerekek egymás között róluk beszélnek, velük találkoznakàmert szeretik a rosszat. Hívják ide a gazdát, hogy segítsenàN tiltakozik. Templomba mennek: forradalom: M vissza akar menni az iskolába, „Nekem az kellett, aki olyan, min én”àjöjjön le a nagybácsi, beszéljék meg, nem, inkább írjanak neki levelet. N templom helyett hazamegy, és az elköltözést fontolgatja. Otthon: dolgozószoba: valaki levelet ír (M Jersel) „te förtelmes, te nyomorult teremtés”àmaradnia kell. Mrs Grose-ék nem beszélnek a dologról (N: megvásárolták a hallgatását), N: írjanak levelet. N hallgatózik Miles ajtajánàgyere be – iskola, el akar menniósegíteni akar, kialszik a gyertya àN rémeket látóMiles fújta el. Miles zongorázikàaddig Flora el, keresésére indulnak, addig Miles „Quinttel” levelet az asztalon hagyják Flora: a tónál Miss Jerselhez, megtalálják, N látja M J-t, de Flora és Mrs Grose nem. Flora megrémül N-től, nem akarja látni többet, Mrs Grose-szal alszik, Miles N szobájában: valamit elmondana, de mély hallgatás. Florat el a nagybátyjához, beteg, levegőváltozásra van szüksége, miles + N (édes kettes) Béy-ban maradnak. Flora förtelmes dolgokat mondott N-ről, de nem derül ki, hogy mit. Miles ellopta a levelet, az iskolában is leveleket lopott. „forduljon a csavar csak egyet is”, „na…szóval egyedül vagyunk” M egyedül sétál, közösen ebédelnek, utána beszélgetés: mondd el, hogy mi nyomja a lelkedet…ellopta a levelet, és elégette, iskolában: csúnyákat mondott azoknak, akiket szeretettàazok másoknakàtanárok fülébe. N-nek megjelenik P.Quint, „viaskodnak Miles lelkéért”, N magához szorítja a gyereket, védelemképpen, de egy idő után „az ő kis szíve, megszabadított kis szíve már nem dobogott”. N szorításától a gyerek megfullad.
Sparknotes: Viktoriánus éra elkendőző életmódjának kigúnyolása. N látomásai: elfojtott szexualitás vágyai: Quint a férfi, M Jersel a boldogabb női élet, utalás a homoszexualitásra: Quint és Miles viszonya, a helyzet elfajulásáért és a káoszért a Harley Street-i úr a felelős, mivel nem akar tudomást szerezni a dolgok valós állásáról.

Proust (1871-1922)

- elkényeztetett, gazdag fiú, túlérzékeny (zaj, fény)àbefelé fordulás. Otthonába zárkózva éltàaszmatikus rohamok. Irodalmi körökben mozgott, mester: Anatole France a társaság maga érdekelte, nem a társadalom.
- Bergson az unokatestvéreàaz idő objektív és szubjektívàProust a szubjektivitást ragadja meg

Az eltűnt idő nyomában

- regényfolyam
- szabad gondolattársítások, asszociációk, pl. teasütemény – minden sütiàemléket indít be
- nem önéletrajz, de sok önéletrajzi elem
- E/1 – elbeszélő férfi – múltját keresi – az észrevétlenül eltűnt idő tartalmát keresi
- nagyszerű megfigyelő, lelki jelenségeket vizsgál – rezdüléseket
- gondtalan kisfiú problémái
- új ábrázolás: időrend felkavarásaàidő felbontásos epika mestere
- belső monológ dominál
- párhuzam: Babits: Esti kérdés
- tükör problematikája: alkotás tükör az alkotó – számára
- két fajta emlékezés: 1. szándékos visszaemlékezés 2. izgalmasabb, rejtettebb, emberi kényszer, spontán
- síkmértan + tér-idő lélektan regény
- boldogság elmélete: visszaemlékezés gyönyörűsége elérhető
- stenhdali elemző funkciót fejleszti, leírja magát az emléket részletesenàértelmi hatásàmi jut eszébe erről
- metaforák: két impresszió közös lényege. Műalkotásokat kapcsol össze az élettel
- Madelaine – az eltűnt idő nyomában metafora
- Genetter szerint Proust műve egy szinekdoché: sütiből a világ. Narrátor emlékei egy-egy névből bontakoznak ki
A cselekmény fő síkjai
1. Társadalmi körkép
- társaság kritikája
- arisztokrácia hanyatlása – plogárság emelkedik – hangneme elégikus + ironikus
- 4 város: Párizs, Velence (valódi), Combray, Balbec (elképzelt)
2.Szerelem világa
- A vonzalom addig míg a szeretett nő elérhetetlen. Swann elveszi Odette-t
3.jellemábrázolás: nincs folytonosság
- hősök tudata mintha többfelé lenne hasadva. Pl. Odette először félvilági nő, végén szürke feleség. Charlus báró – elején titokzatos úriember, de homoszexuális. A kettősség a műre is jellemző
4.szétesett világ
Szereplők művészettel való kapcsolata:
- alkotó: Begotte – regényíró, Vinteuil – zeneszerző, Elstir – festő
- hivatásos előadó: Berma- énekes, Morel – verselőadó
- műkedvelő, műélvező: Albertine festeget és zongorázik, Charlus hegedül, Verdurinné pártolja a művészeteket
- Swann: tanulmányt akar írni Ver Meer-ről, de nem írja
Az eltűnt idő nyomában egy műalkotás keletkezésének történetét beszéli el. Végigkíséri az ifjú beavatását az esztétikai szépség világába. Cél: az olvasók számára példaértékűvé tenni a hős műalkotások előtti elragadtatását. Az élet egyedül az alkotástól válik értelmessé, a művészettől érthetővé. Impressziókat ír le, melyeket narrátora szerez. A percepciós folyamatot ábrázolja: azt a módot, ahogyan a realitást érzékeljük. Analógia segítségével érzékelteti a narrátor percepciós tevékenységét.
Schopenhauer hatása: szerelemről vallott pesszimista felfogás + művészet mint egyetlen orvosság az élet szerencsétlensége ellen.

  1. rész: Szodoma és Gomorráig az elbeszélő Proust gyermekkorát, majd életbe lépését ábrázolja. Állandó problémája: tud-e alkotni?
  2. rész: narrátor háttérbe szorul, és a századvégi nagyvilágot ábrázolja

Hősei folyton változnak.
Cselekménye gazdag, folytonosak a változások, az idő örök jelenléte és pusztító hatása óemlékezés
Lélekrajzi elemek
ő maga katedrálishoz, operához, szimfóniához hasonlítja: kompozíció feszessége
Az eltűnt idő nyomában I. Swann
Swann: gazdag, művelt nagypolgár, Guermantes hercegnő bizalmasa, aki hosszas habozás után feleségül veszi Odette de Crécyt, egy félvilági kurtizánt
1.fejezete: Combray
Két rész:
1.Az elbeszélő ébredésekor felidézett Combray leírása – tudatos visszaemlékezés a gyermekkori emlékekre. Swann látogatása miatt elmaradt anyai csók: nagy fájdalom
2.Spontánul visszatérő emlékképek a madelaine hatására.
Szerkezete az egész regény dialektikáját előlegezi. A családi élet rituális cselekmények sorozataként jelenik meg: megérkezés, vasárnapok, szombati élmények, séták. Séták iránya Léonie néni házától: 1. meseglise-la-vineuse-i oldal=Swannék oldala – polgári világ, itt jelenik meg az elbeszélő ébredő érzékisége. 2. guermantes-i oldal- arisztokráciáé, ábrándozás, történelem, művészet; Vivionne partján, művészi elhivatottság jelei, író szeretne lenni.
2.fejezete: Swann szerelme
Combraynál 15 évvel korábban játszódik. Kötődés:
a)Swann és az elbeszélő hasonlósága: gyerek bánata és szorongása Swann zaklatott lelkiállapotára emlékeztet, szeretett lényhez való kötődés áldozatai. Swann szerelme paradigmája lesz az elbeszélő Albertine iránt érzett szenvedélyének (Swann az elbeszélő szellemi apjaként jelenik meg)
b)Odette közös szereplő, Combrayben ismeretlen, név nélküli, rózsaszín selyemruhás nő; a gyermek Adolphe nagybátyja lakásában találkozik vele. Vinteuil is közös: a Combayban nem tudja róla Swann, hogy ez a szegény ember írta-e a szonátát.
c)közös témák a szorongás, várakozás, művészet, a Guermantes-ok, a homoszexualitás
d)helyszín egysége: Swann szerelme Párizsban játszódik, az epizód végén Swann visszatér a Combray melletti Tansonville-be
Helynevek: kötődés az előző fejezetekhez
- a combray és balbeci szobák leírásával kezdődik
- Gilberte megjelenése a Champs_Elysees játszóterén Tansonville-t idézi
- a Combrayban megismert Swann és a szerelmes Swann itt mint Gilberte apja jelenik meg
- az emlékezettel kapcsolatos fejtegetésekkel zárul, mint az első fejezet