A francia szimbolizmus

A szimbolizmus
- 1870-től Európa művészetében dekadencia, illetve szimbolizmus
- szembenállás a naturalizmussal, pozitivizmussal, naív realizmussal, amely kétely nélkül hiszi, hogy a világról hű képet alkothatunk érzékeink segítségével
- az „objektív” külvilágot egyre kevésbé méltatják figyelemre. A belső élet és a látható jelenségek mögött rejlő ismeretlen valóság az érdekes a számukra
- hisznek a transzcendensben és úgy gondolják, hogy a jelenségek a túlvilág képei
- modern líra kezdete: Baudlaire – szimbólum tanának felfedezése
- folytatás: Verlaine – ösztönös alkalmazója a szimbólumnak, Mallarmé – „megcsinálja” a szimbólum metafizikáját
- festészet: Gaugin, Zene: Wagner, Debussy, Filozófia: Schopenhauer, Bergson
- Verlaine: Ars poetica – programvers: vers zenéje a legfontosabb, nyelvnek zeneivé kell válnia, értelem uralma alól felszabadulva; szavak az értelem ellenőrzése nélkül vonzzák egymást
- bohémség: nyugtalan, meghasonlott, új életérzés első jelentkezése a ’60-70-es években. Előítéletekkel, klisékkel, rutinnal való szembefordulás, pénz uralmának, anyagias környezetnek az elutasítása (mert az megöli a szellemet). Arisztokráciát kritikával szemlélik.
- költő szerepe: isteni szépség meghódítása, amelynek a látható világ csak másolata
- nyelv két funkciója: hétköznapi, szent költői. A hatást kell festeni, amit a dolog kelt, nem a dolgot.
- 1886 a dekadens-szimbolista költők két csoportra szakadnak
- dekadens csoport:            (Verlaine)
ritka belső élmények kifejezése az árnyalat és a zene segítségével
hangsúlyozottan szubjektív, a cél a költő egyéni hangulatainak érzékeltetése
dolgok érzelmi hatásának kifejezése
- szimbolista csoport (Mallarme)
egyetemest, költő egyéniségén túlhaladót, kifejezni
objektív, vagy szemlélődő állapot, gyakran intellektuális
a dolgok mögötti titok keresése
A szimbolizmus művészi eszközei:
- szinesztézia: különböző érzékterületek benyomásainak összekapcsolása (Rimbaud: A magánhangzók). Kizökkent a világ megszokott felfogásából, ránevel, hogy az érzéki tapasztalat révén csak a felszín, nem az érzéki különbség számít, hanem az érzékleten túli lényeg
- szimbólum: lélek és természet találkozási pontja. A látható világ és a szellemi világ közös nyelve. A költő a szimbólum által a szellemi valóságot idézi fel.
- új szókapcsolatok
- zeneiség: a legtökéletesebben a zene fejezi ki a jelenségek mögötti lényeget. A zeneiség érdekében új szavakat gyártanak és régieket elevenítenek fel.
- alliteráció
- rím: csengő-bongó rímeket elítélik
- sugalmazás és homály: a dolgok nem írhatók le, csak sugalmazhatókàhomályosság. A nyilvánosság a hiányzó mélység jele, a homály már önmagában költészet
- ritmus: a lélek folyamataihoz idomul. Az alexandrinus és a páros szótagszámú sorok mellett bevezették a páratlan szótagszámú sorokat, s szabadon kezelték a cezúrát

Baudelaire (Párizs, 1821-1867)

- apja vagyonos, művelt hivatalnokember; anyja hamar özvegy, majd újra házasà”lelketlen anya”, „kegyetlen” mostohaapa (de egyes véleménynek szerint anyja tékozlása ellenére is kitartott mellette, mostohaapja igyekezett minél jobban nevelni)
- alapélménye, hogy ő csak második lehet
- párizsi bohémélet, a család Indiába küldi, de Mauritius szigetén megszökik, élménye versben: Exotikus illat, Az utazás
Dandyzmus
- eredeti jelentés: piperkőc, utolsó divatot majmoló ficsúr. Később: nagyvilági lázadás, antikomformizmus, parlagival való szembefordulás
- Baudelaire szerint: dandy legyen megszakítás nélkül nagyszerű, tükör előtt éljen és aludjon, világot megveti és uralkodik fölötte, hivatása a szép ápolása, a szenvedélyek kielégítése, érezni és elmélkedni. àkihívó öltözködés, botrányt kavaró provokatív kijelentések
- óhajtja a magányt
- egységet olykor igényli, máskor feloldódni kíván: a személyiség burkának lerántása után kitárul a végtelen
- földi pokolból mesterséges paradicsomok felé: hasis, ópium: a mámor elűzi a szorongást
- Delacroix-t, Hugo-t, Flaubert-t becsüli, Poe-t felfedezi
- Fleurs du mal – A romlás virágai (1857) kötetàerkölcstelenség vádja, kifogásolt versek: Léthe, Ábel és Káin, A Sátán litániája. Kiemeltek néhány leszboszi verset, és pénzbüntetést szabtak ki.
- 1861-ben a kötet bővítve: átcsoportosítás, és új versek: Az albatrosz, A semmi vágya, új ciklus: Párizsi képek. Gyakori versforma a szonett, de alig akadt köztük szabályos. Kötet első tervezett címe: leszboszi nők. Leszboszi szerelem: kísérlet a lét meghatározottságai alól való szabadulásra, mert meghagyja a nőket az üdvös terméketlenség állapotában. Második címet Pokol tornácának szokták fordítani. Utolsó cím: A Rossz virágaiàfizikai és metafizikai rossz, betegség, gyötrelem, veszteség, fájdalom, ördögi. Elvont és tárgyi, földi és túlvilági. A Rossz szépségét kell kiszűrni.
- A világ dolgaiban a Sátánt látja, negatív teológia. Iráni, perzsa Mani tana szerint Jó és Rossz elkülönülten léteztek, majd összekeverték őketàharc, szabadulás csak a kettősség felismerése révén.
- modern lélektan: több személyből tevődik össze az Én. Baudelaire-t ez rémülettel tölti el. A rosszat érzi uralkodónak, és úgy érzi, a Sátán elérhető, Isten nemàírásaiban a Sátán ellen küzd
- Rosszal szemben a Szép, a szépség nála metafizikai érték. A természet tele van a szépség rejtjeleivel, s annyit árul el belőle, amennyit meg tudunk fejteni, a költő jelfejtő. A világ rossz és szép, szépség és rettenet.
- a kötet tudatosan szerkesztett egész. Első ciklus: Spleen és Ideál démoni szenvedélytől egyfajta keresztény szocializmushoz visz el, az élettől a halálig. Ciklusai: Spleen és Ideál, Párizsi képek, A bor, A romlás virágai, Lázadás, A halál. Indulati töltés: ellenállni a Rossznak. Az emberi esendőségnek, gyötrelmek, bűnök, szerelmek, részegségek és elmúlások „katalógusa”
Spleen és Ideál:
- önvizsgálat ciklusa
- Az albatrosz – beméri helyét a világban
- Kapcsolatok – szépségben és a természet baráti nyájasságában hisz
- rontás felkent papnője: az asszonyàmagány, félelem, ernyedés megjelenése
Párizsi képek
- kifelé fordul, a megbékélést másokban keresi (magában nem találta)
- város a nyomor, magány jelképe, az önmagáról alkotott vízió általánosított, tárgyiasított alakja
A bor – a szabadság bódító gőzök varázsa
A romlás virágai – a Démon, a pusztulás, a szadizmus birodalma, a lealacsonyított emberi sorson legfeljebb a lázadás segíthet
Lázadás – lázadás a szenvedést tűrő Isten ellen, a hiába meghalt Krisztus ellen, Ábel faja ellen a Káin faj védelmében
A halál – válasz a könyv összes tépelődésére
- Baudleaire a megértés és részvét költője is, saját kínjai miatt elnéző mások vétkei iránt.
- misztérium lényege: öröklétünk jogát nem veszíthetjük el
- a halál „áldott csodaszer”
- Az utazás – visszautal a nyitásra, a tengerre szálló hajósokra
A fájó Párizs – prózaversek gyűjteménye. Szellemi nyugalom hiánya, a rossz eluralkodott, ideál már csak nosztalgiaként bukkan fel
Múzsái
- „fekete angyal” – Jeanne Duval: közönséges és talányos, gyötri és csalja Baudleaire-t. Baudleaire érzései végletesek: felséges bókok + „könyörtelen állat”, „rontás papnője”, „barom” megnevezések kedvesére. Szerelme rövidlátó, szenvedélye részletező. 1842-1856. Baudlaire szerint a szerelem legfőbb gyönyöre, hogy bűnt követünk el. A szerelem félreértés, a teljesség beteljesíthetetlen igénye. Sebész/hóhér – szenvedő/áldozat kapcsolata.
Misztikum: Isten felé és Sátán felé vonzó igény az emberben. Nők iránti szerelem a Sátánhoz fordulásban, állatiasságban gyökerezik. A test a kárhozat forrása, erkölcsi eszmény a kíméletlen önsanyargatás. A tévelygés az üdvözülés előfeltétele, a rosszal csatázva kell legyőzni a gőgöt. A szüntelen jelenvaló Gonosz a kéjvágy, a szerelem.
- „fehér angyal” – Madame Sabatier: szép és művelt kurtizán, Napóleon udvarában. Apollónia boldogítási törekvését Baudleaire rövid extázis után visszautasította.
- Marie Daubrun – másodrangú színésznő, Marie-ciklus versei szelídebbek, de átüt rajtuk a sátánizmus dühe. A szerelem is a magány forrása. A Nő bálványképpé dicsőül. Marie vigasz és megértés, akitől szeretetet vár, nem kéjt.
Anyagi helyezte miatt gyámság alá vetette családja.
Tanulmányok: Mesterséges paradicsomok, Ópium és hasis
Belgiumba menekült pihenni, szélütés, lebénul, megnémul, párizsi magánkórházban hal meg.
Az albatrosz
- programadó vers a kötet elején
- teljesen allegórikus, első három szakaszában egy életkép, 4. szakaszában ennek értelmezése
- albatrosz sorsa költői sors: a költészet a szellem egében szabad, szárnyaló képzelet emeli, de köznapi életben félszeg és nevetséges
- groteszk megjelenítés: az albatrosz megbotlik szárnyaiban, ha lépàszellemi szabadságot ugyanaz teszi lehetővé, ami a hétköznapi életet akadályozza
- ellentétpárok: fent-lent, szép-rút, fenséges-komikus: égi szféra és földi világ
Kapcsolatok
- hangok, színek, illatok rejtett asszociációira épülő baudlaire-i esztétika
- szellem és anyag, látható és láthatatlan világ
- a teremtő költői képzelet feladata a rejtelmes kapcsolatok feltárása
Duval-ciklus versei: Himnusz a szépséghez, Egzotikus illat, Egy dög, Léthe
Az utazás
- a kötet záróverse, a költő világnézetének szintézise
- évezredes jelképre épül: emberi élet mint tengeren hányódó hajó
- Baudlaire otthontalan és bizonytalan a világban. A part már nem cél, hanem gyűlölt hely
- cél a tenger, az ismeretlen, az új, a végtelen, amit a halál hoz el

Paul-Marie Verlaine (Metz 1844-Párizs 1896)

- féktelen természet, apja hivatalnoknak adta, de irodalmi szalonokba jár
- apja halálától Elisa nevű unokanővére hat rá: vigasztaló nőiség; két év múlva ő is meghal
- anyja: gyengéd és megbocsátó
- kicsapongások, erőszakos tobzódások + önmarcangoló, bocsánatkérő időszakok
- Szerelmes utazások (1869) – frivolitással telített kötet
- 1869: Mathilde Mauté de Fleurville-vel megismerkedik, egy év múlva feleségül veszi a 17 éves lányt; nősülés mint társadalmi beilleszkedésàA jó dal c. (3.)kötet (1879) versei
- feleségét bántalamzt, Rimbaud megjelenése végleg tönkreteszi házaséletüket, annak ellenére, hogy ekkor születik gyermekük
- Verlaine hányódik a homoerotikus és a társadalmilag elfogadott társkapcsoalt között. Rimbaud-val Belgiumba, Londonba utaznak, 1873-ban Brüsszelben veszekedés: Verlaine kétszer rálő rimbaud-ra, aki el akart utaznià2 év börtön
- Jóság c. kötet (1880-ban jelenik csak meg, de korábbi) – börtönben önváddal teli számvetés; közben hír arról, hogy válásukat ki fogják mondani (1885-re végleges)
- 1874-ben megtért, néhány napot trappista szerzetesek között tölt a börtön után
- Hugonak küldi el verseit, visszatér az irodalmi életbe. Mallarmé a szimbolisták példaképeként tiszteli, dekadentizmus hívei mesterükként emlegetik
- züllik, 1885-től betegeskedik
- Párhuzamosan (1889) kötet Halál c. vers
1. kötet: Szaturnuszi költemények (1866)
- parnasszista ízlés
Melancholia c. ciklus
- Az én meghitt álmom – egy ellentmondásokból egésszé teljesedő, sejtelmekből teremtett nőalak
- Gyötrelem – szubjektumot átható érzés a középpontban
Szomorú tájak ciklus: őszi chanson, Érzelmes séta, Naplemente – zeneisége, hangszimbolikája új, feloldja az érzületi és logikai mondanivalót. Szubjektív tájleírás, a tájba közvetített érzelemközlés alakzatait teremti meg.
Szeszélyek, capricciók ciklus – szélesebb, metszőbb hangok, nagypolgári jellemtípusok pellengérezése szatírikus indulattal
2.kötet: Szerelmes mulatozások (1869) – stilizált tündérvilág, vibráló nyugtalansággal
Holdfény c. vers: kötetnyitó: sejtető szimbólumképzés, képi dramaturgiával személyesíti meg a lélek hangulatait
3.kötet: Jó dal (1870) – harmónia és biztonság
4.kötet: Szövegtelen románcok (1873): Szívemben könnyezik c. vers: 16 hatszótagos sor, meghatározhatatlan, a nyelvi rétegben mégis csodálatosan testet öltő bánat
5.kötet: Jóság (1880): Uram, szerelmed megsebesített c. vers, bűnbánó. A katolicizmus, amelyben átmeneti menedéket talált, több helyütt dogmatikus rendszerként tűnik fel a versekben. Gyónó és számvető hangja gyakran túlbuzgó.
6.kötet: Hajdan és nemrég (1885) – Költészettan c. vers: „Zenét nekünk, csak zenét!”, árnyalat dicsérete. Retorikát, szellemességet, tiszta rímet elmarasztalja. „impair”, páratlan szótagszámú sorok lehetőségeinek magasztalása
7.kötet: Párhuzamosan (1889) – a költő erotikus szeszélyei szabadon, szado-mazochisztikus, mazochisztikus vágyképek. Keresettség, modorosság.
8.kötet: Dalok őhozzá (1891) Eugenie-nek hódoló versek
9.kötet: Ódák az ő tiszteletére (1893) – nagyobbrészt Philoméne inspriálta, olcsó erotikus vallomások
őszi chanson: nosztalgia, szorongás a verszene ringásában oldódik fel. A hangok ízei, színek helyett árnyalatok, tiszta rímek helyett asszonáncok tétova zenéje.

Jean-Nicolas Arthur Rimbaud (Charleville 1854-Marseille 1891)

- apja elhagyta őket, anyja nevelte, szűkösség, kisszerűség
- 1871 Verlaineàerotikumtól túlfűtött barátság, a két lövéssel végződő veszekedéssel véget ér kapcsolatuk
bejárta Európát, önpusztító vándorlás, Afrika; rák miatt amputálták jobb lábát, 37 évesen meghalt
- életművének nagy részét 15-19 éves kora között írta, nem érezte az érvényesülés eszközének az alkotást
- Egy évad a pokolban című ciklusát saját költségére adatta ki
Versek
- 1869-71 közötti versei
- folytonosan megújuló tematika és formanyelv
- hatáskövető versek: parnasszisták emelkedettségével, Hugo mozgósító-retorikus nyelvével. Pl. A kovács, Napfény és hús - forradalmi hevület, panteista természetáhitat. Az első este, A Zöld Hordóban, A kísértő, Kóborlásaim – oldottabb, fantáziaszerű versek, élmények és emlékek közvetlenebb lejegyzése. A meghökkentek – szegények és kitaszítottak iránti részvét, szegény gyerekek szenvedése, Jézussal való azonosítás.
Egyéni líraeszménye: alanya a látnok
- látnokká válás alapfeltétele az érzékek módszeres összezavarása
- romantikából: látnoki szerep, világ rejtett lényegéig hatoló megismerés
- a „tűzlopó” Prométheuszra hivatkozó, népvezető küldetés
Szembefordul a parnasszizmussal: Amit a virágokról mondanak a költőnek c. vers – öncélú szépségkultusz, lándzsát tör egy gyakorlatias költészet mellettàparódia (túlzó fogalmazás)
- 1872: Verlaine hatására stílusváltás: románcos, zenei fogantatású versek
Egy évad a pokolban (1873)
- magamentség és üdvözülési terv
- megtörtség, szaggatottság + telten zengő nyelvezet keveredése
- költészetében későromantikus parnasszista, szimbolista és naturalista elemek.
- Verlain-nel töltött idő tisztátalanságai
1. korszaka
Cinikus és kegyetlen sorok, luciferi lázadás. Gyűlöli a kereszténységet, a polgári világrendet, a nőket, a szerelmet. Csak a természetet kedveli.
A részeg hajó
Kozmikus távlatú szabadság, kielégíthetetlen kalandvágy, Baudelaire Az utazás c. versének mintájára. Itt a vizionáló képzeleté a szó, érzéki, világhabzsoló mámorát végletes ellentételezéssel fokozza le a gyermekjáték rezignált dicséretéig. A megszemélyesített hajó monológja a szabadulás örömével indul. A víz megtisztít az emberi szennytől, kötöttségektől (kormánytól, horgonytól). A jelentéktelen kereskedelmi hajó a megszerzett szabadság mámorában egyre monumentálisabb jelenséggé, természeti tüneménnyé nő. Élmények látomásszerű rajza, majd a vízió megtorpanása. 6. szakaszban vízbefúlt elragadtatottan száll a mélybe, 16. szakaszban pihenni, aludni süllyednek a tetemek. àtapasztalásból való kiábrándulás folyamata uralkodik a harmadik részben. Zárórész: út extatikus élményeinek felidézése, Európa képe, összegzés. Utazás csodáinak és kiállott szenvedéseknek szembeállítása. Az út kiábrándult halálhívással zárul. A halál újat nem hoz. Európával is leszámol a végén. Kozmikus, természeti lénnyé vált hajóógyermeki papírhajó a pocsolyán. Gyermekkor tapasztalás előtti paradicsoma.
Kóborlásaim (1870)
Eredeti címe: Bohémságom – a művészetére utal. A költő csavargó, a dal szívből és élményből születik. Bizalmas viszony a világmindenséggel. AZ út a világ útja.
Ofélia (1870) – Hamlet dán királyfi tébolyodott szerelme, aki a folyóba veti magát.
A párizsi orgia avagy Párizs újra benépesül – politikai vers a Kommün ihletésére
2. korszaka
A lázadás már maga a költészet ellen irányul. Undorodik mindentől, amit előtte írtak, új módszer: Látnok Elmélete, Ige Alkímiája. Költőnek tudatosan kicsapongó életet kell élnie. Olyan nyelv teremtése, mely képes a tudatalattit is kifejezni.
3. korszak: elfordulás az irodalomtól, a víziók sem vezetnek semmire

Mallarmé (1842 Párizs- 1898)

- anyját 5 évesen elveszítette, nagyszülei nevelték, vallásos szellemben
- angol nyelvtanár, magatartása távolságtartó, szertartásszerű. Viselkedése védekezés: a költőnek sztrájkba kell lépnie a társadalommal
- a vers abszolút érték, a véletlen egyetlen ellenszere, a vers nem gondolatokból áll, hanem szavakból
- fő téma: terméketlenségtől való félelem. Szobaköltő.
- a költészet misztikus egyesülés a mindenséggel, a modern világban a vallás helyettesítője. A mallarméi költemény rendszerint 1-1 konkrét jelenség, vagy tárgy megnevezésével indul. Pl. éjszakai munkáját körülvevő bútorok, amiket a hasonlóság démona más síkra helyez, új jelentéssel telít. Áttételsorozat révén egyre elvontabb régiók.
1. korszak
11 vers, melyek a Jelenkori Parnasszus c. antológiában jelentek meg (1866)
Tengeri szél (1865) – menekülés baudelaire-i motívuma, Exotikus illat c. versre emlékeztet
Tünemény (1863) – eredeti szövegében árnyalt szómuzsika festi alá a bánatos hangulatot. Állítólag egyik barátja menyasszonyáról, egy fiatal angol lányról szól. Valószínűleg gyermekkorában elhunyt húgának, és hamar elvesztett anyjának képe is felvillan.
Az azúr (1864) – menekül az azúr elől. A válságtól úgy akar megszabadulni, hogy leírja. Győz a kék, és kísért az azúr, hiába hívja a ködöt, könyörög az anyaghoz.
2.korszak
Egy faun délutánja – 1865-től írja, egész életén át dolgozik rajta. 1876-ban jelenik meg Manet illusztrációval, bibliofil kiadásban. Debussy zenét komponált hozzá. Faun, a költő, álom és valóság egységét keresi. Tilinkóján játszva elröppenő najádokat (vízi tündérek) lát és vágyra gerjed. Észreveszi, hogy két nimfa nem szállt el, hűs árnyékban ölelkezik önfeledten. Amikor a faun közeledik a nimfákhoz, elszöknek. AZ álom szertefoszlik, csak emléke marad.
Új nyelvet akar alkotni, a dolog hatását festeni. A vers szuggerál. Csak metaforák, rejtvények. Évekre elhallgat.
3.korszak
1880-as évek derekától újra ír rendszeresen.
E szűz, szertelen s e szép már nap (1885)
Szonett, egyetlen központi képre építve: tóba fagyott hattyú vergődése. Hattyú gyakori motívum: költő és költészet. Ön-allegóriaként is értelmezik a verset. Olyan világot jelképez, amelyben lehetetlen az alkotás, a költészet, de az élet is. Bűn motívuma is felmerül. Mintha kapcsolat lenne a hattyú el nem hangzott éneke és a rátört tél között, de nem egyértelmű, melyik az ok, melyik az okozat. A hattyú néma megvetéssel reagál sorsára, mely fenséges és tragikus. 

Orosz szimbolizmus

V.Brjuszov: A tüzes angyal

- kultúrtörténeti remeklés, „a középkor ügyes hamisítása”
- XVI. Sz-i Németország babonái és felvilágosult tudósai; középkor végi misztika és újkori humanizmus
- Brjuszov rekonstruálja a 17-18.sz-i elbeszélő próza pontos, de olykor bőbeszédű, moralizáló stílusát. Fejezetek: Bevezetés, tartalommesélő és lezáró fejezetcímek
- kulcsregény: 20.sz. emberének útkeresése, szerelmi háromszöge bújik meg a 16. sz-i mesében
Renáta-Nyina Petrovszkaja: fiatal szimbolista költőnő érzésvilága
Heinrich: önmagát, vagy önmaga eszményképét rajzolta meg
Ruprecht: Belig – örökké tévelygő, rokonszenves figura
àvalószínűbb, hogy Brjuszov Ruprecht és Heinrich figurájában önmaga két szélsőséges állapotát: valóságos lényét – elérhetetlen emberi ábrándját rajzolja meg
Renáta: Dosztojevszkij asszonyainak utóda: szégyentelen (szűzies, odaadó szerelmes) kínzó szadista, istenfélő apáca / ördögök barátja
Része a századelő szecessziós történelmi műveinek (~Merezskovszkij)
A győzelem oltára – hanyatló római birodalom IV. sz. (Brjuszov gyengébb regénye)
Ledöntött Juppiter – befejezetlen
Októberi forradalom után – kulturális szervező, egyetemi tanár, belép a pártbaósok ellenszenv
1924: tüdőgyulladás, meghal
Az orosz kiadó előszava: megtalált kézirat motívuma: német kézirat a 16. sz-ból (feltételezhetően 1535-ben íródott, de a másolat későbbi): híres, 208 oldalas, pergamenbe kötött kapcsos könyv, gót betűk, „köznémet” nyelven, latinul: csak ajánlás
- oroszra fordít: művészien előadott történet érdekében kötetlen fordítás
- Ajánlás
- A szerző előszava: életének előtörténete. 1504-ben született, négyen testvérek, ő a legkisebb iskola: kicsapják a szertelen életért, 1 patikus baráttal olvasgatnak, németalföldi parasztlázadások, Luther reformja, részt vesz az itáliai hadjáratban, SpanyolországàNyugat-India, Újvilág, 1534-ben tér haza, itt kezdődik a történet.
A főhős 1504-ben született Losheim városában, szülei negyedik gyermekeként. Rupert névre keresztelték. Apja orvos volt, és fiára szerette volna hagyni a mesterségét és a praxisát, ezért küldte Kölnbe tanítani. Rupert inkább mulatott, pénzét szépasszonyra költötte, hazakerül szüleihez. Otthon barátság Frigyessel, falják a könyveket. Rupert katonának akart menni, Amerikába is eljut, majd Németországba, ahol megismerkedik Renátával. Rupert a fogadóban női hangokat, kiáltásokat hall a szomszéd szobából, átmegy. Az asszony a nevén szólítja, a holdvilágot bámulta, más nincs a szobában. Renáta elmondja életének történetét (Rupert észreveszi, hogy nem mindenben őszinte): 8 évesen Mádiel angyal elmondta neki, hogy szent életű nő lesz belőle, figyelmeztette, hogy ehhez méltóan éljen. A lány szót fogadott, testét sanyargatta, böjtölt. Renáta látta, hogy barátnőinek udvarlói vannak, és vágy ébredt benne, hogy eggyé váljon. Erre Mádiel megszidja, és nem látogatja egy ideig. Álom képében látogatja meg egyszer, és elmondja, hogy jön majd földi ember képében is, és teljesíti vágyát. Két hónappal ezután találkozik Renáta Otterheimi Heinrich gróffal, két évig együtt élnek házasok módjára a gróf kastélyában. A gróf ismeretlen helyre távozik, és Renáta is kénytelen elhagyani a kastélyt. Ekkor találkozik Ruprechttel. Másnap reggel Ruprecht a kocsmárosnétól kérdezősködik Renátáról, a kocsmárosné boszorkánynak ábrázolja. Ruprechtre félelmetes hatással van Renáta, feltétel nélkül teljesíti a kívánságait.
Második fejezet: mit jövendölt a jövendőmondó a faluban és hogyan töltöttük az éjszakát Düsseldorfban
Kölnbe indultak ketten, de megálltak pihenni. Ott jósolt nekik egy öregasszony. Először annyit mondott, hogy kívánságuk teljesülni fog, de egy kemény férfi fenyegeti őket, és el akarja választani őket egymástól. Utána azonban nagy lármát csapott az öreg nő, és azt ordította, hogy „vér, vér”. A szállóban kiderült, hogy azért mennek Kölnbe, hogy Heinrich-hel találkozzanak. Ruprecht ekkor már teljesen bele volt zúgva Renátába, ezt a nő biztosan tudta, de nem törődött vele, számára a férfi csak egy eszköz a terveinek megvalósításához. Éjjel Renáta egy csomó könyörgést fogalmazott meg az Úrnak, mind a grófért imádkoztak, együtt. Ruprecht szerette volna Renátát megcsókolni, de a nő vadul ellenállt, és azt mondja, a férfit ördög szállta meg.
Harmadik fejezet: Miként érkeztünk meg Köln városába és mint tévesztett meg bennünket a titokzatos kopogás
Hajóval érkeztek Kölnbe, és amikor kikötöttek, Renáta kiadta Ruprecht útját, aki ledöbbent, de kiharcolt annyit, hogy szállására elkíséri, hogy éjjelre ne maradjon egyedül. Márta asszony adta ki a szobát, akit Ruprecht diákéveiből ismert. Másnap reggel elindultak a gróf keresésére. Templomokat jártak hiába. Este furcsa kopogást hallottak, Renáta ismerősnek mondta ezeket, Ruprecht furcsálta, Renáta szerint kis démonok vannak itt, ő Mádiellel való kapcsolata alatt látott ebbe bele. Démonoktól megtudják, hogy a gróf a városban van. Az asszony újra elküldte Ruprechtet, a gróf mégsem jött, Renáta melankóliába esett, látogatta a templomokat, imádkozott. Ruprechtet megeskette, hogy jobban szereti-e őt az üdvösségénél. A férfi megesküdött, Renáta elmondja, miért van rá szüksége: az Úr nem hallgatta meg kérését, más erők kellenek. Renáta éjjel kuruzsolt, és a Pokolba küldte el Ruprechtet: teste a fogadóban maradt, lelke a pokolban megkérdezte az ördögöt hol a gróf, de nincs válasz. Az egyik boszorkánnyal majdnem beteljesült szerelmük, amikor Ruprecht előtt megjelent Renáta, és Ruprecht visszament.
Ötödik fejezet: Hogyan tanultuk meg a mágiát
Ruprecht összevásárolt egy csomó könyvet, a mágia megtanulásához. Renáta csak később csatlakozott ebben. Elmélyültek a témában, majd próbát tettek, de kudarc. Renátát démon szállta meg, vonaglott. Renáta újra templomlátogató, és melankóliába esik.
Hatodik fejezet: Bonnba utaztam Nettesheimi Agrippához
Ruprecht szerette volna mindenképpen megtudni, hogy mi okozta a kudarcot, elmegy az egyik könyv szerzőjéhez, Agrippához, akiről a városban vad hírek terjengtek: ördöggel barátkozik, házi dómok kutya alakjában élnek vele házában. Négy tanítványa van, az egyikkel Ruprecht különösen is összebarátkozott: Johann. Neki mondja el az idejövetel okát. Johann szerint Renáta beteg, és csak fantáziál: nem utazott a Boszorkányok szombatjára, ördögűzésnél a tömjénfüstöt nézték démonnak, ampullát Renáta törte össze. Agrippával való beszélgetés sem segít.
Hetedik fejezet. Hogyan találkoztam Heinrich gróffal
Ruprecht arra ment haza, hogy Renáta találkozott a gróffal. Beszéltek is, de Heinrich elzavarta, mert miatt veszítette el lelki üdvösségét. Ruprechtnek most mondja meg renáta, hogy a férfi nem kereste soha az asszonyi szerelmet, mert szűzességet fogadott gyülekezet tagja volt. Renáta szerint a gróf Mádiel angyal. Renáta azt mondja, feleségül megy Ruprechthez, ha megöli a grófot. A férfi megígéri, cserébe együtt töltik az éjszakát. Renáta mégis kitalálja, hogy ne ölje meg a grófot.
Nyolcadik fejezet: Párbajom Heinrich gróffal
Ruprecht párbajra hívta Heinrichet, veszített és megsérült. Segédje iskolai barátja volt, aki azóta már tudós ember lett, Wismann Mátyás. A házában találkozik Ágnessel, Mátyás húgával.
Kilencedik fejezet: Hogyan töltöttük december havát és hogyan ültük meg szent karácsony ünnepét
Ruprecht sokáig lábadozott. Renáta szerelmet vallott neki. Ruprecht elvenné feleségül, Amerikába akar visszatérni, de a nő nem akar. Renátának lettek barátnői, de őket Ruprecht nem szerette, Mátyásékhoz járt, jó volt Ágnes közelében lenni, de Renátát szerette. Ágnes viszont beleszeretett.
Tizedik fejezet: Hogyan hagyott el Renáta
Látomásai voltak Renátának. Mádiel jelent meg előtte, és azt mondta, vezekelnie kell bűnei miattàRenáta ájtatoskodott, böjtölt, nem engedte ágyába Ruprechtet, majd el is hagyta.
Tizenegyedik fejezet: Hogyan éltem egyedül és hogyan találkoztam Faust doktorral
Ruprechtet ismeretlenek szólítják meg az utcán, és kérik, mutassa meg Kölnt. Faust és Mefistó a két idegen. Ruprecht hozzájuk csapódik, Wellen gróf látja őket vendégül. A főúri társság nevetségessé akarja tenni Mefistót, de ő megfelel kérdéseikre. Megidézi Helénát. Ruprecht nem megy velük tovább, a grófnál marad, a gróf azt ígéri, titkárnak teszi.
Tizenharmadik fejezet: A kolostori démonokról
A grófhoz híre jött, hogy az érsek útba ejti a kastélyt. A közeli kolostorban eretnekség ütötte fel a fejét. Egy apácát vettek fel pár hete a rendbe, és ő okozott megosztottságot: szentnek, ileltve ördögtől megszállottnak tartják.
Tizennegyedik fejezet: Hogyan küzdött a trieri érsek Szent Urfilasz kolostorában a démonok ellen
Mária nővér körül adódtak problémák, ő Renáta. A fejedelemasszony ártatlannak tartotta. A templomban az érsek vallatta. Vallomása: aki előtte megjelenik az Istenről és a jóról beszél vele, ezért bízik benne. Felhangzanak közben az ismerős kopogások. Néhány apácát megszállt a gonosz, vergődnek. Az érsek szóra bírta az egyik apácában lévő démont, aki azt állította, hogy Mária szövetséget kötött az ördöggel. Renáta ártatlannak vallotta magát. Ítélet: szent inkvizíció elé kerüljön Mária és a megszállt apácák.
Tizenötödik fejezet: Miként ítéltetett meg Renáta az érsek elnöklete alatt
Ruprecht kísérletet tett arra, hogy kiszabadítsa Renátát, sikertelen. Szállásadója a gróf megígérte, hogy segít. Ruprecht lett a tárgyaláson az írnok. Renáta azt mondta, várja a halált, mert a földön nem lelhet békét, nyugalmat. A tárgyalás lezajlott, Renátát halálra ítélték.
Tizenhatodik és egyben az utolsó fejezet
Renáta kiszabadítására terv: Ruprecht bejut hozzá, Renáta nem akar vele menni, bár bevallja, hogy szereti a férfit. Úgy érezte, élete véget ért a földön, és meg is halt. Ruprecht elmenekült, félve az inkvizíciótól. Szülőfalujába ment, de nem akart szülei elé kerülni ilyen állapotban, így egy kereskedőhöz szegődve keresett pénzt arra, hogy Amerikába utazzon. Múltjából semmit nem bánt meg.

 Fjodor Szologub: Undok ördög

Peredenov, városi tanár. Minden vágya, hogy tanfelügyelő legyen. Varvara a rokona, de ennek ellenére régóta együtt élnek. VArvarának van egy rokona, Volcsanszkaja, aki megígérte neki, hogy ha Peredenov elveszi feleségül, meglesz a tanfelügyelői állás. Peredenovot azonban többen akarják családjukba beházasítani, bár nincs pénze, jó partinak számít. Rutyilov akarja hozzáadni hugait. Versina az unokahúgát, Mártát adná hozzá. Szegény családból származnak, Versina elhívja teára. Szóba kerül, hogy Peredenovék nem jönnek ki a házinénivel és elköltöznének. Otthon VArvara slampos asszony, ugráltatja, leköpi. Vendég jön, Vologyin (gazdag menyasszonyt keres), városi iskolában tanítja asztalosmesterségre a diákokat, Peredenov állandóan sértegeti és megalázza őt. Peredenov kitalálta, hogy Vologyin szerelmes Varvarába, és el akarja venni, ezzel keresztbe tennének őneki. Megérkezik a házinéni, veszekedés arról, hogy Peredenovék szándékosan rongálják a lakást. Jön Grusina, özvegyasszony, aki a rakoncátlan gyerekeit egyedül neveli. Könnyűvérű, igénytelen, hazug és pénzéhes. Varvara megegyezik vele abban, hogy levelet hamisítanak a hercegnő nevében, amelyben biztos állást ígér Peredenovnak. Este Rutyilov nővérei izgatottan várták Peredenovot, hogy melyiküket választja. Házasság elmaradt. Peredenovnak üldözési mániája volt, szeretett inni és kártyázni, kártyában mindig megverték. Kitalálta, hogy az iskola igazgató támadja őt a háta mögött, ezért a felsőbb osztályokban ő ócsárolja. A művelt Adamewnko lányt hozzá akarja adni Vologyinhoz, hogy az ne akarja Varvarát. Versináékhoz megy és itt nagyon szidja, és megalázza Vlagyát, Márta testvérét. Megérkezik a hercegnő állást ígérő levele (házasság utánra ígéri), boríték már nincs (gyanus). Járja a város hivatalait, hogy mentegetőzzön, ő nem követett el semmit, templomba is jár az állás érdekében. Varvara és Grusina új levelet csinálnak.
Peredenov látomásai:
- polgármester: igazgató üldözi, Varvara viszonya
- ügyészhez: megvendégeli, besúgók veszik körül, Grusina
- nemesség hadnagya: beárulja a templomban rosszul viselkedő tanítónőt (hangosan fújja az orrát), „Peredonov gyáva fickó, aki jó állást keres, és pártfogásért kilincselve koptatja mások küszöbét”
- járási hivatal elnöke: valóban van üres tanfelügyelői állás, de nem szólnak neki
- járási rendőrfőnök: besúgók (Vologya)
Otthon ellopja a mazsolát, majd a szobalányra fogja. Varvara-Grusina pletyka: 5-es gimnazista fiú, Pilnyikov, igazából álruhás lányàVarvara ezt elmondja Peredonovnakàjárjon a diákszállóra, és ellenőrizze a tanulókat. Látogatás: Kokovkinánál, Szása főbérlőjeàmegsiratja a fiút. Új lakás: istentisztelet: furcsa kicsi ne nyúlj hozzáàösszekeres mindent, szétvágja Varvara ruháját. Versináék kerítését bemázolják kátránnyal (Csepernyin VologyánakàPeredonovnakàvisszamondja) Peredonov az igazgatóhoz: Szasa lány, Szasa megvizygáltatja: midenn rendben. Pletyka hírére: rutyilova lányok: Ludmilla Szasához, barátságàeljárnak egymáshoz. Parfüm, női ruhák, test bálványozása, de minden ártatlan még. Peredonov és Vologya: Adamenko lánya: komikus jelenet: kikosarazzák, tanítással is felhagy, Peredonov aggódik: résen kell lenni Varvara és Vologya miatt. Peredonov hazatértében: Gudajvszki közjegyzőhöz: bepanaszolja a fiút: nagy botrány a családban. Anya megverné a fiát, apja védi. Apa el a klubba, anya levelet ír, Perdonov után, jöjjön, és segítsen éjjel megverni a fiút. Iskolaigazgató hívatja Peredonovot, aggódik, hogy rosszul tanít, rosszul osztályoz. Hazafele beugrik Versinához: Martanak udvarlója akad, Murin (együgyű, esetlen, de jóságos): Versina: „Kölöncködik Ardaljov Boriszics. Nagyon szeretne tanfelügyelő lenni.” Klub: Gudajevszkij barátságos, de néhány ital után felpofozza Perdonovot, Varvara ellopja az első levelet, majd elégeti.
Lakásavató: visszahozza valaki Perdonov megtaposott kalapját. Perdonov kiszúrkálja  abubi, dáma, király-ok szemét a kártyapakliból, figyelik őt. Betörik az ablaküvegeket (azok a fiúk, akiket Perdonov árult be a kertfestéskor). Vasárnap: újabb levél, most boríték isàperdonov elhíreszteli Versinának, kijelenti, hogy elveszi VArvarát. Hazahozzák a régi házból a kandúrt, farkán csörgőkàneki akarnak bosszúságot okozni. Perdonov gyakran jár templomba, feljelent valakit, mert kokárdát visel. Estély, Perdonov elhatározza magát az esküvőre. Falun, szerdán (hétvége előtt) titokban: készülődés: Perdonov jeleket fest magára, hogy nehogy összetévessze magát Vologyinnal, spanyol hajat vágatóVologya bárányfeje. Grusina terve: hivatlan vendégek kimennek falura  lagziba, visszafelé a város szélén várják és megdobálják. Varvara és Perdonov: vizit az iskolaigazgatónál, kényes szituáció, sokáig nem viszonozzák. Varvara iszogatni kezd Grusinával. Pletykák: Varvara találta ki az egészetóPerdonov fixa ideája: egyetemi tanárságra jelölték, a tanfelügyelői kinevezés még mindig sehol. Perdonov: a hercegnő szerelmes belé és magának akarja. Varvara ellopja a második levelet, nincs több bizonyíték. Perdonov azt hiszi, hogy az ellenségei lopták el. Vologyin, jeletéseket ír, mindig megy a rendőrségre. Otthon bekeni a padlót ragasztóval, hogy ragadjon bele a nenyúljhozzám, megelevenednek a kártyafigurák. Szasát piszkálják iskolatársai, Ludmilla miatt. Perdonovnak fáj a feje. Igazgató: maradjon ki egy kicsit. Perdonov: a tapéta mögött van valaki. Szasa rokona ellenőrizni jön, de a lányok kivágják magukat. Álarcosbálat rendeznek a városban, nagy készülődés. Szasa titokban jár Rutyilováékhoz jelmezpróbára: gésa lesz. Varvara szakácsnő, Grusina Diána jelmezben (polgárpukkasztó). Férfijelmezt egy színész, a nőit gésa nyeri. Botrány, le akarják vetetni jelmezét. Szasa alig menekül meg. Perdonov nenyúljhozzámjaàfelgyújtja a kaszinót (báltermet). Szasát és Rutyilováékat illető pletykák hamisságát. Perdonov házában törtlnt, ezt igazolja: leszúrja Vologyint. Perdonov őrült.