20. századi magyar költőink közül legközelebb áll Miskolchoz Szabó Lőrinc. Miskolcon született, itt járt középiskolába, majd innen Pestre került. Korán kapcsolatba került Babits Mihállyal, de kapcsolata volt Kassák Lajossal is. Ezek révén ismerkedett meg a 20. századi Avantgárd irodalommal, s előbb a Nyugat íróinak hatására az impresszionizmus és a szimbolizmus követője volt, de az 1926-ban megjelent a Sátán műremekei című kötetben már ezekkel az irányzatokkal is szembefordult. A támogató Babits Mihály szemrehányást is tett neki ezért az elfordulásáért. Az 1900-ban született Szabó Lőrinc a 30-as években a Te meg a világ és a Különbéke című versköteteiben inkább a maga sorskérdéseire, meditációira fordítja a figyelmet, úgyhogy még a szerelem költészete is alárendelt szerepet kap nála. A múlt századi pesszimizmus filozófiája volt nagy hatással rá. Inkább az egyszeri élmény közvetlen kifejezése található verseiben, de a logika a főfegyvere mondanivalóinak megfogalmazásában. Az élményt az objektív elvonatkoztatással kapcsolja össze, és verseiben sokszor találunk látomásokat is. 1939-ben ugyan egyes versei kifejezték a német politikai eszméket, de 1944-ben már ismét visszatért régi témáihoz. Műfordításaiban elsősorban a gondolatiság érvényesül.

Legismertebb műve az 1945-ben írt Tücsökzene című verse, amely 370 db. 18 soros strófából áll, jambikus sorokkal. A költemény alcíme Rajzok az élet tájairól. Ebben írja meg életrajzát, gyermekkorától 1945-ig az emlékezés módszerével. A versben pontos megfigyelések, részletes leírások vannak egy-egy témakör sokszor több strófán keresztül szerepel verseiben úgy, hogy strófabokrokat teremt. Ismeretes verse a gyermekeiről írt költeményeiből a Laci óriás lesz. Családi élete eléggé zavart volt, hiszen mint ifjú házas ismerkedett meg nagy szerelmével, akivel 25 évig tartott kapcsolatot amikor a szerelme öngyilkos lett. Megírta ezt is A 26. év címmel 1957-ben. Ezeknek a verseknek a formája szonett, amelyekben az elvesztett szerelme utáni vágyakozásról és lelki szenvedésről ír. Tudjuk, hogy a szonett olyan 2 versszakos költemény, amelyikben az első versszak 4 a második 3 sorból áll. A reneszánsz világának költői terméke volt. 1957-ben Kossuth díjat kapott, de ez év októberében meghalt.

1941-ben A földvári mólón című versével tűnt fel, új érzésekkel, amikor még A 26. év című verse hősnőjét várta Földváron. A költeményben pillanatról-pillanatra változnak az érzések és a gondolatok, mint ahogy a part köveit csapkodó vizes hullámokban a kövek, a fények az árnyak sorra változnak. A mozgalmasság költői kifejezése képszerűsége ragadja meg az olvasót. Látjuk és érezzük a hullámok között a víz alatti erők mozgását, de a természeti jelenség leírásán túl ott van az örök változás a gondolat és a jelentés változása is. Ezzel a versével Szabó Lőrinc a létezés titkaiba pillant be, a mindent túlélő, a mindent semmivé tévő idő hatalmával szembesül. Ezzel fejezi ki azt, hogy ő valójában „Én költő”, aki hitte és hirdette, hogy tér, idő, anyag és lét, minden dolog csak egy kötői agy álma valójában. Az egyetemes valóság tükrében azonban önmagát is csak porszemnek látja, ezt írja meg az Omló szirtről című szonettjében. Miskolcon iskola viseli a nevét és a városi könyvtárat is őróla nevezték el. Hogy a hagyományokkal való szembefordulása mennyire drasztikus, az már beköszöntőverse a Kalibán is kifejezte. Mindezeket egybevéve Szabó Lőrinc 20. századi modern magyar költő volt.