ősi szigetszentmiklósi iparos familiából származik. Tanulmányait Szigetszentmiklóson és Budapesten végezte. Szakmája geológus, de volt öntő, elme-ápoló, tanár, vasutas és vállalkozó is.

Húsz évesen már publikált az Élet és Irodalomban, de a nyolcvanas évek költői némaságban teltek. A kilencvenes években kezdte az irodalmi körök elismerését kivívni, amikor ismét írni kezdett. Versei és rövidebb prózái 1997 óta jelennek meg. Kedveli a kötött versformákat, eddig majd száz szonettjét közölték irodalmi lapok és antológiák. Szonettkoszorúját 2005-ben közölte a Napút című irodalmi folyóirat. Előszeretettel használja a japán haikut munkája során. Több irodalmi pályázat nyertese illetve díjazottja. Az időközben megszűnt Kármán József Társaság alapító titkára és az Új Hagyomány irodalmi folyóirat főszerkesztője.

Több, mint húsz évig lakott Vácon, majd három évig az alföldi Pilisen. 2003-ben költözött újra szülővárosába. Feleségével öt gyereket neveltek föl. Hobbija a turázás, gombászás (beleértve a tudományos jellegű kutatást is) és a főzés.

Kollegiális barátságot ápol többek között Fodor András, Bella István, Kerék Imre, Berkes Erzsébet, Horváth Ferenc, Makay Ida, Buzás Huba, Barna T. Attila, Németh Péter Mikola, Péter Péter írókkal, költőkkel.