Szintagma 

A szintagma egymással nyelvtanilag meghatározott viszonyba lépő szavak kapcsolata.

A szintagma tagjai 3 féle viszonyban állhatnak egymással:

  1. predikatív (hozzárendelő) viszony - az alany és az állítmány viszonya: mindegyik feltételezi a másikat, és a kettő adja a mondat szerkezeti magját, az I. szinten.
  2. alárendelő viszony - tárgyas, határozós, jelzős kapcsolat.
    A szókapcsolatban van egy alaptag és ezt bővíti, árnyalja a meghatározó (determináns) tag.
    Az egyik tag a másiknak vmilyen mondatrésze.
    Az alaptag mindig egy szinttel feljebb helyezkedik el, mint a meghatározó tag.
    A meghatározó tag az alaptagnak alanya, tárgya, határozója vagy jelzője lehet.
    Az alárendelő szószerkezeteket meghatározó tagjukról nevezzük el; az alárendelt szerkezet így lehet alanyos, tárgyas, határozós vagy jelzős szerkezet.
  3. mellérendelő viszony - halmozott mondatrészek között áll fenn (ugyanahhoz az alaptaghoz tartoznak és azzal azonos nyelvtani viszonyban állnak vele)

Álszintagma:

Egy fogalomszó és egy alakilag önálló, de nyelvtanilag csak kiegészítő szerepű szónak (névelő, névutó, igekötő, létige) kapcsolata. Alakilag a szószerkezetekhez áll közelebb, de nyelvtani szerepük inkább a toldalékos szavakkal mutat közelebbi rokonságot.

Állandósult szókapcsolatok:

Szó értékű nyelvi elemek (részt vesz, perbe fog)

Állandósult szókapcsolatok

Alárendelt szerkezetek

  • alanyos: munkások készítette
  • tárgyas: kezet fog, hátat fordítva
  • határozós: tetten ér, esőtől védett
  • jelzős: piros rózsa, a munka nagyja

Mellérendelt szerkezetek

  • halmozott állítmány: fúr, farag
  • halmozott alany: a szép, a jó,  a hasznos... az élethez áll
  • halmozott tárgy: magával hozta a feleségét, az anyósát...
  • halmozott határozó: okosan és ügyesen tanuljatok
  • halmozott jelző: „Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér”