Származása:

Madách Imre a 13. századig tudta visszavezetni családját. Közvetlen ősét a II. András király korában élt Raduntól eredezteti. Fiai (Madách de Oszlár, Tóbiás és Mike) mindannyian alapítottak családot, de ezek közül is a legjelentősebb a Madách-ág, melynek tagjai 1250-ben IV. Bélától kaptak adománylevelet, birtokot pedig Zólyom vármegyében. A Mádáchék 1430-tól bírják Sztregovát. Innen ered az úgynevezett sztegovai-ág, a költő felmenői, kiknek több tagja Nógrád megye szolgálatában állt, de volt köztük törökverő hős, kuruc főtiszt és költő (Madách Gáspár) is. A ifj. Madách Imre nagyapja, Madách Sándor (1756-1814) híres szabadkőműves, kora egyik legsikeresebb ügyvédje, a Martinovics-per 16 vadlottjának, köztük Batsányi János védője, de emellett Nógrád megye főügyészeként tevékenykedett. Fia, id. Madách Imre (1781-1834), császári és királyi kamarásként visszavonultan gazdálkodott Alsósztregován. Felesége, Majthényi Anna(1789-1885) öt gyermeket szült neki (Imre, Károly, Pál, Anna, Mária).

Életpályája:

Madách Imre Alsósztregován (ma: Dolná Strehová, Szlovákia) született 1823-ban. Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József, Osztermann Ernő) vezetésével. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. Közben elveszítette édesapját, és ez annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét: Wielanddal foglalkozott és az Abderiták szellemében írt kisérleteket. 1837 nyarán kéziratos hetilapot indított négy évvel fiatalabb öccsével, Pállal, Litteraturai Kevercs címmel, melynek olvasói családtagjaik voltak.

A hat nyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a pesti egyetemre. Az első két szemesztert bölcsészhalgatóként, majd a harmadiktól a jogot hallgatott. Évfolyamtársai közé tartozott Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért is. Figyelemmel kisérte a folyóiratokat, a kor legjelesebb magyar költőinek műveit olvasta, de még előfizetett az Athenaeumra is. Meg-megújuló betegségeinek ellenére diáktársaival együtt kéziratos lapot (Mixtura) szerkesztett, úszni, vívni, festeni, zongorázni tanult, részt vett az egyetemi ifjúság báljain, kirándulásain, színház- és koncertprogramjain, megismerkedett az Ifjú Magyarországgal, a radikális fiatalok csoportjával, és ezen kívül a faeszterga használatát is elsajátította. A szerelem sem hiányzott az életéből: beleszeretett diáktársának húgába, a nála egy évvel fiatalabb Lónyay Etelkába, első verseinek ihletőjét, múzsáját. Ez időtájt jelentek meg első versei a Honművészben. Első verseskönyve, a 26 költeményt tartalmazó Lant-virágok anyja költségén – neki is ajánlva – jelent meg Pesten. A versek többsége Etelkához szólt. Még a nyáron – részben anyagi gondok, részben a személyzettel való folyamatos konfliktus miatt – felszámolták a Kálvin téri háztartást. Anyjával és testvéreivel visszautazott Nógrádba és Madách Imre ettől kezdve magánúton folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait Bory László ügyvéd vezetése mellett. 1841 tavaszán Trencsénteplicen keresett gyógyulást, ahol barátságot kötött Dacsó Lujzával, akkori időszakának múzsáját, aki tüdőbaját kezeltette ott. A szerelem rövid ideig lángolt közöttük, mivel Lujza 1843 tavaszán elhunyt.

1841 októberében és novemberében tette le ügyvéti vizsgáját a pesti egyetemen, és a kötelező egyéves joggyakorlatot Sréter Jánosnál, majd ennek elhunyta (1842. március) után Fráter Pál oldalán töltötte le.

1834. január 3-án meghalt édesapja id. Madách Imre.

1836 körül megismerte első szerelmét Cserny Máriát.

1837-ben öccsével, Madách Pállal közösen kéziratos lapot szerkesztett Litteraturai Kevercs címen.

1837-től 1841-ig a pesti egyetemen tanult bölcseletet, majd jogot. Részt vett a Mixtura című kéziratos lap szerkesztésében.

1839-ben megismerkedett és beleszeretett évfolyamtársa, Lónyai Menyhért húgába, Lónyai Etelkába, akihez rengeteg verset írt. Ezekből 1840 nyarán megjelent első kötete, a Lant-virágok.

1841-től joggyakornok volt Balassagyarmaton. Ugyanebben az évben írta meg Nápolyi Endre című drámáját.

1842. január 16-tól tiszteletbeli aljegyzőként dolgozott. Ebben az évben írta Duló Zebedeus kalandjai című elbeszélését, illetve a Jó név s erény című drámatöredékét, valamint a Művészeti emlékezés című munkáját és befejezte Csák végnapjai című drámáját.

1842. december 19-én megkapta ügyvédi oklevelét.

1843 elején írta Férfi és nő című drámáját, amelyet 1843 márciusában benyújtott a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázatára, de nem nyert díjat.

1843 novemberétől táblabíróként dolgozott.

1845. július 20-án feleségül vette Fráter Erzsébetet.

1846. augusztus 31-én megszületett fia, Imre, aki még aznap meghalt.

1848. január 1-jén megszületett fia, Aladár.

1848 augusztusában Madách Imrét nemzetőrök szervezésével bízzák meg.

1849 júliusában az orosz csapatokkal szembeni általános népfelkelésre szólította fel környéke lakosságát. Még ugyanebben az évben meghalt öccse, Pál, tüdőgyulladásban.

1851. június 7-én megszületett lánya, Jolán.

1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen.

1853. április 2-án megszületett lánya, Anna-Borbála.

1853 augusztusában szabadlábra helyezték.

1854. július 25-én elvált feleségétől.

1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát.

1859 és 1860 között készítette Az ember tragédiája egyetlen fennmaradt változatát.

1861-ben választási „hadjárat”-ot folytatott. Röplapjának központi gondolata a francia forradalom eredeti jelszava: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”.

1861 márciusától Országgyűlési képviselő volt.

1862. január 30-án megválasztották a Kisfaludy Társaság tagjává.

1863. január 13-án megválasztották az MTA levelező tagjának.

1864 elején írta Tündérálom címen utolsó, befejezetlenül maradt művét.

1864. október 5-én szívelégtelenségben elhunyt.