Morféma:

A nyelvi jelrendszernek azok az elemei, melyek érzékelhető hangtestből állnak és jelentés fűződik hozzájuk. A morfémákból szerkesztett jelek (szószerkezetek = szintagmák) épülnek fel. A morfémákat jelentésük, alaktani viselkedésük és mondatbeli szerepük szerint csoportokba soroljuk.

Morféma (szóelem): a nyelv legkisebb jelentéssel bíró egységei; szavak és toldalékok.

Szó lehet:

  • szókészlet egy tagja → szótári szó
  • mondat egyik építőeleme → szóalak

A mondatban a szóalak nem egyetlen morfémából áll, hanem ezek kapcsolatából.
A szótári szó tehát a nyelv, a szóalak pedig a beszéd egysége.

Morfémák csoportosítása alaki önállóságuk szerint:

  • szabad morfémák → más morfémáktól függetlenül is előfordulhat (pl. szótő)
  • félszabad morfémák → csak más szóelemmel együtt fordulnak elő, velük nem olvadnak össze egyetlen szóvá, jelentésük járulékos (névutó, névelő, igekötő)
  • kötött morfémák → csak más morfémákhoz kapcsolódva fordulhatnak elő (toldalékok)

A morfémakapcsolatok első helyén rendszerint a szótári szó (szótő) áll.

A toldalékok első helyén, közvetlenül a szótő után a képzők állnak (nem nyelvtani, hanem lexikai szerep).

Képzők szerepe:

  • új jelentésű szótári szót hozhatnak létre
  • megváltoztathatják a szó szófaját és ezzel mondatbeli szerepét.

Képzőkhöz kapcsolódhat újabb képző.
Rendszerint nem zárják le a szóalakot, hanem új szótövet hoznak létre. Előttük jelek és ragok nem állhatnak, utánuk azonban igen.

A jelek a képzők után és a rag előtt helyezkednek el.
Egynél több is járulhat a tőhöz, de utánuk csak ragok következhetnek.
Nem hoznak létre új szótári szót, nem változtatják meg a mondatbeli szerepét sem, de egy-egy nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítják a szótőben kifejezett jelentéstartalmat, és hangsúlyozzák a szó szófaji jellegét.

A ragok a szóalak zárómorfémái, nem követheti őket más morféma, és egy ragnál többet nem tartalmazhat egy szóalak sem.
Meghatározzák a szóalak mondatbeli szerepét.

Egy szó általános modellje:

(igekötő) + szótő + képző + jel + rag