André Gide: A pénzhamisítók (1925)

- csak ezt a művét tekinti igazi regénynek
- szövegében két réteg kapcsolódik össze: történet néhány fiatalemberről, akik szüleik világa ellen lázadoznak, és morális érzelmi válságokat élnek át + egy írótörténete, aki részben szereplője, részben írója az eseményeknek, s aki a történet megírásának narrációs kérdéseit naplójában tárgyalja.
- a regénybeli író, Édouard fantáziájának termékeként és főleg a létrehozandó mű anyagaként fontosak az alaptörténet részletei
- szimmetrikus tagolódás: az első és utolsó rész 18-18, a középső 7 fejezet, első és utolsó Párizsban, középső egy svájci hegyi szállodában, Saas-Fée-ben
- a helyzetek Édouard gondolatait követve kapcsolódnak egymáshoz, az időviszonyokat az alkotás folyamata szabja meg; a tér-idő az alkotó fantáziája nyomán formálódik a szövegben
- Édouard, a regénybeli író résztvevője az alaptörténetnek, naplója révén alakítója, elbeszélője is. Utóbbi funkciójában kérdéses, hogy a cselekmény idején részese-e az eseményeknek, vagy csak írói megtervezésekor. Ezt a hatást az váltja ki, hoghy A pénzhamisítók c., regény tervéről, alakításáról ugyanebben a naplóban ír. Az ambivalencia, tudatosan fenntartott kétely - hogy csak kitalálója, elbeszélője-e a pénzhamisítók történetének vagy szereplője is – a regény narratív szerkezetének fontos elemeàátjárhatóság a két réteg között

- a napló első részét úgy ismeri meg az olvasó, hogy Édouard mint a regény szereplője újraolvassa saját korábbi jegyzeteit. A második részletet a naplót tartalmazó bőröndöt eltulajdonító Bernard olvassa el, s illeszti a regénybe ezáltal. Regény regényeit olvassuk, mert Éduard több történetalakulást is elképzel. A lehetőségek végtelenné tágíthatók, az írói élmények, és a narrációs változatok egymásba játszanak. Tükrök tükrözése az alkotói reflexióban
- elbeszélő szerkezete egy tudatregényé Amikor Édouard a regény narrátora, akkor a szereplők csak az ő tudatának termékei, de élnek mint regényalakok, amikor nem Edouard a narrátor.
- az első naplójegyzetekben szerepel a tiszta regény, mint elérendő cél, amelyhez nem tartozik hozzá sem az élethű párbeszéd, sem a külső cselekmény, sem a szereplők részletező bemutatása. A tisztaság igénye az olvasó képzeletére bízza a regény kiegészítését. Alkotói képzelete önmagát is beleépíti a műbe. Valóság és képzelet között átfedés van, egy-egy kijelentésben mindig ott van az eredetének krédéses volta, szükségszerűen bizonytalan a két szféra hatása
A regény első mondata közvetett közlés, kijelentés: „Most már lépteket kellene hallanom a folyosóról.” – gondolta magában Bernard. A regény záró mondata zárás helyett nyitás, „Nagyon kíváncsi vagyok a kis Caloubra.” – jelzi, hogy a történetek befejezhetetlenek. Bernard gondolatainak tárgya egy harmadik közlésréteget hoz: egy levelet olvas, amely befolyásolja további életét. Megtudja, hogy apja nem az, akit eddig annak hitt, s az igazi apa homályban marad. A fiút a levél körüli tetteiből ismerjük meg. Elindul a lázadás, különbözni vágyás. A levelet véletlenül találta meg, engedély nélkül olvasta el. Elhagyja a szülői házat.
A regényt Gide Roger Martin du Gardnak ajánlja, akivel alkotói módszere tökéletesen ellentétes. Roger Martin de Gard a konvenciókhoz tudatosan, következetesen alkalmazkodó író, aki a Thibault családdal a tervezés és megvalósítás harmóniáját érte el. Gide utálta a poétikai szabályokat, de felismerte mások szabályszerű tehetségét.

A pénzhamisítók címének kiválasztására először Edouard naplójának első részében található utalás, mint aminek közzétételét már megbánta. A cím maga témamegjelölő, és a regény cselekményét nevezi néven. A hamis pénz átvitt értelemben érdekli Édouard-t, mint a csalás, a hazugság jelképe, s maga a pénzhamisítás folyamata mellékes elem. Maga a pénzhamisítás csak a harmadik részben tűnik fel, néhány fiatalember hamis pénzérmékkel fizet s főleg fizettet jó házból való kamaszokkal. A gyerekekkel szüleik titkait fürkésztetik ki, hogy zsarolhatók legyenek.
A regény világa hangsúlyozottan antropomorf, emberi világ, melyben a tárgyak csak kis helyet foglalnak el. Felnőtt szereplői kiábrándítóak, vagy képlékeny kaméleon-figurák, vagy gyenge, erkölcseikben ingatag emberek. A fiatalok jellemét ösztönös, őszinte érzelmek és a külvilág elvárásainak való megfelelés küzdelme formálja. Szerepjátszásba kényszeríti őket az érzelmek őszinte megmutatásának kudarcától való félelem. Bernard és Olivier társaságában, a művészet és sportkedvelő diákok között a többieknek imponálni akaró magatartás volt a jellemző. Az őszinteség-képmutatás váltógazdaságában az utóbbi került túlsúlyba, ez már belépő a felnőttek közé. Édouard és Olivier pályaudvari találkozásában megfigyelhető az érzelmek eltitkolásának játéka: örülnek egymásnak, de nem merik mutatni, mert félnek a viszonzatlanságtól. Túl merev a civilizációs máz, elveszett az őszinteség lehetősége. Szerelemben is sántít az őszinteség. Bernard Laura iránti szerelmét a saját maga megismerésének eszközeként is érzékeli, mint ami megnemesíti, önzetlenebbé, nyíltabbá teszi minden nevelésnél, tudatos elhatározásnál. Laura viszont Édouard iránti vonzalmában annyira akar hasonlítani a férfi elképzelt, vagy valódi igényeihez, hogy közben észrevétlenül őszintétlenné válik.
A főszereplők fiúk, a közöttük lévő szoros barátság a félszeg kötődéstől a homoszexuális kapcsolatig terjed. A szereplők családjukban szerzik meg az emberi világ intézményesült formáiról az első, egyértelműen riasztó tapasztalatait. A család a társadalom alapegysége, elfojtott érzések, képmutatás, kétértelmű becsületesség.
Gide hatvan éven át írt naplója tanúskodik arról, hogy életének alapproblémái közé tartoznak azok a poétikai, elméleti és írástechnikai kérdések, amelyekre ezt a regényt is válaszul szánta. Nyomon követhető a regény alapgondolatának, kettős szerkezetének kialakulása. Gide először a Vatikán titkából átemelt Lafcadióval akarta a történetet elbeszéltetni, majd szétosztotta a szöveget Lafcadió jegyzetei, Édouard naplója és az ügyvéd egy iratcsomója között. Az író szerepét végül Édouard kapta, de megosztja funkcióját az írónak készülő Bernard-ral és Olivier-vel.
Két narrációs probléma megoldásával kísérletezik: több nézőpontú elbeszélőszerkezet + esszéregény. A többszörösen tagolt kompozíciót reflexióival, kommentáraival, megjegyzéseivel hálózza be, hol aforisztikus tömörségű, hol esszészerűen kifejtett formában.

Thomas Mann: A varázshegy (1924)

- magaslati partról látott világ – korszakos változások
- regénybeli történelmi idő, az ábrázolt helyzetkép nem azonos a valós idővel, 7 év, 1907 nyara-1914
- helyszín: zárt szanatóriumàemberi kapcsolatok konfliktusai + gondolatok, nézetek összeütközései (Davos)
- európai társadalmi válságok kommentálása, dogmahű istenhitóvilágnézeti szabadság, forrongó művészetek
- történet: Hans Castorp, egyszerű, hamburgi elkényeztetett úrigyerek, végzett hajómérnök; meglátogatja unokatestvérét (Joachim), de 7 évig marad
~Wilhelm Meister fejlődésregény: a betegség és a halál élményeàember és állam eszméje
- előzmények: Thomas Mann felesége itt töltött fél évetàleveleit felhasználja, világesemények formálják (1915)
- mondanivaló: az ember nem csak egyéni életét éli, hanem tudatosan, vagy öntudatlanul kora és kortársai életét is
- szanatórium lakóinak kilátástalansága, remény váltakozó ritmusa~hanyatló társ metaforája
- Hans Castorp is fertőzöttàDr Behrens, orvosfőnök és udvari tanácsos, Dr Krokovski, asszisztense irányítja életét, betegség új forrást nyit meg előtte
- nap négyszeri hőmérőzés, étkezések, bágyadt légkör, betegségtudat
- erkölcsi, érzéki, intellektuális kalandok távol a „síkföldtől”
- olasz úr (Settemlini, életöröm és gondolatszabadság a legfontosabb)+ Madame Chauchat (tanár, szabadkőműves)
- Castorp élete: ha lázas, ágyban marad, hangversenyeket, ismeretterjesztő előadásokat hallgat. Pedagógiai küzdelem az ifjúért: az élet viszontagságai, eszmékkel, szerelmekkel, egyéni és társadalmi igényekkel terhes kalandok érlelikàeszmék és emberi magatartásformák enciklopédikus teljessége
- 6-7.fejezet regényépítési  módszere a vita: társadalmi tematika
- Lev Naphta: zsidóból lett jezsuita, Castorp második mentora, ellentétes Settemlinivel, dogmák
- „boszorkányszombat”: Madame Chaurchat, hosszú érzéki beszélgetés
- Castorp mindig arra húz, akivel éppen beszél
- Naphta: középkori pápa írása a vallásoso hitről, önfeláldozásrólóSettemlini: VoltairaàCastorp bizonytalan, gyáva, alamusziàóvatos állásfoglalás, S. oldalán
Második tél: síel Castorpàhóviharba kerül, elemek játéka, fáradtàtudati képek felvillanása, görög mitológiai tájak, emberek látomásai, de a halál les ráàmagához tér, megmenekülàmegerősödik
- Castrop unokabátyja meghal, mAdame Ch visszatér a jávai holland Pieter Peeperkonn kávéültetvényessel: ő lesz a társaság középpontja, bőkezű vendéglátó, az életet élvezni kell testi-lelki erőnkkelàelsöpri Naphta és S. vitáit, de halálos betegàöngyilkos lesz a kígyóméreggelàMadame Ch is elutazik
- Castrop humanitás felfogása megerősödik
- viták pl: klasszikus humanista hagyomány örök érték-e vagy a polgári-liberális korszak létformája; szabadság eszméje, S pedagógiai bűncselekménynek minősíti Naphta nézeteitàpárbajoznak: S a levegőbe lő, N dühében főbe lövi magát
- C elszökik és beáll a háborúba
- a regényben az élet szolgálatáról van szó

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita (1966)

- tárgya fantasztikus és mitikus
- orosz realista próza filozófiai regény hagyományai + csehovi próza poétikai sajátosságai, szimbolista próza alapelvei
A ’20-as, ’30-as évek Moszkvájába ellátogat az idő és tér korlátait nem ismerő Woland és kísérete. Megismerjükl a Mestert és Poncius pilátusról szóló regényét, amely az ókori Jeruzsálembe vezet vissza. Összekapcsolódik két különböző „történelmi” pillanat és tér. Sajátos struktúra: a felszíni struktúra a két idősík egymásra vetüléséből adódik. A jeruzsálemi részek a négy bibliai evangélium parafrázisaként jelennek emg. Négy fejezetben Jesua Ha-Norci és Poncius Pilátus története. Az eseményekről különböző „narrátoroktól” értesül az olvasó (1. Woland, 2. Ivanuska, 3-4. Margarita olvassa a Mester regényeként). A jeruzsálemi locus tekinthető egy „nyitott modellnek”, amely a mű szerkezetének vetikalitásáról tanúskodik. Az ókori részek lineárisan is beleépülnek a regénybe. Cselekmény szempontjából szerepük: szereplők összekötése, cselekmény oka és magyarázata. A különböző kultúrák közös vonásain túl az analógiák ereje teszi lehetővé, hogy a regény különböző idősíkjainak alakjai összefüggésben álljanak egymással.
A szereplőket nem lehet hierarchikus sorrendbe álíltani. A két címszereplő az események közepében tűnik fel, Woland sokat szerepel, de nem főszereplő. A szereplők választásaikkal viszik előre a cselekményt. Minden alak egy választást, egy utat képvisel, amely az olvasó szeme előtt próbakőhöz érkezik. Moszkvában a próbakő Woland, Jeruzsálemben Jesua.
Értelmezési síkokra tagozódik a mű. Sklovszkij szerint: Bulgakov siekre a megfelelő időben hozott idézetekben (reminiszcenciák, utalások, „áthallások”) rejlik. Alaptémák egyike is ilyen: bibliai Jézus-történet bulgakovi átértelmezése, az események és adatok történelmi hitelességének előtérbe helyezésével. A reminiszcenciális témafeldolgozást Bulgakov a szimbolisták hagyományából fejleszti tovább, akik Dante jelentésaspektus-értelmezésére támaszkodtak: jelentés három aspektusa: közvetlen, szimbolikus, hieratikus értelmezésàegy szó egyszerre bír egy pragmatikus, egy képi és egy transzcendentális jelentéssel.
Mester és Margarita szerkezetileg is minden szinten jelentést hordoz. Kifejezőeszközként szolgál a nagy jelentőségű „M” betű. Etimológiája a „Mathaloth” nevezetű hieroglifára vezethető vissza, ennek számértéke 40. Hieroglifaként csontvázat, halálfejet jelöl. Műben Mester, Margarita, Moszka, és Woland w-je fordítva M.
Nevek etimológiája: Pilátus – „pila”, a molnárleány fia, vagy a „pilum”, mint pajzs, kopja. Woland – Faland, Fausthoz vezet vissza, „ördög” német szóhoz; Berlioz – visszafelé: „zoil reb” „zoli”: oroszul rosszmájú, kritikus, 2reb”, rabbi, jelentése tanítóàbutító tanító. A jeruzsálemi részek egyenletes, dinamikus, gépezetszerű lüktetése, moszkvai részek kapotikus egyenetlensége. Vezérmotívumszerűen ismétlődő mondatok ritmikája (pl. vérvörös bélésű fehér köpenyben) Szolovjov Ophiták éneke című versének hangzásritmusára, színszimbolikájára reflektál.
Dramaturgikus elemek is: fényeffektusok, hangeffektusok, „közönségeffektus”. Dramaturgikus felépítésàegy térben több tér és idő szinte képszerűen felvillanhat.
Tökéletesen élethű mű pontosan ábrázolja a ’20-as ’30-as évek Moszkvájának groteszk társadalmát, az ókori Római Birodalom és a zsidóság lelketlen, emberáldozatoktól sem visszariadó, a hatalomért és tekintélyért folytatott harcát. Bulgakov univerzális törvényszerűségek feltárására törekedett. A felszíni konstrukció alatt etikai-erkölcsi kérdések állnak a mű középpontjában. Lezárás: az erkölcsi választások hierarchikus viszonyban állnak egymássalàetikai rendszer alakul ki, amit Bulgakov valószínűleg Nyikolaj Bergyajev erkölcsfilozófiájával polemizálva állít fel. Ez a filozófia Gioacchino da Fiore nézetein alapul, aki a világ történetét három stádiumra osztja fel az isteni hármasság analógiájára. Etika három szintje Bergyajevnél:
Alsó: törvény etikája, amely az ószövetségi isteni kinyilatkoztatás,, az előírások és tiltások stádiumához vezethető vissza
Középső: vezeklés etikája, Krisztus golgotai áldozatára, a szabadon választott vezeklésre mutat
Felső: alkotás etikája, Szentlélek teremtő munkájára utalva
Az emberiség útja ezen három isteni kinyilatkoztatáson át vezet a tökéletesség felé, felfelé.
Bulgakovnál:
Alsó szint: Törvény etikája. Képviselői: berlioz – az irodalom törvényeit, a szubjektív tudat formálásának törvényeit képviseli. Ezeket a törvényeket az állami ideológia szabja meg, Berlioz pragmatikus tudása ezeknek a törvényeknek van alárendelve, személyes erkölcsi törvényei megfelelnek az „állami erkölcsnek” – a törvény etikájának. Ennek a választásnak a kimenetele a halál, a „nemlétbe távozás”. Ide tartozik Ivan választása is, aki a regény elején Berlioz tanítványaként igyekszik az elvárásoknak megfelelően cselekedni, poémájában sötéten festi le Jézust, de Jézus élő személyként jelenik meg nála. Ivannál még működik az ősi tudat, amely szerint létezik egy nem az állam törvényei által felállított igazság, egy objektív igazság, amely szerint az ember lehetőséget kap önmaga tökéletesítésére. Ivan rálép erre az útra, és látszólag Wolandot követve, de valójában az igazságot keresve őrült rohanásba kezd Moszkva utcáin, különböző helyszíneken szimbolikus cselekedeteket hajt végre, magára akaszt egy ikont, megfürdik a Moszkva folyóban, elmegy a Gribojedovba, ami Bulgakov szavai szerint maga a pokol, majd elviszik Sztravinszkij doktor klinikájára, ahol a törvény etikája alól kilépve lelki nyugalmat talál. Jesua és Woland tükröt tartanak a szereplők elé: aki ebben a tükörben nem ismeri fel bűnét, Woland által elnyeri büntetését, aki felismeri, lehetőséget kap a vezeklésre. Pilátus élete a Jesuával való találkozás után a vezeklés útján halad tovább. Pilátust a tisztsége tartja gúzsban, hiába tudja, hogy Jesua erköclsileg nem bűnös, el kell ítélnie. Az emberek előtt kell vállalnia és helyrehoznia vétkét, Ivannak önmagával kell csak tisztába jönnie. Ivanuska bűne a tudatában levő káosz. Tudata kettéhasad, a manipulált tudat letisztul, megérti mi az igazság, mi az áligazság. Megadatott neki a tanulás, az öntökéletesítés lehetősége a mester személyében, akivel a pszichiátriai klinikán találkozik. Pilátus bűne a gyávaság. Erkölcsi fejlődése a bűn felismerésével kezdődik. Nem bújik el a Római Birodalom törvényei mögé, felvállalja bűnét. Vágya, hogy végigmenjen Josuával a holdsugáron, beszélgetve. Bulgakov Lévi Máté sorsának leírásával mutatja meg Pilátus számára a jóvátétel útját.
Bulgakov etikai rendszerében a vezeklés etikája magasabb szinten áll, mint az alkotásé, lásd a Mester sorsának beteljesülése. A Mester életét Margaritával való találkozásáig az alkotó munka tölti ki. Regénye megbukik. Margarita belép az életébe, és egyengeti útját. Kézirat elégetése: a mester midnent felad, ami azelőtt életében jelentőséggel bírt. Margarita szerelme kevés ahhoz, hogy ne zárkózzon el újra. Önként megy a klinikára. Itt találkozik vele az olvasó először, nevét nem ismerjük. A Mester azzá a fogalommá „lényegül át”, aminek Margarita nevezte őt. Eredetileg történész, az emlékek hiteles őrzője, alkotása emlékezet, és az elemek újrakombinálása.
Margarita talán bulgakov harmadik feleségét, Jelena Szergejevnát ábrázolja. Szerepe: egyengetni a Mester útját, harcolni érte, kiállni mellette. A Mesternek szüksége van a feltétlen szerelemre, amely önfeláldozóan vállalja vel a szenvedést. Pilátus társa Banga, ő csak passzív együttérző társ. Margarita aktív, a Mester bevégezte művét, nyugalomra vágyik, ezt látszólag Margaritának kell kiharcolnia számára. Valójában Margarita szereplése Woland bálján próbatétel, hogy szerelmével méltó-e a Mesterhez. Woland ugyanis Jesua kérésére jutalmazza meg a Mestert, nem Margarita közbenjárására. Margarita lényege az örök nőiség, a szerelem, arra hivatott, mint az anyaméh, óvni, védeni, szertetével melengetni a Mestert, az örök nyugalom birodalmában ő őrzi a Mester álmait. Bulgakov kölcsönveszi Puskin lírájából a nyugalmat. Az örök nyugalom helyét Woland jelöli ki, az árnyak, a „Hold alatti világ” fejedelmeàez alacsonybab kategóriájú hely, mint Pilátus jutalma, az ő helyét ugyanis a fény birodalmának uralkodója, Jesua jelöli ki. Pilátus választása képviseli a felfelé, tökéletesség felé vezető utat.
Narráció: E/1 mindentudó elbeszélő + szinte midnen szereplő megjelenik narrátorként. Bulgakov etikai rendszerében a csúcs a vezeklés etikája. A narrációk láncolata magát a vezekléshez vivő utat képviseli. A regény az „átformált tudat korszakáról”, a „totális amnézia koráról” szól. Bulgakov az emlékezésben keresi az igazság felé vezető utat. Narráció = történet elmesélése + adott szereplő hozzáállása emlékeinkhez, vagyis a választás.
Berlioz megtagadja az emlékeket, hamisnak ítéli őket. Számára Jézus mítosz, az egyzserű népek kitalációjaàfej elvesztése, tudás, ész megsemmisülése, távozás a nemlétbe a sorsa.
Woland ismeri az igazságot, maga is része.
Mester és Margarita közel állnak az igazsághoz. A Mester hozza létre a Pilátus történetét feldolgozó szöveget, őrzi az emlékeket. Margarita befogadó, aki olvassa a Mester regényét, és ezáltal szövetségre lép a mester törekvésével az igazság megismerésére.
Pilátus, mitn a Mester regényének szereplője számunkra maga is emlék, de ő az, aki eléri a csúcsot a vezeklés átlal.
Hontalan Ivan Moszkvában marad, minden telihold alkalmával a megélt események hatása alá kerül. Sora a mű végén lezáratlannak tetszik, pedig pont ez életének a kulcsa. Kaotikus tudását eredetileg a költészet nyelvén akarja kifejezni, de a Wolanddal való találkozás megváltoztatja életét. A Mesterrel való találkozás után történésszé lesz. Történész: emlékeink hiteles őrzője. Igazi élete a mű végén kezdődik, ő lesz a narrátor, aki személyesen ismeri a hiteles Pilátus-történetet, vagyis a vezeklés etikájához vezető utat.
„Mítoszregény”: ősi mitikus igazság felé vezető utat világítja meg, az egész emberiség eddigi kultúráját, mint egy egységes könyvet, egységes szöveget használva fel. A mű középpontjában elsősorban a választás, az út, a megvilágosodás útja áll. à”iniciációs regény”
„menipposzi szatíra”: a groteszk és „karneválelmélet” fontos szerepe miatt. Összefonódva is megjelenik a három műfaj.
A megvilágosodás útja midnen szereplőt érint, de csak hontalan Ivan járja végig. Útja a Wolanddal való találkozás után kezdődik, moszkva valós térképén is végigkövethető. Szimbolikusan végigjárja az ősi megtisztulás és beavatás útját.
Bulgakov Moszkvája olyan tér, amely egy adott időben lehetőséget ad a próbatételek végigélésére. Húsvét előtti nagyhét napjaihoz kapcsolódik.

Gilbert Edit óráról a jegyzetből csak azt veszem át, ami toldalék
- moszkvai rész szatírikus. A szatíra napi aktualitású gúnyirat. Bulgakov ezen túllép: mi lesz az emberből, ha nem tud ellenállni a kísértésnek
- A kutyaszív-kontextus: Preorazsenszkij = a név jelentése: átalakító, emgfeleltetése Istennek. Az embernek joga van-e teretői szerepkört tulajdonítania magának?
- orosz kultúra egyik kérdése: Milyen az adekvát Krisztus-követés? Az ember milyen mértékben jogosult a teremtésre? Az orosz igyekszik megtalálni a határt.
- szmisenja=megbékélésàmegbékélés azzal, hogy nem vagyunk függetlenek sem a teremtéstől, sem Istentől, pozitív beletörődés.
- Dosztojevszkij Karamazovjában emberisten típusú hősök, az ember istenül, az ember magára veszi az isteni pozíciót.
- Bűn és bűnhődés orosz címeàátlépni egy határt; párhuzam a Mesterrel: Van-e olyan szent cél, ami valaki megölését megengedhetővé teszi? Vannak-e olyan érdekek, össztársadalmi célok?
- a bulgakovi művek a teremtésre, teremtettségre koncentrálnak.
- Bulgakov az ördög-toposszal csak játszik a nyugati ördögökhöz képest. Thomas Mann ördöge arra ítéli a művészt, hogy utána már ne szerethessen, soha nem kerülhet közel egyetlen emberhez sem. Bulgakovnál nem kapcsolódik össze embertelen feltételekkel. Margaritának a műért, életért és szerelemért való szövetségkötése
- margarita és a mű: eredeti értelme: gyülekezeti szóból, itt: összlelkület. Ez jellemző a pravoszláviára. Elsősorban a reformációval áll élesen szemben, de a katolicizmussal is. Reformáció: ésszerű alapon rendezi át a hitet, kigyomlálja a misztikumot. A pravoszlávia nem tartja lehetségesnek az individuális közelítést az Istenhez. A kánont tartja ezen forma helyettesítésénekàkánon kontra egyéniség – erős központi kérdése az orosz kultúrának. A kánon az ősformáig levezető, eredendő. A szent határ nem egyértelmű, mozogni látszik.
- Rubjovi Szentháromság-ábrázolás a 16.sz-ban született meg. Ikon. Az ikonfestő is szent, hetekig készíti elő testét és lelkét, míg alkalmassá válik a Szentlélek befogadására. Közösségi szellemben fog alkotni. Ugyanez megtalálható a Mester és Margaritában. A mű megszületése több szinten egy közösségi aktus eredménye. Hogyan lehet közösségben gondolkodni, ezt tudja az orosz kultúra. De nem akaratlagosan, hanem spontán részesülve a kegyelmi ajándékban.
- A Mester és Margaritában van a Jeruzsálemi történet c. regény is. Kronotoposz. Idő-tér egyben. A végén, többen, együtt tudják létrehozni a művet. A mű befejezésének, befejezhetőségének kollektívsága. Jesua Mátén és Wolandon keresztül üzeni . olvastam, de befejezetlen. Kérik Margaritával együtt, hogy fejezik be.
- dekonstruálja a fausti képet – nem egyedül kell megírni ezt a művet
- 1940: irodalmi korszakhatár: ezévben hal meg Bulgakov is. A századforduló is cezúra az orosz irodalomban, de nemcsak ott, lásd szimbolizmus, avantgárd. Előbbi 1890-es évek, utóbbi 1910-20-as évek. Orosz formalizmus: Sklovszkij, Eichenbaum, Szimbolizmus kontra futurizmus, kontra akmeizmus. Regény is. Utolsó kísérletet tesznek a transzcendensre. A Mester és Margarita is összekapcsolja a két világot.
- metaforaláncolatok: átvitt értelmükkel közvetítők a túlvilág felé. A szimbolisták túlzottan az átvitt felé visznek. Asztal, rózsa szimbólumai, képei. Rózsa: túltágított, ebben már kiüresedik. A rózsa legyen újra rózsa – mondják az akmeisták. Magyaroszágon főként Ady túlszimbolizál. Megbillen az egyensúly, az elvont szférák dominálnak, a világ szürke lesz, vértelen, eluralkodik az Arimán ödöge. A futurizmus és az akmeizmus ezt nem tűri tovább. Akmeizmus: hozzuk vissza a harmadik dimenziót, a hangot, és a teret is. Mandelstam ennek egyik fő megvalósítója: tér, anyagiság, tapintás, építészet zenét hoz verseibe. Paszternak: szintén a harmóniára törekszik - szimbolizmus. Akmeizmus: ne beszéljünk annyit a megfoghatatlanról. Paszternaknál a művén nem tud többet mint más, csak jobb a füle, és odahajol a dolgokhoz. A lázállapotokat megtalálja, érzék, tapintás. Paszternak ars poetica: a költő nem szökőkút, hanem szivacs. Szép az evilág, jó itt élni, mondja, hirdeti.
Orosz formalisták: a szöveg önmagában is értelmezhető kell hoyg legyen, nemcsak kontextusaiban. Az akmeisták mellett foglaltak állást. Új témát már nem lehet találni, újfajta összeállításon, konstelláción van a hangsúly. (Prijom - fogás, osztranenje - eltávolítás)
Futuristák: Majakovszkij, Hlebnyikov. A formalistákból és az akmeistákból táplálkoznak. Zaum – a sokat emlegetett hang mögött ész. Alakból már csak a szót, a hangalakot értjük, csak a szó formai köntöse a fontos, nem a tartalom, főleg nem az elvont fogalom. A bulgakovi mű írása ebbe a környezetbe esik.
- 1940 után sztálini, brezsnyevi kor: depresszió, genocidium. Az addigi gazdag szellemi életet elfojtja a diktatúra. 1920-as évekre a Párt egyre inkább beleszól abba, hogy róla hogyan kell írni. Majakovszkij is ezért lesz öngyilkos. Az értelmiség 80%-a pusztul el.
Bulgakov hogy éli túl? Nem lépett be pártba. Színházi emberekkel tartott barátságot, nem írókkal. A Művészszínház dramaturgja volt. Ambivalens a hatalomhoz való viszonya. Műveit nem adták ki. A rendszer minden absztraktot eltüntet. Nagy kérdés: mit kezdjen a hatalom a tehetséggel? Bulgakov naplóját elkobozta a KGB. ő elégette naplói nagy részét, felesége írta tovább. Minden vallási és tradícionális kiírtandó volt, a ’20-as, ’30-as években. Megtört ezzel a kulturális hagyományozás. Termelési regények, szemét születik főleg. A templombajáró kispolgári csökevény.
- makulatúra: el nem adott, halmozódó papírtömeg, papírszemét. Csak véletlenül csúszott át egy-egy mű, a többi indexre.
- Woland nem ördög, cél, pszeudo-ördög. A befogadó felfedezi-e a hamis analógiát? Ez kalandos önmegismerési út. Próba az igazából = ki az, aki ezt átlépi, tudunk-e másodszor is ránézni Wolandra, vagy csak a felszínes síkon maradunk-e. Sokan mondják, hogy Woland olyan diktatórikus mint Sztálin, visszaél azzal, hogy félnek tőle. Csak ezt az egy kódot látják Wolandban. De több kontextusa van ennek is valójában, több kódja, előképe, mintája. Minimum Faust és Jézus parafrázis is van benne.
- ideológiai síkon: Woland egy katalizátor: aki kapcsolatba lép vele, az önismeretre ébred. Ön és transzcendencia felismerésre szolgáló próbakő. A regény végén Jesuával együtt hozzák meg a döntést.
- a mű a ’20-as évek Moszkvájában játszódik, Bulgakov a ’30-as években írja, de már a ’30-as évekbeli félelemmel telítődött
- Jelena Bulgakov a férje utolsó napjaiban és utána is önkényesen belenyúlt a szövegbe. Korábban bizonyos tekintetben szabadkezet kapott. Sőt, van 1-2 oldal, amit a KGB írt bele.
Amikor Ivan először találkozik a Mesterrel. A Mester is megerősíti Ivan állítását. Ivan megtapasztalta, a Mester tudta a Pilátus történetet. Ezt az egybeesés módszerének nevezik. A Mester itt kerül be a történetbe, ezzel megindul a Jézus-történet átkanonizálása. Ekkor ez már egy megváltozott ördögtörténet is, ez már így soft-ördög, egy lágyabb variáns. Bulgakov valóban ekkor ismeri meg Jelenát.
- őrültek háza: a valóságos Oroszországban a rendszer nemkívánatos alakjai kerülnek oda. Bulgakovnál: a bahtyini karnevál: minden tótágast áll. Csak Ivanban gyűrűzik tovább Woland hatása, ő tud profitálni abból, hogy ő a bolondok házába került. A többiek elfojtják a wolandi hatást, csak babonának tudják be. Ivannak megmarad a lehetősége, egy évben egyszer a tavaszi teliholdkor a regény folytatására, ami azóta történt, annak leírására, megírására.
- A moszkvaiak Istent és az ördögöt is elfelejtették. Ez már az első oldalon megvan kicsiben. Sajátos köztes fény, melyben se Isten, se ördög nicnsen, a pozitív törtfény leginkább holdfény. Poétikailag: Ivan és a Mester találkozása. A dialógusokat egy idő után már nem halljuk.
A regénynek midnen fontos szála nyitott marad.
Fehér folt-technika: Mester beszél Margaritával való találkozásáról Ivannak. És mesél a regénye történetéről. Ez kétszeresen is apokrif: Moszkvában a Biblia halott tudásnak tekintett, apokrif elhajlás. A Mester átírja a Biblia Pilátus-történetét – ez a második apokrifitás. Elviszik a Mestert, de vihartól nem halljuk, hogy hova. Csak a történet végét halljuk megint, hogy hány évszak múlva tér vissza megint a Mester. Fehér folt marad, a narrátor se tudja, miről beszéltek. Bulgakov sokszor bízza így az olvasóra a véleményalkotást, ad egy-két fogódzótàlágerbe vihették a Mestert, ahol kivették belőle az életkedvet.

Mester és Margarita kontextusa

Jézustörténet
- Jeruzsálemi szín
- nem „betétregény”àmert kisebb, alárendelt
- kánon: csak néhányan beavatottak: Mester, Woland: „Ott voltam Jeruzsálemben, mikor folyt Jesua vallatása”
- Margarita is tud róla erdendően
- Ivan: a Mester hatására mélyebben érdeklődik a történet iránt
- Berlioz: Tudok valamiről, de nem hiszem el; tele vagyok műveltséggel, de nem élek vele
arra az irodalmárra példa, aki tényszerűen birtokosa az emberi kultúrának
a mitológia, a vallás számára csak mese, forma tartalom nélkül
csak fél szereplő, aki részese a regénynek
- Berlioz (lapszerkesztőként) anti-húsvéti vers megírására kérte Ivant. Nincs megelégedve a verssel, mert Ivan azt hangsúlyozza, hogy Jesua rossz ember volt, ahelyett, hoyg azt hangsúlyozná, hogy nem is éltàez csak mese, szavak
- van valami spirituális alap, ami Ivanban megvan, és lehetővé teszi, hogy elkezdjen hinnià”nem lesz kis Berlioz”àmegnyílik előtte egy beavatási út
- először megdöbbenàharcol elleneàrégi énjét keresiàlátszik, hogy már nincs ereje letérni az új útról
- fecske: feltámadás szimbóluma
- segítői: Mester, Margaritaàálmaiban találkoznak
- a beavatási út vége nyitottàmit kezd az új élményekkel?
- Berlioz: hogyan lehet alapvetően rosszul kezelni a tudást, visszaélni a műveltséggel? àlehullik a feje
- Berlioz nem akarja érezni a szó súlyátàregény tele van szőve ezzel a témával
- Woland: ha valaki egy szót kimond,a kkor érezze annak a súlyát, az ördögbe! „majd Puskin fogja…?”àha kimondják „az ördögbe!”, akkor az ördög megjelenik, hogy lássák, akár szó szerint teljesül minden. Wolandék számon kérik az embereken, hogy tudják, mi az, amit kimondtak
- csak úgy lehet ebben a moszkvai világban megélni, ahogy a hatalom megköveteli: Berlioz a hamis mester
- beavatási út: az íróváavatás útjaàa végén beismerik Ivannak, hogy igen, ő mostmár jó író
- Bargaritának a történet olvasmány
- Berlioz mindent tud, de semmit nem értàa leleplezés ő ellene irányul: mert a szavak alapjelentésére figyelmeztette Woland
- mindenki megretten Ivanon kívül attól, hogy belemenjenek a játékba
- mindennek az eredeti és átvitt értelmét kéne nézni
- Margarita megél valamit az éeltében, és annak transzformációjával találkozik a regényben, ahogy olvassa
- ahogy Máté későn ért oda a keresztrefeszített Jésuához, ő későn ért a Mesterhez, későn vallotta be férjének házasságtörését
- Margarita nem csak olvasója a regénynek, hanem szerplője isàamit olvas, megtörténik az életében
- regény és valóság átszövik egymást
- lehetséges-e valakit feloldani a bűnei alól?
- itt a végén Jézus nem támad felàapokrif
- Bulgakov különböző motívumait külünböző helyekről veszi: evangéliumok (főleg máté), Pilátus és Tamás apokrifek
- Húsvét előtti 3 nap története
- Woland Margaritát kéri fel bálkirálynőnek
- az ember főszereplővé tétele, milyen a valódi dialógus Pilátus-Jézus: aszimmetrikus viszony: Jézus hallgat, kiszolgáltatott
- miért árulja el az egyik szeretett tanítvány a Mestert? Csak a pénzéhség? Mintha nem is Júdás szabad akaratából történne az, hogy ő árulja el Jézust. Jézus maga „rendelte” júdásnak az elárulást. „aki most nyúl blee a tálba, az árul el”àmintha Jézus „megátkozta” volna Júdást
Pilátus-Jézus
- keret: elkezdenek beszélgetni – szűkszavú; Jézus: nincs szükség földi hatalomra, Pilátus: Jézus szavait szó szerint veszi (lerombolom a templomot és újjáépítem)
- a zsidóknak palesztinában nagy önállóságuk voltàa zsidó főpapok döntöttek mindenről
Történetileg:
- a zsidó főpapok halálról döntöttek, de a római helytartónak volt utolsó szavaàőt nem érdekelték a zsidók mindennapos vallási ügyei
- nincs szükség földi hatalomra: a Római Birodalom helytartójának mondtaàveszély rá is és a császárra isàez is kiváltotta a halálos ítéletet
- Mi az, amivel Jézus elnyerte Pilátus szimpátiáját? àaz apokrifek ezt próbálják kitölteni
- Jézusnak emberi és isteni mivolta van, de néha csak emberként, vagy csak Istenként viselkedik
Moszkva: ördögi kompánia: több személy több személyt provokálà1000 arcú város, nincs megfogható felelős, sok kis diktátor él mindannyiunkban (Berliozok)ànem koncentrálódik a hatalom, szétoszlik valakire
Jeruzsálem: egy személy egy másikat provokál, személy személlyelàarca van mindenkinek; igyekeznek a másikból előhozni az embert
Moszkva. Deklaráltan ateista világ
Jeruzsálem: deklaráltan vallásos világ
- emberi transzcendencia próba
Keresztrefeszítés jelenete: hangsúlyozottan emberi, Bulgakov a földre rántja a szakrális cselekményt
- Jésua csak emberàemlékeztet Jézusra
- Bulgakov hangsúlyosan kihagyja azokat az elemeket, miszerint Jésuának van isteni mivolta
- azt vállalja Jésua, hogy nem tartja fontosnak a földi hatalmat
- Berlioz: csak emberként mi az a max. amit elérhetünk
- Pilátus: a hatalmi ember, belemerevedett a hatalmi szerepkörébe
- Jésua: neki a hatalmi elosztásban semmi nem jutott, abszolút alárendelt
- csak ember
- Pilátus megvereti jésuát, a patkányfogóval, mert nem úgy szólítja, ahogy ő akarjaàfizikai fájdalomàPilátus csodálkozik ezenàaz emberi minőség netovábbjával van dolgaàmeghatározni a másikat, címkét ragasztani rá, megmondani, hogy ő kiàez végigvonul az egészen. Pilátus is kérdezi Jésuát: ki vagy te? Mágus, hipnotizőr?
- a kereszténységen kívüli vallások nem választják ennyire erősen szét a jót és a rosszat: az Istent és az ördögöt (még a zsidók sem)
- Jésua nem isteni módon transzcendens
- Pilátus: az emebrben nem hiszàrosszul érzi magát azon a helyen, ahol a pozícióban más nyelvű környezetben van (római helytartó); ellenséges közegben irányítàneki ez nyűg
àteljes jogkör volt a kezében: csak ő tudott halálos ítéletet hozni
„Nem látom bűnösnek ezt az embert, de megmenteni sincs bátorságom”; „Mosom kezeimet”
- a Biblia nem szól róla, hogy ezután Pilátussal mi történt
- apokrif iratok foglalkoznak ezzel, hoyg Piltáus hogy intézi el ezt a lelkiismeretében
- Pilátus egy ember, aki elfelejtette, hogy ő emberàő csak egy hatalmi szimbólumàazt is elfelejtette, hogy körülötte emberek vannak.
- egy ember előhívja a másikból az emberit
- Pilátus a csodálkozás után elkezd érdeklődni, eddig csak a kutyájáról gondoskodott, most egy msáik emberre is figyel, megnyílik a személyesség
- Jésua a metakommunikatív, egyszerű rezdüléseire figyel Pilátusnak, és ezzel nyer
- Pilátus magát gyávának tartja
- rejtett, áttételes vonzó motívumok: Margarita sárga virágai – a Mesternek nem tetszenek, mégis nézi őket;
- Jeruzsálem: a leghatalmasabb és a legkiszolgáltatottabb egy szintre kerül
- a regénybeli ördög vagy bűn fogalma nem a kalasszikus, Bulgakovnál bűn az, ha valaki gyáva; Pilátus saját magával szemben követte el a bűnt, saját maga felelősségéről van szó
- megszületik a csoda, elárultatik a csoda
- küzdelem, vezeklésàpróbálja helyreállítani az elvesztett harmóniát: Pilátus, Margaritaàkésőn meghozni egy döntést, ami már korábban megvolt bennük, csak nem volt bátorságuk megtenni
- csak a befgadó tudja befejezni a művet, a befogadó társszerző
- Margarita is társszerző
Bolond és őrült motívuma
- bibliai próféták, más vallások „szent őrültjei”: valamilyen módon félkegyelműnek tartják őket, gyakran epilepsziások, olyan dolgokat modannak ki, ami tabukat sért
- az orosz irodalomtörtéentben sok ál-félkegyelmű van
- mondhat olyat, ami megengedhetetlen, mégsem esik bántdása
- megalkudni képtelenek, politikai mások (bolondok háza)
- Medvegyev: Ki az őrült: a másként gondolkodót Oroszországban könnyen a bolondok házába zárták, ide izolálták a rendzser ellenségeit, agyongyógyszerezték őket, az orosz bolondokháza felért a koncentrációs táborokkal
- Oroszországban még a 19-20. sz-ban is betiltottak darabokat (pl Shakespeare: Hamlet, Macbeth), nehogy véletlenül lázító, rendszer ellenes művek hangozzanak el, a legegyszerűbb volt cenzúrához folyamodni
- a szabadság nevében születnek meg az őrültekről könvyek. őrült: kezdett mást jelenteni Oroszországban. Ha ezt ráfogták, akkor biztos ő a legnormálisabb
- bíznak a szabadság legmagasabb fokában, ami csak Istennél lehet
Mester és Margaritában
- Hontalan Ivan: a bolondok házában: a Mesterrel itt találkozik; azért viteti magát a klinikára, mert már nincs tető a feje felett, a szomszédja vette el tőle a házát (pinceodú). Hontalan: ház nélküli Ivan is, Mester is
- befogadó, megnyugtató intézet, de stagnálnak, akik ide kerülnek, védettek a világgal szemben
- Mester ittragad: szellemilge és fizikailag isàa művének köszönhetően vitték el a Gulagba, erre csak következtetni lehet (leszakadt gombok)
- Margarita mindent megtesz, hogy visszahozza a Mestert az életbe, visszamennek a lakásba, de a Mester már életunt és nem tud úgy élni, mint azelőtt. Időn, téren kívüli házikóba kerülnek, ahol nyugalom van. Ez már nem földi dimenzió
- Mester mint író: esendő, nem tökéletes. Bolond motívumtól a ház motívumig könnyen el lehet jutni
- Mester: árulóval állt szóba, lágerbe vitték, utána elmegyógyintézetbe, emiatt nem papírszerű az alkotás
- Ivan álmában olvassuk a jeruzsálemi történet második felét
- első jelenet a regényben: húsvéti vers írása: fordítva. Jézus létezett, de nem olyan volt, amilyenàmár ez a rendszer ellen van
- Ivan rájön arra, hogy akkor tesz az emberiségnek a legtöbbet, ha nem ír többet
- a Mester mondja neki, hogy nem jó költőàha az lenne, ő tudna rólaàkésőbb ezt visszavonja
- Mester: történész, muzeológus, lottó főnyereményen vette a pincelakást
- realisztikus regény: intim tér (saját szoba) nélkül nem lehet alkotni
Lévi Máté
- megyőző apokrif történet, ami kánonná válikàMáté krónikájának kusza soraiból fakadnak
- Aphrániusz: „a gyávaság a legbagyobb bűn”àA Máté-pregamen van rajtaàvajon mondta-e ezt Jésua a belső történetben (a kereszten) vagy nem? Pilátus megbánja bűnétàa bulgakovi történetben; evangéliumban: „mosom kezeimet”
- Pilátus elkövette a legnagyobb bűnt, a gyávaságot: nem mentette meg Jésuát
- a mű legszebb íve Pilátusé: mert megbánja bűnét
- Margarita: „gyáva voltam mint Pilátus, és elkéstem mint Máté”àelkésettség, és gyávaság élménye
- van lehetőség a megbánásra és sorsunk ezutáni változtatására
- pergamonja: zaklatott lelkiállapotban írt krónika, girbe-gurba betűkkel, Pilátus próbálja kibogozni (hunyorogva olvassa)
- narrátor Máté pozícióval azonosulànem mindentudó, ő sem értesülhet mindenről. Azt írja, hogy Jósua végig öntudatlanul lógott a kereszten
- semmilyen krünika nem tekinthető hitelesnek, mert óhatatlanul átértelmez dolgokat
- füge szimbolikája: Jézus igazságtalanul (pillanatnyi felindultságból) megátkozza az evangéliumokban, köves területeken is virul, csak kicsit kell dolgozniàbennünk is ott a rossz
- Lévi szavaiból nem mindig derül ki, hogy kire is vonatkoznak
- Jésua a síron túlról üzeni: „halál nincsen”
- Pilátus ebbe a modantba kapaszkodik, „meglátjuk az élet tiszta vízét” – Jelenések könyve, „az emberiség átlátszó kristályon át fog a napba nézni”
- Woland nem az abszolút sötét, Jésua sem az abszolút fény a könyv szerint
- csak az arany középút köethető = holdsugár ösvényàtompa fény, ahol valaki találkozik
- Hold, szemüveg, üveg, kristály = tompítani kell a fényeken közvetítő kell az ember és a totális fény közöttàközvetítőàkristály
Ház-motívum
- a pincelakásban boldog Mester és Margarita. Margaritának van fiatal, jóképű, jóindulatú, megértő férje, szép lakása; luxusban él férjével, de ott nem boldog, pedig ez Moszkvában keveseknek adatik meg
- inkább a pince a Mesterrel, Margarita a padlásra menekül, mikor a Mester meghal; későn vállalja a szeretőjét, gyáva, megkésett; azon az éjjelen hurcolják el a Mestert, mikor mindent bevall férjénak
Nőalak
- ősi telejs asszonykép: jó, rossz, tiszta, sötét
- az igazi anya az, aki szűz
- a kereszténység teljesen szétválasztja az istenit az ördögitől, világosat a sötétségtől
- mitológikus nőiség
- a víz a fő női elem, az élet vize, de olyan is, amibe bele lehet fulladni, élhető és pusztító aspektusok (víz, tűz, föld, levegő)
- a nőiség a Holddal kapcsolódik össze
- Margarita: terméketlen, nicsn ygermeke, valahol mégis anya: síróó kisfiút megnyugtat: Frida-motívum. Tökéletes alkotótárs, múzsa, vonzó (nem szép, csak vonzó)
Fényszimbolika
- abszolút sötétség, abszolút fény: negatív
- a regényben átmenet kerestetik: Hold sugara, alkony
- a fény az Isten attribútuma