Ivo Andric

- Szerb nyelvű boszniai író, költő, műfordító, főleg novellák és regények
- témái: boszniai élet ellentétektől feszített múltja, jelene: mohamedán bosnyákok, ortodox szerbek, katolikus horvátok, igyekvő és üldözött zsidók
- helyszínek: boszniai kisvárosok, ottani Visegrád, Travnik; szűk tér, idő kitágul, olykor krónikaszerűen évszázadok
nagy formaművészettel verselő költőként indult, utána lírai, önéletrajzi elemekkel teljes lélektani esszék; fordítások; prózai rövid műfajok; regények à ’60-as évek Nobel-díj
- történelem által megzavart tanulmányok, majd ’28-ban grazi egyetemen doktorrá avatják, kulturtörténeti témájú disszertáció: „A szellemi élet fejlődése Boszniában a török uralom alatt”
- külföldi egyetemeken tanul, 29 éves korától diplomáciai szolgálat. Első világháború után SHS (Szerb-Gorvát-Szlovén) királyság, jugoszlávia megalakul, ő a második világháborúig több országban is képviseli. Tart a Szovjetúniótól és az olasz fasizmustól, majd 1933-tól Hitler Németországától. Pont ekkortól Berlinben képviselte Jugoszláviát.
- Boszniai szerb író, hol bosnyák, hol szerb, hol horvát. Nyelve szerb irodalmi nyelv. Németek letartóztatják, az elfoglalt Belgrádba internálják. Fő műveit írja, ’61-ben Nobel-díj.
- Háború után a tudományos élet felé fordul; fő műfaja a regény: kor és környezetábrázolása, jellemábrázolása, lélektani alapozása kitűnő
- Híd a Drinán, Travniki krónika(=Vihar a völgy felett): krónikaszerűen nagy időket és korok társadalmi-lelki változásait ábrázolja, születésének és gyermekkorának színhelyén, két boszniai kisvárosban: Visegrádon, Travnikban.
Híd a Drinán (1942-43)

- Csuka Zoltán fordította
- A folyó két partját köti össze a művészi ívelésű híd, amelyet 17. sz-ban a török nagyvezír, Szokolovics Mehemed építtetett egy olasz építőművész tervei alapján (’A jeletlen híd’ c. novellais ezzel foglalkozik). A híd a maradandóság jelképe,
- A történet az egész környék krónikája: a boszniai nép megpróbáltatásának nyomon követése a török hódoltság korától az Osztrák-Magyar Monarchiáig
- A híd kapuja a város kapuja, mindent összeköt
- Történelmileg hiteles, de őt az érdekelte, ami még nincs leírva (mítoszok, legendák, pl. Kőmíves K. : befalaznak két gyereket; legendánál reális magyarázatot is ad, de ezzel a legendát nem semmisíti meg pl. Aki fekete arabot lát, még aznap éjjel meghal – lehet, hogy részeg volt)

  1. fejezet. Drina folyó partja. Híd. Visegrád, a kasaba = kisváros. Üzleti negyed. A híd összeköti a szarajevói országút két végét + a kasabát az elővárosával; nélkülözhetetlen kapocs az úton: Boszniát + Szerbiát, Szerbiát + az azon túli törököket, császárság többi részt, egészen Isztambulig. Egy fahíd, de csak állatoknak. A híd kapuja. Akár családi, akár egyéni élmények: „a hídon” mindig benne. Az első gyermeki séták ezen (keresztelőre a hídon át), a muzulmánok is, akiket nem keresztelnek  (horgászás stb). Mehmed pasa nagyvezér építette; kőműves Rade építette, de a vizi tündér éjjel lerombolta (~Kőműves Kelemenné) azt, amit nappal emeltek. Egy ikerpár csecsemőt falaznak be à száz éve szivárog anyatej a falból. Ezt levakarjákà gyógyító porként adják el. A középső pillér: a Fekete Arab él, aki előtt megjelenik, az meghal. (bár az illető lakos részeg volt + jéghideg), a gyerekek játszanak: Ki látja meg előbb a rézben. Hősök lábnyomai. Az országút fölött egy nagyobb földhalom – amikor a pasa építtette, csak Radisav állt ellen, nagyon erős, sebezhetetlen hős (~Sámson), de selyemkötéllel megfojtották – azt nem védte meg tilsumja = varázslat, Radisav sírja. A kasaba törökjei szerint egy vértanú dervis is eltemetve, titokban, véd az ellenségtől. Az első szerelmek, üzletkötések itt, stb. A kapu a híd legfontosabb része, a híd a városé, a szíve. Valaki: a hídnak hatása a város lakóinak jellemére: mélabús gondtalanság (sokat üldögélnek a hídon). Könnyelmű, élvezethajhászó, költekező emberek. Nincsenek váletlen épületek. – a híd + a város egymást alakítja. Magán viseli a történelem titokzatos drámáit. Híd története = kasaba lakóinak története.
  2. fejezet. Most olya idő, mikor még nem gondoltak a hídra, mint ez a mostani. A híd képe egy kisfiú képzeletében, 1516. A mostani kasabának csak „töredéke” létezett akkor. Fekete, régi-régi komp. Jamak, a révész: rosszkedvű, lassú, fél szeme + füle + lába, nem beszélt utasaival. Amíg a víz apadni nem kezdett, ő nem dolgozottànem volt átjárás. Azon a napon a janicsár aga a véradó fejében 10-15 éves keresztény fiúkatàkörülmetélni, eltörökösíteni. Sok asszony futott a fia után. A kompra nem engedték fel őket. Most is egy ilyen menet, egy kisfiú nagyon bánatos.  ß a folyó örökre elválasztja régi életétől. Ez a kisfiú lesz a jövőben a szultán híres veje, hadvezér + államférfi, Mehmed pasa Sokoli. A folyónál érzett fájó bágyadtságot soha nem felejti elàezt eltörölni = eltörölni a kompot + összekötözné származásának helyét (Bosznia) + életének a helyét. Öt évig az építkezés, később legendák.
  3. fejezet. Sok török építetteàriadalom a keresztény lakosság körében. Abid Aga az építés vezetője: „vérengző + visszataszító ember vagyok, nem túlzottak, mindenkitől munkát és engedelmességet!” Tosun Effendi, építész, csöndes. Erdőkivágás +faszállítás. Ha hibaà egész város bűnhődik. Nagy nyüzsgés mostóeddigi nyugalom. Kezdetben büszkék, de később elegük lett (por, zaj, uraskodás). A népet erőszakkal is akár kényszerítették a robotra. Az alvó nép között egy crnagorai: mesél, énekel, a többiek hallgatják, mintha saját, fényesebb sorsukat hallanák. Radisav: nem kell nekünk ez a híd, csak a törököknek, keljenek fel! De csak kevesen mertek egyetérteni vele. Mégis: egyre több megmagyarázhatatlan hiba, hiány => a nép meséket: egy tündér, aki csak akkor hagyja abba, ha két csecsemőt befalaznak. Ekkor történik: valaki elcsábított egy bolond lányt, annak ikrei, de halva születnek, ő folyton kereste őket, azt hitte, befalazták őket, mindenki csak bolond Ilinkának nevezte, állandóan ott volt az építkezésen. Abid nagyon mérges a rongálások miatt (kölcsönösen gyűlölik egymást: a felügyelő fél az agától, az megveti a sápadt embereket) A plevlejt bízza meg, hogy fogja el őket. Harmadik napra végre elfogják a folyóból a rongálókat. Radisav. Abid már aludni nem tud: kegyvesztett lehet = elveszítheti vagyonát, száműzött lehet. A kérdésre, hogy miért tette Radisav: a sejtan = ördög sugallatáraànagy hatással a plevljeire = mi van, ha tényleg az egész híd + az összes török a sejtan miatt van itt? Radisavot karóba húzzák a hídon. A plevljei örömtáncot jár, hogy ő van ott.
  4. fejezet. Másnap halt csak meg Radisav. Az emberek szentként tisztelik, mert nagynak látszik fent a hídon. Megveszik a testét a cigány hóhértól. Titokban, éjjel temetik el. A plevljei kissé bolonddá: folyton táncol, hogy ne őt húzzák karóba. Abid megkötözteti, elviteti; az teljesen megbolondult. à legenda: azért őrült meg, mert a paraszt (radisav) ártatlan volt, tündérek temették el. Félnek. Télen nincs munka. Tavasszal Abid helyett Arif bég. Abidról kiderült, hogy minden pénzt a pasától magának tartott megàszáműzte Mehmed. Arif: mosolygós, gondtalan, magas, szakálltalan. Bért is kapnak. A híd mellett karavánszeráj is, hatalmas monstrum. Baleset: egy arabot maga alá temet egy kő. Kész – már mindenki dicséri, Abid aga keménykezűsége kellet hozzá. Buli. Mindenki átmegy a hídon. Feliratot. Badi török költőtől, nyomorban, mint minden költő, író. Minden értelmezi az írást. A régi fa vendégfogadók nincsenek. Mehmed pasa fájdalma enyhült, de nem múlt el: egy dervis alamizsnát kér tőle, az ad neki, erre a koldus leszúrja. Utolsó éveiben megvénült, arca elsötétedett + eldurvult. Halálát nem híresztelték. De a híd maradandó.
  5. fejezet. 100 év múlva, 17. sz. végén. Magyarországról lassan elmennek a törökök. Szegényedik a város, a pompás fogadót nem bírják fenntartani. Daut Mutevelic modzsa saját + rokonai pénzén próbálja fenntartani, de eladósodik. Az emberek sajnálják a szorgalmas, istenfélő embert. Halála után romlásnak indul: omladozott. Nagy árvizek – 20-30 év távlatából már kedves emlékek ezek a sorscsapások. A nagyon nagy század végén, váratlanul érte őket. A férfiak összegyűlnek: törökök, keresztények, zsidók: pálinka, bor, másról beszélgetnek, mint a víz. Kosta Baranac, fiatal gazda, jól nősült, nem szokott hozzá a vesztéshez. Önerején felül vett diót és szilvát, hogy majd később drágán adja el, de most midnene oda. Mesélnek egymásnak. A híd teljesen víz alá kerül, a falu is: szörnyű látvány. Kosta meg is hal a bánatba. De az árvízàemlékezetbe. „Az élet fölfoghatatlan csoda, mégis tovább tart és szilárdan áll, mint a híd a Drinán.”
  6. fejezet. Más veszedelmek is: felkelés Szerbiában. A csapatok a kasabán vonultak át. Éjjelente imádkoztak a törökök és a szerbek is. Nehezen felejtik el a veszélyt. A törökök örülnek, hogy vége a tüzeknek, a szerbek csalódottak. Híd = egyetlen kapcsolat a boszniai pasaság + Szerbia között. Állandó katonai jelenlét, fabódé a hídon. Jeliszij, különc bácsika, mindig imádkozik. Egyszer megállítják az őrbódénál, ő őszintén elmond mindent, kicsoda-micsoda, botján szerb jelek: a szerb szabadság + nagyság jelei. De a parancsnokot túl gyengekezűnek tartják, a tolmács is rosszul fordítà megkötözik az öreget. Egy fiatal legény török dalt énekelget az erdőben (ő szerb), Mile fát vág. őt is megkötözik. A fiú nem érti, még az őrbódét nem látta. Az öreg megáldja az ijedt fiút. Mindkettőt kivégzikàígy kezdett el „működni” a bódé. Hajdurin különösen „ismert”, végigjárja a karóra szúrt fejeket. Zendülések nincsenekàőrbódé fontossága nincsen. Le is égàa véres dolgok emléke eltűnik. Új nemzedékek. Már csak az öregek szitkozódnak az őrbódéval.
  7. fejezet. 19.sz. közepe. Török császárság megszűnt. Éles török és boszniai határ. Egy veletondi török: Jovan Mrcic a kapuban mesélt: egyszer a hírhedt hadvezér jött, cölöpöket leverni. Itt lesz Szerbia határa, nem hittek neki, de aztán fejedelemmel jött, és már ki is jelölték. De ne féljenek, a török határ a Fekete-tengerig fog érni. – az öreg török szavai megrendítik a hallgatóságot. Nem szeretnek rossz hírt kapni. De 30 évig semmi sem történt. Meleg nyár. Esténként vidám beszélgetések a kapunál: Salko Corkan körüli tréfálkozások. Anyja cigány, apja katona, de egyedül nőtt fel. Jókedvű, félszemű. A legalantasabb munkákat. Ekkor a hídon az első menekültek, a fiatalok meghatódva nézték a menetet. Az egyik férfi: „ti még gondtalanok vagytok, de hova menekültök innen, ha titeket is elérnek a törökök?”àlakók szomorúak. De másnap már nem. Kétszer pestis és kolera. Megáll az élet a kapunál. Csak „fertőtlenített” levelet engednek át. Medó szolgálata alatt senkit. De ez az időszak is véget ér.
  8. fejezet. A híd oldala fekete + kopott – itt támaszkodnak az emberek + eresztik le holmijukat. Egy kivételes esemény. Velji Lug + Nezuke faluról. Velji Lug lakói gazdagok, de szerényebbek, mint a városlakók. Itt az Osmanagic-ok. Hatalmas házuk. Avdaga, a családfő jólelkű, bátor, de néha túl heves. Nagy raktára van. Köhögőrohamok kapják el. Öt nős fia, egy lánya, Fata, épp eladósorbanàmindenki rá figyelt, dal is róla: „Eszes is vagy, de szép is vagy,/Avdagának szép Fatája!” Neki nem az a sorsa, mint másoknak: nagy felhajtás, de senki nem meri elvenni; Fata férjhez ment. Szomszéd falu: Nezuke. Itt mustaj Hamzic bég családja. A falu félreeső, inkább gyümölcs, mint búza. Két másik Hamzió is itt. Mindegyiknek sok gyereke: soványak, hallgatagok, de szorgalmasak. Az egyik fiú Nail, az esküvőn látta meg Fatát, tréfálkozva: „Adja Isten, hogy a nezukei Musta bég menyének hívhasson téged!” – „Majd ha Velji Lug leszáll Nezukéba!” – a lány. Hamzió mekéri a lány kezét a fiának. A lány nem akarja, de engedelmeskedik. A faluban az emberkék kárörömmel, hogy a gőgös lányt betörték. A lány hallja apja köhögését, szinte érzi, ahogy ő maga köhög, apja igényét is a magáénak nézi. Apja szava miatt hozzá kell mennie, de a saját szava miatt meg nem. Százszor is végigmegy gondolataiban Velji Nug- Nezuke közti úton, de megoldást nem talált. Esküvő: apja ígéretét beváltotta, hozzáment. De a hídon, a kapu előtt: beugrott a folyóba – saját ígérete miatt. A holttestről már lerántotta a víz a menyasszonyi ruhát. Temetés után még Corkan nem tud mit mondani, csak néha összenézett a halásszal, aki kifogta a lányt. Avdaga meghal. A fiút más lánnyal. Csak a dal maradt.
  9. fejezet. Ismét harc Szerbiában. Megint levágott szerb fejek a hídon. A plevlji mufti. Visegrádba, hogy Boszniában ellenállást az osztrákok ellen, a törökökkel együtt. Ali Mutelevic hodzsa ellenáll: becsületes, nyílt, nagyhírű család, papi, makacs, élénk, mint a legtöbb muzulmán, ő nem helyeselte a fegyveres ellenállást: vereséggel végződne. A kapu előtt gyűlés, vita, de az agáknak és a bégeknek legalább nem kellett véleményt mondani. Harcok. Török katonák a drinai híd megvédésére. A falu továbbra is távol tartja magát a harcoktól. Ali még mindig a felkelés ellen, de fájdalommal a közelgő végzet miatt. A törökök vezetője, Karamanlija még most is buzdítja őket, de hiába. à haragját Ali ellen fordítja. Megjelentek az osztrákok. Alit fülét odaszögezteti Karamanalija a hídhoz. Senki nem veszi komolyan, de aztán mindenki menekül, a kovács tényleg odaszögezi. Az osztrák katonák szabadítják ki, bekötik. Elolvassa az első szöveget a hídon az osztrák katonaságtól: Ausztria mint barát, jön Bosznia-Hercegovinába, Ausztriának kell visszahozni a békességet + jólétet => még nagyobb fájdalom, mint a fülében, „minden elgondolható emberi fájdalomnál súlyosabb” „mindannyian elpusztulunk!” A híd többé nem köti össze a 2 ponton, csak 1!
  10. fejezet, Bevonulás. Csönd mindenhol. Mindenki mindenkitől fél. Nikola pópa + más pápák várják a parancsnokot. Tisztelték a pópát, kedves, de szigorú. Száz szegény gyereket nevelt feleségével. Mula Ibrahim, öreg, hodzsa, dadog, jóság + nagylelkűség, mindenki tanácsért jön hozzá. Husein effendi, nagy tudású, sokat beszélt, krónikákat városról. Devid Levi, rabbinus, fiatal, apró, félénk, hallgatag = a törvényesek. Most tárgyaltak, féltek. Huszárok vonultak be. Az ezredes közönséges, kötekedőnek kinéző ember, alacsony. A lelkészek: fogadják a katonákat, de azok védjék meg őket + hadd végezzék a munkájukat. Az ingerült ezredes csak úgy elhúz. A lelkészek bizonytalanok, mindegyik haza.
  11. fejezet. Lényegében semmi nem változik. Aztán a katonák el, helyettük csak tisztek + hivatalnokok, mesteremberek, iparosok – a falu számára érthetetlen, áttekinthetetlen terveik vannak, rengeteget dolgoznak, mindent felmérnek. Csak évek múlva derült ki, hogy mit miért: tanácsok a gazdasággal kapcsolatban. Az emberek azért ugyanúgy éltek. De új szokások is. Pl. pénznem. Sems Brankovic bég, gazdag, hat fia, négy nős. Nem engedte őket, a hatóságokkal bármi kapcsolatba lépni. A legöregebb városi törökök gyakran összegyűltek, Semmis is: az új intézkedésekről - mi lesz a vége mindennek? Semmis nem szóltàa többiek panaszkodtak, majd a szilárd engesztelhetetlenség = Semmis példájától elragadtatva mentek el. Hogy ne lássa az újításokat, (pl. sváb patkánynyomok) inkább lesütötte a szemét, végül már be sem járt a városba. à ~ élő szent. Meghal, „soha ki nem ejtve azt a keserű szót, ami folyton ott lebegett a vén ajkán” Új épületekàmegváltozik a város arculata: fölöslegesnek tűnő épületek à A romos karavánszeráj helyére emeletes kaszárnya kerül. A hídon már nagy számmal keresztények és zsidók is, nem törődve a török szokásaikkal, jogaikkal. A kapunál ugyanaz: nappal árusok, éjjel veszélyesek az emberek. Közvilágítás + járőràmég az esti beszélgetések sem voltak meghittek, mint régen. Takarítás, szemét gyűjtés. Az új nők már a hídra, fesztelenek. De ezt is megszokták, mint minden mást.
  12. fejezet. Élénkké válik a kapuban az élet. Milan Glasincanin gazda nem olyan, aki ott cseveg esténként. Öregember, nem figyelt az emberekre, ők sem figyeltek rá. Pedig neki régi kapcsolata van a híddal. Apja a szerb felkelések idején költözött a városba, pénzét nem jó úton szerezte. Milannak is szenvedélye a kártya. De egy nap változás: egy idegen üzletember a kocsmába érkezik, több játszmát is megnyert, én nem csalt. Milant idegesítette, egy este elhatározta, nem játszik többet. De az idegen meglátogatja, játsszanak egyet a hídnál! A hí kapujánál: világosság + sötétség játéka, csend, kihalt. Milan veszít, de több pénzért hazamegy. Most ő nyert. Az idegen végig nyugodt. Földben, birtokban játszottak.  – az idegen pontosan tudta, mi mennyit ér. Az idegen nyert mindent. Utolsó tét: ha az idegen nyer: Milan ugorjon le a Drinába. Veszített. Most döbbent rá, mire megy ki az egész. Kakaskukorékolás, a híd megremeg, a kártyák elszálltak, az idegen eltűnt. Haza megy, beteg lesz, de felépül (~Faust)àutána is szótlan, megkeseredett, magányos. De más valaki is kapcsolata a hídhoz: a kártyaparti a hídon, utána nap szombat: az emberek a hídhoz. Bukks gaon, 16, apja istenfélő, a fiú kissé bolond, még nincs foglalkozása. A híd két köve között aranypénz, a szombati munkaszünet dacára kipiszkálja. Kártyás lesz, el a városból. „Ezt tette vele az ördög dukátja.”
  13. fejezet. Megszállás. Az első emberek a városban összegyűltek megint: eégedetlenek pl. az új hatóság megszámozza a házakat. Ali hodzsa: nincs értelme fellázadni, de mindenben engedelmeskedni sem kell. Passzív ellenállás. Felkelések, betyárvilág. őrök a hídon. Portyázó század. Lezárták a hídatàmost is szokatlan események. Gregor Pedun, 23, hatalmas, de szégyenlős, a portyázó századba, de csak őrségbe, nem a felkelések leverésére, Visegrádbaàboldog. Felhívás. Egy nagyon ravasz betyár arra tartàmindenki kettőzze meg a figyelmét. De egy 23 éves férfi, tavasszal, nehéz egy tárgyra összpontosítani. Egy török lányka a híd alatt ~ látomás. De másnap hús-vér lányként. Fedun megijed: beleszeretett, de török lányhoz nyúlni tilos. A lány ránéz, beszél hozzá. Kihallgatás, de ilyenkor csak a mellékes és meg nem engedett dolgok jutottak eszébe. Szembesítették a tegnap esti muzulmán lánnyal, Jelenka, erre a vidékra Jakov betyár, női ruhát - ő volt az öregasszony, akit étkísért a lány a hídon, csak feltűnő volt, hogy a mellékutcán mentek és eltévedtek. Fedunnak a kapitány: komoly fiatalembernek tartotta, komoly jövő, de elcsábította az első nő, hadbíróság elé kerül, mint férfi + mint katona, nem tudta megállni a helyétàmindennek méltatlan, rossz végeàtöbbé nem lehet rá a családja büszke, nem tud pénzt küldeniàöngyilkos. A pópa ennek ellenére eltemetiàlegenda. A fiúkat viszik katonának, az anyák sírnak, a fiúk nem. Az újoncok vissza, mindenféle új dologról mesélnek, új álet, új világa.
  14. fejezet. Ferenc József. A nép rendet + biztonságot akar. Új hatalomàmegszilárdulás, tekintélyt. Új nevek, játékok a gyerekeknek. Sok idegen iparos, kereskedő, itt telepedtek le. A városiak engedtek az új áramlatoknak. Új, kedvezőbb adórendszer. Rengeteg pénzàa gazdaság nyilvánossá, minden igény, luxus megmutatkozott, szenvedély, vágy. Zahler szállodája – Lotika, a tulaj, Zahler unokahúga, fiatal, gyönyörű, férfias határozottságú. Extra, Zimmer. Éneklés, táncolás, ivás, üzletkötés. Lotika mindenkihez kedves, mindig ott volt, fáradhatatlan, ügyes, mindenkit megnyugtatott, adakozó. 1885. Kis eldugott szobája, mindenféle apróság, a híd boltívére nézett az ablak. Itt számláit, papírmunkát = életének láthatatlan része. A családját is innen irányította: pénzt küldött taníttatásra, házasuláshoz, tanácsokat. A híd boltíve = Lotika egyetlen + szoros látóhatárával. Ali Bég is mindig ott van – különös kapcsolat köztük. Málcsika pincérnő, Gustav fizetőpincér, Milan szálloda legénye – „nur kein Skandal!” Akit kidobtak, az Zarija kocsmájába.
  15. fejezet. Itt mindenki annyit iszik, amennyit akar + fizetni tud. Férfiak itt közönyösen a világ dolgai iránt, csak isznak = tompítja az érzékeket. A kezdők, gazdaifjakàegy részük letért erről az útról: házasság, másik részük maradt az ital ösvényén. Cigányzenészek, gyönyörűen énekeltek, magukkal ragadtak mindenkit. = művészei egy világnak, ahol a művészet ismeretlen. Corkan cigány, 1 sváb kötéltáncosnő irántérzett szerelméért cikizik. Utána Pasa, árvalány. Egyszer odadobott egy csokor fodormentát a férfinak = szerelme, de aztán férjhez ment máshoz: hadzi Omer gazdag, tekintélyes, 50, mozgékony + eszes felesége, de nincs gyerekük. Kié legyen az örökség? Felesége szeretetből elveteti vele a fiatal + egészséges Pasát, aki fiút szült. Corkanmost még többet ivott, mindenki cikizte, ölje meg magát. A hídon, télen, végig a párkányon, de nem esett le. Mindenki megtapsolja, szinte lebegett. Az iskolába induló gyerekek emlékezetében. (Mennyit gonoszkodtak a kocsmában vele a férfiak)
  16. fejezet. 20 évvel a megszállás után úja hirdetmény: Erzsébet királynét megölték Genfben, egy olasz anarchista. A falubeli Pietro Sola építőmester majdnem beleőrült, hogy ő is olasz, már idegesítő, a gyerekek gonoszkodtak. A hídnál megint öregek az anarchistákról. Mula Ibrahim öreg, de sok könyve még mindig. 1900. Új mérnökökàhíd javítása. Ali hadzsa, háromszor nősült, 14 gyerek, most ez ellen is, minden újat elutasít, különvéleménye, csak az üzlete mögötti kis szobácskájában. Szerinte az építmény isten kedvére + akaratáraàembernek nem szabad hozzányúlni. A híd: a sátán irigyelte Allah országát, völgyeket csinált + folyókkal szántotta fel, az angyalok építették a hidakat, a legnagyobb bűn, ha az ember hozzányúl. Vízvezeték (pogány víz). Keleti vasútvonal. Mindennek emelkedik az ára. Aki a megszállás után meggazdagodott, most az is szegényedett. Vasútàa hídon már csak parasztok, szekerek, de később már ők is a „masinával.” De most is beszélgetnek a kapunál.
  17. fejezet. 1908. Nyugtalanság, fenyegetés. Lapok, vallásos + nacionalista pártok. Sztrájkok. A szocializmus, világ proletariátusa. Tekintetük túl a kisváros mindennapjain. 1903 szerbiai trónváltás. Minden felgyorsult. Fehér hirdetmény: I. Ferenc József: alkotmányos berendezést, külön közigazgatást, szvazati jogot. „vezércsillag… trónunk gondja…hogy ne kelljen igazi nevén nevezni a valóságot, hogy az országok s velük élő emberek kézről kézre, mint aprópénz” Megint katonák. A hidat aláaknázták. Muhamed, Bécsben katona, Ali hadzsa kérdésére: ez hadititok és a többi => stb = szavak az elhallgatott igazság helyére.
  18. fejezet. Új tiszti kaszinó. Két bank, hitel. Az öregek – a régi csöndes életet még a törökök alatt, fiatalok – hangos, izgalmas, nyugtalan életet. Gramofon, lemezek. 1913. Balkán-háború, szerb győzelem. A kapuban verőfényes délután – ekkor kitört a Török + 4 balkáni állam háborúja, szerb + keresztény győzelem => 3as határ; a török határ messzeàa híd már nem a nyugatot és a várost, hanem a város két felét kötötte csak össze. Nyáron diákok, egyetemisták ó itt maradtak beszéde, ruhája: új dalok, könyvek. A világba tanulni. A munkások gyerekei is egyetemekre. Társadalmi + vallási kérdések szabadelvű felfogása, nacionalizmus. Kapu = találkozások fő helye. Szabadság illúziója: cselekedetek + gondolkozás. Ez a nemzedék csupán illúziókban gazdagabb: többet + merészebbet képzel az életről
  19. fejezet. Zanko Stikovic, sokat olvas, cikkeket a forradalmi fiatalság lapjaiba, természettudományi egyetemre. Nikola Glasincanin fenyőgerendákat, szegény, gyenge, nem tanulhatott. Zorka városi tanítónő. Stikovic + Zorka a tanteremben együtt voltak, de a fiú hazasiet, érzéketlenül, otthon egy cikke, ami szintén nem tetszik neki. Vita a fiatalok között: valaki: a nép gazdasági felszabadítása teremtheti meg az önálló államok alakításának föltételeit. Stikovic: a nemzeti egység + társadalmi szabadság korszerű felfogásának alapjaàtársadalmi felszabadítás. Csak Stikovic + Glasincanin marad, Borka miatt ellenfele. Két alak a sötétben: Toma galus + Fehim Bahtijarevic, galus apja erdész, ő maga Bécsbe bölcsésznek, cikkeket, verseket, különféle felszínes tudással túlterhelt maturáns. Bahtijarevic ~ perzs miniatűrök férfiképe, Bécsben keleti nyelvet. Galus győzködte, hogy csak azért mert muzulmán, még nem kéne keleti nyelvet tanulnia, nincs igazi hajlama a tudományra, inkább a jogi tudományokra, közgazdaságra, a hódítások miatt. Bahtijarevic nem válaszol semmit, csak gondolja. A föld tartós alkotásai isteni akarattal, az ember csak eszköz. Stikovic + Glasincanin egyedül maradt. Közben valaki hegedült a városban, dr Balázs magyar katonaorvos + Bauer ezredes felesége – mindketten idegenek itt, különleges kapcsolat. Közben Gasi kiakadt: Stikovic + társainak ideológiái + teveinek nincs köze a valósághoz, élethez, a világ technikai előrehaladása + békéjeàa szellem „üvegháza” mesterséges, egzotikus növényekkel, de nincs kapcsolata a földdel, szilárd talajjal. Stikovic csak hiú, nem bír semmit + senkit igazán szeretni. Még egy újdonság a városban: Terdik + Julka asszony bordélyháza. A hídon most két részeges, ebből a házból a részegekàeszükbe jut, mikor a hídon Corkan sétált a megfagyott párkányon.
  20. fejezet. Lotika szobájából csak fény. Lefekvés előtt a hídra nézett. Fáradt, senki nem látta. Minden megváltozott: alig volt kuncsaft + pénz, a bordélyház olcsóbb. Rokonai nem váltak be: nem tanultak, nem jó házasságok, ők nem segítik egymást. A vendégei a régi időkből: a szabdság, jövő, történelem, tudomány, dicsőség, nagyság helyett az üzlet + eseményekről.
  21. fejezet. 1914 nyara: termékenység, bő, burjánzás. Rankovic boltja, Santo Papo üzlete – a parasztok még tőlük kérnek, nem a bankoktól, mint a régiek is: alkudoznak, másról beszélnek, alkudoznak. Ijedtség + szomorúság: tífusz, dr Balázs is elkapta, belehalt. Bauerné a temetésen a sírkövet, majd el a faluból a szanatóriumba (= bűnös és szép asszonyok vezekelnek). A híd kapujában a fiatalok – Mintha megállna az idő, az élet pedig továbbfolyik. Villanytelep, fűrésztelep, gyár. Zorka + Glasincanin. Stikovic vissza Bécsbe, de írogat levelet, bár szenvtelen + udvarias. A lány rájött, hogy az csak játszott vele, a szégyen miatt meg akart halni, de mégsem. A nyári koncerteken újra beszélget Glasincanin-nal, aki nagyon megértő, meghallgatja, neki is elmondja, amit annak idején Stikovic-nak. A hídnál: a fiú megkérdezi, nem akar-e a felesége lenni + Amerikába menni, ott mindkettőjüknek lenne állása. A lány nem tudott válaszolni, hálát érez eziránt a kedves, jó férfi iránt, de nem biztos a dolgában.
  22. fejezet. Ünnepnap, vígság a kapuban, táncoltak. Ekkor csendőrök: egy szerb meggyilkolta Ferenc Ferdinándot. Glasincanin Zorkának: már nem mehetnek Amerikába, neki menekülnie kell. A lány sír, hogy nem tudja szeretni ezt a fiút, hogy Stikovic nem tudja őt szeretni, hogy soha nem lesznek már azok a szép napok a faluban. őrség a kapunál. Többé senki nem beszélget ott sötétedés után. Fosztogatás, üldöztetés, gyilkosság. A Schutzkorps csapatai (cigányok, munkakerülők…) Rankovic, a szerb egyházközség és iskola elnöke, a kerületi elöljáróhoz: veszélyben vannak-e a szerb csapatok, ha igen, mit tegyenek? Azok süket-vak-néma mozdulataàsemmi haszna a további beszédnek. Ali hadzsa: őket már senki soha nem kérdezi meg, most minek ölesse meg magát a Schutzkorpsban? A csendőrök 1-1 embert megkötözve a bitóra, akasztófa: két paraszt + 1 polgár (hogy jeleztek a határontúli szerbeknek). Gustav most káplári ranggal, részegen, majd ő megkötözi +kivégzi ezeket az árulókat. A három hulla a kapu előtt. Gránátok, bombák, ágyú. A kaszárnya rommá – másodszor rommá a … Ebben az új viharban a híd továbbra is fehéren, szilárdan.
  23. fejezet. Az emberek el, rokonaikhoz ~ árvíz idején. Mindenki színlelte az alvást, suttogtak, csak titokban dohányoztak, nehogy a tüzet jelzésnek vegyék. Ali hodzsa házában is menekültek (muzulmánok). Pl. Huj aga: csöndes, csak pipázott. Ali próbálta megnyugtatni, az elmondja az életét: öt évesen el Szerbiából, Törökországba, onnan Boszniába, a gyerekek kosarakban, osztrák okkupációàmegint menekültek, apja nem tudott beleszólni az új életbeàmeghalt; 1912 Balkán-háború, vissza Boszniába, Visegrádba. De ezzel a viharral semmit nem tudott kezdeni: mindent megtettek, hogy az igaz hitben + török világban maradhassanak. Innen nincs hova menni: lépjenek be a Schutzkorpsba, sváb purkával, szégyenben? Vagy csak várjon, amíg Szerbia ide is elér + azt érje el, ami elől 70 éve menekül? Mihajló gazda + felesége is menekülteket, Petar Gatac felesége is ott, de az öreg nem merte elmondani a nőnek, hogy férje már meghalt, inkább csak mesél, hogy elterelje a figyelmüket, pl. Petar keresztelése: a férfiak az úton sok pálinkát ittak, ott is maradtak dalolva a hídnál, míg csak a híres + szeretett Nikola pópa ment értük, ott keresztelte meg. Az üzleteket nyitva kellett tartani: Lotika családjával el a szállodából, csak Milan maradt török házba. Itt Lotika sírt (idegösszeomlás). Váratlanul az eddig álomvilágban élő rokona, Zahler intéz mindent. Rankovicot börtönbe – ha bárki bármit a híd ellen, őt ölik meg. Mindene tönkrement. Visegrád életére: 14 évesen Visegrádba szegényen, 23 évesen gazdag lányt vett el, az okkupáció alatt megszedte magát. Szorgalom, takarékosság. Most: dolgozzon + takarékoskodjon az ember, de közben elmúlik az élete. A parancsnok panaszkodik, hogy katonái szomjaznakàőrmester mérgesen az üzletekhez. Pont Ali hodzsa jött le a dombról, hogy megnézze az üzletét, az őrmester pofon vágta. Teljesen kiürítették a kasabát. A híd pedig mint egy elítélt a két háborús világ között.
  24. fejezet. Mintha ősz lett volna. Minden kihalt, csak Ali hodzsa állt üzlete előtt. A híd közelében nem szabadott állni – mindegy, hisz mindannyian halottak vagyunk. A kis szobájába, közben békés csend- örült, de hirtelen hatalmas robaj, kődarab zuhan be a szobába: a híd 7. pilléréből. Összeszedte magát, ki az utcára, ott most a túloldaliak, szürke egyenruhában. A kapu állt, de a híd közepén hatalmas lyuk. Csak álom lehet. Haza, lefeküdni, de fájt a tüdeje. Szeme előtt végig a lerombolt híd látványa. Túlságosan is neki volt igaza. „Csak 1 nem lehet, nem lehet az, hogy teljesen és mindörökre eltűnjenek a nagy, okos és lelkes emberek, akik Isten dicsőségére soká tartó építményeket emeltek, hogy a föld szebb legyen, és hogy az ember könnyebben és jobban élhessen rajta.” Meghalt az úton.

Travniki krónika
- nemzedékek sorsa 1806-1914. Nagyhatalmak küzdelme, tévhitek és téveszmék hullámzása.
- Olykor szatírikus képe is a világtörténelmi küzdelmeknek
- Megfigyelések arról, hogy a világtörténelmi események híre, álhíre hogyan alakítja, torzítja a kisvárosi lakók tudatát
Kisasszony - szűkebb távlatban a lélektorzító fösvénység
Az elátkozott udvar - Sztambul óriási börtöne, bűnözők és ártatlanul odakerültek mesélnek egymásnak élményeikről
- Regényeinek központjában az időtlenség

Miroslav Krezla (1893-1981)

- Pécsett tanult
- Szentistván-napi búcsú (1915)- dráma
- Galícia (1920) – dráma, háborúellenes, betiltották
- Agónia (1928-ban sikerül bemutatni – a Glembay trilógia első darabja; a múlt század kilencvenes éveinek északi iskolája nyomán akart dialógusokat írniàpszichológiai dialógusok
- kritikusai expresszionistának, futuristának ítélték első darabjait
- Glembay Ltd.(1928 önálló megjelenés) + Léda (1931)

M. Krleza: A Glembayak-ciklus egy darabja

- drámák ~ Oscar Wilde, Strindbery – az ő témáikat variálta
- Gembay- ciklus – trilógia
- A Gelmbay cilkust a háború előtti Zágrábban írta, 1928-ban
- Alcím: Három felvonásos dráma egy agrami patrícius család életéből
- Szereplők: Ignjat Glembay, Castelli báróné (felesége), Leone Glembay (fia), Angelika Glembay (Ignjat legidősebb fiának özvegye), Silberbrandt Alajos (báróné gyóntatója), Rokonok, vendégek
- Leone Glembay, a filozófiai doktora, festőművész; hazamegy az apjához, hogy a cég fennállásának ünnepén részt vegyen. Az öreg Glwmbay második felesége, Castelli báróné most épp a teológussal csalja, Leona leleplezi, az öreg szélhűdésben meghal. Leone, aki nem szerette az apját, megöli Castelli bárónét = bűn, fajtalansági igazából Kupidóból szedték fel.
- Beszélnek arról, hogy a Híres cég (fegyverszállítás, temetkezés – minden, ami a halállal foglalkozik) oka az öngyilkosságnak, pl. egy varrónő a házukban vetette le magát a csecsemőjével
- Leone megveti a Glembay-légkört, ő művész, humanista
- A család igazából anyagi csődben van. Talpnyalók serege: zágrábi értelmiség, nagypolgárok, pl. Altmann doktor (más műben is szerepel)
- Környezete: nagypolgári a szereplők álművelt sznob fecsegők.
- Agónia – második felvonás: Laura, Leubach lecsúszott báró, jelenleg lóidomár felesége; jelenleg varrónőként dolgozik, férjét utálja, Krizovec ügyvéddel csalja. Leubach mindig pénzt húz ki a feleségéből, majd öngyilkos lesz.
- Második felvonás: Laura Krizovec doktorral veszekszik, akinek már új szeretője. Laura is öngyilkos lesz.
Minden férfi lecsúszott, bukott ember. Leubach báró Tisza Kálmán adjutánsa volt, kémkedésért került fegyházba, elcsábított egy fiatal lányt, aki öngyilkos lett.
- hosszú monológokàönmagukat + helyzetüket elemzik
pl. Krizovec Laurának: „a mai modern emberek között nagy a nyugtalanság, s az emberek szellemi komplexusokban keresik egymást, a házasságban viszont csak testi kapcsolatok vannak… Az egyházi szentségek, a patriarchális keretek, a házasságnak tekintélye eltűnőben van.” „A mai házasság értelmetlen…válások…bizonyítéka  a hallatlan nyugtalanságnak.”
Léda (komédia): Melita, klaufar iparmágnás, a plebejus, felkapaszkodott milliomos felesége csalja férjét Urban lovaggal + Auréllal, a festővel. Klára, Aurél felesége Urbánnak. Aurél feleségét is + Melitát is csalja Lédával, balett-táncos, nem szerepel a darabban
- férfi-nő viszony
- Pierrot + Don Quijote ellentée a férfi szereplői között a Glembay-ciklusban. Ádám + Éva veszekedése, Éva öngyilkossága – Agónia, Léda
- A pszichológiai dialógusokat valóban statikus jellemek folytatják egymással
- Nem fejlődnek a szereplők: nem képesek alkalmazkodni az új helyzetekhez, maximum megszűntetik magukat. Naturalista dráma. A szereplők jelleme a drámai cselekmény kezdete előtt lezárult: határozott nézeteik + erkölcsik, semmi válság nem változtatja meg őket
- A naturalizmus a statikus társadalmi állapot formája. Tartalmialg a ’20-as évek Horvátországában fordulatot jelentett. Az értéktelen, szórakoztató farce-ok + jugoszláv mítoszokat feldolgozó újromantika világában nehezen tört utat.

Bori Imre: Kreza: A Glembayak

XIX. sz „glembayzmus” = rossz: horvát uralkodó osztály mozgásiránya
Jellemzői:

  1. biológiai determinizmus: öszötnök szabadjára engedése
  2.  társadalmi agónia, erotikus haldoklás
  3. dekadencia: társadalmi + érzelmi-hangulati
  4. prózai (11), drámai (3) művek
  5. szkepticizmus a századvégen (~ Krúdy prózája és Ady-lírája)

- bódult, falánk testiség = életigenlés, életvágy (szimbólumokban: Mondschein-szonáta)
- „lélek harmincadja sors”
- Glembayak irreális, éjszakai, zárt, teljes világa óvaló ilág
- „moral …” egyetemes elve

Flaker. A.: Krezla avantgardizmusa (Literatúra 1979/2-3; 156-161.o.)

- Krezla: ha az avantgárd = heterogén stílusirányzatok + formabontó irodalom törekvése, (1910-30 között); irodalmi programfelhívás nékül, akkor à avantgárd írónak tekinthető
- Nem vállalt közösséget irodalmi mozgalommal
- Nem tiszteli az európai, horvát irodalmi hagyományokat, „A horvát irodalmi hazugság”
- Elveti a 19. sz-i horvát irodalom funkcionalizmusát
- Új írói megoldások, de sok hagyományos elemet használ
- Művei megkérdőjelezik az értékeket; fellép a jugoszláv vagy horvát mítoszalakítással szemben; a ’30-as évek marxista irodalmával szemben
- Optimista jövőkép
à nem fikcióra épülő realista műfajok: pl. ’Mars a horvát isten’ c. novelláskötet
à irodalmi konstruktivizmus: Glembayak-ciklus; ’Bankett Bliotában’
művészet = bonckés: feltárni, amit a 19. sz. horvát nemzeti irodalma nem mer ábrázolni
-  nem hat rá a horvát mitológia, sem  a marxista dogmák pl. Az ész határán 1. fejezet címe: A holdfényre is lehet világnézetet alpozni
- állandó téma: erköclstelenség, erotika
- archaizált nyelv: szaj-horvát népnyelv
- nyitott művekàGlembayak-ciklus: drámai, novellisztikus, esszéisztikus egységek; Zászlók: befejezetlen
- ábrázolásmódja: festészettel rokonítható (Majakovszkij, Appolainaire)
hatott: Bosch, Brueghel, Goya, Georg Grosz
- ötvözi a „szimultán technikát”, vizuális tér- és időábrázolással: felbontja az időt, tömöríti, pl. Filip Latinovicz hazatérése; síkváltásokkal dolgozik
- regény: eszköz, hogy feltárja a horvát társadalom, a hanyatló polgári civilizáció társadalmi-pszichológiai szegmentumait  

Jevgenyij Zamjatyin

Mi (1920)
- antiutópia, műfajteremtő (àHuxley: Szép új világ (1932); Orwell: 1984 (1949), ’20-ban írta, ’21-ben betiltották
- antiutópia: embertelen társadalom képe (utópia Morus Tamás: Utópia (1516), ókori előzmény: Platón: Az állam; negatív utópiák gyökere: Arisztophanész disztópikus szatírái); H.G.Wells (19-20.sz.):a technikai vívmányok az emberiség pusztulását is előidézhetik. Zamjatyin ír őróla. Műfaji újítás: totalitárius állam víziója, eltömegesítés rémképe
- napló forma: Egységes Állam egyik számának, D-503-nak a történetéről
- döntő pillanat: 1. elkészült az Integrál: az Egységes Állam uralmát hivatott kiterjeszteni a világegyetem más bolygóira 2. a földalatti ellenállás tagjai lázadást készítenek elő az Állam ellen
- A lázadás vezetőjébe, I-330-ba szeret bele a főhős; szerelme súlyosbodása súlyosbítja „képzelet” nevű betegségét. Betegsége elhatalmasodásának folyamatán, és a lázadás bukásának történetén keresztül mutatja be a szerző az Egységes Államot. Regény végére: D-503 meggyógyul, kioperálják fantáziáját és visszavezetik az Egységes Állam polgárainak boldog nyájközösségébe; lázadás elbukik. 
- Műfaj:
- szatirikus, rapszódikus: szovjetellenes, antikommunista pamflet, szovjet hadikommunizmus világát gúnyolja ki       
-  filozófiai: modern civilizáció vizsgálata, lélektelenségének bürokratikusságának bemutatása
- Szilágyi Ákos szerint: az Egységes Államban a formális ész, a racionalitás totális uralmát teremtik meg. Élén a Jótevő mindent matematizál: egyént, szexualitást, politikai életet, művészeteket. Az élet egész folyamatát uniformizálják, és ellenőrzik külsőleg: üvegfalú házak, őrök irodája… eltűnik az individuum értéke. Eszménykép: a gép. Legfőbb érték: matematizált rend, szabályosság, érzelemmenteség, fantáziátlanság, függés. Cserébe a boldogság hamis tudata. Földi paradicsom állapotának beköszöntét tudatosítják a polgárokban.
- Hetényi Zsuzsa szerint: Zamjatyin párhuzamok sorát használja fel a kereszténység, a vallás, és az Egységes Állam közt. Kereszténység: kollektivizmus örök előképe. Egységes állam: új paradicsom, a Jótevő = új isten.  Nyilvános kivégzés ~ liturgikus ünnep; Rend-tábla~ ikon; Közakarat napja~ húsvét. I-330 (lázadás vezetője) ~ Krisztus (nevében a 33, homlokán kétszer is kereszt); D-503 potenciális Krisztus (kereszt kétszer, 32)
- Új hit, ami a hívők aktivitását feltételezi. A szocializmus és marxizmus ideológiáját az intelligencia a nép előtt egyszerűbb, érthetőbb formába kell hogy öltöztesse, egy számára már ismert formába: új vallásként.
- Zamjatyinnál az „eretnekek” zálogai a dinamikus mozgásnak, az emberiség fejlődésének
- Zamjatyin húszas években született írásai:
- Entrópia törvénye (energia megőrzésének, illetve fokozatos elhalásának elve): világképének kiindulópontja
- Entrópiával szemben a forradalom (más helyeken az energia) kozmikus törvénye (új energia felhalmozásának és kirobbanásának elve)
- A két törvény dialektikus kölcsönkapcsolata szervezi a világot. Az eretnekek hoznak forradalmian újat az entrópia törvénye által szervezett, kihűlő, megmerevedett világba. Szellemi lökést, impulzust biztosítanak az emberiség fejlődéséhez.
- a filozófiai mélységet irodalmi reminisztenciák biztosítják:
- Dosztojevszkijtől (Feljegyzések az egérlyukból):
- az emberi lét értelmét valamiféle ideál felé törekvés alkotja, s ennek elérése képtelen pusztán az immanenciával, az immanenciában élni. Antiutópista alapállás: az emberi lét értelmét az alkotó gondolkodásra, munkára sarkalló törekvésben látja, nem magában a célban.
- A hamis tudat beépítése érdekében fel kell számolni minden egyéni, eredeti vonást az emberek tudatában, és azt egy torz  kollektív tudattal helyettesíteni.
- A szabad akarat, a szabad választás jó és rossz között megszűnik, akarás és józan és összhangba kerül
- Üvegfalú szobák (Dosztojevszkij is irodalmi utalásként használata, Csernisevszkij:’Mit tegyünk?’)
- Az ösztönvilágban a szerelem lesz a lázadásra késztető erő, a tudati szférában a fantázia. Dosztojevszkij is hangsúlyozza a fantáziát.
- A szenvedés tudatának eltörlésével kényszerít az Egységes Állam a tökéletes boldogság igájába (szintén a ’Feljegyzések…’ gondolata
- Az Egységes állam a tökéletes boldogság tudatát nyújtja cserébe a boldogságért. Szabadságóboldogság: ’Karamazov testvérek’. Jótevő és Nagy Inkvizítor azonosulása.
- Zöld Falon túli világ ellenpontozza az Egységes Államot, lakói a 200 ées háború során a város által elpusztított Falu leszármazottai. Az Egységes állam szemében ők a szabadság és természet világa.
- Szimbolika
- Egységes Állam színe a kék, árnyalatokkal: 1. égi világ, isten közelsége 2. mesterséges anyagok színe, világ mesterséges volta
- Zöld Falon túli világ színkavalkádja: zöld-természet, sárga-vadság kiemelten
- Számszimbolika: Egységes Állam: 4: rossz, szenvedés, 40: kozmikus szenvedések; ó 3: tökéletesség, szentség, lázadók mindegyikének nevében.
Geometriai attribútomok: Egységes Államban egyenes, négyzet, kocka (Andrej Belij hatása Pétervár (1916)); Zöld Falon túli világ: „vad görbe”, szabálytalan, kiszámíthatatlan
- Zöld Falon túli világ lakóinak ábrázolásában tükröződik a szkíta ideológia hatása: szkíták, kelet fiai civilizálatlan, ősi, természeti erő ó Nyugat, elgépiesedett, rideg, lélektelen civilizáció
- Bibliából: férfi józan racionalitása ó nő az emberi személyiség ösztönös mélyrétegeinek képviselője, a férfit az új keresésére, lázadásba viszi (D-503=Ádám, I-330=Éva)
- „neorealizmus”: az író esztétikai nézeteinek szoros kapcsolata a realizmussal + realizmus megújításának vágya. Realizmus + szimbolizmus értékeinek ötvözése, fantasztikum + realitás.
- Zamjatyin ’20-as évekbeli prózája egyfajta groteszk expresszionizmus határát súrolja
M. Nagy Miklós: Utópiák igézetében. In: Nagyvilág 1989/5. (Zamjatyinról)
- sztálini antiutópia
- 1920à a totalitariánizmusba merevedő kommunizmus rajza
ànem az igazi Zamjatyin; az orosz irodalom legnagyobb formaművésze szándékosan belebújt az antiutópiák világának nyelvi primitívségébe
- nem a jövőt akarta megírni, hanem az eszmék dogmává merevedésének következményét
- pesszimista mellékíz, az emberiség reményét nem a technika, hanem az irracionalitás fogja jelenteni
- Szilágyi Ákos: a negative utópiák a jelen apologetikái: védelmükbe veszik a tökéletlen világot, mert annak midnen meghaladása az antiutópiák poklához vezet
zamjatyin figyelmeztet, hogy milyen következményekkel jár egyetlen tekintély tisztelete. Az Egységes Állam világa – újkeresztény világ, az ellene való lázadás az antikeresztények lázadása
- a negative utopia entrópikus, a boldog egyensúlyra törekvő világ, amelyben fellázad az örök mozgást kereső energiaà zárt rendszer, az információhiány világa, amely cask akkor maarad, ha új információt kap
- az embereknek nincs nevük, cask számokkal és betűkkel jelölik őket
- a főhős fellázad a rendszer ellen; a lázadáshoz a szerelem adja az erőtà szerelem a totalitariánizmusba merevedett emberiség egyetlen reménysége
- főhős szerelmese “I”à ő lesz a levert lázadás egyik főszervezője; “S” – a rendőrség tagja, de valójában ő is lázadó. “R” – költő, a rendszert kiszolgáló, de ezért mindentől, önmagától is undorodó cinikus alak

I. Babel: A lovashadsereg (1926)

A zbricsi átkelés: E/1 elfoglal Novográd-Volurz hat. Tájleírás (piros pipacs, kolostorfal, nyírfa, narancsszínű nap, mint levágott fej) Másnapos vér + hullaszag. Vízen át, valaki elmerült à káromkodik. Egy zsidó családhoz szállásra: emberi ürülék, cserepek. Elalszom. Állapotos nő.  Halott öreg a padlón: itt ölték meg, pedig kérte, ne a lánya előtt. 1920
A novográdi templom: jelentéstételre a politikai biztoshoz.  A megszökött plébános lakásán. Harang. Lengyel vereség. Romulad páter – árulónak lett és csak úgy mellékesen agyonlövettük. De azon az estén mosolygós „Rumozgatunk… ó, ti apró feszületek, ó ti pápai bullák, mintha csak látnálak a lila reverendában” Romuald elaludt. Holttest a vasúton. – a holdfény a lábai között. „Íme Lengyelország…Jaj, neked Lengyelország” ó A poltikai biztos nem jön el. Házkutatást, drágakövekkel ékesített Szűzanyák rózsaszín egérpupillákkal követik lépteinket. Megtalálják a barlanglejáratot. „Ó, együgyű pap, aki asszony híveid melltartóját a megváltó keresztjére aggattad!” 1923
A levél: „A fiatal Kurgrukov (szerep) diktált nekem:” szeretett anyám, küldjön valamit, amit tud. Mossa meg a lovát otthon. Apám egy éve halálra kaszabolta öcsémet, akkor lázadtak, apja katonaként büntetést. Sokat szenvedtem tőle én is, elszöktem. (Milyen a táj, kaja, pia munka stb) Apám is letartóztatták, egyik barátom elkapta. Apám nem gondolta, hogy neki is lehet keserves, anyámat káromolta, levágtuk a fejét, ahogy ő is tette volna… A fiú megmutatta nekem a képeit. 1923
A tartalék lóállomány parancsnoka: A lovaik tönkretaposták a gabonát. Gyakov ezredes már ki tudja kapcsolni a belső fájdalmat. Parasztoknak a lovat. Majdnem összeesik, de Gyakov szemeàa ló feláll= ló ez még! 1923
Pan Apolek: Pan Apolek, az ő nyomdokába fogok lépni. A plébános lakásán első szentkép, „A keresztelő halála” Az arc ismerős. Romualdról mintázták. Az összes kép Pan Apolektől, a plébánián élők a minták. Története: Gottfrieddel, a világtalannal a faluba. Meztelen fürdés a kútban. A kocsmában képpel fizet. Ezután mindenki rendel. A pap is. De három évig per, mert a falu lakói modellei. De aztán mindenki tőle rendel (pl ellensége arca = Júdás). Végül ide a plébánoshoz. Elmeséli: Deborah félt férjétől, Jézus a férj köntösében elhálta vele az éjjelt, utána el, ebből egy fit, akit eldugtak a papok – nem hiszik el. 1923
Itália napja: Megint Pani Eliza nappalijában (a megszökött püspök szakácsa) Lírai tájleírás. Egy olasz térképben egy levél: „Átlőtték a tüdőm… Viktória vbarátnőm! Bolsevikok, anarchista ifjak. Harc: friss vér… A menyasszonyom, de hát sose lesz a feleségem!...A hadsereget unom. Gyógyulás kell. Itália most is emlékeimben.” 1924
Gedali: Szombaton az emlékek sűrű bánata: öregapám Ibn-Ezra kötetével. Ó, gyermekkorom enyésző talmudjai! Zsitomir utcáin árusok voltak. Íme, itt van előttem a piac. Kocsiút gránátkockáinak csillogása ~tar koponya. Gedali boltja: ócskásbolt ~ botanikus tanárnak készülő kisfiú doboza. „Gyengéd vér ömlik szét odafent a kiborult üvegből, engem elringat az enyészet könnyed illata. – A forr. Hol van a gyengéd forr.? „ő a jó emberek Internacionáléját akarja: minden embert számba venni + első osztályú ellátásban részesíteni. Szombatàmost már hétköznap
Az első libám: Szavickij a 6. hadosztály parancsnoka hadparancsot Csesznokovnak. A szállásmester: sok kalamajka a pápaszem miatt, de ha megerőszakol egy nőtàmegbecsülése lesz a katonák között. Cikizik: be kell fogadni a tanulmányai miatt. Felolvas a kozákoknak az újságot, Leninről.
Rabbi
Útban Brodi felé: Sajnálom a kifüstölt méheket, haldoklás közben csöndesen zsongtak. Társa, Afonyka: a keresztfán egyedül a méh nem csípte meg Jézust. Dalol: a kozák hadnagy lovával a mennybe, részeg, lefejezik. 1920.
Egynehány szó a tacsankáról: Kocsis (szekeres) Gkiscsuic, 39, hozzám, 5 éve nem volt otthon. Kaszabolás. tacsanka – vér… Reform: tacsankát = géppuskát a bricskákra. Zsidók, szép lányok.
Dolgusov halála: A lengyelek már az erdőnél. Egy bajtársuk belei lógnak, könyörög, öljék meg, különben a lengyel meggyalázza. E/1 nem tudja megtenni. Afonyka megteszi. Pisztolyt E/1-re: „A pápaszemesch! Úgy sajnáltok ti bennünket, mint macska az egeret!” Griscsak veszi el tőle.
A dandár parancsnok: Kolesznyikov dandárparancsnokká, önfejűen a csatába, de megnyeri: ~ a tatár kánokuralkodói közönye.
Krisztus-szaska: Szaska, községi pásztor, szelídségéért. Története: mostohaapjával ácsmunkára valahová, egyszer egy öregasszony ételt kér, cserébe szexuális kapcsolat, mindkettő szifiliszes lesz. Haza, Szaska két testvére tífuszban meghalt. Éjjel Szaska azt hiszi, szülei együtt vannak, nem engedi, anyja még egészséges! Hadd menjen pásztornak. Végül elengedi az apja. Azóta az, mindenki szereti. Most katona, E/1-gyel együtt.
Pavlicsenko Matvej Rogyionics élete: „Földieim, eltársak, édes kenyeres pajtások! Az emberség nevében ismerjetek meg. „~” vörös generális életét.” Kanász volt. ő meséli el E/1-ben: feleségével sokat civakodtak, de szerették egymást, folyton az ágyban. Valaki elmondta, hogy a földesúr fogdosta. Kikéri a bérét, de az 5 évig itt tartja tartozás miatt: eltőrte egy jármát. 1918- „te szerelmes, te áldott év”. Vissza, földesura felesége megbuggyant. A földesura ad neki ékszereket, de nem könyörög. ő meg nem lövi agyon, az túl gyors lenne, inkább jól elveri. „még tovább tiprom-taposom az ellenséget, emrt hát szeretném emgtudni, milyen is az élet itt minálunk…”
Prissepa: Régen elszökött a fehérektől, azok bosszúból családját kínozták, vagyonukat elhordta a falu. ő vissza, mindent visszavett, az új tulajokat megölte, berendezte a szobát, ahogy régen is volt, evett-ivott. A tehenet szájba lőtte. El a lován, felgyújtotta a házat.
Egy ló története: Hlebnyikov fehér lovát Szavickijnek, annak a feketéjét meg HL-nak. De az nem jó. Hleb. Nem kapja vissza, ír egy beadványt a pártbiztosnak, de kinevetik, inkább nyugdíjazzák.
Konkin: egy ütközetben egy öreg – őt kommunista le nem lövi. Konkin mesélte el E/1-nek.
Beresz Tecsko: Itt zsidók, egy zsidó férfi elfut a kivégzésről, leszúrják, „Aki akarja, viheti”. A házban félelem + tárgya + káposztaszag. Egy elsárgult levél franciául: egy nő ír megszületett kisfiáról az urának. A kifosztott zsidók: „A hatalom. Ti vagytok. Hozzáfogunk a Forradalmi Bizottság meválasztásához” 1924
A só: „Balmasov dandártábornok a Szerkesztőségnek: a harctérre, de nem indul a vonat, sok nő felakaszkodik. Zsákok sóval töltve. Egy nő pólyával bekéredzkedik, a férjéhez hadd menjen. A katonák már fogdossák, Balmasov = E/1 megtiltja, hogy szopós anyát molesztáljanakàa katonák tisztelettel. De a pólya nem gyerek, hanem só. E/1 kiakad, sok becsületes lányt meggyaláztak, ez meg átveri őket, le is lövi, bár előbb felháborodásában öngyilkosságra is gondol.”
Este: Újságot írna.
Afonyka Bida: Harc. Kilövik Afonyka Bida lovát, bosszút esküszik. Lengyeleket mészárol le, lovat akar lopni: aztán sikerülàmulat, templomban tör, zúz.
Szt Valentnál: megint a beresztecskói templomban, Apolek képei, Afonyka Bida örjöngése. Krisztus-képe – narancssárga köntösben, vérző kéz. Az új plébános (a régi női ruhában szökött el) megátkoza őket. 1923
Trunov Századparancsnok: Trunovot virágok közt temetik el. Elkaptak lengyeleket, ki a tiszt, egy öreg lengyel szidja a tiszteket, sír, de a tisztruha (amit gyorsan levettek előtte, hogy ne derüljön ki, ki a tiszt), Trunov nyakba szúrja. Andrjuska magához vesz ruhákat, pedig még nincs listázás. Trunov utánalő. Trunovnak meglőtték a fejét, egyfolytában vérzik. De mielőtt meghal, még néhány ellenséget lelő, de az amerikaiaknak semmi bajuk nem lesz, őt meg Andrjuskát szitává lövik. 1925
A két ivan: egy diakónus, Aggejev (Ivan) süketnek tetteti magátàmegbélyegzettek osztagába. Szekéren Akinfijev (Ivan) szállítja el, gyűlöli a szimulánsokat. Többször a füle mellett lő. E/1 elveszti lovát, vizel, egy lengyel hullára, letörli róla egy kiáltvánnyal (színházelőadás + egy nő szülinapja a lenygel katona paprján). Felveszik a szekérre. Akinfijev: „megitatom a lovam, aztán elintézlek…” 1924
Egy ló történetének folytatása: Hleb. Szavickijnek: „már nem kapja vissza fehér lovát, hát vezesse Sz-t a Mennybe.” válasz: „Örül, hogy végre a butasága után a bolsevik kommunista párt közügyei fontosabbak. Bár elég szarul állnak. De a Mennyben találkoznak, bár állítólag ott is bordélyházak, úgyhogy lehet, hogy mégsem találkoznak.
Az özvegy: egy fiú haldoklik, végrendelkezik. E/3
Zamosztye: E/1 lábához kötötte lovát, elaludt, a ló unszolta. Álmában egy nő öleli a melléhez, majd hirtelen halottként virrasztanak mellette. Egy parasztnál ébred fel. Távol lengyelek ölik a zsidókat. Minden a zsidók hibája. Vissza. Társával a lovon. E/1-t elhagyta a felsége.
Az árulás: „Nyomozó úrnak, párttagsági könyvem száma. 1914-ig szántó szüleinél. Nem is lövöldözött a kórházban. Sebesülten kerültek be, de ott is lopnak tőlük. Lázba estek. Aznap is. Nincs ruha, nincs fegyver, mindenki röhög rajtuk. Egy zsidó egy csomó papírral, elmond neki mindent, de az csak a vállukat simogatja. Eztán „eszméletlen” állapotban ki, ott a lovasrendőrtől a fegyverét, azzal lőttek. „Mondom magának, az árulás röhög rajtunk az ablakból, az árulás a vállára vette a csizmát, hogy ne csikorogjon a padló a kirabolandó házban…” (Balmasov) 1926
Csesznyiki: Harc helyett a kanca fedeztetése. 1924.
Ütközet után: Akinfijevvel történt végleges szakításom története a következő: E/1 beszélget, Szása undorodva fordul el Ak-től, mert az vérszomjas. E/1 hallgatólagosan egyetért, erre Ak. faggatja,: táv hívő, vagy mi? Igenis az, el, de Ak. utána, hátba vágja, verekednek. Szása elviszi Ak. „A sorstól könyörögve kértem a legegyszerűbb dolgot, azt, hogy végre tudjak embert ölni.” 1920
Nótaszó: E/1 egyik szállásadónője nem ad neki: egyszer megérzi az illatot, de az özvegy tagad, pisztolyt, erre lép be Szása –(Jézus), és dalol. E/1 megkönnyebbül, haragja nincs, mint máskor is, ha véres útjaik alatt Szása dalolt. Az özvegy panaszkodik, nő létére, fegyvert fognak rá. E/1 inkább alszik és álmokat sző.
A rabbi fia: „Emlékszel-e Vaszilij…” (~levél, emlékirat). A zsidó fia, aki most katona, haldoklik, de E/1 felvette a szekérre „én fogtam fel testvérem utolsó leheletét” 1924
Argamak: E/1 a seregbe, a lovashadseregbe, de sokáig tart, míg elsajátítja a Tyihomolov-féle lovaglást. Lovát, Argamakot Baulinnál veszik el, az mérges r. Az egyik városból kiverik a lengyelt. E/1 békülne Baulinnal, de az nem akar: „tudod miért nem akarsz ellenségeket? Mert unatkozol itt… szedd a sátorfád + menj innét az anyádba…” Ezután helyezték át E/1-t a 6. szakaszhoz 1932 (=az eleje)

Gereben Ágnes: Egy mai "egyszerô forma" építkezése. (Elbeszélések kapcsolódása a Lovashadseregben). In: Fil. Közl. 1988/1-2.

- elbeszélésciklus: belső összetartozás
- a cselekmény sorrendisége helyettesítheti a belső összetartó erőt
-ellentételezés: Übü-drámák (Alfred Jany), Doktor Zsivágó
à nézőpontok különbözőségére alapított kompozíció (Henry James)
- vörös parancsnokok, illetve katonák sorsának váltakoztatása
- szövegkapcsolódási tipológiák: statikus-dinamikus fejezetek
- keret: a novellák összetartozásának biztosítéke à közös szereplő fellépései „irodalmi kocsma”, „megtalált kézirat”
- nagyobb esemény különböző részmozzanatai.
1920-as 3 és fél hónapig tartó kupel hadjárata az orosz forradalomnak
- hadjárat: hely, időmegjelölés à törénelmi mű hitelessége
9-ben központi téma a háború, a többiben csak háttér tényező à emlékezetes ütközet, topográfiai megnevezés a címben
- ciklus indítása: háborús: az állapotos fiatalasszony apjának brutális meggyilkolása
- polgárháború jelenléte négyféleképpen:
- harctól független
- harc közben
- harc előtt (A második dandár parancsnoka, Zamosztye, Csestnyikià
12-11-11   egységre bontja a novellafűzért)
- harc után (Itália napja, A zbrucsi elbeszélés, Ütközet után)
- külön csoport: Ljutov számára (elbeszélő-főszereplő) idegen kozáktörténetek
- többségük keretes mű A levél, Afonyka Bide, Pan Apolekà szerepel benne az elbeszélő, de nem ő a fontos
- elbeszélő nem szereplő a Temető Kozinyovban
- kozák vöröskatonák elbeszélt történetei: Pavlicsenko Matvej Rogyionics életleírása, A só, Az árulás
à összekapcsolaja a novellákat: az elbeszélő léteàLjutov 1. részt vesz 2. az ő nézőpontja van beiktatva a történet és az olvasó közé
- belső idő fontossága: Ljutov eddigi élete múlt
à jelent- múltat- jövőt megtestesítő epizódok váltakoztatása
3. egység: statikus portrésor
à harmónia (12 db) – diszharmónia (23 db) alapú ellentételezés à ritmus
à az elbeszélő kiteljesedése, múlt idő, emberi tapasztatlatszerzés --
à az elbeszélő kiteljesedése, múlt idő, emberi tapasztatlatszerzés – egyfajta linearitás
- műfaji egyesítő elem: ráérősen mesélő Pavlicsenko; a rabbi biblikus nyelve, Kurgyukov primitiv beszéde; Pan Apolek egzaltált beszéde à váltakozás; nyelvezetek váltakozása

Hetényi Zsuzsa

- Babel 1920 nyarán, a polgárháború idején eltöltött két hónapot Bugyonij Első lovashadseregében. Kirill Ljutov néven érkezett oda, haditudóítóként.  Innen a naplójegyzetek + fikció
- Motívumok: tematikus szálakà blokkok.
- Személynevekkel megfejelt novellák: Krisztus Szaska, Pavlicsenko, Priscsepa Konkin…
- Tartalomra utaló címek (egyszavasak): Este Árulás, Nótaszó, Levél, Só, Özvegy
- Párok kiemelése: Egy ló története – Egy ló történetének folytatása; Rabbi – A rabbi fia
- Tematikus összefüggések: lovak szerepe, családi kötelékek, nők sorsa, ölés lélektana
- Metaforák: égitestek felbikkanása, színek világának egysége, bibliai utalások, népköltészeti elemek
- bibliai utalásokà asszociáció: Krisztus Szaska: jámbor; mostohaapja ács; anyját is elárulja, csak pásztornak mehessen
- Pan Apolek noveela:
- A ciklus poétikai kulcsnovellája
- Apolek képei láttán a Szerző fogadalmat tett, hog y a festő példáját fogja követni. Számára az eretneknek tartott festő képei az evangéliumot jelentették.
- Babel novelláiban a fanatikus és kegyetlen kozákok jelennek meg a szent apostolok vonásaival. Kozákportréit a népköltészeti elemek hősmotivumai teszik még csodálatraméltóbbá.
- Az elbeszélő magányosan áll szemben a kozákok organikus közösségével, amely évszázadok óta harci életmódot élt, íratlan törvényeik vannak. Archaikus nyelvük élő forrás à szkaz: beszélt nyelvi stilizáció, amelyben egy népi, általában műveletlenebb elbeszélőt szólaltat meg az író, és ezzel egy más elbeszélői nézőpontot tud beiktatni művébe. Szkaz-használatának egyik eleme a stílusrétegek keverése. A kor értékkavarodását tükrözi a disszonánsan egymás mellé került nyelvi rétegek kavalkádja.
- Babel iróniájának megnyilvánulása: képzavarok, értelmetlenségig bonyolított mondatok, nyelvtanilag is hibás szerkezetek à új apostolai „MI”-ként a nép nevében kiabálják el szónoki eszközeikkel vádbeszédeiket, érvelnek az öldöklés mellett
- Pavliscsenko önéletírásában a népköltészet retorikai elem + szüzséformáló eszköz
- Szinpadias, teátrális mozzanatok hangsúlyozása
- Bahtyini karneválértelmezés binaritása. Halálnak szembeszegezett élet a cselekménytől függetlenül felbukkanó terhes nőalakokban. (Halott apja mellett ülő tehes asszony az első novellában). Emberi test: természet biológiai körforgásának része, beleilleszkedve a kozmikus rendbe. Száska: század dámája; a hadjárat hátterében a karnevál egy kortól független állandóság, Száska ennek megtestesítője; mindenki asszonya + irgalmasnővér is. Száska a haldokló szeretője mellett „nyújt vigaszt” a kocsisának: Eros (testi aktus) + Thantos (halál) =karneváli életigenlés
- Az elbeszélőókozákok ösztönuralta világa. Ljutov (az elbeszélő): magányos, belső konfliktusokkal küzd, pétervári jogszigorló, szemüveges fiatalember
- A rabbi fia – 1932-ig a ciklus zárónovellája (ekkor Argamak kiegészítésként). Ilja is az új társadalomba akar beilleszkedni, hagyományai ellen lázad, zsidó gyökereit új hitével akarja összeegyeztetni (Lenin vasból készült arcképét Majmonidesz zsidó filozófus selyemre festett képével őrzi)

  1. az elbeszélő otthontalansága: Gedali: gyermekkor mesés világa, a bolt időn kívüli világ (bölcsesség + „gyengéd” elmúlás). Gedali felé európai, nem pedig zsidó időszámítást használ: asszimilált, később a szovjet hatalom mellé állt zsidó elbeszélő belső konfliktusa: az értelmiség belső vívódásai.  

Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

  1. A főszereplő egy 48 éves asszony, Leni Pfeiffer (leánykori neve: Gruyten), 5 évig apja irodájában dolgozik, 27 évig kertészeti munkás 1941-ben 3 napig tiszt feleségeà hadiözvegy, nyugdíjat kap. Fia börtönben. Csinos, de elhanyagolja magát. Három szobát kiad. Szerző próbál tárgyilagos információkat, majdnem biztos tényeket adni. Leni nem gyászolta férjét, nem tudja mi az, megbánni valamit. Adatkezelők kijelentései: Leni már nem érti a világot. Sikan: kommunisták kurvájának, orosz cafkának tartják. Tanúvallomások: sokszor otthon ül + „könnyzacskói + könnycsatornái hevesen működnek”. Ténynek tekinthető valószínűség: kétszer férjével, 22-szer egy másikkal. Mániája a firss zsömle. Dihányzi. Egyéb adalékok: jogsi, házaknak csak 35%-a dőlt romba, a bombázás alatt. Hallgatag, befelé él. De barátai: Margaret Schlőmer + Lotte Hoyser. MArgaretnek rengeteg férfija van, csak eggyel számításbólàférje lett; kurvoid megjegyzést, ma gyógyíthatatlan nemi beteg. Szerző a prostitució + lélektan docensének adta ki magát, hogy bejusson hozzá a kórházba. Maria von Doorn, mindenes volt L-nél. A kikérdezett személyek közt: Dr. Herweg Schirtenstein zenekritikus, figyelte, hogyan gyakorol Lotte, akarata ellenére nemi kapcsolat köztük. Otto Hozser sokat tud L szüleiről, keveset a nő belső életéről. Lotte: Otto + fia, Kurt bűne L nyomora. További adatszolgálók: Dr Scholsdorff, szláv nyelvek doktora. Dr Hengej, kétes adatkölző. L. lakásának bútorzata. Emberi test szerveit ábrázoló képek. L + metafizika: L. meghitt barátnője a Boldogságos Szűz. Könyvszekrénye: apjától: Hochland-folyóirat, Yeats, Brecht, Hölderlin, Trakl-versek, Kafka, Kleist, Tolsztoj – szerző szerint Beckett is ott lenne, ha ismerte volna őt. L szenvedélyes táncos. Két albárlője: Jancsi + Juliska, próbálják rávenni, hogy adjon magára. Halottainak képei még a falon: anyja, apja – mindkettő halála előtt L fívére (Heinrich) + unokatestvére (Erhard Schineigert) + az orosz Borisz – nem mosolyog, mindhárman a háború „áldozatai”. L ragaszkodik a zongorához, a ropogós zsömléhez, + a békebeli frottír fürdőköpenyéhez.
  2. Vissza kell pillantanunk: fényképei, iskolái: majdnem kisegítő iskolába került, de gazdag apja révén végigbukdácsolta, az iskola „legnémetebb lánynövendéke” címet kapta, apácákohz került középiskolába. Szomjas a tudásra, de az anyag nélkülözött minden érzéki dimenziót. Írásaà„erotikus izgalmat váltson ki” vallás, számtan, papíros realizmus nem érdekli, Bezzeg a bigyóben nem világosították fel.  – majd a második férfi az éeltébenfedezi fel, milyen szenzibilis + intelligens is l. 1938 nyaárn elterül a hangafűben ~ orgazmus. Három apáca a tanuk. Mindhárom pergamenbőr + rossz teát + 72 év. Columbanus nővér: „rejlett benne valami” – L. Prudentia nővér: „megtettem én mindent”, kitűnő dolgozatot O márkinő tiltott, megvetett olvasmányáról. Cecília nővér: valahogy L fejébe veszi a kottát, Schubert volt az ő felező határa. Sokáig hitték. Buta liba. Várta az elsőáldozást (ostya = friss kenyér, zsemle), az „érzéki vágya” miatt alkalmatlannak nyilvánította a pap. Az internátust elhagyó lányok szexuális felvilágosítása: szimbólumokkal, egzakt biológia részletezéssel – életében először pirult el, pedig nem szemérmes. Vázoljuk fel egy azt megérdemlő nő emlékművét, aki ’42-ben meghalt, körülményei tisztázatlanok: Ráhel nővér, vagy Huruspica, a csúfneve. B.H.T. jelenleg könyvtáros, felvilágosult hű tanú. Szerző, ha nem lenne maga is szerelmes L-be, összeboronálná őket.  Ráhel: ő ébreszti a lányokat, intézte a mosakodást, minősítenie kellett a lányok ürülékét. Szépségápolást a lányoknak. L utána egy náci nőszövetségbe. Ráhel: biológus, orvos, filozófus, misztikus matematikus. ő tanácsolta B.H.T-nek, vizeletet hogyan manipulálja, hogy ne vigyék katonának. Szembajjal is foglalkozik. L festménye: Részlet a Ráhelnek nevezett Boldogságos Szűz Mária bal szemének recehártyájáról  Ráhel megérezte, hogy Margaret már nem szűz, a falubeli fiúkkal, a nővér elásta magát, kérte, csak L-t ne rántsa magával. L apja irodájába, jogsit, várja a férfit, akit szeret. Többet megtudni a nemi életről: a könyvtárba, lexikonokat – pesszimista naturalizmus ugyanúgy dühítette, mint a hittanára szimbolizmusa. „Az olvasó kezdi elveszíteni türelmét: tökéletes ez a L, a szentségit!” Nem, csak várja az igazit. Moziba, hogy bőségesen sírhasson. A bátyjával most ismerkedik meg, a fiú eddig internátusban. Heinrich ~ ifjú Goethe, ifjú Winckelmann, Novalis. Szerző elfogult, ezért Margret vallomását magnószalagra: „őt szerettem. Szerettem” Óriási műveltségű, szép, férfias erő. Mindenki bálványimádás – idealizálás. Hiteles tény: Heinrich 1939-ben Birodalmi Munkaszolgálatot. „Szar és szar, az akarok lenni magam is, csak szar és kész” Három levél, ezeket szerző fénymásoltatta: mindhárom katonai témájú – milyen jó katona, megfelelő mosdás. Elítélték unokatesójával együtt: szökés + árulás. Margret titka: a szeretője lett Heinrichnek, mielőtt az meghalt.
  3. Hubert Gruyten – L apja – a háttérhez. 22 tanú. Kőműves, első világháborúban, „fölfelé” nősült, építészmérnöki diplomát, vállalatot. 1943 2 évig börtönben. Hubert nem volt jó építész, tehetsége nincs. De jó szervező. Egzisztenciális töprengés, élhetetlen, élénk, mozgékony. Marja V.D.  L anyjáról csak negatívumot, mert ő is szerette Herbertet, akár a szeretője is lett volna. Gruyten ~ Hieronymus Bosch képei. Gruytenné Helene Barkel elragadó, bájos, kedves, Zolához hozzá nem ért, Zola + ürülék számára az első. Jól ismeri Írország történelmét, sokat olasott. A Schweigertné Irene Barkelt nem érdekli húga és férje. Fia, Erhard, szerinte Heinrich vitte bele a rosszba. Miféle ember, kérdi az olvasót, aki szűzen él, háborúban gazdagszik meg?  1939-40 komorrá a viszony apa és fiú között. 26 éves Lotte Hoyser, Otto lánya, aki Gruytennél alkalmazott. Lotte nyíltan flörtölt vele. „apagyilkos első intellektuális változata” Heinrichàösszehozni Erhardot L-t. Jellemeznünk kell Lotte hoysert: 1913, 164 cm, 60 kg, arca, stb. Heinrichet hibáztatja ő is. H. utolsó szava: „Szarjátok le Németországot!” Dániának fegyvereket à mindkettőt kivégezték. Szerző mégegyszer felkeresi Werner von Hoffgau urat, tőle adatokat Gruyten-ről: az mindent megtett, hogy a két fiút megmentse. Lotte: is összehozni Erhardot + l-t. Az irodájában Napóleon-életrajz + Európa térkép. Nem érdekli a pénz Hubertet, „volt valami abban a férfiban”. Az az ember absztrakt, asszony a realista. őt csak a játék izgatta. L + Erhard is szerelmes, Erhad verseket írt hozzá. Ha erhard eltávot kapott volna, tán lett volna esküvő. L mint 1 plátói özvegy síratta. L egyszer megjavította a WC-t, egy rohadt almát vett ki = neki volt mersze. „L H közlései nem egyeztek azzal, amit Hergert mondott: csak azt látta, mennyire összeillett L + Erhard, L először bújt ki a zárkózottságból Erhard versei miatt. „Kérdezze meg L-t! Könnyű mondani: rá nem áll a kérdezésre!” Verseiben elég egyértelmű utalások: L szomorú volt, mert ő már felkészült. Schweigertné nem szívesen beszél arról a „hát-igen” – lányról, az csak hangafűről tudott mesélni, Jobb, hogy a fia meghalt. Margret bevallja, L egyszer tanácsot kért tőle, hogy meghódítson egy férfit, nem ágyban akarja, a szabadban! 1940-41 L komor, csöndes, nem találkozott Ráhellel. Újabb halál: Wilhelm. „Szerző kénytelen a könny fogalmáról meditálni” – lexikonból: Könny = k, Sírás = S, Nevetés = N, Boldogság = B, Üdvösség=Ü, Fájdalom = F, Szenvedés =Sz.  L lefogyott, sírt, étvágytalanság, haja kifakult. Szülei is búskomorságba. G állandó kísérője lett a terhes özvegy. Lotte H. Gruytenné is ápolja a szülő nőt. G nem bír beletörődni a fia halálába, pénzt költeni, osztogatni. „Lehetséges, hogy akkoriban olvasni kezd?... Kezd megrokkani?” L gyakrabban Ráhelhez, aki már nem „Wc-s nővér”, a padláson egy eldugott szobát. 2Közel az Úr, íme eljött!” „miért nem csapnak egyszerűen agyon, ahelyett, hogy dugdosnának?” Elrejtették, de enni nem kapott. Zsidó. Schweigertné nem akarja, hogy ez a „hangafű lány” gyászolni merje a fiát. ő maga sem. Legsötétebb bánat ideje nincs.  1941. két bomba éri az épületet. Talpra állította a hivatalt, „mintha csak sejtett volna valamit”.
  4. Ami most következik, annak ez lehetne a címe: L butaságot csinál, L letér az erény ösvényéről. 1941 vállalati ünnepély. Itt Alois Pfeiffer, apja az öreg Gruyten iskolatársa. De a háború után húzta a lábát, „egy gombostűfejnyi gránátszilánktól” à rokkantnyugdíjért + tanítói oklevelet. Idegesítette az öreg H-t. Szerző néhány tárgyilagos információt Aloisról: két tanú: szép, fekete haj (kutatást, hogy a családban kinek volt fekete haja, mert mindenki szőke volt) Elkényeztetett, erényt a bűntől. Néhány prózai művet. Katonának. Minél messzebbre a családtól, annál többre vitte. őrmester. Pontos kalkuláció: mennyit táncolhatott azon az estén L + A. Éjfél után megszöktette a parkba. Botrány. A tanúk 80%-a: a fiú anyagi érdekből szöktette meg. Szerző: nem. L a következő három nap „leírhatatlanul kínos”: A nem finomlelkű szerető, nagynánjéhez az egyszobás lakásba L-t estére: megkéri a lány kezét. Az öreg P gúnyosan, bosszú. G + G-né nem szól semmit, ha L ezt akarja, hát legyen. G segített is A-nak házassági engedélyt, valószínű, hogy már tudott a közelgő Szovjetúnió elleni támadásról. Mielőtt bevonult, „elhálta” rendesen a feleségével az óvóhelyen. L nem gyászolt. Szerző: sorshipotézist, mi lett volna, L-vel: ha A. túlélte volna a háborút. Mindketten elhíztak volna. Nem lettek volna jó házaspár. Ha Erhard: mindvégig szerették volna egymást. „Melyek az élet magasabb rendű javai?” „Hát szerzők oldják meg az összes ilyen problémát?” Mit ér a tudomány? Beszélje azt a bizonyos UFO-t, hátha kapunk valami felvilágosítást az élet javainak relativitását illetően… egy sor kérdésre válasz” Alfred Scheukens kertész, 1941, az apácáknál, Ráhelről csak titokban: meghalt, titokban temették el. L is csak titokban látogatta, a pincében. Mindenki hallgat. Pfeifferék azért mennek el, L-hoz, hogy ellenőrizzék, nincs-e még utód az útban. „Szerző ezen a ponton zavarba jön: nem találja a lexikonban az ártatlanság szót. „L, akihez szerzőt gyöngéd szálak fűzik, nem érthető meg enélkül a fogalom nélkül” Vajon tudja-e, hogy Pfeifferék a háta mögött kérnek nyugdíjat neki, hogy aztán a végén az orra alá dörgölhessék, hogy lám, három napi házasság után mennyi pénzt kapott a fiuk után. G „puszta notesz-ügye”: céget alapított, hamis személyi adatokat 8orosz irodalom alakjai) Schlsdorff jött rá. Az öreg G mindent beismer: G-né nem élte túl. Egybehangzó vélemények: L megkönnyebbült. Koszorúkötő műhelybe.
  5. 1942-43 mitől volt fontos a koszorú, mint hadifontosságú cikk? – rengeteg temetés. Pelzer. Igenis nehé tkoszorút kötni. Miből, hogyan, milyen fajták. Albert Grundtisch: temető… Szerinte mindenki futott a megközelíthetetlen asszony után. ő azzal az orosszal, 1.5 évig. Sokat kockáztatott. Heribert Kremp gyűlölte L-t. Nőtanúk: Liane Hölthohne, fülbevalók, Nyilas, szeparista (német Rajna. államot, nem franciát), intelligens + mértéktartó, könyvesfal: Proust, Stendhal, Tolsztoj, Kafka. Lehetetlen L-be látni, nem könnyű nőcske. Marga Wanft: L lotyó, orosszal szűri össze a levet, mikor a mieink a fronton, leégett újgazdag. Kremerné: L „szegényke”, gyanútlan kis teremtés. ő Pelzert még a KP-ből ismeri, összetévesztette a forradalmat a fosztogatással, volt az még strici is. L sehova nem tartozott politikailag. Szegény, drága teremtés.
  6. Most be kell mutatni az 1. rész férfi főszereplőjét. Hogyan kerülhetett Borisz nevű szovjet 1943-ban ilyen jó helyre? Két tanú: híres, ma is mindenki ismeri, nevét nem adhatja meg. Borisz apja útépítő mérnök. Hogy lehet az, hogy a főhős nem német? – „L a hibás. ő akarta, hogy most nem német hős legyen a hős” Második tanú: Bogakov, lágerbajtársa, most ennek két szobatársa, csak a távollétükben beszél. Szerző saját személyét előtérbe: infúziós üvegpalacknak egy állványt szerzett, később vett is. Borisz apja hírszerző, kivégzik. A fiú teljesen kiesett a történelem logikájából. A nagytekintélyű úr: feleségét kizavarta. Borisz apja stb. Megtudta, hogy borisz táborbanàapjának hálából  = segít a fiún: egyre jobb táborba, ahol kisebb a halálozási arány. Boriszt ráállították egy francia nőre a kezdetben. őt magát kímélni kellett. Bogakov: a fiú nagyon bizalmatlan, borzasztóan lestrapálta a valósággal emberfeletti mértékben érzékeny gyereket: örökké lövöldöztek. Szerző megjegyzést: katonák lövöldöztek, sok áldozat: „bőven csorgott K, sokan s-tak, F nyilvánult meg” Bogakov: a fiú még nem ismert nőt. 2-3 évesen zsidó nagyijához, ott azt hitték, ő is az à körülmetélték – veszélyes a lágerben à rávarrt egy kis macskabelet, de mi lesz, ha nővel lesz? A tekintélyes úr: bosszantó az a szerelmi affér, hálátlanság. A villamoson énekelt a fiú, forradalmi dalokat. Walter Pelzer, 70, szoríthatná ki a férfi főszereplőt: beleesett L-be, soha senkit nem bántott, csak Kremp-t, őt nem szerette. Egyszer L egy csésze jó minőségű kávét az orosznak.  – nem volt fogalma ennek politikai jelentőségéről, Kremp kiverte a kezéből a csészét, L elmosta + újratöltött; néma csend; Kremerné L-nek a sajátját. 1943-44 L döntő fellépése, további tanúkat: a némaságról – mindenki más szót mond rá. – Szerző megméri, kísérletképp. Szerző megint kénytelen beavatkozni: szerinte ez L újjászületése. Boriszról Pelzer: anyagtakarékosság, rend szervezés, csapatosítás, béremelés. Kremp-t senki nem szerette, nácik, fiatalon elvesztette a lábátàsenkinek nem kell „nem ember”
  7. A vén Grundtsch visszahívta Szerzőt beszélgetni. Az ő Walterkájuk: bátor katona, világháborúból kis vagyonnal haza, ingatlanokat, amerikai katonákat exhumált, de koporsókba, aranyfogakat ki. Apjánál dolgozott annak idején a vén Gr. Az folyton kísérletezgetett. Walterka belezólt, strici is volt, kommunista, SA-ba, de senkit nem ölt meg, pénzért futni hagyta őket. Mikor L + az oroszàWalterkának életében először belső konfliktusa, szerette mindkettőt. Kis összefoglalás: Pelzer mindig adott magára, úrias, 183 cm, 78 kg, dús haj, 44, reggelire ugyanazt, mint L, nagy vitalitás. 1945 amerikaiak bevonulása előtt Pelzer kilép az SA-bólàamerikaiaktól már kap engedélyt az ipar űzésére. Egyre többször mondta: „nem vagyok én vadember” Szerző a Weimari Köztársaság egyik polgárától, az özvegye: Pelzer segített sok zsidónak, köztük neki is, igaz, pénzért. Pelzer most 70, máshogy látja a dolgokat: ő is kikezdett volna L-vel, „pankrált” volna, mégis kiállt mellette az orosszal való afférja alatt. A két fiatal egymásba habarodott, Borisz felfedezte  L érzékiségét. Szenvedélyesek. Titokban. L állapotos, ki legyen az apa, Borisz: Trakl név (német költő). Verseket is felolvas tőle. Énekelt is, lágy alt hangon – szerelmes + szereti valaki. Borisz is szeretett volna énekelni, de neki nem lehetett. (ha egy orosz hadifogoly énekel = provokáció). Pelzer végül engedi. MArgret féltette L-t: az már naponta vitt valamit Borisznak. Az őr szemtelen, szexmániás, Margret „feláldozza” magát. Az őr okiratokat adott el. Pelzer: egy időben kevés halott, aztán megint sok. L koszorúújítása. Margret: L óvatosabb lett, „összeházasodtak”, egy sírboltban. Bombázások. Foglaljuk össze: hány bombatámadás, hány órát voltak együtt, mikor és hol. Túl sokat költenek. Lotte: neki mindig csak adott! Túl könnyelmű, jókedvű. Megtalálta apját, őt is segíti. Eladósodik. L „csapatszemlét” tart, kire számíthat. Legyünk igazságosak: Margret nem volt kurva, feláldozta magát barátnőjéért. ő és Lotte balsorsa, mégse irigyelték L-t.
  8. Amerikai felszabadítók. à a németek minden szovjet foglyot likvidálni. Jelentések: pl. nők férfiakat, férfiak nőket mostak – közben fényképeztékàszexfotók. Margret mérges lett boriszra, mikor az Kafka :A büntetőtelepen c. könyvét ajánlja, = zsidó író. L nem értette mi a baj. Addig nem nyugodtan, míg meg nem szerezték. ő szerzett nekik hamis útlevelet. Kivel mi történt a háború alatt és után. Mindegyiknek új személyazonosság. Kremerné leírja a város bombázását. 1945 márc. 2. németekóamerikaiak. A pincébe, bombázás alatt inkább együttvoltak az ottani férfiakkal. Wanftné kitepelült. Dr henges visszavonult. Id Hoyser: Lotte szoc-os lett, összefeküdt Huberttel a kriptában, harcias volt, de idegesítő. B.H.T. húgymanipulációja már nem jön be, amerikai fogolytáborba. M v.D.: gyűlölik Lotte-t, Hubert miatt. Lotte: Borisznak a Jendritzki nevet, mint a gyerek apja, de végül Boriszt mint Hanzonit (író volt). Hubert + Lotte + Margret + L + Borisz + a gyerek. Borisz mint Alfred Bullhorst, amerikai táborba, onnan francia bányába, meghalt. L 23 éves volt – 3-szor is özvegy, Hoyser hiába ment a lakbérért, G ördögi kacajjal kiröhögte. Üzemi balesetben meghalt. Hoyser: bosszút: elvenni Lottetól a két gyereket. A szociális gondozó háromszor kapta rajta Bogakovval, akivel csak „kényszer miatt bújtak össze”. Mindent elkoboztak, bosszú: mert Hoyser nem szedte meg magát a schürergasse-i fosztogatásnál, mint ő. Pelzer segítette utána. Hölthohne asszony, egy kávéházban a Szerzővel: ő a kolostortemplom pincéjében a 4. vgén. Megához L-t. Neve maradt Hölthohme az Ellie Marx helyett. ő nem fosztogatott, elő sem lépett, nehogy lelőjék, inkább még éhezett. Pelzer-t ő + l védte meg, pedig hát náci volt (és igazából sose volt náci), de gyerekei + felesége miért szenvedjen miatta? Hölthohme-t is mindig üldözték életében! Azóta ő nála dolgozik, L + Kremerné is L „élő vád”, Hölthohme fizetett be neki titokban pénzt, hogy kapjon nyugdíjat, azóta is sorban foglalják le L cuccait. Bűntudat, hogy nem tud eleget segíteni + Boriszt nem tudta kihozni a bányából. 1945. február-március a kripták között éltek ezek az emberek. Pelzer búskomor: szerelmi bánat még mindig L miatt! Pelzer: ő ötlete volt a kripta – oda nem merészkednek be a katonák. A két Hoyser-gyereket (Lotte fiait) a nagyanyjuk csak haszonlesésre tanította: előnyökre vadászni. „Tudja, ki tanított meg újra imádkozni! Az a szovjet ember!” Szerzett ő keresztlevelet a gyerekeknek is, fiú, egyet felejtett el: szabályos keresztelőlevelet Borisznak (aki most egy német zsoldkönyvvel) „Csakis tőle tanultam meg, hogy az egész alsóbbrendűség–duma micsoda baromság” Miért kerüli őt mindenki mégis, mint a leprást? Nem tehet róla, hogy G kontár volt és meghalt az építkezésen. Pelzer épületbontó Rt-t: ócskavasat vett – mindenki kinevette akkor, de 7-8 évvel később egy csomóért adta el. Akkor történt a baleset L apjával. Teljesen felnyársalták a vasgerendákàazóta gyűlölik őt a nők. Szerző: Pelzert könnyezték, de Szerző nem állapíthatja meg, mennyire igaz. Érzelmek miatt. Pelzer: Borisz mégis őt kérte meg a baba keresztapjának. Szerzőt is rendesen felkavarta, majdnem sírt. Bogakov: vajon mit csinál a fia és a felesége? Már sajnálja, hogy megcsalta, a háborúban! Visszaemlékezik első szovjetfilmre a moziban. ő német fogságban: nincs kaja, nincs pia, ha valaki ránézett, egy civilra: „ratata” ’42-ig. Aki beteg = „naplopó”àlelőtték. 800-900 halott egy nap. Borisz ~ királyfi, a kötészetben dolgozhatott. Egyszer sehol egy őr à szabad az út, de hát hova mehettek volna, mit csináltak volna a szabadsággal? L szerzett német egyenruhát Borisznak. Bogakov vissza a városba. Cigit sodort: a papír elsőáldozási ima volt. Szerző néhány hiteles idézettel bővíti Bogakov közléseit: magas rangú jegyzőkönyvbe. Drámai forma! Rosenberg + Speer + Dr Flascher: hogyan vitték a foglyokat egyik helyről a másikra, mennyien haltak meg, mennyi volt az alapbérük. Szerző kihallgatást kért újra tekintélyes úrtól, tea, süti + virágos kert. Az úr: valóban aranyos, hogy mennyit kereste midnenhol L Boriszt. Az úr felesége is: L + Borisz fia nagyon szép volt, de suli helyett L  trakl + Brechtet olvas vele + kafka ’Büntetőper’-t. Az úr: sajna őt internálták, nem tudott segíteni. De micsoda hülyeség volt német egyenruhába öltöztetni. Miért nem amerikai, vagy angol? Aztán Borisz halála után neki nem köszöntek meg semmit, pedig ő ismertette meg a fiút a német költőkkel à a fiát is közvetett úton + L-t. Lotte szinte kidobta, mikor meglátogatta őket. Pénzét nem fogadták el. De ő azért infókat a fiúról: nem mondhatni bűnözőnek (akkor ő maga is az), de rossz útra tévedt: váltóhamisítás, csekkmanipuláció. Kérik Szerzőt, közvetítsen köztük + Borisz fia közt. Grundtsch: Walterka sose hazudik. A Szerzőnek megmutatja a kriptát. ő + Pelzer kötötték be a villanyt a műhelyből. Ki kell szabadítani Levet, L gyerekét, ő maga bújtatná is itt a temetőben. Foglaljuk össze, amit L szavaiból szó szerint idézetként: pl „Kiállok az utcára” (hogy a zongoráját megmentse a bírósági lefoglalástól)”, „ha ebben temetnek el végül (a fürdőköpenyében)”, „nem gyöngéd a keze (a fiának, az első találkán)”
  9. Szerző nem szívesen ír ’45 után, mikor L politizál: nem hű közlések – szerzői dilemma. Igen, L közreműködött KPD-ben. „’68-as adatközlő, nevét nem árulhatja el Szerző, újságárus, kedvetlenül árul: „A polgári seggnyalás + a pornó imperializmus szemetét pedig nem árulom” Bárcsak feleségére hallgatott volna, aki már ’68 előtt mondta, hogy lépjenek ki – ők ezt nem akarták. Beszervezték volna L-t is, de az bátortalan: Azt mondta L, azért állt közéjük, mert a Szovjetunió olyan embereket adott a világnak, mint Borisz. Sajnálja most. De ő Olaszországba megy, nincs kedve a sok polgári maszlaghoz. „hecc a jó ópium a népnek” Szerző fellélegzett ezt hallva. Megkereste az az újságot, amiben L szerepelt + az újságárus említett. A cikk: „A vörös hordától tanult imádkozni, egy vallásosan nevelt fiatalasszony…Tébolyult lány, amúgy is züllött családból.” M.v.D.mesélte, hogy mikor Alois szülei megkérték L kezét, a „becsületes” szó hatvanszor hangzott el, ő strigulázta à ezt ellenőrize a Szerző: valóban az ajtófélfán => M.v.D. megbízható tanú. Ráhel történetét kideríteniàkolostorba érdeklődik, levéltárba. Utána felderíteni Alfred Bullhorst személyét – akinek nevét + zsoldkönyvét felvette Borisz. Vajon megmondja-e Bullhorst szüleinek, hogy fiuk előbb meghalt, és a sír nem az övé, Borisz hamvai vannak alatta. Szerző mégis Rómába megy a levéltárba. Ott tudnak L-ről. A német irodalom olasz vonatkozású anyaga, az egyik apáca Gottfried Bennről írt disszertációt. Ráhel nővérről: 1891. szül. Disszertációja: endokrinológia, orvosi diploma, zsidóból katolikus. Egy apáca mondja el: Ráhelt nem bezárták. Hanem rejtegették = megvédték. Boldoggá kéne avatni, bár ők nem szeretik az ilyet, mert csoda, minden tél közepén rózsa nyílik a sírján, akárhova temették, még a hamvaiból és az urnából is rózsa nő. De el kell titkolni, mert mit szólnának: egy volt zsidó nő, aki később katolikus, biológus, 1943 óta sírján minden télen rózsa? Klementina amúgy nagyon vonzó nő. Vissza Rómából. De a kolostorba nem engedik be. A helyi kocsmában hülyének nézik a Szerzőt, amiért nem tudja, hogy a kolostorkertben valami hőforrás mindig rózsát terem egy apáca sírján, akit állítólag megerőszakoltak a katonák. Másnap az újságban: nincs csoda a főapáca szerint, csak földrajzi magyarázatok. Mások: a forrás = a kapitalista tudomány manipulálható. Schirtenstein bizottságot L megsegítésére a Hoyser-nyomás ellen. Szerző a Hoyser Kft termébe – rálátás az egész városra – „Szerző kispolgári természete mindig szorongással reagál arra, ami valóban reprezentatív.” Kurt Hoyser (Lotte egyik fia) fogadta. Szerző csak objektív információkat kér tőle L-ről, akit eddig még csak 2-3-szor látott, de rekonstruálni akarja az életét, egzisztenciális jelleggel. Az öreg Hoyser elmond mindent, amit már úgyis tud SZ, de néhány új információ a túlélőkről, aztán elveszti türelmét, megrántja Sz-t, letépve egy gombot. Kivezetik. Kurt és Werner lenézően írja le Sz címet (nincs névjegykártyája), hogy kifizessék. „De mondhasson már a Sz saját magáról is valamit”: ő inkább ezt a régi kabátját foltoztatná meg, bár a két fiatal lenézi a kisiparosokat. Milyen emlékek fűzik hozzá! (Kenyérmorzsa, szakadt bélésben talált egyszer pénzt) Sz kiakad a két ifjú álláspontján: „szarik” a dolgokra, beolvas nekik! A pénz nem minden! Teljesen elveszíti objektivitását: ez nem fetisizmus vagy érzelgősség, csak felesleges egy használható zakót eldobni, csak azért, mert valakinek sok pénze van! ők beszélnek L-ről: csak az anyagiak, mennyire ráfizettek az ingatlanra, mennyit kapnak a bérlőktől, L nem akart nyerészkedni, mint ők, pedig megtették házmesternek. Munkaképes nő létére a fia unszolására abbahagyta a munkát, hogy három portugál gyereke pesztonkája legyen. Werner az anyjáról: hibái: apjukat egy hülyének állította be, ágyba bújt mindenkivel, vallásellenes. De dicsérte L-t: egy féfrival nem volt dolga, sokat foglalkozott velük + fiával Levvel. De míg anyjuk csak pszeudo-szocialista, addig L reakciós, inhumánus, hogy nem hajlandó elfogadni a profit-gondolkodást. ők csak szeretetből csukatták le Levet, hogy megszabadítság a gőgtől – apja biztos nem engedte volna őt. Búcsúzóul: ők nem szívtelenségből lakoltatják ki Levet, sőt, biztosítanak neki egy lakást. Sz szinte sajnálja őket, miken kell keresztül menniük, az ő kabátja eltörpül mellette.
  10. A lakáson „Schirtenstein-bizottság”. A „brutális beavatkozás” másnap 8 körül. Hogyan lehetne megakadályozni vagy késleltetni a kényszerkilakoltatást? Mindenki gondolkodik. Tudzs, Lev cellatársa, ő is kukás ~ lev, majd balesetet színlel. Mindenki ad addig is annyi pénzt, amennyije van (Pelzer, Hölthohme Asszony, Schirtenstein, Helzen – az albérlője, Scholsdorff) Sz is fizet. Másnap: Az újságban: két szemeteskocsi karabolózott: török + portugál vezetők (lev börtöntársai), a rossz hírű házban laknak – miért mindig külföldiek? Sz Frankfurtba, ahová Klementinát áthelyezték + aki lerakta a főkötőt. Sz is csak ember, kihallja némely irodalmi műből az „Effi és én a keleti tenger partján” sóhajt, de mivel Effije nincs, Klementinával utazik. Igazi neve Carola, 41: „bármi történik, L-lel, az mind fiktív. Nem maga L fiktív” Otthon Pat az újság ellen a „rossz hírű ház” miatt. L + Mehmet összeköltöznek, bár L-nak át kéne mennie muzulmánnak, hogy felesége lehessen a többnejű férfinak. Újra terhes, bár a pszichológus: özvegyi komplexusa: álmaiban boronát, deszkát, katonatisztet lát vacogva. Mindenki gratulál Sz-nek. Pelzer szerelmes L-be, mint még senkibe. Bogakov ismeretlne helyre távozott. K látni akarja L-t, Sz miatt féltékeny egy kicsit. Mikor találkozik végre vele Sz: Bogakov + Mehmet + Helzen + Lotte van ott még. Sz kcisit féltékeny L miatt Mehmetre, jó hogy ott volt K. L rövid haja, félénkség, szorongó mosoly. Kb 53 perces látogatás. „Észreveszi-e a türelmetlen olvasó, hogy kezd tömegével dőlni  ahappy end? Mikor el: K Sz-nek:”igen, van ez az asszony, és mégsincsen. Nincsen, és mégis van”
  11. Sz-nek már csak dokumentumokat kell közölnie: pszichológiai szakvélemyényt, levelet, rendőri jegyzőkönyvet. Hogyan szerezte meg őket. Üzemi pszichológus szakvéleménye: Levnek hátrányos gyerekkora: kényeztetés, házasságon kívül, apja meghalt à nincs árvasági státuszban. Egyházi iskola nyomorgatásának áldozata, szükségkeresztség. „Sírvirág”, „kriptabimbó” gúnynevek, mivel ott fogant. – nem biztos, hogy keresztény. Sok néni: Lotte, Margret, M.v.D stb. Elragadták tőle kurtot + Werner + ~ testvérei voltak => társadalmi szakadék köztük.  Dac + bosszúvágyàváltóhamisítás. ő lett a férfi a családban. Munkamegtagadás. Oroszul tanult. Feleleteibe lírai idézeteket: Trakl, Kaffka, Hölderlin, kleist stb. Eltiltották a gyónástól. Ostyákat kapott. Szeretet takarítani = lemosni magáról a társadalom mocskait, seprű a kedvence, kertésznél mint sepregető. Öröme, hogy anyja terhes, gyanús! – ödipuszi eredeztetése. 1. szolodaritáskomplexus 2. xenofilia 3. xenofilológia 4. szimuláns (de néha hátrányszerzés). Jól dolgozik, jó szervezőkészség, főleg külföldi munkásokkal – de emiatt sokat támadták. A munkateljesítményének megfelelt, de teljes intelligenciáját nem ajánlotta fel. Testileg tökéletesßszélsőséges polarizáltságaànem szabad kiengedni, nehogy ez felboruljon. Olyan munkát keresett, ami a tisztaságot szolgálja, de a közítélet szerint az piszkos.
  12. B.E. 55 éves betegápoló levele L-hez: a professzor helyett ír, titokban, Schlömerné (Margret) asszony haláláról. Neki mindent elmondott, hogyan jutott idáig, egy külföldi diplomatától kapta a betegséget. B.E, magát kuruzslásért lecsukták, de a professzor magához vette. Gyakran járt Margrethez egy úriember, (=Sz). Az osztályon azzal szórakoztak, hogy a férfi nemiszervet különb férfinevekkel illették, mikor Margret is megértette, elpirult. Elpirulás: hajszálerek kitágulása – nála ez fokozottanà „elpirulásba halt bele”.
  13. K tanácsára Sz nem szószerint idézi a rendőr jelentését, hanem függő beszédben. Wülffen rendőrt megállította Kathe Zweifaller, nyissa ki Ilse Kremer lakását: annak idején a fiát befogadta K Zw anyja, a németek és amerikaiak között a falujuk, a fiút lelövik, mikor fehér ruhát akart kitenni. A lány terhesen egyedül maradt, a szüleit lebombázták. ő is fiút szült, jó tanuló. Háromszor kereste I.Kremert, de nem találta. Most itt, de nem nyit ajtót. Az asszony meghalt, de még paradicsompürével a falra írta: „meg akar halni”. K.Zw és fia örökösödési igényt: lista, hogy mi mennyit ér. K.Zw és fia nem akar többet megtudni a „nagyiról”, mert nem akarnak semmit a kommunistáktól.
  14. K segít Sz-nek írásban. Az egész társaságban ő az egyetlen, aki még ér valamit. Makacs és kitartó, L ecseteit mosta, kávét főzőtt neki. Mehmet féltékeny és nem kedveli a társaságtáncokat (ezt a kérdést vetette fel 1. alkalommal, mikor találkoztak L-éknél.)

Günter Grass

A bádogdob (1959)

  1. danzigi trilógia első része (1. Bádogdob; 2.Macska és egér; 3.Kutyaének
  2. Oscar Matzerath a főszereplő, Danzigban a történelmi Lenegyelország-Németország korridor
  3. Bruno (Oscar ápolója), Bebra (Front színház igazgatója), Dorothea (nővér)
  4. Két sík: jelen, múlt
  5. Elmegyógyintézet – Oscar írja, 30 éves lettàmegírja életét; 3 rész a mű + fejezetek címmel, Bruno az ápoló hallgatja, és készíti közben a spárgából a szobrokat. Nagyanyánál indul a sztori ; Anna Bronszkij még fiatal; elbújtat valakit (Wranka) a szoknyája alatt – megfogan krumpli földön – Oscar anyja, Agnes. Agnes szerelmes lesz egy rokonába: Ian Bronszkij. RokonokàAlfred Matzerathoz megy felségül. Boltjuk van. Oscar születik – már tudatánál van, vissza akart bújni => nőknél való elbújás fontos motívum. Harmadik születésnapjára kap egy bádogdobot. Nem akar felnőtté válniànem fog nőni tovább. Legurul a pincelépcsőn – ez a racionális okàtörpe, gyerek marad => alulról, torz képet mutat a világról. Anyja szégyelli fiát, otthon tanítgatja. Oscar állandóan dobol, míg szét nem üti a dobot, akkor vesznek újat. Ultra hangon tud sikítani – eltörnek az üvegek. A dob és a sikítás a két fegyvere. Mintha két apja lenne, mindkettő viszi magával. Anyuka öngyilkos lesz: angolnát eszik – halálra zabálja magát (pedig utálta régen). Kitör a háború. Ian hal meg először – lengyel párti – Oscar közbejár. Nevelője lesz: Maria – Oscar (testi kapcsolat) + apa beleszeret (feleségül veszi). Megszületik Kurt, nem tudni, ki az apja. Apa meghal, Oscar közbenjár… Felmutatja a náci jelvényt – bekapja – megfullad. A Porlasztók Csapatának vezére lesz Oscar. Bebra, a Front színház igazgatója: törpék a színészei, közéjük áll. Temetés (apáé)àúgydönt, hogy felnő, sírba bedobja a bádogdobot. Kurt fejbedobja kővelàürügy a növekedésre fájdalmas folyamat, púpja lesz. Elutazik a színházzal. Főszámok: bádog, sikítás. Szerelem Riscitával, aki meghal. Náci szónoklatok – odacsalják, mert énekelnek. Mindig dobol közbenàzsong a közönség (mágikus) => szétveri a „szeánszokat”. Elhagyja a színházat. Kivesz egy szobát, zenekart alapítàkigyógyítja amnéziájukból, az embereknek visszajönnek gyermekkori emlékeik
  6. Szerelmes lesz Dorothea nővérbe (szomszéd)àsosem látja, titokban átmegy a szobájába, kutat, elbújik a WC-be, letakarja magát, „Én vagyok a sátán” – Dorothea rákattan, lelepleződik, ahogy Dorothea megérinti a púpját, Dorothea el akar tűnni. Bebrának megvallja, „gyilkosságait” ~ szerződést köt vele, nagy pénzt kaszál, Bebra meghal, ráhagyta Roszita pénzét, vagyonát. Nem koncertezik, eladósodik. Dorotheát megölték útközben, egy nő, Beáta nővér, féltékenység miatt (a doki miatt, aki Dorotheába volt szerelmes, doki meghalt). Oscar kutyája egy gyűrűs ujjat hozà Dorothea ujja => megőrzi – valaki észreveszi. Jó barátok lesznek (Gottfried). Gottfried tanuvallomása a gyanut rákeni; Oscar vallomása E/1-ben. Oscart elmegyógyintézetbe küldik

Jelen: látogatja Gottfried, Maria hoz neki bádogdobot. Elbeszélő: leírja hogyan lehet sztorit írni (elején, közepén lehet kezdeni). Oscar kezdi el, de E/3 is van, akár egy mondaton belül + Brunonak is diktál Bruno Gottfried tanuvallomásába. Kétszer kezdődik el: eleje, múlt nagymamánál + megszületéséről
- Bizonytalanságok: apák esetében, eldönthetetlenségek

  1. Nőalakok
    1. Misztikus erejű, kortalan pl. nagyanya, Maria: örök túlélők, menedékek, ősanyák, nem törékenyek
    2. Törékenyebbek, áldozatok (férfiaknak) pl. Agnes
  2. férfias szimbólum is lehet, végigkíséri – egyetlen társa
  3. bádogdob – segít visszaemlékezni, ahogy üti. Szétveri, mint mindent
  4. gyakran ő maga is mást mond
  5. Bruno szobrokká alakítja Oscar sztoriait ezeknek címet is ad pl. nagyapa – Colombus, anya- halevő szépség
  6. Fényképalbum – Oscar lapozgatja, kollázs-darabok az életéből
  7. Klep (vele alakította az együttest); haver – útlevél képeket csináltattak magukról, ezzel szórakoztak => kollász
  8. 50 évet ölel fel (1899-1954), 30 évesen írja
  9. történelem egyes alakokban jelenik meg
  10. Oscar minden ideológia ellen van
  11. A szurkos boszorkány: sötét jövő képe + halál

Gyerekkori sztori. Elkapják a gyerekek, pisit itatnak vele, ijesztgette a szurkos boszorkány. A végén is előjön, „itt a szurkos boszorkány” à gyermekmondókával zárul

  1. dobszó gyógyítja az emlékezést – magát is ezzel „segíti” => Oscarizmusnak nevezték el
  2. Oscar sokarcú
    1. Gyilkos ~ Sátán
    2. Fiatalok elé áll ~ Krisztus
    3. Mikor hazamegy ~ tékozló fiú
  3. német kispolgárok
  4. alulról felfelé perspektíva – szokatlan helyzet => más szemlélő – új dolgokra jön rá
  5. komikum, szatíra, groteszk, obszcén à a kor is groteszk
  6. szerző szerint realista regény
  7. jelképes figura
    1. kitaszított
    2. gyilkos
    3. szüleinek teher
  8. dob az egyetlen kapcsolat az élettel; érzelmei alig vannak, kisebbrendűség, düh. Korcs ~ kispolgár szimbóluma ~ Hitler
  9. harmadik részben már nem romboló a hangja