Bernard Shaw: Szent Johanna

Krónikás színmű hat képben, utójátékkal.
Első Kép: Meuse folyó, Lotaringia + Champagen. Tavaszi reggel. 1429. Van couleurs vára. Robert de Baudricourt, várkapitány, izmos, szép. Szidja kulcsárját, vékony, kortalan. A szoba berendezése.
Robert de Baudricourt dühöng, mert nincs tojás. Az intéző olyan szerencsés, hogy őt szolgálhatja, ráadásul mennyire alantas hozzá képest! Szegény intéző könyörög, nem tud tojást szerezni. Rontás van rajtuk, amíg a Szűz itt van. De hát Robert mondta, hogy dobják! Túl határozott – nem merik. Imádkozik vagy a katonákkal beszélget. Határozottságával bátorságot mindenkibe.
Johanna (17-18, falusi lány, csinos, milyen az arca, a szeme, orra) örül, hogy végre beszélhet a várkapitánnyal. Fegyvert kér tőle. Johanna magabiztos, Isten rendelte így, Robert úgyis adni fog! Nagyon lelkes, mindenre tud választ. Majd lesznek katonái is, hogy felszabadítsa Orleans-t. Johanna csak Pulinak nevezi Bernard de Poulengey urat, Jeannak Jean de metz urat, ő már mindent elintézett. Robert szóhoz sem jut. Jou Bertrand – sápadt, 36, Poulengey – álmatag, fiatal, ő Bertranddal ellentétben csinos, vonakodó. Robert lazán ül, baráti beszélgetés. A lányról, hagyja békén! Poulengey: van ebben a lányban valami, még a legmocskosabb szájú katonák sem káromkodnak előtte. Robert: az angolok beveszik Orleans-t, a Fattyú (Jean Dunois) nem tudja megállítani őket, mit akar tőle a lány? Poulengey fizeti a lánynak a lovat, hisz benne. Robert bizonytalan, még egyszer beszél J-val. (Robert állva marad, zord arcot, hogy leplezze zavarát) J nem mond semmit a jelenéseiről. Nem ért a hadvezetéshez, de hát Isten segít, a katonák is csak emberek, Istennek van csak mindenki alárendelve. Már a várkapitányt is csak Robertnek nevezi. Az angolt goddennek nevezi Robert (’God’). J: Isten szereti őket is, csak saját hazájukban, a Fekete Herceget megszállta a Sátán mióta Franciaországban A francia katonák csak pénzért harcolnak, de majd ő megtanítja őket! Hát jó, hátha a katonák beveszik, próbálja meg a dauphin-nel is. J megáldja. Robert is elkezd bízni.

Második kép: Chinon. Touraine. Reimsi érsek: kövér, 50; Mousegueure de Trémonille – arcátlan pökkhendi boroshordó. 1429. márc. 8.
La Trémouille (főkamarás) dühös, hogy így megvárakoztatja dauphin, tartozik is neki. Gilles de Rais – 25, kicsípett, magabiztos, kis kék szakállt visel, majd 10 év múlva felakasztják, pletyka, hogy örömét leli a kínzásban. Gilles de Rais (kékszakáll), elmeséli, hogy a Mocskosszájú Francois megfulladt, La Hire megrémült, (szintén csúnyán tud káromkodni). La Hire kapitány, marcona, rossz modora. Egy angyalról beszél, ő többé nem káromkodik. Jön a dauphin = VII. Károly, csak nincs megkoronázva, 26, vézna, arca milyen, most épp izgatott. Károly levelet hoz Roberttől, egy angyal látogatja meg. Az érsek + La Trémouille mérges, nem hiszik, La Hire igen, megmondta előre, hogy mocskosszájú  meg fog halni. La Trém. Kikapja a levelet Károly kezéből, mindig ordít, Károly elbújik előle. Tegyék próbára J-t: cseréljen szerepet Károly + Rais – felismeri-e J? Az érsek nem támogatja. Függönyt el, trónterembe. Kékszakáll játsza Károlyt. La Trém. –né játsza királynét. J rövid hajjal, férfi ruhában. J felismeri Kékszakállt. J megtalálja dauphint, mindenki kacag. Károly szerint Károly szerint ez csoda volt. Dicséri az érseket, az ellágyul. J megkéri, hogy hadd maradjon egyedül dauphinnel. Mindenki el. J megcsókolja a távozó érsek ruháját. Károly elpanaszolja. ő sose akart király lenni, csak rátukmálták, basáskodnak felette. J szerint a nép nem ismeri el, amíg nem felkent király. Nincs pénzük, ami van, azt királyné magára költi. J lelkesíti Károlyt, harcoljon! Majd imádkozni is megtanítja őt – mint anya gyermekét. Károly csak azt szeretné csinálni, amit akar – J leszidja, azt kell csinálnia, amit Isten küldött általa. Károlyt csak az adósságai érdeklik. Károly J kezébe ajánlja magát, izgatott, mint egy gyerek. Bejelenti, hogy a Szűz vezeti a sereget. J „leszereli” az öreg morgó medvét + kivont karddal harcba hív mindenkit: Istenért + Orleans-ért!

Harmadik kép. 1429 május 29. Loire. Dunois – 26, lépked, földbe szúrt lándzsa, arca, apródja. Dunois szidja a szelet. Egy jégmadár száll arra. Dunois a Szűzet várja. Kék szalagos hajadon, a jégmadár szíve a hajadon. J dühösen rohan be. Át kell kelni a folyón azonnal, hogy megtámadják az angolokat, Isten nem nekik adta ezt a földet. Majd ő vezeti a katonákat. A kardja is szent, a templomban találta. Dunois imádságát nem hallgatta meg, talán J-ét meg fogják! A szél megfordul. Dunois átadja J-nak a sereget.
Negyedik kép. Angol sátro. Egy angol káplán ír, 46 éves főúr. Főúr nyugodt, de a Káplán dühős, hogy állandóan megverik őket. A Főúr már nem izgatja magát. A lánytól nem, csak a Fattyútól tartanak. El kell fogatni a lányt. A franciák azt hiszik, övéké minden. Pierre Couchon (Beauvais püspöke). Richard de Beuchamp (Wrwick káplánja), rávezeti, hogy ugye a Szűz boszorkány… de nem elég az elítélésre még egy katolikus bíróságnál sem, hogy legyőzte a nagy Talbot-ot. A Káplán látta, hogy a lányt eltalálta egy nyíl, sikoltozott, mégis végigharcolt. Cauchon figyelmezteti, hogy a Mocskosszájú is azért halt meg talán, mert szidta a Szűzet. Nem boszorkány, eretnek! Cauchon (egyház) nem küldheti máglyára, csak a világi hatalom, hát Warwick lesz a világi hatalom. Cauchon említi Husz Jánost, Wycliffet – eretnekek, megfertőzhet J is sokakat eszméivel, ha nem állítják meg. A Káplán szerint nem lehet eretnek, hisz mindig imádkozik. Cauchon szerint megszállta az ördög, nem veszi figyelembe az egyházat, olyan mint az antikrisztus, a mohamedánok. Önmagát hiszi az egyedüli prófétának, Isten közvetítőjének, majd ő koronázná meg a királyt. Warwick azért fél tőle, mert azt hirdeti, hogy minden király ajánlja fel királyságát Istennek à az arisztokrácia elveszítené birtokait + az Isten által a királyra szállna a hatalom à diktatúra, eddig mindenki a maga ura. A Káplán megégetné J-t, Cauchon nem akarja veszélyeztetni saját üdbösségét, ő a lelkét akarja J-nak megmenteni.
Ötödik kép: Reimsi Székesegyház, koronázás után, emberek ki. Johanna a kálváriakép előtt imádkozik. Dunois hívja ki J-t, a nép látni akarja. J nem akar dicsőséget. Miért nem szeretik J-t? ő mindent megtett, csak azt kérte cserébe, hogy faluját ne adóztassák meg. Egyedül Dunois szereti. Mindig a harangszóból szólnak a harangok. J szeretné, ha Dunois falusi gyerek lenne, dajkálhatná. Hát mégis nő? Nem katona! Károly + La Hire + Kékszakáll. Károly nyavalyog: nehéz a palást, kényelmetlen a korona. J hazamegy, teljesítette küldetését (Károylt királlyá). A többiek tettetik, hogy nem fog hiányozni nekik, J hirtelen: mielőtt hazamenne, foglalják vissza Párizst. Károly nem szeret háborúzni, kössenek békét.  Az érsek figyelmezteti J-t, alázatosan jött ide, most már nagyon sokszor veszi Isten nevét, hübrisz! Igenis, jobban tud mindent, a hangok megmondják. Dunois: most már a szerencsére kell bízni magunkat, nem Istenre. De J: az emberek Istenre bízva mennek csatába. Véget kell vetni a gőgnek.  – érsek + mindenki. Dunois: J túl lelkes, akkor is nekirohan az angoloknak 10 emberrel, ha 100 kéne. És nem harcolna, hogy visszaszabadítsa a lányt a fogságból. J az egyházban bízik, majd az kifizeti a váltságdíjat. De az érsek addig nem fizet, amíg ilyen dölyfös, megégetik. J egyedül marad, ha önfejűsködik, még az őt imádó nép közt is, csak rájuk számíthat. J otthon is egyedül volt, apja megfenyegette, ha elmegy, megöli. De ő Istenre bízza magát. A férfiak nem tudnak haragudni rá. Bárcsak maradna nyugton vagy menne haza.
Hatodik kép. Ranett, 1432. május 30. Kőfalas terem, tárgyalás, padok, székek. Egyházi ítélőszék. Warwick + Cauchon a tárgyalás előtt. Jean Destivet (inkvizítor, fialat, jómódú, de rókaravaszság). Eddig polgári fogoly J, most már eretnek. Cauchon igazságos lesz. Warwick alázatos, egyetért, „nagyon sajnálnám, ha az egyház szentesítése nélkül kellene cselekednemàCauchon gúnyosan: még azt mondják, az angolok képmutatók. Micsoda gazemberek ezek az angolok. Inkvizítor: A világi hatalom mindenkiből gazembert csinál. Bejönnek. Courcelles atya dühös, mert egy csomó vádpontot töröltek. Pl. a szentek franciául szóltak hozzá – angolul kellett volna. Cauchon mérges, hogy pl. lólopással is itt gyanusítják. Inkvizítor: eretnekek becsületes emberek, szenteskedő együgyűekkel kezdenekk, eleinte ártatlan, sőt dicséretes dolog, hiú + tudatlan emberekkel kezdenek, akik maguk fölé emelik az egyházat, nem képmutatók, hanem becsületes emberek, sokszor mentette meg a nép kezéből az inkvizíció az elítéltet (megkövezés elől), a harag rossz tanácsadó. Cauchon belső árulásról = protestantizmus beszél. Warwick biztosította, hogy a nép ne tudja kiszabadítani. Cauchon álszent. J be, hóhér. Megviselte a bilincs, de erősen áll, nem megilletődve. J nem érti, miért nem az egyház kezére adták az angolok helyett? Miért láncolták meg?  - ne kérdezzen annyit! Még ha megkínozzák is, mindent bevall, de utána visszaszívja, mi értelme van a kínzásnak? Elbizonytalanodnak. J tökfilkónak nevezi Courielles-t, mint az nem tér el a megadott eljárástól. J nem tesz semmit, ami Isten parancsa ellen lenne. Csak Istennel törődik, az egyház szolgája is, de elsősorban Istent szolgálja. D’Estivet: két fő bűne. Gonosz szellemekkel társalog + férfiruhában. J: férfiruhában kell lennieà akkor nyugodtan mozoghat a katonák között. Most fogja csak fel, hogy el akarják égetni, hát tényleg becsapták a hangok. Alá kell írni csak a papírt és megszabadul. A Káplán dühös, mert nem engedhetik el, árulónak nevezi a bizottság tagjait. Vádpontjai, aláírja. Örökös várfogság. Erre inkább eltépi a papírt. Visszavon mindent, megátkozza őket. Nem bírná, hogy ne lássa az Isten egét, virágokat, lovagolhasson, napfénytál. Cauchon csendet int: kinyilvánítják az ítéletet: visszaeső eretnek. Sajnálja. Mindent szabályosan kell. Warwick reméli minden rendben van, nem akar belefolyni a dolgokba. ó Cauchon. A Káplán eszét vesztve, sírva ront be: indulatos bolond, nem tudta mit tesz, kárhozatra jut! Még a tűzben is Jézust hívta a lány, ő meg a pokolra tanította. ő nem bírta odaadni neki a kerestet, egy angol volt. Ladvenu (domonkos szerzetes) is szomorú: a lány szemében a menyország, tutira Isten jelent meg neki.  Káplán megőrül. ő is máglyára akarja vetni magát. A Hóhér jelenti, teljesítette a kötelességét, a lánynak csak a szíve nem égett el.
Utójáték. 1456. június. Viharos éjszaka. VII. Károly => Győzelmes károly, 51 éves, mennyezetes ágy, Károly ágyban könyvet olvas: Fouquet Boccaccio-kiadása. Szűz Mária képe. Függönyök: sárga + vörös. Hirtelen kereplőt forgat. LAdbeuni 76 éves, még mindig nála a kereszt: végre győzött az igazság: fehérre mosták J nevét: a bírák rosszindulatúak, megvesztegethetők, csalárdak + rosszhiszeműek voltak, az ítéletet törölték. Károly megnyugszik, mostmár tényleg király. Ha most feltámadna J, hát kis idő múlva megint megégetné a nép. Ldvenu többé nem akar királyokkal társalogni. Hirtelen az ablakban villám, egy fekete alak körvonalai: J: Károlykához szól: hogy megy sora? ő már nem emlékszik, fájt-e a tűz. Károly azóta férfibb lett, Agnes Sorel, akibe beleszeretetett, szintén meghalt. J még most is védi az őt elítélő bírókat. Ma keresztet helyezték az elégetése helyére. J: még azt is túlélem. Megjelenik cauchon. Meghalt, testét dombra vitték, ártatlant ítéltek el a nevében + a tisztaszívűek megrágalmazásával akarták semmivé tenni. Pedig Cauchon csak az igazságot kereste. Károly beismeri, ő nem jó király. Dunois szelleme is itt, bár ő nem halt meg, otthon alszik, sokat harcoltak, de mindig csak J módszerével győztek. Annak idején J mellé kellett volna álnia. Egy angol katona, dalol, szent, de a pokolból, egy jó cselekedetért: összekötözött két botot, odaadta egy lánynak = J. J a Szűz Mária képhez, elkeseredésében az emberiség miatt. A katona szerint nem olyan rossz a pokol. Egy ősz öreg, jámbor vidéki: De Stoghumber, nagy kegyetlenséget követett el, de akkor még nem tudta, hogy az Warwick. Bocsánatot kér, kizárólag politikai ügy volt. Egy úr jelenik meg, hivatalnok ruhában, cilinderben, 1920-as évek divatja – a többiek nevetnek. Az úr egy iratot: J-t boldoggá  + szentté avatták. De Stogumber: állítanak majd neki szobrot? Megjelenik J szobra. Az úr: a szobrok már akadályozzák a forgalmat manapság. Feltűnik J lovasszobra. Mindenki letérdel J előtt: minden réteg áldja őt pl. Cauchon = lányok, Dunois = haldokló katonák, Érsek = egyház, Warwick = cselszövő kancellárok stb. J: hát jöjjön vissza élő emberként? Mindenki hallgat. Jobb, ha nem élnek az eretnekek. Kevés különbség az eretnekek és szentek között. Mindegyik távozik J valami ürüggyel. Csak a katona marad: „magának éppúgy megvan a joga a saját gondolataihoz, mint nekik az övéihez”, ő is lelép. J: ó uram, mikor fogadja már be ez a föld a szentjeidet?

B. Brecht: Kurázsi mama, Koldusopera

Brecht

  1. 1898 Augsburg, konszolidált polgári környezet
  2. Münchenben orvostanhallgató; háborúban tábori kórházban katona; forgolódik München művészköreiben; színházi kritikák; polgári életformát, háború utáni politikai és társadalmi létet nyílt hangon elítélő cikkek, dalok
  3. Münchenben dramaturg, Dobszó az éjszakában c. darabbal debütált à megdöbbenés + elismerés: Kleist-díj; Deutsches Theater dramaturgja lesz
  4.  Célja: gondolati és érzelmi folyamatok megértése, kritikája, ellentmondások felderítésének provokálása; „epikus” színházat: a környezet önálló jelenségként jelenik meg; elbeszélőként kezd a színpad megszólalni. Elidegenítés révén teremt új drámai világot
  5. tandrámákat ír, cél: aktuális politikai teendők összegzése, az emberek cselekvésre indító felismerése; ötvözi a hatáselemeketàGorkij: Az anya regényéből írt dráma: agitáció + brechti eszközök
  6. Hitler uralomra jut, Brecht emigrál, Európa országai, majd USA, itt drámaírásának letisztult, kiforrott szakasza; hontalanság; drámáiban: érzelem, szenvedélyes líra, politikai meggyőződésében az ember legbensőbb fájdalmának kitárulkozása
  7. Háború, fasizmus elleni agitáció: A rettegés birodalma (1935-38), Carrar asszony fegyverei(1937), Állítsátok meg Arturo Uit(1941), Galilei élete (1938-39; tudósok felelősségének kérdése)
  8. ő maga népszínműnek nevezte: Puntilla úr szolgája, Matti (1940-41);parabola: A szecsuáni jóember (1938-40); A kaukázusi krétakör (1944-45)

Kurázsi mama és gyermekei (1939): az Európát lángba borító hadigépezet már elindult
Koldusopera
- John Gay Koldusoperájának átdolgozása (1728-ban írt polgárpukkasztó angol operapersziflázs; Kurt Weil zenésíti meg dalait
Cselekménye
Viktoriánus kor Angliája. Egy vásári énekes, macheath kapitány dalolja el Bicska Maxi gyilkosságait. Majd Jonathan Peachum kolduskirály üzlete: felosztja London negyedeit, kiképezi a koldusokat hatásos kéregetésre (kellékekkel látja el őket, szerződést ad, százalékot szed). Alkoholmámoros felesége támogatja. Családi élet felkavarodik: lényuk Pollí nem aludt otthon: Maxival készül házasságkötésre, egy üres istállóban, amit a banda lopott holmikkal csinosít. Nászdal egy megtévedt lány házasságáról; Polly dala Kalóz Jennyről, aki sérelmeit megbosszulja. Tigris Brown rendőrkapitány belépése zavarja meg őket, de csak privát látogatja meg Maxit, valamikori harcostársát. Múlt felelevenítése: ’Ágyúdal’ (Maxi és Tigris Brown). Tigris Brown leplezi Maxit, százalékot kap „üzleteiből”. A Peachum házaspár meghallgatja Polly dalát arról, hogy hozzáment Maxihoz, a rablóhoz, szerelméhez. A szülők válást akarnak, Polly nem, a szülők feljelentik a rendőrfőnöknél Maxit, (40 font is jár érte). Kurvák tudják megmondani, hol van maxi, dal: koldusfinálé: élethez való jogról. Polly figyelmezteti Maxit, Maxi átadja neki a banda irányítását, akik nehezen, de tudomásul veszik ezt, mert belevaló asszony.
Peachumné Kocsma Jennyvel, Maxi volt szeretőjével találkozik, aki el is árulja. Dal: Ballada a nemi rabszolgaságról: Maxi a kupleráj rendszeres látogatója, és ezt üldözésekor is megtartja. Így történik. Dal Jennyvel: Striciballada: Maxi oltalmazta a selyemfiúkat fogadó Jennyt. Smith rendőr letartóztatja Maxit, Old Bailey börtönbe kerül. Tigris Brown összeomlik, mikor látja tehetetlenségét. Maxi dalban összegzi életét: Ballada a kellemes életről: csak a gazdagnak van kellemes élete. Lucy jelenik meg, Tigris Brown lánya, Maxit hűtlenséggel vádolja a házasság miatt. Polly megérkezik, viaskodik a két asszony, Féltékenységi duett. Pollyt Peachumné cipeli el, Maxi ráveszi Lucyt, hogy segítse szökésében. Maxit üldözik, de a szökés sikerül.
Peachum jön a kitűzött 40 fontért, de Maxi megszökött. Tigris Brown-nak arra célozgat, hogy volt már példa arra a történelemben, hogy rendőrkapitányokat megbüntettek királyok. Anglia koronázásra készül, nem lenne jó egy koronázást megzavaró eseményà a rendőrkapitány parancsot ad Maxi elfogására. Második koldusfinálé (első a has, aztán a morál, bűnből élt az ember)
Peachum üzletében Jenny vezetésével jönnek a kurvák, a Maxi elárulásáért járó pénzért, pénzt nem kapnak, a szökés miatt. Jenny sajnálkozik, hogy más vigasztalja Maxit, elszólja magát: indul a rendőrség a biztos címre. A koldustársaság indulna a koronázásra, Tigris Brown rajtaütésszerűen megjelenik, hogy bekísérje őket a börtönbe. Peachum dala: Dal az emberi nagyratörés elégtelenségéről: Brown kioktatása. Ezután megadja neki a címet, ahol Maxi található. Koldusai nem lelhetők fel a tömegben, hiszen a királynőt köszöntik.
Polly és Lucy Maxiért aggódva barátnők lesznek, de hiába, Maxit elfogták, kivégzésre készülnek. Polly nem akarja a jól menő üzletből a pénzt kimozdítani a megmentéshez szükséges megvesztegetéshez. Maxi nem bocsát meg Tigris Brown-nak, de korrekt végelszámolást csinál az utolsó üzletekről, majd utolsó szavai: bankrablás és bakalapítás összevetése, gyilkosság és alkalmazásba vétel összevetése; utána bocsánatot kér mindenkitől; már szorul a kötél, mikor Peachum Brecht nevében közli, hogy az operában a jognál döntőbb legyen a kegyelemà király lovas futárja kegyelmet, nemességet, életjáradékot hoz Maxinak. Peachum: ritkán jönnek a király lovasfutárjai olyankor, mikor a megrugdosottak rúgják fel a törvényt, ezért nem is szabadna a vétkeket túlságosan üldözni.
Kurázsi mama és gyermekei
- 17. sz. harmincéves háborúja
Kurázsi mama: markotányosnő, három gyermeke: Eilif, Stüszi, Katrin (néma lány); kelendő áruval rakott ekhós szekérrel megy, amerre dúl a háború.
1624 tavasz: lengyelországi hadjárat ellen zsoldosokat toboroznak, a toborzó őrmester útját állja kurázsi mamának, aki papírjaival mindent tud igazolni. Eilif apja finn, Stüszié francia, Katriné bajor. Kurázsi mama nem akarja, hogy fiai zsoldosok legyenek, alkudozik a toborzókkal: jövendőt jósol: katonáknak tragédiát, de saját gyerekeinek is halált. Toborzók Eilifet elcsábítják, anyja üzletel, észre sem veszi, és utólag tehetetlen, továbbmegy, a két gyerek húzza tovább a szekeret.
Egy év múltán svéd sereggel vonulnak. Eilif hangját hallja meg üzletelés közben az anyja. Eilif megszerezte parancsnokának a helybeliek rejtegetet marháità jutalomvacsora, így kurázsi mama által eladásra kínált kappan ára felverhető. Kurázsi mamának eszébe sem jut, hogy ingyen adja a fiának szánt szárnyast. Eilifet megpofozza, amiért a hőstett során veszélybe sodorta magát.
Három év az országúton. Stüszi katona, zsoldfizető lett. Fogságba esnek, Stüszi menteni akarja a regiment pénztárát. Kurázsi mama nem engedi, hogy  a szekérbe rejtse. Stüszinek el kell rejtenie a ládát, Kurázsi mama katolikus zászlót szerez (ők kerekednek éppen felül), és átöltözteti a menedéket kereső papot. Stüszit elfogják, a ládát nem adja oda, mert anyja becsületességre nevelte, váltságdíjat kérnek életéért. Anyja belemegy a szekérre való alkudozásba (mondván, szerez majd másikat), de Stüszit kivégzik, mire alku lenne. Tetemét megtagadja, hogy ne kerüljön ő és Katrin veszélybe, amiért Stüszi volt a láda őre. Stüszi a dögtemetőbe kerül. A szekeret összekaszabolták, Kurázsi mama panaszt akar tenni, egy fiatal katonának dalban sorolja sérelmeit. Jóvátétel nincs, de mehetnek tovább.
Két év: Lengyelország, morvaország, Bajorország, Itália, Németország. Néha hiba a számításban: pl. Tilly zsoldosvezér magdeburgi győzelme után a zsoldosok a pálinkáért nem akarnak fizetni, a sebesültek sebére nem jut gyolcs, ezért Kurázsi mama négy ingét szaggatják szét.
Tilly zsoldosvezér temetésén pálinkát árul a katonáknak, és a pappal beszél háborúról, békéről. Nem akar békét, Katrinnak azt ígérte, férjhez adja, ha béke lesz, ezt sem kell betartania. A pap szerint a háború hosszú életű a földön. Stüszi meghalt, Eilifről nincs hír, Katrint idegen zsoldosok támadták megàátkozottnak nevezi a háborút, de szükségesnek tartja, dalolja, hogy üzlet a háború.
Gusztáv Adolf svéd király csatát nyer, de meghal. Békekötés készül, Kurázsi mama menti a menthetőt, el akarja adni készletét. Városba siet az üzlet miatt, így elkerüli a kivégzésre tartó Eilifet (rabolt). Folytatódik a háború, pusztít: Németországban sok halott, éhínség, járványàaz üzlet nem megy, Kurázsi mama és Katrin koldul, már-már békét áhít. Eilif haláláról nem tud. Katrin elhagyná, ezt megakadályozza. Ketten húzzák a kocsit.
1636-ban Halle városát fenyegetik a császári csapatok. A szekérrel a város határában táboroznak, parasztház mellett. A katonák a parasztház lakóit kényszerítik, hogy rejtett úton a városba vezessék őket. Katrin dobjával jelt ad a városiaknak figyelmeztetésként. Dobol a háztetőn, tiltakozva a háború ellen, megölik. Kurázsi mama nem hiszi el, hogy halott; egyedül továbbhúzza a szekeret. 

Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása

- saját meghatározása szerint: tragikus komédia
Történet: A történet jelene előtt néhány évtizeddel Alfred Ill elüldöztette Güllen városából várandós szeretőjét, Klara Waschert – aki aztán dúsgazdag férje öröksége révén multimilliárdos özvegyként előbb tönkreteszi a várost, majd egy milliárdot ajánlva fel a güllenieknek Ill meggyilkolásáért, bosszút áll. A humánum felett győz a pénz. Ill halála gazdasági szükségszerűséggé válik.
- tézisdráma. A pénz világát ítéli el, és „lakóit”. Bűnök.
- Ill: jövedelmező házasság reményében taszította el Klárát
- Klara Wascher à Clarie Zachanassiann: vagyonával vásárol igazságszolgáltatást, utólag
- Gülleniek: erkölcsi egyetértésükkel legitimálták mindkét esetet + kiüldözték Klárát + megölték Illt
Részletesebben a történet: A lerobbant kisváros vasútállomásán készülnek a gülleni polgárok a milliárdos asszony fogadására, remélve jótékonykodását. Régóta már csak a döcögő vicinális köti a várost a külvilághoz, ezt várják, helyette a legelegánsabb express, „őrjöngő Loránd” hozza a vendéget. Az öreg hölgy: fél karja, fél lába protézis, hetedik férje van (majd még válik kétszer, és kilencedik férje is lesz). Alfred Ill kíséretében, két gengszeterből lett, börtönből kiváltott testőrével szerelmük egykori színtereire viteti magát gyaloghintóján. Csomagjait (ketrecbe zárt fekete párduc + egy koporsó) a szállodába vitetik. Két vak herélt is kíséri. Fogadás után közli jótékonykodásának feltételét: az igazságszolgáltatást akarja megvásárolni. Egykori elvesztett apasági pere résztvevőit vonultatja fel, bizonyítja, hogy hazugságra épült az akkori ítélet. Pert akkor elvesztette, kiüldözték, ringyó lett, kislányát elvették (a kislány egy évesen meg is halt), prostituáltként ismerte meg a férfit, aki elvette, és milliárdossá tette. Egymilliárd márkát ígér Ill gyilkosának. A poggyászként érkezett koporsóra hordani kezdik a koszorúkat. Ill boltjában mindenki hitelre mer vásárolni, egyre többet. Ill félni kezd, feljelenti Claire-t felbujtás miatt, a rendőr visszautasítja: emberéletért 1-2000-t szokás kérni. Mindenkin, a rendőrön is új, sárga cipő van. A párduc megszökött. A polgármester is elutasítja Illt, hitelre vásárol ő is, a város is, az egyház is. A páduc hajtóvadászata pont a boltja előtt ér véget, ott lövik le. Szökne, vonathoz megy, a gülleniek körbeveszik, nem mer a vonathoz menni a félelem tartja vissza, nem is az emberek konkrétan.
Az öreg hölgy felfedi, hogy a város csődje nem véletlen, ő már régen megvett mident, illt muszáj megölni. Ill megadja magát, de valódi bíráskodást akar, azt, hogy vállalja a város az erkölcsi felelősséget. Megszavazzák, megölik. Az orvos szívszélhűdést állapít meg. A darab végén operai jelenet: az öreg hölgy átadja a csekket, elvonul, a gülleniek meggazdagodnak, ipari és közlekedési csomópont lesz.

E. Albee: Nem félünk a farkastól

- amerikai drámaíró
- dúsgazdag nevelőszülők fogadták örökbe, apja színháztulajdonos; családi konfliktusok után 20 évesen önálló
- Állatkerti történet(1959), Bessie Smith halála, Csöpp Alivia; Kényes egynesúly, Mindent a kertbe!, Tengertánc, Dubuque-i Hölgy
- hatások: Ibsen, Strindberg, Csehov, O’Neill, Beckett
- célja: szuverén, modern amerikai szintézis létrehozása, „ördögi társadalomkritika”
- hidegháború utáni Amerikában: Az amerikai álom – egy darabja: a hajdani ígéretek földje most pusztaság; vitalitás nincs, most puhányok, kegyetlen, erőszakos, nyápic generációk, gépemberek, üres bábok
- a modern polgári dráma családdráma volt: család = mikrointézményàa kor belső ellentmondásainak színtere. ’20-as évektől a család bomlása. Albee drámáiban hiányzik az utódàcsaládja nemzésképtelen = halál
- Well-made play-tradíció
- mintái: Noel Coward + Szophoklész
- közönség meghódítása, bevonni őket. Provokál
- változatosság
Nem félünk a farkastól (1961-62)

  1. zárt + analitikus darab
  2. Az izgalmakat nem külső tényezők alakítják, hanem a múlt felderítése, a jelen illúziók múlt-alapjának összeomlása ~Ibsen
  3. ~Strindberg:’Apa’ – gyűlölet-harc, fedett párbeszéd, dialógus mögötti utalások: „többértelmű”Szópárbajok
  4. régi sémák, de újdonság: kiderített rokoni kapcsolatokon túl a remekművek újdonságteremtő, reveláló ereje adja
  5. négy szereplő: középkorú házaspár: tartalmatlan, kiüresedett, saját önzés. Nick: fogpasztareklám, szőke kan.
  6. Nem bábként mozognak a szereplők a nagy sötét morális nihliben, hanem a saját ürességük törvényei szerint, saját inicatívájuk szerint léptetik előre a cselekményt
  7. Martha: amerikai középkorú nőstény prototípus; George: kiégett, impotens entellektüel; Nick: csődör + kisinas funkcióját megszemélyesítő ifjú generáció
  8. Imitíve (az illúziót valóságnak téve) átérzik egzisztenciális képtelenségüketàtragikomikus élmény. Illúzió = gyerek, akit a két házaspár egy Walpurgis-éjen megöl. Martha + george egy hazugságot, Nick  + Honey egy állabdó valóságot vetél el. Önáltató lemondás.

Történet tömören
Első felvonás (kisded játékok): Martha (52 éves, vonzó) és George (6 évvel fiatalabb) késő éjjel hazatérnek a szokásos szombat esti garden partyról, amit apja (New Cartaghói egyetem rektora) rendezett. George a történelemtanszék beosztott oktatója viszolyog a csúcsán trónoló „Papsitól”, Martha viszont bálványozza.  Martha spicces, George morózus, huzakodnak (korkülönbség, elhidegülés miatti gyilkos célzások). Vendégek érkeznek: az este megismert Nick és neje, Honey. Érkezésük előtt megállapodnak, hogy nem beszélnek a gyerekről.
Martha és George marakodnak. George tájékoztatja Nicket, hogy ők is az egyetemi „kisded játékok” részesei: kéz kezet mos, sötét pénzek és „ágyfoglalósdik” döntenek pozíciókról; MArtha képtelen megbocsátani, hogy George nem vitte semmire, é sPapsinak is csalódást okozott. Az asszony elfecsegi dühében, hogy fiuk holnaplesz 21 éves.
A hisztériásan infantilis Honey nem sokat ért ebből, Nick is csak kapisgálja, mit kell tennie a biológiatanszák professzori katedrájáért. Honey részegen öklendezve támolyog ki a szobából.
Második felvonás (Walpurgis-éj): George és Nick kettesben megnyílnak egymásnak: Nick: a hozomány, és vélt terhesség miatt nősült; George: egy állítólagos ifjúkori barátról meséli, hogy az véletlenül agyonlőtte anyját, és általa előidézett autóbalesetben megölte apját is. . George hangsúlyozza, hogy a pályakezdőknek az asszonyoknál kell megalapozniuk útjukat. Bűndődnek a fecsegésért: Martha leleplezi, hogy George a szülőgyilkos, és hogy erről szóló regényét Papsi nem engedte kinyomtatni. Honey dühös házasságának titka feltárásáért. Martha bosszút esküszik férje ellen; George ördögi cinizmussal a hálószobába tereli Marthat és Nicket. George arról faggatja Honeyt, hogyan, miért védekezik a terhesség ellen. Honey: fél a szüléstől, fájdalomtól. George a hempergő Marthanak suttogja: fiuk meghalt.
Harmadik felvonás (Ördögűzés): Martha és Nick üres nappalit találnak, a nőnek már nem kell Nick, csak George, a pokoli játszótárs. George jön virággal, viaskodnak, megfogadják, hogy végigjátszák a játékot a halálig. George bejelenti a halálhírt, fantáziájuk közös teremtményének, a gyermeknek halálhírét. Állítja, nincs bizonyíték, mert megette a gyásztáviratot. Nick megérti, hogy a fikció mentsvára dőlt össze.
Vendégek elmennek, George és Martha egymást átölelve várják a hajnalt,  férj dúdolja „Nem félünk a farkastól”, Martha háromszor vissza: „Én félek.”

Harold Pinter: Az étellift

  1. Gus + Ben
  2. Szobában Ben végig olvas. Mindenféle hihetetlen hírek (87 éves férfi kamion alatt akart átmenni forgalmas utcán, egy 8 éves kislány megölt egy macskát)
  3. Gus mindig kérdez, (néha) elbeszélnek egymás mellett
  4. Gus csak a teával foglalkozik, nincs gáz, nincs gyufa
  5. Már sok munkájuk volt, egyszer egy lány. Vajon eltisztítanak utánuk?
  6. „alágyújtanak a teának?” vagy „felrakják a teát?”
  7. étellift: rendelésà amijük van, felküldik, de újabb és újabb szócsőn felszólnak
  8. nem működik a WC-tartály
  9. Gus már gyanakszik: nincs rajtuk kívül senki az épületben, ki küldi a cetliket az ételliftben? Bent nem érdekli
  10. Ben elmondja, mit fognak csinálni, Gus utána ismétli
  11. Újra a szócsőà utasítások. Ben felkészül, Gus kimegy. A wc-t lehúzzák, gus fegyvertelenül tántorog vissza. Sokáig farkasszemet néznek