- 20. sz-i irodalom – 20. sz. emberének sajtáos életfeltételei (mozdony, űrrepülés, Freud)à új tér + időérzékek
-„Ausztria mítosz”: hódolat az uralkodóház + a katolikus egyház előtt + könnyed derű ~ operák világa = látszat világ. Múlthoz való ragaszkodás. Általános etikai közömbösség. Hedonizmus.
- új felé való törekvés – zsidók: nemzeti, kereskedelmi, szellemi sikerek.
Új elemeket a művészet körében ó giccs ellen
Ezek Ausztria peremvidékei

  1. Musil + Broch kései jelentkezése. Mindkettő a technika, matematika felől közelíti meg az irodalmat.
  2. Rilke + kafka: tudatosítani a helyzet  (válság valódi voltát. Musil + Broch: a helyzet okait
  3. Közös: 1-1 hős élményei, kísérletei, kudarcai révén tárul fel az íróilag ábrázolt világ. Rilke hőse: Malte

Kafka hőse: modern ember kétségbeesése, létbizonytalansága + állandó kereséseik, kérdéseik. Kilátástalan bolyongás, nincs megoldás.
Broch: polgári társadalom bomlását. Szimbólumokkal. Pl. egyenruha. Utópisztikus ábrándokban keresnek menedéket.
Musil is
Keresés: emberekhez méltó élethelyzetet, választ

  1. nagyváros nyomora (naturalizmus) ~ lelki nyomor: nincs egyéni méltóság

A modern világ értelmetlensége, az ember magányosan benne. Ez az ember látni akar, de képtelen az értelmét vesztett világ felfogására. Az emberi felelősség mentesül a történés értékelésétől ~ A kastély: a hatóság víziója.
- eltömegesedés, az élet „eliparosodása”: Musil: „minden szórakozásba, izgalomba, kikapcsolódásba, sőt a szenvedélyekbe is behatolt valami típusszerű, mechanikai, statisztikai”
- az emberi humánum nincs ebben a modern, elgépiesedett világban. Legemberibb kapcsolat (család, szerelem) sincs. Pl. Kafka: testi nyersességgel lejátszódó szexuális jelenetek
- élményszegénység ß kívülről ránk kényszerített foglalkozás egyhangúsága
- az ember csak kis mértékben járulhat hozzá saját élményei, cselekedetei alakulásához. Tőle független események irányítják az életét => belső bizonytalanság

- a foglalkozás üressé teszi az embert
- látszólag cselekvő emberek, de determináltak valójában
- idegenség (A kastély)
- közömbösség (A per)
- a legfőbb értékek értéktelenné válnak, nincs erkölcsàbizonytalanság: nem bízik önmagában sem az ember, sem a társadalom, semmi nem statikus. Csak a mámor, ahol még szót érthet az ember embertársával. Az egyetlen rendteremtő elem: a pénz, az üzletókultúra. Ezt demokráciának nevezik = abszurditás
- az ember szerepekhez idomul
- az isten-fogalom tartalmatlanná válik
- az élet irracionalitásaàbefelé fordul, magában keresi az ÉN a humánum mentsvárát
Musil: kiutat csak a társadalom egésze találhat, nem az idividuumànincs egocentrum
Broch: emberek közti idegenség legyőzésévelàszeretet jegyében álló egység

  1. kortárs irodalom: ősi ösztönök felé fordulásàtudatalatti + tudatos kapcsolata (Woolf, Valéry, Proust)
  2. Broch transzcendentalitása: a valóság mindig mélyebb, humánusabb megragadása. Önmagunk iránti közöny leküzdéseàembertársak iránti közöny leküzdéseàközösség iránti etikai felelősségérzet
  3. Kafka: kerüli az okozatiságot. Álomszerű víziókàa logikán túl rögzíti a történéseket. Nincs egyértelműség. Álomszerű: a normálisként elfogadott élet irracionalitása.
  4. Musil: etikai alapról társadalmi megoldás felé. Az individualizmustól való elfordulás, a társadalmi szempont előtérbe
  5. A regények: mint a polgári élet tipikus epikai műfaja, technikai elemei. Elbeszélő múlt + E/3 a történet kronológiai sorrendje, a végkifejletre való irányulás=> egy stabilnak tekintett világ benyomása
    1. Fragmentális jelleg, befejezettség
    2. Cselekmény szerepe megváltozik: nem a mű tengelye, hanem megoldások, latolgatások, következtetések lehetősége. A szüzsé csökkenő jelentősége.
    3. Meditációk súlypontjaàértelmezni midnent, ami érltemetlen
    4. Esszéforma: objektív + szubjektív
  6. Kafka: nincs expressis verbis reflexió: nem változtathatnak sorsukon. Csak bemutat, nem kommentálà az olvasóra bízza
  7. Broch: Vergilius: nincs elbeszélő szemszöge, az elbeszélő azonosul hősével. A mű = Vergilius monológja, tudatfolymatának kivetítése.
  8. Stream of consciousness – rejtett összefüggéseik
  9. Az idő viszonylagos ábrázolása
  10. Kafka: álomszerű víziókkal

Broch: meditáló, önmagába szálló, „transzcendentális” ember
Musil: ellentétek egységével, az ellentmondások egymásba mozgása

  1. Kafka: egyetlen perspektíva – korral szembeni tehetetlenség
  2. Újfajta hősök: nem az alakok leírása a fontos, hanem a kor viszonylatainak bonyolultságát kibogozniàa hős csak annyiban fontos, hogy amennyiben ez lecsapódik az érzelmeiben, tetteiben

Egyéni sajátosságuk:
Kafka: K-nak már neve nincs, nincs foglalkozásaàaz élet sodrában, nem tevékenykedik
Musil: külső ábrázolása helyett érzelmeik, gondolataik
Broch: életrevalóságukban mutatja be hőseit, de ebben i svalami totális. Kevesebbet cselekednek, de többet gondolkodnak. Kevesebbet tudunk külsejükről, de sokat belső életükről.

Kafka

  1. sokszoros idegenség jellemezte életét: zsidó a németek közt, német a csehek közt, prágai cseh az Osztrák-Magyar Monarchiában; az íráshoz menekült, életének nagy részét Prágában élte le (bécsi szanatóriumban haldoklott)
  2. Prágában életerős német irodalmi élet (Franz Werfel, Rainer Maria Rilke)
  3. Meghatározó: idegenség, kiszolgáltatottság, mindent behálózó hivatali rendszer áttekinthetetlensége.
  4. Amerika – regénytöredék: az emberek egy olyan gépezetben élnek, amelynek nem ismerik törvényszerűségeit.
  5. A per: hőse ellen peres eljárás folyik, de sose tudja meg, mi a vád, kik ítélnek; halálos ítéletét két hivatalos ember végrehajtja; neve csak K.
  6. A kastély: hőse Josef K.; hivatalos elintéznivalója lenne a kastélyban, be kell jutnia. Az előírt szabályos utakon és összeköttetések felhasználásával mindent elkövet a bejutásért, míg kiderül, hogy a kastély nem létezik. 
  7. Az átváltozás: Gregor Samsa arra ébred, hogy svábbogárrá változott; menekülés reménytelensége, végül apja tapossa el.

Musil

A tulajdonságok nélküli ember (1931-33) – Győrffy Miklós

- a regénytervek már 1905-től foglalkoztatták; ’26-ban Az ikertestvér címen emlegeti, ’31-ben jelenteti meg az első könyvet, két évvel később a másodikat ’A tulajdonságok nélküli ember’ címmel; hagyatákában fennmaradt 20 fejezet.; 1952-ben Adolf Frisé elrendezve kiadja, majd 1978-ban a filológiai szakszerűség követelményei szerint újra.
- főhős: Ulrich lehetőségérzékkel megáldott ember (lehetőségérzék: ennek segítségével gondolhatunk el valamit)
- Ulrich nem találja helyét sem tisztként, sem mérnökként, sem matematikuskéntàlemond öröklött tulajdonságairól, hogy újakat keressen a lehetőségek világában. 32 évesen egy évre „szabadságra megy” az életéből, gondolkodni. Kérdése: Nem lehetne-e másként?
- a lehetőségek dimenzióinak szüntelen figyelembevétele a valóság relativizálásával jár együtt – ez az elbeszélésmódra is vonatkozik: első fejezet ironikus címe: ’Amelyből figyelemreméltóan nem következik semmi’. Nem történetet mond el, hanem realizálja annak a valóságanyagnak a valóságosságát, amelyet mintegy feltevésként is ábrázol.
- „Az és mégsem az” c. második rész. Alapképlet: Ulrich problémája tükröződik az elbeszélésmódban is: hogyan lehetne egyszerre önmaga és valami más is, ami lehetőségként adott benne.
- Musil a széttagolt, kicserélhető, érdektelen valóság tulajdonságait úgy rendezi el, mint a modern világ tipikus absztrakt jelenségeit,
- esszéregény. Ulrich megkísérli, hogy tulajdonságai levetkőzésével, és önmagától elidegenített, elvont gondolati elemzésével túlhaladja azt a világot, amelyben ezek a tulajdonságok az embertől elszakadva, önállóan, mint személytelen sémák is léteznek.
Első könyv: Osztrák-Magyar Monarchia szatirikus társadalmi és szellemi tablója. Számbaveszi azt, ami anakronisztikus, érvényét vesztette. Magva a „párhuzam-akció”: 1918-ban a háború kitörése előtt egy exkluzív társaság tagjai elhatározzák, hogy megünneplik Ferenc József osztrák császártrónra lépésének 70., Vilmos német császár uralkodásának 30. évfordulóját- kérdéses időpontra mindkét birodalom megbukott.

  1. Az Osztrák-Magyar Monarchia: „az és mégsem az”: bécs a helyszín, Monarchia viszonyaival, de Musil „Kákánia” néven emlegeti az államalakulatot, ugyanúgy tulajdonságok absztrakciója, mint Ulrich. 
  2. Ulrich apja ajánlására csatlakotik a „párhuzam-akcióhoz”, főtitkár.
  3. Ermelinda Tuzzi: Ulrich unokahúga, a társaság lelke, szentimentális, rajongó (Ulrich Diotimának nevezi). A párhuzam-akció az ő számára arra nyújt esélyt, hogy szalonja az előkelő bécsi társaság találkozóhelye legyen.
  4. Tuzzi: Ermelinda férje. Befolyásos külügyminisztériumi osztályfőnök, feddhetetlen úriember
  5. Leinsdorf gróf: az ősi osztrák arisztokrácia képviselője, kicsit Ferenc József vonásaival. ő a kör előkelősége és szellemi atyja. Az udvar elkötelezett híve, megnyitóbeszéde előrevetítiaz akció végzetét: nagy és üres szavak tűzijátéka közt fog elhamvadni.
  6. Stumm von Bordwehr tábornok: a hadügyminisztérium képviseletében. Apró termetű, látszólag együgyű, korlátolt és ártalmatlan, a hadsereg igazát és érdekeit szívós makacssággal védelmezi. Jelszava: ha békét akarsz, készülj a háborúra.
  7. Dr Paul Arnheim: porpsz-zsidó nagytőkés, színleg az osztrák-német práhuzam szószólója, de kiderül, hogy az akció támogatása révén üzletet akar csak, a galíciai olajmezőket. Vagyon + műveltség + gazdasági hatalom egyesül benne. Modellje Walter Rathenau. Diotimát bűvöli el.
  8. Ulrich önálló alkotásra már nem képes, enervált, passzív, ki van szolgáltatva annak, hogy zavaros ideológiák hatása alá kerüljön:
    1. Meingast: nietzscheánus filozófus, prófétikus, apokaliptikus víziói vannak, demagóg jelszavai önimádó kultusza a századforduló eszmei zűrzavarát idézik. Hatása alá kerül Walter (Ulrich ifjúkori művész barátja) felesége, Clarisse, elmeháborodásig sodródik. Moosbrugger, a kéjgyilkos ács: egy prostituált bestiális meggyilkolása a bűne, bírósági pere több szereplőt is foglalkoztat, az eset kapcsán az erkölcs, akaratszabadság, beszámíthatósági kérdéseit tárgyalják.Moosbruggert elmegyógyintézetbe zárják, Clarisse nietzschei megváltónak tartjaà próbálja megmenteni, majd követi a tébolydába
  9. Fischel zsidó bankár családja. Gerda, a liberális bankár lánya antiszemita germán ifjakhoz csatlakozik. Gerdánál megjelenik a feloldatlan és frusztrált szexualitás. Ez jellemzi Diotima és Arnheim kapcsolatát, Ulrich szerelmi viszonyait is. Ulrich a szerelmi aktust „kéjgyilkosságnak”, „kéjöngyilkosságnak” érzi.
  10. Ulrich gondolati utópiákat dolgoz ki saját levetett és a társaság alakjaiban megtestesülő tulajdonságaival vitázva. Egy idő után végképp elszakad tulajdonságaitól, amelyek ehhez az élethez fűzik. Első könyv utolsó fejezete:’A fordulat’: másmilyen leszek
  11. Kidolgozza „az egzakt élet utópiáját”(matematika és természettudományok metodikájának érvényesítése az érzelmi és szellemi kérdésekben); „esszéizmus utópiáját”(pontosság az élet főtitkárságában); „A motivált élet utópiáját” (a rajtunk kívüli oksági kapcsolatokat a lényünk közepébe vágó motivációkkal helyettesítené); „másik állapot” utópiája (szekularizált unio mystica, misztikus egyesülési élmény). Magánya egyre sűrűbb és nagyobb.
  12. Utópiáiban közös: logikai és grammatikai szabályokon alapuló, racionális gondolkodást akarják valamiféle intuitív vagy misztikus átélés felé áthidalni.
  13. Az Ezeréves Birodalom felé (A bűnözők): a 2. könyv első része: Ulrich értesül apja haláláról, és hazautazik. Találkozik Agathe-val, húgával, akinek elege van férjéből, ki akarna lépni az életből, mint Ulrich. Lelki, érzelmi ikertestvérek lesznek, Bécsbe költöznek, élik a „másik állapot”-ot, elveszett egységet élnek meg, egyesülnek, de mégis másvalakik. Absztraktív kontemplatív testvérszerelem. Ulrich bevezeti húgát a körökbe, ahol forgott: Clarisse-hoz a bolondokházába, ahol Moosbruger-Clarisse „egymásratalálása” a testvérszerelem patologikus változata.
  14. Ambivalencia fejeződik ki. Agathe meghamisítja apja végrendeletét, hogy férjét kirekessze az örökségbőlà egyenes út a vérfertőzéshez. 

H. Broch: Vergilius halála (1945) - Győrffy Miklós

Broch

  1. negyvenévesen kezd írni, Az alvajárók (1931-31) regénytrilógia. Ebben esszéisztikus fejtegetés: „Az értékek felbomlásáról”: értékelméleti felfogását körvonalazta.
  2. ’38 márciusában a Gestapo letratóztatta Brochot, „liberális író”-ként nem kívánatos személy, művei feketelistára kerültek. A fogdában csak marhaleveleket tud szerezni papírnak, ezeken írja újra a Vergilius-témát. Szabadulása után Skócia, Egyesült Államok.
  3. Törekvése: túllépni a puszta irodalmiságon, az írást csak eszköznek tekintve az irracionalitást megismerni. Az írás mint öncél esztéticizmust eredményez, az pedig a valóság megszépítését, giccset, a valóság megtagadását.

Vergilius halála

  1. a haldokló költő utolsó 18 órája. A Görögországból hazatérő császári hajóhaddal Augustus császár születésnapjának előestéjén a beteg Vergilius Brundisium kikötőjébe érkezikàmásnap a császári palotában a költő halála. E/3, de a költő belső monológja: lírai képtől lírai képig haladva, egyik a másikat megvilágítva. Vergilius partraszállását követő utolsó éjjel és a következő nappal a haláláig: éjjel magánya álmokkal, nappal, mint utolsó megmérkőzés a külvilággal. Szimfóniaszerűen négy tételre tagolt könyv. Cselekmény csak az első részében: Víz/A megérkezés. Az „egyik császári gályán betegen fekvő, a halál bélyegét a homlokán viselő költő lelkivilágához” közelít az elbeszélő. Az első rész az antik „értékvákuum” képe: udvaroncok hedonizmusa, rabszolgák nyomora, a „tömeg”, a városi proletariátus állati sóvárgásának és vegetálásának mágikus eredetű sugalmazása

Tűz/Az alászállás – második rész: A lázálmokkal viaskodó, derengő tudatállapotban virrasztó költő előtt kirajzolódik életének „éjjeli” nézete. A végletes filozófiai elvontságot próbálja a belső monológ lírájába oldani. Nyelv túlhaladása a cél. Nyelvi eszközökkel próbál érzékeltetni egy olyan szférát, amely a nyelv által elvileg megközelíthetetlen. Vergilius nyelvi mágiával sugalmazott absztrakt látomásai: létezik az emberben egy olyan tudattalan szféra, az abszolút emlékezet, amely a metafizikai preegzisztencia, az előélet foglalata. Az emberi megismerés végső feladata: az intuíció útján alámerülni e belső szférába, és felszínre hozni, racionális tudássá avatni az abban foglalt előtudást, sejtelmet. Művészi megismerés: elemezhetetlen irracionális „maradék” jelzése a képeivel. A tudomány a teljesen megismert világ felé halad, de ezt a végcélt soha nem éri el, a haladás elégtétele megadatik, de a világtotalitás megragadásának élménye nem. A művészi alkotásban tudja megragadni azt, ami a tudományosan megismert világon túl van. A halál megismerése tartozik elsődlegesen a művészetre. Vergilius éjszakai lázálma: nyelvi jelekbe vetett hite tarthatatlan, az irodalom túlbecsülése folytán a szépség esztéticista kultuszába tévedt, mert az életet ábrázolta, a hlált kellett volna. Kétségek a művészet létjogosultsága iránt. Alvilágba száll Aeneas nyomdokain, és áldozatképpen meg akarja semmisíteni Aeneist. Múltba veszett gyermekkori környezethez kapcsolódó vágyképek.
Föld/A várakozás – harmadik rész: dialógus a császárral. Az archaikus-homéroszi, majd klasszikus-platóni Görögország létrehozott értékrendje közös alapul szolgált az emberi cselekvéshez és érintkezéshez. Transzcendentális értékközpont, és az azt közvetítő racionális-földi jelképek „stílus”-teremtő egyensúlyát valósította meg. Ezt az ókorban a szabad paraszti életforma és a városállamok demokráciája biztosította. Augustus korára hódító imperialista nagyhatalom. Az elszegényedő, rabszolgasorba süllyedő tömegek féken tartásához ideológia kellett: görög-római mitológiába foglalt szabad paraszti eszmények + római eredetmonda + „Pax Romana”. Vergilius az augustusi mutatvány szolgálatába állt. Éjjeli pokoljárásában gyermekkori énje a kalauza: Lysanias, aki felismeri az árulást: az augustusi „mutatvány” üres, hazug, konzervativizmusa apologetikus, esztéticizmusa erkölcstelen. Másnap nappal Augustust erről próbálja meggyőzni. A párbeszédet Vergilius hallucinációi szakítják meg. Halál közelségeà új magatartás kezdeményei érlelődnek Vergiliusban. Másokért hozni áldozatot, másoknak ad önmagából. „Pax Romana”à”Pax Christiana”. Vergilius olyan írástudó, aki egy kultúra alkonyán, egy történelmi fordulóponton halála előtt lénye irracionális-„preegzisztenciális” mélyrétegeiből merítve ráismer addig félreértett hivatásáraà történelmi analógia: modern kor értékűrje és a bene helyét kereső szellem. Broch az írástudók felelősségét vizsgálta
Levegőég/A hazatérés’– negyedik rész: egyetlen nagy látomás. Ritmikus áradású himnikus szabadvers. Eddigiekhez hozzájön a Khairón-ladik mitikus képzete. Vergilius csupán haldokló emberként szenderedik el (nem költő, irodalmár). Nem tudja rögzíteni ami történik vele, mert az a nyelven túl van.

Életrajzi és a történelmi regény hagyományos műfaji kereteiből kiindulva sajátos lírai monológformájával filozófia, költészet, zenei szerkesztésmód ötvözete.