Az esztétikai elemzés

Ellentétben a szemiotikai elemzéssel - nem közvetlenül a jelentéshez kötődik. Valami többletet ad, elvonatkoztat. A lényeget emeli ki.
Az infó sérül az átvitel során.
Esztétikai fogalmak: szép, rút, groteszk, szatirikus, komikus, tragikus stb.
Szimbólumok.
/EGYET KELL KIEMELNI, ÉS ARRÓL BESZÉLNI!/ Pl.:

A montázs:

A montázs nem más, mint egyes képrészletek, plánok „összeszerelése” – a montázs francia szó, annyit jelent, hogy összeszerelni – értelemszerű elrendezése meghatározott rendben és tartamban, az alkotó mondanivalójának, a cselekmény kibontásának alapvető módszere.
Kétféle összefüggésben szerepel a montázs, egyrészt a film egészének a vágását és összeállítását nevezik montázsnak, másrészt speciális drámai erejű és metaforikus elemeket tartalmazó megformálását.
A montázs kiemeli egy-egy eseménysorból a legfontosabb részleteket, tömöríti a bemutatás szempontjából fontos eseményeket, ill. segítségével szabadon alakítható valamely film tere és ideje.
A cselekmény sűrítésére Griffith már a ’10-es években sajátos montázsfajtát használ, az ún. párhuzamos montázst, amellyel az egy időben, de különböző térben zajló eseményeket felváltva mutatja. (Pl.: A magányos villa,’09 c. filmben egyidőben látjuk, ahogyan a villát megtámadja egy rablóbanda, ill. a férj kétségbeesett rohanását, hogy felesége segítségére siessen.)  A párhuzamos montázst azóta is gyakran használja a film, főleg az üldözés/ menekülés típusú jelenetekben.
A ’20-as évek szovjet avangárd filmesei Eizenstein, ill. Kulesov /Kulesov-kísérlet/ arra is rájöttek, hogy a montázzsal olyan új jelentést adható a képsoroknak, amelyet önmagában nem hordozott a képsorban látható egyik képelem sem. Erre utal Eizenstein híres montázstechnikája, mely szerint a filmben 1+1=3. Filmjeiben (pl.: Patyomkin Páncélos,’25; Rettegett Iván,’46) az ún. asszociatív (gondolati) montázst alkalmazta, amellyel egy új, szimbolikus nyelvet teremtett.
Az asszociációs montázson belül attraktív montázst alkalmaz, amely nagyhatású képek, brutális, vagy tragikus erejű mozzanatok szabad összeállítását jelenti, valamint térben és időben egymástól távol álló drámai események összefűzését. Ezzel egy új, sokkszerű felismerés adódik. Híres példa erre első filmjének a Sztrájknak a montázsa, ahol a sztrájkolók leverésének a képeit egy vágóhídi mészárlás jeleneteivel váltja.
SOKKAL RÉSZLETESEBBEN OLVASHATTOK EZEKRőL, VALAMINT A TÖBBI SZEMPONTRÓL BÍRÓ YVETTE: HETEDIK MűVÉSZET C. KÖNYVÉBEN.