A filmek pszichológiai elemzése során olyan kérdéseket tehetünk fel, mint:
  • Az adott film milyen hatással lehet a nézőre?
  • Mire gondolunk a film megnézése során?
  • Hogyan érezzük magunkat közben?
  • A néző hogyan dolgozza fel a neki nyújtott információt?
  • Hogyan érzékel kétdimenziós látványt háromdimenziósként?
  • hogyan sikerül egy széttagolt és részletekben adagolt világot egységes és teljes univerzummá változtatnia?
  • Hogyan éri el hogy „lelki szemeivel sokkal tágasabb teret lásson, mint a vászon, amelyre a kép vetül?”  

Érzelmek, gondolatok, ösztönök, emberi kapcsolatok stb.
Pl.:

  • I. Bergman: Suttogások, sikolyok; Úrvacsora
  • Stanley Kubrick: Mechanikus Narancs

A kognitív filmelmélet vizsgálja, hogy miként működik az emberi elme, amikor a néző a filmet néz. (Rudorf Arnheim, James J.Gibson.) Ám ez az elmélet inkább természettudományos válaszokat keres a kérdésre.
A pszichoanalitikus filmelmélet: A filmet – hasonlóan az álmokhoz – az alkotó tudatalattijának a kivetüléseként elemzi, valamint vizsgálja a befogadó filmi befogadás folyamatát.
RÉSZLETESSEBBEN OLVASNI ERRőL A TÉMÁRÓL, FRANCESCO CASETTI: FILMELMÉLETEK 1945-1990 C. KÖNYVÉBEN LEHET.
DE NAGYON JÓ KÖNYV A FILM-ÉS MÉDIAFOGALMAK KISSZÓTÁRA IS!