A montázs nem más, mint egyes képrészletek, plánok „összeszerelése” – a montázs francia szó, annyit jelent, hogy összeszerelni – értelemszerű elrendezése meghatározott rendben és tartamban, az alkotó mondanivalójának, a cselekmény kibontásának alapvető módszere.
Kétféle összefüggésben szerepel a montázs, egyrészt a film egészének a vágását és összeállítását nevezik montázsnak, másrészt speciális drámai erejű és metaforikus elemeket tartalmazó megformálását.
A montázs kiemeli egy-egy eseménysorból a legfontosabb részleteket, tömöríti a bemutatás szempontjából fontos eseményeket, ill. segítségével szabadon alakítható valamely film tere és ideje.
Két alaptípusa van:

Az elbeszélő, narratív montázs:

A legegyszerűbb módon állítja logikai és kronológiai sorba a filmszalagra rögzített képrészleteket azzal a céllal, hogy egy történetet meséljen el. Itt az egyes részletek közötti összefüggést elemi, logikai, pszichológiai elvek diktálják.

Expresszív montázs:

A plánok különleges egymásmellé helyezését jelenti, hogy a két képrészlet sokkot váltson ki a nézőben. Így a montázs maga is meghatározott érzelmet és gondolatot fejez ki, ahol a figyelemfelkeltés eszközei szándékosan harsányak, meghökkentők és a néző asszociációs kézségét mozgósítják.(Leghíresebb fajtája: Eizenstein attrakciós montázsa.)