Szemiotika=jelentéstan

Filmszemiotika: A ’60-as években, Franciaországban születő filmelméleti irányzat, mely tudományos módszerrel vizsgálja a film jelentést hordozó sajátosságait, nyelvi jellegét. /Magyarországra is elterjedt ez az elemzési mód./ Azonban az az elképzelés, hogy a film a természetes nyelvhez hasonló jelrendszer, már a ’10-es, ’20-as években felmerült /Pl. Griffithnél, Eizensteinnél/.

A film szemiotikai elemzése=a film jelentéstani elemzése

Közvetlenül a jelentéshez kötődik! /Mi? Micsoda? Hogy néz ki? stb. kérdésekre válaszol; leír./
Pl.: A film egy adott képét kiemeli, pl. egy széket, és leírja annak tulajdonságait, színét, formáját, megvilágítását stb. Leírja, hogy ez egy szék. Számtalan infót ad róla. A filmet jelszerű szövegként értelmezi, verbális nyelvre teszi.  Tulajdonképpen újraértelmezi a filmet!
Az infó nem sérül az átvitel során.
A ’80-as évekre azonban a filmelméleti kutatások hangsúlya a jelentés kutatásáról váratlanul áttevődik a filmi befogadás vizsgálatára /pszichoanalitikus filmelmélet/.
A szemiotikai elemzések mára kihaltak, de megpecsételte a filmtörténetet.