Művészfilm:

Szerzői filmnek is hívják. A fogalom az ’50-es évek végén, a ’60-as évek elején születik, a francia új hullám rendezőinek filmes gyakorlatában. Szerintük az egyéni kézjegy, a stílus az, ami megkülönböztet egy-egy filmet a nagyipari filmgyártás szériatermékeitől.
A művészfilm a filmformanyelvet, a kifejezőeszközöket egyénien, szuverén módon használja, magas szinten műveli. Számos értékkel rendelkezik, amelynek befogadásával gazdagodik az ember, élményben lesz része. Bár többnyire ezek nehéz filmek.
Viszonylag szűk réteghez szólnak.
A ’60-as, ’70-es évek különösen kedveznek a személyes hangvételű szerzői – vagy művészfilmek – létrejöttének, a progresszíven gondolkodó, s a film kifejezési eszközeit megújítani törekvő különféle, angol (free cinema), francia, cseh, szovjet, német új hullámok elindulásának. A szerzőfilm ekkoriban lesz a tömegfilm ellenlábasa, amely tudatosan törekszik fellazítani a műfajfilmek gyakran megmerevedett sémáit, kliséit, a mindenható sztárrendszert, a lineáris filmelbeszélési formákat, s folyamatosan biztat a valóság közvetlenebb, személyes filmes megragadására.
A filmkészítés központi figurája a művészfilmek esetén, a produceri, ill. sztárközpontú filmgyártáshoz képest a rendező.
A szerzőfilm fogalmát a film „magas kultúrájának” is nevezik.

Tömegfilm:

Közönségfilm/műfajfilm. Valamint:

Tömegfilm=Kommersz film:

Üzleti jellegű film. Az olcsó, hatásvadász, minden eredetiséget nélkülöző filmeket jelölik vele, melyek főként a kereskedelmi haszon reményében készülnek.
/Jellegzetesen ilyen filmek a ’10-es évek filmsorozatai (Fantomas, Judex stb.), a ’30-as, ’40-es évek B-filmjei, az ’50-es, ’60-as évek kismozijai, autós mozijai számára készülő kis igényű trash filmek, vagy a ’90-es évek pusztán videóforgalmazásra szánt alacsony költségvetésű – főként erotikus, bűnügyi, horror műfajú – tömegfilmjei./

Tömegfilm=Populáris film:

Széles közönséghez szól, nagy tömegek fogyasztják.
A tömegfilmek nem sok értéket tartalmaznak, könnyű őket befogadni, megemészteni; kikapcsolnak, szórakoztatnak.
A 19. század végén a film, s a mozi – mint új szórakoztató intézmény – „a tömegek művészeteként” születik meg. Ma pedig a filmtermelés döntő hányada, mindegy 90%- a – elsősorban a hollywoodi típusú nagyipari film – tömegfilm; s a gobalizálodó világ sokmilliónyi közönségének az igényei szerint készül.
A tömegfilmek általában jól ismert témákat dolgoznak fel újra meg újra, tehát valamely nagy hagyományú műfaj – pl. thriller, sch-fi, western, kalandfilm, horrorfilm stb. – új s még újabb darabjai.   
A tömegfilmben a rendező szerepköre általában korlátozott. A filmkészítés központi figurái a producer és a sztár/sztárok.
Napjaink tömegfilmjeit a professzionálisan kivitelezett hatások, a rendkívüli látvány, a speciális effektusok, és a trükkök gazdagsága jellemzi.

Mindkét kategóriában lehet jót is és ócskát is készíteni. Nincs mindig éles határ.

1945-től a rendszerváltásig a filmeket bekategorizálták:

  • A: Művészfilmek. Keveset készítettek belőle, kevesen látták őket.
  • B: Se ide, se oda. Viszonylag keveset készítettek belőle.
  • C: Populáris filmek. Sok készült belőle, mert sokan bementek érte a moziba. Mozisnak ez érte meg.

A forgalmazok nálunk mindig olyan műfajokban igyekeznek bekategorizálni a filmeket, hogy tömegfilmként hasson, mert ebben van az üzlet!