A film formanyelve a film mozgóképi kifejezőeszközei. (Stílus). Melyek a követezőek lehetnek:
  • fény-árnyék
  • színek
  • képi kompozíció
  • plánok
  • képkivágás
  • beállítás
  • képmélység
  • háttér, díszlet
  • montázs
  • belső vágás
  • hang, zaj, zörej
  • beszéd, narráció
  • zene
  • szerepjáték stb.
Vannak olyan kifejezőeszközök, amelyek különösen jellemzőek egy-egy alkotó műveire.
Elsősorban a szerzői filmek világában találunk olyan műveket, ahol a kifejezőeszközök markánsan személyesek, akár egy filmalkotó egész életművében azonosíthatóak.(Pl.: Fellini, Bergman, Godard stb. filmjei.)
A szerzői filmeket ezért stílusfilmeknek is nevezzük.
Formanyelve, stílusa – tágabb értelemben – minden filmalkotásnak van. A szerzői filmekkel ellentétben, azonban a tömegfilmeknek többnyire bevált kifejezőeszközei vannak és általában gyengébb stíluskaraktere.
A francia új hullám képviselői szerint a markáns személyes hang, ill. stílus, az egyéni kézjegy az, ami megkülönböztethet egy-egy filmet a nagyipari filmgyártás szériatermékeitől.
ők a film kifejezőeszközeit egyénien, szuverén módon használják.
Itt még megemlíthető a töltőtollkamera-elmélet, amely a filmnyelv, a filmi kifejezőeszközök önállóságát hirdeti. Ez Alexandra Astruc –fr. kritikus, filmrendező - nevéhez kötődik, aki szerint „a szerző úgy ír a kamerával, mint az író a töltőtollával.”