Időmérleg vizsgálat:

Három mutatót számoltak ki:

  1. adott tevékenységgel mennyi időt töltöttek
  2. ezzel a tevékenységgel hányan foglalkoztak, az adott tevékenységgel mennyi az átlagidő
  3. milyen tevékenységi forma volt még jelen

Az 1960-as években kezdtek érdeklődni az iránt, hogy az emberek mit csinálnak szabadidejükben (háztartási tevékenységek, étkezési-és terítési szokások). Vizsgálták az ún közösségi szobát, a nappali szalon mit tartalmaz, milyen technikai eszközök, illetve berendezések voltak jellemzőek, és ezekből vonták le következtetéseiket, hogy ki milyen életmódot él. Vizsgálták még, hogy mennyi pénzt és mire költenek /alkoholból kevesebbet vallottak be/

Idõmérleg-felvétel:

A szabadidõ, illetve a mindennapi tevékenységek gyakoriságát és idõtartamát vizsgálja. Az idõmérleg-technika lényege, hogy a megkérdezett személyek naplót vezetnek tevékenységükrõl.

A feldolgozásnál három alapvetõ mutatót szokás kiszámítani:

  1. a napi 24 óra áltagos felosztása különféle tevékenységek és helyszínek között
  2. az adott tevékenységben a kérdezettek közül naponta részt vevõk aránya
  3. azoknak átlagos ideje, akik az adott tevékenységben a vizsgált napon részt vettek.

Három nagy összevont kategóriát különböztetnek meg:

  1. a fiziológiai szükségleteket szolgáló tevékenységekkel töltött idõ
  2. a munkával töltött idõ
  3. a szabadidõ.

Az időmérleg vizsgálatnál nem csak az összidő felhasználást nézték, hanem azt is, hogy az egyes tevékenységekre mennyi időt fordítottak.
Több szociológiai felmérés is készült, hogy hogyan változtak meg az emberek szokásai az utóbbi néhány évtizedben.