Az egészséges szájüregben természetes egyensúly áll fenn, a jelen levő mikroorganizmusok, a szájüregi flóra és a szervezet között és ez a kórokozók invázióját megakadályozza. Ebben fontos szerepe van a nyálkahártya jó vér és nyirokkeringésének és a nyál protektiv anyagainak. Az egyensúly megváltozását okozzák a védekező mechanizmusok gyengülése (általános okok) és a szájflóra összetételének megváltozása (helyi - szájüregi okok). Az egyensúly megváltozása esetén a szájnyálkahártya barrier funkciója gyengül, gyulladásos jelenségek lépnek fel. A gyulladások a szervezet védekező reakcióját és az azt reprezentáló kísérő jelenségeket váltják ki (ödéma, fájdalom, láz, elesettség stb.), mely végül a klinikai tünetek alapján diagnosztizálható. A kezelési lehetőségek között alapvető a kórok megszüntetése ( pld. gangrénás fog extractiója ), de a gyógyszeres kezelés is: fontos lehet a kórokozók számának csökkentése, a védekező mechanizmusok erősítése. A kórokozók számának csökkentési lehetőségeiben fontos az antiszeptikus hatású szerek és az antibiotikumok jelentősége.

A fogászat szájsebészet területén a gyulladásos kórképek a mindennapos gyakorlatban sűrűn jelentkeznek és ugyancsak nő a jelentősége a profilaktikus célból adott gyulladáscsőkkentő szereknek részben a szív- érrendszeri, immunológiai és egyéb rizikópáciensek számára, részben pedig egy a műtéti eljárások sikerességét elősegítő és a gyulladások előfordulását csökkentő hatás miatt, olyan esetekben mint az arcüreg zárása, az implantáció stb.

A stomatológiai betegek antibiotikus kezelése feltétlenül indokolt a fogazat megtartása, a súlyos állapotok megelőzése, a korszerű fogászati-sebészeti eljárások sikerességének biztosítása (implantáció) és az egyre nagyobb számú rizikópáciens általános profilaxis szükségessége miatt. A dentalis gyulladások okozója a rendkívül vegyes szájüregi flóra, az aerob és anaerob kórokozók . A kórokozók virulenciafaktorai (tokképzés, béta-laktamázképzés, stb.), valamint a baktériumok által termelt anyagok (chemotaxist gátló fehérjék, mitogének, litikus enzimek, toxinok, antigének, stb.) változtatják meg a flóra antibiotikumokkal szembeni érzékenységét és teszik szükségessé időről időre újabb antibiotikumok alkalmazását a hatékonyság biztosítása érdekében.

A szájüregi gyulladások legfőbb okai a különféle dentalis eredetű kórképek, melyek elsősorban a caries és következményes megbetegedéseire valamint a fogágybetegségekre vezethetők vissza. A gyulladásos kórformák mindennapos előfordulása pedig a lakosság rendkívül rossz fogazati állapotából következik.
Az antibiotikus kezelés alapvető kritériumai között szerepel a megfelelően felállított klinikai diagnózis, súlyosnak ítélt esetekben mikrobiológiai vizsgálat (a flóra antibiotikum érzékenységének megállapítása célzott terápia céljából), az alkalmazott szernek megfelelő farmakokinetikai tulajdonságokkal kell rendelkeznie (pld. megfelelő gingivalis- vagy csontszint elérése).

Az antibiotikus kezelés alapvető kritériumai:

  • Farmakokinetikai szempontok
  • megfelelő hatásspektrum
  • megfelelő koncentráció a helyszínen
  • a szer ne legyen toxikus
  • mellékhatás tolerálható
  • egyéb betegség, állapot befolyásolja (terhesség, diabetes, immunállapot, máj-, vesebetegség stb.)

A szájüregi viszonyok figyelembevételével az antibiotikummal szembeni speciális követelmények dentalis infekciókban:

  • széles hatásspektrum
  • hatékony az aerob és anaerob flórára
  • megfelelő szerum-, gingivális-, nyál-, csontszint  oralis, parenteralis adagolás lehetséges
  • adagolása tág határok kőzőtt változtatható

Gyulladásos kórképek kezelése:

Periodontitis apicalis chronica, Abscessus periapicalis, Abscessus parodontalis, Lokalizált juvenilis parodontitis, Acut necrotizáló ulcerosus gingivitis, Gingivitis ulcerosa, Sinusitis maxillaris, Syaloadenitis, Stomatitis, Ostitis alveolaris, Periostitis, Osteomyelitis, Phlegmone, Sepsis, Alveolitis, Fractura proc. alveolaris, Lágyrészsérülések, Haematoma post. inj., Infiltratio regionalis

Profilaxis

Cardiológiai okból

  • endocarditis az anamnézisben
  • mübillentyü
  • congenitális anomáliák
  • reumás v. egyéb billentyümegbetegedések
  • cardiomyopathia
  • aortastenosis
  • mitralis prolapsus regurgitatioval
  • pacemaker

Gyengült immunrendszer

  • diabetes mellitus
  • onkológiai kórképek (pld. leukémia)
  • transzplantáción átesett beteg
  • AIDS
  • fertőző betegségek akut fázisa más sulyos általános kórkép egyéb okból rizikópáciensek

A beavatkozás mütéti kockázatának csökkentése

  • dentalis implantáció
  • csonttőrések kezelése
  • antrooralis communikáció zárása
  • nagy csontdefektussal járó beavatkozások
  • bioanyagok beültetése, augmentáció
  • áthatoló baleseti sérülések
  • szennyezett sebek kezelése

Meddig adandó az antibiotikum:

  • Akut fertőzésben: min. 4 nap
  • Kőzépsulyos gyulladás: 8-14 nap
  • Sepsis: 3-4 hét
  • Endocarditis: 4-6 hét
  • Osteomyelitis: 6-8 hét

A leggyakrabban alkalmazott szerek: Dalacin C, Augmentin, Rulid valamint Semicillin,

Leggyakoribb hibák a stomatológiai antibiotikus kezelésben

  • indokolt esetben nem, vagy
  • nem kellő időben adott antibiotikum
  • nem megfelelő antibiotikum kiválasztása
  • elégtelen kis dozis
  • elégtelenül rővid időtartamu kezelés
  • indokolatlan gyógyszerváltogatás
  • indokolatlan gyógyszeradás
  • hibás kombináció
  • lokalis alkalmazás
  • farmakokinetikei szempontok mellőzése

A kórok megszüntetése nélkül a gyulladás megszüntetése csak időleges lehet.

Antibiotikum adása feltétlenül indokolt odontogén gyulladások esetében, ha:

  • A gyulladás terjedése fenyeget
  • Renyhe helyi tünetek
  • Sulyos általános tünetek
  • Belgyógyászati javallat indokolja
  • Lezajlott vagy egyidejü Streptococcus fertőzés
  • Egyéb betegség acut fázisa
  • Immunsupressiv állapot
  • Általános leromlottság

Antibiotikum adása feltétlenül indokolt odontogén gyulladások esetén ha a gyulladás terjedése fenyeget, renyhe helyi tünetek mellett súlyos általános tünetek észlelhetők, belgyógyászati javallat, lezajlott streptococcus fertőzés, egyéb betegség acut fázisa, immunsupressiv állapot, általános leromlottság indokolja . A kezelésben ajánlott módszer a sebészi beavatkozás (extractió, incisió), fogászati beavatkozás (trepanatio), majd postoperativ antibiotikum adása. A későbbiekben a mikrobiológiai vizsgálat eredményének ismeretében szükség esetén váltás célzott kezelésre.