A fogászat történetében két mozzanat játszotta a fő szerepet. Az egyik a fogbetegségek okozta fájdalmak megszüntetése, a másik pedig a foghiány pótlása.
Már az egyiptomiaknál, kínaiaknál is találunk feljegyzéseket a fogbetegségek gyógyításáról.
A Bibliában és Talmudban utalásokat találunk arra, hogy a zsidók fából faragott műfogat viseltek, később ezt arannyal is bevonták.
Etruszk és főnicíai sírokból is kerültek elő fogpótlások, ezeket aranyból készült drót rögzítette a maradék fogakhoz.
A rómaiaknál a fogorvosok már specialistaként működtek, technikai készségük is fejlettebb volt, ismerjük műszereiket is.
Az arabok a XI – XII. században marhacsontból faragtak fogakat, és ezeket aranyfonállal rögzítették. A középkorban az orvostudomány az ókor nagy orvosainak műveiből élt. A fogászat sem fejlődött.

A fából, állati vagy emberi csontból készített műfogak nem voltak alkalmasak, mert színüket változtatták, szagot és ízt vettek magukhoz, kiszáradtak. Ez a tapasztalat késztett Duchateau francia gyógyszerészt arra, hogy ásványi anyagból állítson elő műfogat. 1774-ben, egy párizsi porcelángyárban készítette el az első porcelán fogsort.
1808-ban Fonzi olasz származású fogorvasnak sikerült egyes porcelán fogakat előállítani. Ezzel megalapozta a maihoz hasonló műfogak gyártását. A Fonzi féle porcelán fogaknak már arany hátlapjuk volt. Ezeket fogsorrá alakítva arany szájpad lemezhez forrasztották. Ez a fogsor kivitelre tetszetős és rágásra is alkalmas volt.
A fogászat fejlődése a XVIII. században Franciaországban, ahol a fogorvos-sebészek rendje is kialakult. P.Fauchard a fogászat minden ágát művelte, az ő munkássága nyomán alakultak ki a fogászati iskolák. 1841-ben az érzéstelenítő szerek felfedezése nagy jelentőségű volt. A nitrogénoxidult (kéjgáz) először Wells (1845) használta. Az éter narkózis felfedezője Morton (1846) ugyancsak fogorvos volt. Az általános érzéstelenítést a cocainos, majd novokainos érzéstelenítés váltotta fel.

Hazánkban 1831-ben jelent meg az első magyar nyelvű fogászati könyv, melyet Takács Pál írt „Szorgalmatos fogorvos” címen.
Magyarországon Iszlay József és Árkövy József munkásságához fűződik a tudományos fogászat megalakítása. Iszlay alapította az első fogászati szaklapot 1892-ben. Árkövy József 1885-ben pontos és részletes vizsgálatok alapján kidolgozta a fogbetegségek diagnosztikáját. Árkövy 1880-ban magánrendelőjében kezdte el a fogászat tanítását, majd 1887-ben, a Rókus korházban folytatta. 1890-ben megalapította az egyetemi fogászati intézetet. Az ő munkásságának köszönhető, hogy felépült 1908-ban a budapesti Stomatológia Klinika.

A fogászati iskolák, klinikák kialakulása után a szaktudomány fejlődése erőteljesen megindult és ettől az időtől az innen kikerülő szakemberek gyógyítják a fogbetegeket. Ma már meg tudjuk szüntetni a fogbetegségek, okozta fájdalmakat és megvalósítottuk a foghiányok esztétikai követlényeknek is megfelelő és funkcionális szempontból is tökéletes pótlását.