A szénhidrátok (cukor) szúkeltő hatása foglalkozási ártalomként is mutatkozik cukor-, sütő- és malomipari dolgozók, cukrászok fogain. A munka közben keletkező finom szénhidrátpor nyállal keveredve, puha, pépes lepedék formában lerakódik elsősorban a frontfogak  vestibuláris felszínére, főképpen nyakára, esetleg fogközeikbe. E porártalomhoz mérten- a cukrászoktól eltekintve- alárendelt a cukorfogyasztás cukorkából, csokoládéból stb. a munkaidőben; a cukrásznak azonban szükségszerűen meg kell kóstolnia, amit készít, és a por ártalom az ő fogait is éri.
A kémia és az ipar hatalmas fejlődése folytán mindinkább emelkedik azoknak a száma, akik foglalkozásuknál fogva, munkájuk közben a szervezetre ártalmas anyagokkal kerülnek érintkezésbe. Ugyancsak fokozódik az egészségre nem közömbös vegyipari anyagok alkalmazása is. A biztonsági és óvórendszabályok ellenére is sok az ipari ártalom és a foglalkozási betegség. Ezek tünetei a fogakon vagy a nyálkahártyán is mutatkozhatnak. A vegyi anyagok káros hatása fehérje kicsapódás, fehérjeoldás vagy vízelvonás folytán jön létre. Okozhatnak heveny mérgezést, ha egyszerre nagy mennyiségben kerülnek a szervezetbe. Általában azonban félheveny vagy idült ártalmak fejlődnek ki, kicsiny adagok hosszú időn át ismétlődő bejutása folytán. Ha ezt szervezet kiválasztja vagy méregteleníti akkor tünetek nem keletkeznek, de ha a bejutás tartós vagy a mérgező anyag nagyobb mennyiségű, akkor idült ártalom fejlődik ki.
 A szájbetegséget okozó vegyi anyagok lehetnek: savak, lúgok, maróanyagok, nehézfémsók, szerves oldószerek, alkaloidok, gyógyszerek.
Savval dolgozók fogain is keletkezik foglalkozási ártalomként caries, munkahely savval telítődő levegője, esetleg a sav szájba vétele révén. Ez az ártalom a felső frontfogakon mutatkozik leginkább, az egész vesztibuláris felszínen okozva demineralizációt, kisebb-nagyobb területre terjedő, felszíni, esetleg mélyebbre is érő szuvas destrukciót.
Savak közül a kénsav, sósav, salétromsav, karbolsav, fluorsav, triklór-ecetsav okoz gyakrabban sérülést vagy mérgezést. Szájba jutott vagy véletlenül lenyelt savak heves, kínzó fájdalmat, hányingert és ismétlődő hányást okozhatnak. A szájban, garatban, nyelőcsőben, gyomorban elhalás keletkezik, az egyes savmérgezésekre jellemző színű pörkökkel.

  • kénsav: barnás fekete
  • sósav: szürkésfehér  
  • salétromsav: sárga
  • karbolsav: fehér
  • fluorsav, triklór-ecetsav: fehér felmaródást okoz az ajkakon és a nyálkahártyán.

Lúgmérgezés legtöbbször nátronlúggal történik. Az ipari betegségek között az ammónia és a kalcium-hidroxid okozta ártalmak fordulnak elő. A lúgok az emésztőcsatorna súlyos klinikai tüneteit hozzák létre, mivel szövetoldó hatásuknál fogva mélyre terjedő elhalást és fekélyt okoznak.
A nyálkahártyát izgató gázok (klórgáz, kéndioxid, formalingőz) belégzése kínzó köhögést, fulladásérzést, nyálkahártyán vérbőséget, kifekélyesedést válthat ki. Egyes szervetlen vegyi anyagok, mint jód, rézszulfát kristályos alakban vagy tömény oldatban a nyálkahártya felmaródását, nagy fájdalmat, hányást idéz elő.

Nehézfémsó-mérgezések: a nehézfémek sói tömény oldatban maró mérgek. Felmaródást okoznak a nyálkahártyán. A nehézfém sókat a nyálmirigyek is kiválasztják, ezért idült mérgezések esetén gyakoriak a szájtünetek. A nehézfémsó-mérgezések közül a higany-, az ólom- és a bizmut mérgezés fordul elő gyakrabban.

Higanymérgezés: akut, szubakut vagy kónikus.
Krónikus higanymérgezés: a higany gőz alakjában jut a szervezetbe. Aranyművesek, fényképészek, hőmérőkészítők, szőrmefeldolgozók, festék-, művirág-, kalapkészítők, tükörfoncsorozók foglalkozási betegsége. Korai tünete az idült ínygyulladás. A papilla csúcsán mutatkozik renyhe stomatitis ulcerosa. Feltűnő a fájdalom hiánya. Idővel a stomatitishez a fogak meglazulása társul.

Ólommérgezés: foglalkozási ártalomként akkor fejlődik ki, ha az ólom huzamos időn át jut a szervezetbe. Ólomkohászatban, akkumulátorgyártásban, nyomdában, vegyi iparban dolgozók között fordul elő. Száj tüneteikre jellemző az édeskés ”ólomlehelet”, valamint az ólomszegély. Ez szürkés-fekete lerakódás az íny felszínes kötőszöveti rétegében, mint fekete ólomszulfid rakódik le, főként ott, ahol tömés, káriesz vagy fogkő miatt az íny lobos. Eltekintve a foglalkozási ártalomként jelentkező cariestől, az egyén foglalkozásának csak annyiban van befolyása a szuvasodásra, hogy a táplálkozás (a táplálék megválasztása, összetétele, az étkezések időrendje) egyrészt az anyagi helyzet, másrészt a munkabeosztás függvénye.