A sérülések okai között szerepel a sport, a játék, a verekedés és a közlekedési baleset. Jelentűsen prediszponáló faktor, ha az felső metszőfogak előre állnak.

A tejfogak baleseti sérülésének bizonyos következményeire számíthatunk. A mechanikai hatás révén sérülhet a homológ maradó csíra, ugyanakkor az elhalás következtében fertőződhet a tejfog periapicalis területe. A fentiek alapján megakadhat a gyökérfelszívódás folyamata, ami később a fogváltás zavaraiban mutatkozik. Ugyanakkor zománcfejlődési zavarok mutatkozhatnak a homológ maradófogon, sőt komolyabb alaki deformitások is észlelhetők.

Maradó fogak sérülései:

  1. A fog teljes kimozdulása (luxatio totalis dentis): esetében néhány órán belül megkísérelhető a fog visszahelyezése, fiziológiás sóoldattal való lemosás után. Visszahelyezés előtt, különösen ha néhány óránál több idő telt el a baleset óta, legtöbbször célszerű a gyökérkezelést kézben elvégezni, hiszen a fogbél életben maradására igen csekély esély van. A visszahelyezéssel egyidőben a fogat a szomszédos fogakhoz rögzíteni (sínezni) kell. Ez történhet önkötő akriláttal, de kíméletesebb és célravezetőbb módszer, ha savazás után kompozíciós tömőanyaggal vagy "orthodontiai bond"-dal egy passzív ívet rögzítünk a fogak labialis felszíneire.
  2. A fog részleges kimozdulása (luxatio partialis dentis): A fog vagy a fogak elmozdulása észlelhető a szomszéd fogakhoz viszonyítva. A luxatio partialis szintén sínezést igényel, természetesen gyökérkezelés nélkül. 
  3. A korona sérülése (fractura coronae dentis): A fogkorona sérüléseinél az ellátás módját az szabja meg, hogy melyik harmadban van a törés. Az incizális harmad sérüléseinél legtöbbször elegendő az éles zománcszélek elcsiszolása. Hőérzékenység ellen heti két-három ecsetelést végzünk nagyobb koncentrációjú fluorid oldattal. Egy-két mm mély törésvonalnál már az étpótlás is szóba jön, fényre kötő kompozittal. Ebben az esetben már azonban a pulpavédelmet is biztosítani kell kalcium-hidroxiddal (pl. Dycal). A középső harmad törésénél, ha a pulpa nem nyílt meg, ún. gyógykötést (Dycal) és gyógykorona (akrilát) kell alkalmazni a véglegesnek számító étpótlás elvégzése előtt. Ha a pulpa megnyílt gyökértömés kalcium-hidroxidos tömőanyaggal. Gingivális harmad törése esetén 24 órán belül megkísérelhető a megnyílt fogbél életben tartása pulpasapkázással és "gyógykoronával". Az esetek többségében azonban el kell végezni a gyökérkezelést, majd csappal felépíteni és esztétikus koronát készíteni.
  4.  A gyökér sérülése (fractura radicis dentis): A foggyökér töréseinek ellátási módját szintén a törés helye szabja meg. Alapvető szempont a ,fogbél lehetőség szerinti életben tartása. Erre komoly esély van a csúcsi harmad, de még a középső harmad törése esetén is. Az utóbbi esetben mindig sínezéssel kell a fogat nyugalomba helyezni legalább hat héten keresztül. A foggyökér nem forr össze, de az a alveolus csontjának ossificatiója és a gyökérhártya fixáló szerepe következtében az életben maradt törött gyökerű fog gyógyultnak tekinthető. Ha a fogbél elhalt gyökérkezelésre van szükség. Ezüstcsúccsal vagy implantációs tűvel végezzük el a gyökértömést, ezáltal transradicularis fixációt biztosítunk. A sínezés azonban ilyenkor is indokolt. .A foggyökér koronális harmadának törése a legrosszabb prognózisú. Természetesen a gyökérkezelés ilyenkor nem kerülhető el, és a törött gyökeret transradicularis fixációval vagy fémcsappal igyekszünk megtartani. Gyakran előfordul azonban, hogy a koronai harmadban törött gyökeret el kell távolítani. Ilyenkor implantáció jön szóba, az implantátumot közvetlenül az extractio után kell az alveolusba helyezni, és felette a nyálkahártyát összevarrni.
  5. Intrusio dentis: a fog benyomódása az alvcolusba, a tejfogakkal ellentétben maradó fogakon ritkán fordul elő. A fogat tartó csont, a processus alveolaris ütést, zúzódást szenvedhet. Ez legtöbbször csontrepedés, ami önmagában spontán gyógyul. A lágyrészek sérülései közül leggyakoribb az ajak zúzódása, berepedése. Mélyebb ajaksérülést a szájüreg nyálkahártyája felöl indulva varratokkal kell ellátni.