Rtg. státusz

A Rtg. státusz azt jelenti, hogy a fogakról ill. az állcsontokról intraorális felvételeket készítünk, és azokat úgy rendezzük egymás mellé, hogy a fogak és a paradoncium állapotát át lehessen tekinteni. Általában 11 filmet készítünk, vagy ennél többet. 

A Rtg. felvételeken láthatók legyenek a fogatlan állcsontrészletek is. Fontos szerepe van a góckutatásban ennek a Rtg.felvételnek (fogászati góc : olyan idült letokolt gyulladás a gyökércsúcs körül, ahonnan a baktériumok a véráram útján a szervezet más pontjaira eljutva egy második betegséget okoznak, amely tünetszegény. Gócok lehetnek még: nem megfelelően gyökérkezelt fog, húzás helyén bennmaradt gyökér, rejtett szuvasodások)
A Rtg.státusz egyszerűbb formája a Panoráma rtg.felvétel, ahol kiterítve láthatjuk a fogakkal együtt a felső és alsó állcsontot is, valamint az arcüreg alsó részét és az állkapocsizületet.

Intraorális röntgenfilm, szerkezete, tulajdonságai, típusai

A Rtg.film 7 rétegből áll. Középen a film alapanyaga az áttetsző poliészter, melynek mindkét oldalán egy-egy kötőréteg van. A kötőrétegeken zselatin réteget helyeztek el. Ez a zselatin ezüst bromid és ezüstjodid szemcsék homogén keveréke, színe zöldessárga. Mindkét zselatin rétegen képződik kép.

Amikor az emulziót fény- vagy röntgenhatásnak tesszük ki, a kristályok elnyelik és tárolják ennek az energiának egy részét. A zselatin porózus, hogy lehetővé tegye az előhívó vegyszerek bejutását, ugyanakkor a kristályokat a helyükön tartja. Az emulzió felszínét mindkét oldalon vékony, transzparens védőréteg borítja, amely megóvja a karcolástól, nyomástól, valamint az elektromos feltöltődéstől. Végül pedig egy speciális csomagolással látják el.

A röntgenfilmen a röntgensugár feketedést hoz létre!!!

A rtg.film érzékeny:

Fényre, rtg. és gammasugárra, gázokra és gőzökre, hőre, nedvességre, lejárati időn túl nem lehet használni

Fajtái:

1. Fogászati rtg.filmek

(könnyen nyitható csomagolás, vékony fekete védőpapír védi a fénytől, hátoldalán vékony ólom lemez)

2. Extraorális filmek

(fényzáró papírdobozban, felnyitás, tárolás, betöltés a sötétkamrában)

Típusai:

  • 22*35 mm - tejfogakhoz
  • 24*40 mm - fogváltás után
  • 31*41 mm - felnőtteknél ált. Ez a 3 periapikális felvételekhez.
  • 27*54 mm - koronafelvételi technikához
  • 57*76 mm - ráharapásos (occlusalis) technikához

Az expozíció jelentősége (tényezői, alulexponált, túlexponált film, látens kép)

Az expozíció (exponálás) a röntgentechnika legkritikusabb művelete, amikor az exponáló órán előre beállított időnek megfelelően az exponáló gomb lenyomásával a páciens vizsgálandó területét Rtg sugárral átvilágítva ráfényképezünk a mögé helyezett filmre vagy érzékelőre.

Az expozíciós idő függ:

  • vizsgálandó tárgy rétegvastagságától
  • vizsgálandó tárgy sűrűségétől
  • film érzékenységétől (minél érzékenyebb, annál kevesebb az exp. idő)
  • erősítőernyő használatától
  • a kV értéktől (növelésével az exp.idő csökken)
  • a mA értéktől (növelésével az exp.idő csökken)

Alulexponált film:

A világos, kontraszt nélküli film, amely diagnosztizálásra nem alkalmas, így a felvételt meg kell ismételni (kézi előhívással esetleg megjavíthatjuk a minőségét, ha hosszabb ideig tartjuk az előhívóban)

Oka: 

A rosszul megválasztott exp.idő!

Túlexponált film:

A sötét, ugyancsak értékelhetetlen film (javíthatunk a minőségén, ha kevesebb ideig tartjuk a hívóban), de inkább ismételjük meg a felvételt.

Oka:

A rosszul megválasztott exp.idő!

Látens kép:

Amikor a röntgensugarak a zselatinba ágyazott ezüstbromid-kristályokba ütköznek, energiahatásukra a molekuláris kötés felbomlik, fémezüst (Ag+ion) keletkezik a szemcsék felszínén és a bromid (Br- ion) felszabadul. Az ionizáció foka a Rtg.sugár-expozíció függvénye. Erre a jelenségre azt mondjuk, hogy látens kép keletkezett, amely nem látható és semmiféle fizikai próbával nem mutatható ki, csak kémiai folyamattal hívhatjuk elő.

Az előhívott képen:

  • a legvilágosabb a zománc (elnyelődés arányos a tárgy sűrűségével)
  • kicsit sötétebb a dentin
  • a cement nem látszik, csak hypercementózisban
  • a fogbél sötét
  • a foggyökér körüli sötét csík a gyökérhártya rés (periodontális rés), fognyaki végén az interdentális csontsövény magassága fontos fogágybetegségnél
  • világos csík a csontnak a külső rétege (lamina dura)
  • mandibula két oldalán: foramen mentale (kicsi sötét foltok)(Panoráma)
  • arcüreg alsó része: sötét folt, éles kontúrral (Panoráma)

Periapikális, korona, és ráharapásos felvételek:

1. Periapicalis fogfelvételek készítésének szabályai:

Sugárbeállítás, filmbeállítás, betegbeállítás, anatómiai viszonyok.

A periapicalis képek a fogívből egy regiót jelenítenek meg: a fogak körvonalait, helyzetét, kiterjedését, a körülvevő periodontális rést, lamina durát és a csontgerendákat. Periapicalis felvételek készítéséhez a fogászati Rtg ma két alapvető módszert használ. Egyik a szögfelező technika, az eredeti, jól ismert és kidolgozott klasszikus fogászati Rtg, melynek az utóbbi időben több hátrányát ismerték fel. A korszerűnek és optimálisnak nevezett módszer azonban a másik: a párhuzamos technika. A párhuzamos technika alkalmazásának fő indoka az a kettős cél, hogy minimálissá tegyük a fog alaki torzulását, és tovább csökkentsük a pácienst terhelő sugárdózist.

a. Betegbeállítás:

Szögfelezős:

A beteg ül, ólomköténnyel védjük. Attól függően, hogy alsó vagy felső fogról készítjük a felvételt, úgy állítjuk be a beteg felső ill. alsó állkapcsát. Felső felvételnél a felső fogak rágófelszínének síkja, alsónál pedig az alsó fogak rágófelszínének síkja legyen vízszintes.

Párhuzamos:

A beteg ül, vagy fekszik, ólomköténnyel védjük. Fejtartására nincs meghatározott szabály, ahogy a betegnek kényelmes.

b. Filmbeállítás:

Szögfelezős:

A filmet olyan közel helyezzük a röntgenezendő fog oralis felszínéhez, amilyen közel csak lehetséges (anatómiai viszonyok figyelembevételével) anélkül, hogy a film meggörbülne (vattabuci segítségével).

Párhuzamos:

A filmet oly módon helyezzük el, hogy az a fog hossztengelyével párhuzamos, a fősugár pedig mindkettőre (film és fog) merőleges legyen. A torzulás ezzel a módszerrel kivédhető. Kiválasztjuk a megfelelő filmtartót, irányítórudat és célzógyűrűt, majd összeszereljük. Helyezzük be a filmet, ügyelve arra, hogy elülső oldala nézzen a tubus (célzógyűrű) felé. Vezessük a filmtartót a páciens félig nyitott szájába, és úgy centráljuk, hogy a röntgenezendő fogak a film közepére essenek. Annyira hátra ill. mélyre helyezzük be a filmet, amennyire csak lehet, ill. az anatómiai viszonyok engedik. Felszólítjuk a pácienst, hogy zárja össze fogait lassan, de határozottan, hogy a filmtartót rögzítse. Csúsztassuk az arcfelszínhez közel a célzógyűrűt a fémrúdon, és illesszük a gyűrűhöz a tubust.

c. Sugárbeállítás:

Szögfelezős:

A Rtg.kép árnyékvetület. A Rtg.sugár különböző elnyelődése révén ad képet, méretazonosan vagy torzítottan.
A fog és a film tengelye nem párhuzamos (szöget zár be):

  1. ha fősugár a filmre merőleges, a kép kicsinyített
  2. ha a fősugár a tárgyra merőleges, a kép nagyított
  3. ha a fősugár a film és a tárgy szögfelezőjére merőleges, a kép méretazonos

Ortoradiális:

A sugarak a szomszéd fogak approximális felszíneivel párhuzamosan futnak.

Mesioexcentricus:

A sugárirány a fog középpontjához képest mesialis irányban eltér, elölről hátulra mennek a sugarak.

Distoexcentricus:

A sugárirány a fog középpontjához képest distalis irányban eltér, hátulról előrefelé jönnek a sugarak.
A fogak hossztengelyének iránya alapján a következő szögértékeket használjuk hosszú tubussal:

  • felső nagyőrlők - +25º,
  • felső kisőrlők - +35º,
  • felső szemfog és felső metszőfogak - +45º,
  • alsó nagyőrlők - +5º,
  • alsó kisőrlők - 0º,
  • alsó szemfog - -10º,
  • alsó metszőfogak - -15º

A centrális fősugár irányát elképzelve megcélozzuk a leképezendő terület középpontját és a mögötte lévő filmet. Függőleges irányban a maxillán az orrszárny-fültragus vonalon, a mandibulán pedig annak bázisa felett kb. 1 centiméterrel legyen. Vízszintes irányban általában ortoradiális (fogra merőlegesen a kontaktpontokon áthaladva) sugárirányt alkalmazunk, kivéve, amikor a fogsoríven kívül vagy belül az állcsontban rejtetten elhelyezkedő fogak, gyökerek vagy idegen test helyét akarjuk lokalizálni (felső hatos, hetes gyökérkezelésénél).

Párhuzamos:

A filmtartó megfelelő behelyezése után a tubust a célzógyűrűhöz helyezzük, amely egyben a sugárirányt is meghatározza. A fősugár a filmre merőleges.

d. Anatómiai viszonyok

Szögfelezős:

A sugárirány beállításánál figyelembe kell még vennünk a fogak hossztengelyének irányát. A maxillában a foggyökerek a palatum felé, a mandibulán pedig lingual felé dőlnek. Ez a frontfogaknál kifejezettebb, majd hátrébb haladva csökken. Mivel a mediansagittalis síktól kifelé is hajlanak ezért a két középső metszőről orthoradiális képet csak külön-külön, a jobb ill. baloldalról készíthetünk. Nehézséget okozhat még a film elhelyezésekor a szűk, gótikus szájpad, feszes kemény szájfenék és nyelvfék, ill. a beteg hányingere.

Párhuzamos:

Keresnünk kell az elérhető legjobb helyzetet a film és a fog tengelyeinek viszonyában. Amennyiben a szájpad és a szájfenék anatómiája módosíthatja az ideálisnak elképzelt filmelhelyezést, akkor a szögfelező technika szabályait alkalmazva módosíthatjuk a tubus és a célzógyűrű által bezárt szöget.

2. A koronai vagy interproximalis kép

A koronai vagy interproximalis képen a maxilla és mandibula oldalsó fogai láthatók, amelyek anatómiailag és kiterjedésükben sokkal pontosabb képet adnak, mint a periapicalis felvételek. A fogak koronai harmada látható, ezért approximális és másodlagos szuvasodás, túlérő tömés, fogkő, az alveoláris csont felső széle, a megfelelő fogbél rész sugáráteresztő változásai és a fogak záródási viszonya értékelésére használjuk. A felvételek két eljárás szerint készíthetők: a fogakhoz helyezett filmre és szárnyas filmre.

Fogakhoz helyezett filmre:

A filmet ugyanúgy helyezzük el, mint a periapicalis felvételkor, a széle azonban a koronákat nagyobb mértékben túléri. A beállítási szögek 5-10°-kal kisebbek, de minél inkább párhuzamos a film a koronákkal, annál inkább merőleges lehet a fősugár a fogkoronára. Az alsó nagyőrlők orális irányba dőltek, a beállítási szög a vízszintes felett +5°.

Szárnyas filmre:

A szárnyas film előnye, hogy a képen az antagonista fogak koronái is látszanak, tehát két felvétel helyet egy elégséges. A beteg a szárnyra ráharap a metszőfogak élével vagy az őrlő fogak rágófelszínével. A filmet oly mértékben húzzuk vestibuláris irányba, hogy a film a koronák középsíkjával párhuzamos legyen. A beállítási szög +10°, a fősugár orthoradialis.

3. A ráharapásos vagy occlusalis felvételek

A ráharapásos vagy occlusalis felvételek a teljes fogívet vagy egy részét ábrázolja, ezen kívül több különleges beállításra ad lehetőséget (állcsúcsi, orrcsont felvételek). Ez a filmfajta 5-7cm nagyságú. Elsődleges felhasználása a szájban, a röntgenezendő területre helyezve, a fogakkal, a száj zárásával rögzítve a felső vagy alsó fogív középső vagy oldalsó részeinek, valamint a szomszédos csontrészletnek együttes megjelenítése. Szögfelező technikát alkalmazunk, vagy nagyobb szögértékkel nagyobb területet áttekintő, de torzult vetületet kapunk.

Felhasználása:

  • szám feletti, áttörésben lévő, visszamaradt vagy beékelődött fogak lokalizálása
  • gyökérmaradványok, idegen testek, nyálkövek lokalizálása
  • arcüreg elülső, mediális és laterális fala körvonalának folytonossága ellenőrizhető
  • nagy kiterjedésű kóros folyamatok, cysták, daganatok, törések vizsgálhatók
  • csontkontúr vizsgálata
  • gyermekeken, ha a periapicalis felvétel sikertelen