A status quo és az etnikai kép alakulása a Kárpát-térségben

A magyar törzsek elődei az avarok állama, a feltevések szerint egy száraz időjárási periódus következtében került hatalmilag nehéz helyzetbe. Ez a száraz időszak adott lökést a magyarok keletről való előnyomulásának is. Eleink ugyanis legelőt kerestek.

Az állattenyésztés útjára lépett ősnépek környezetükhöz képest gyorsabb szaporodásnak indultak. Legelő volt a Volga és a Don mentén, de erre már más népek is szemet vetettek. A magyar és a velük társult népcsoportokat türelmetlenül szorították nyugat felé. Besenyők, úzok, kangárok nyomultak a magyarok nyomában.

A medencében szervezett államalakulat nem volt. Az avarok maradékai, főképp az Alföldön, szlávok az Északkeleti-Kárpátokban éltek. Erdélyben a székelyek és a kabarok elég szétszórtan. A Duna és az Ipoly vonalától nyugatra és északon a Morva végek, a frankokkal hűbéres Morva fejedelemség keleti határvidéke terült el. A Dunántúlon a Bajor–Karantán végek, a Keleti-Frank Birodalom laza befolyása alatt. Ez utóbbi két lazán szervezett területet 900-ban foglalták el a magyarok. Dél-Erdélyben a Bolgár Birodalom végvidéke a Bolgár végek nyúlt be. A Kárpátok előterében szervezett államalakulat nem működött, északon a lengyel törzsek (viszlyánok), északnyugaton a morvák és a csehek már mai „helyükön” voltak. Nyugaton az egyetlen szervezett államalakulat a Keleti-Frank Birodalom. Délen a horvátok és a szerbek már „helyükön”, de szervezettség nélkül. A mai Ó-Szerbia területén már megjelentek a vlachok. A Havasalföldön és a Dunától délre a dunai bolgárok (nándorok).

Etnikumok a honfoglalás előtt:

 

A fejedelmek kora (895-1000)

Árpád és Kurszán vezetésével benyomult magyarok a folyóvölgyekben telepedtek meg. Téli és nyári szálláshelyeik voltak. A letelepedés után majdnem 100 évig rablóhadjáratokat (kalandozásokat) folytattak.

Az országhatár a Bécsi-medence nyugati végénél, illetve a Duna völgyében az Enns folyóig húzódott (vagyis a mai Alsó-Ausztria síksági, alacsony dombvidéki területeit uralták), tehát a magyar törzsek az összes kárpáti medencét megszállták. Így közvetlen volt a kapcsolat a bajorokkal.

Ez volt a politikai állapot, amikor bekövetkezett az első összeomlás: az augsburgi vereség 955-ben. Bulcsú vezért és társait Regensburgban felakasztották.

Ez a katasztrófa indította el a békésebb külpolitikai irányzatot, amely Géza fejedelem nevéhez fűződik. Géza felismerte a kereszténység hivatalos felvételének jelentőségét és a feudális társadalmi-gazdasági rend bevezetésének szükségességét. A kereszténység felvétele nem egy hirtelen jött változás. Az uralkodó osztály java és a köznép egy része már korábban Jézus hitére tért.

Magyar letelepedés a medence sík vidékein. A letelepedés vonala élesen kirajzolódik a bükk erdők határánál. A települések kialakulásának szabályozó szerepét a síkságokon az árterek és a mocsarak képviselték.

A lakatlanul hagyott terület a gyepű. Ezen kapuk vezettek át, a gyepű és a birtokba vett területek között a gyepűelve (gyepűn túl) gyéren lakott, főleg gyepűőrző népek (besenyők, székelyek) lakhelye. Vonalas határról ekkor még nem beszélhetünk.

Nem magyar lakosság: Az erdős hegyvidékek számottevő magyar lakossággal nem rendelkeztek. Az itt talált szlávok egy része húzódott vissza e területekre, nagyobbik részük az avarok maradékaival beolvadt a magyarságba.

 

Regionális nagyhatalommá fejlődés kezdete: Szent István

A Magyar Királyság területe már viszonylag hamar túlnyúlt a gyepűn. Az ország fogalma azt a területet jelentette, amelynek népességére a magyar király ki tudta terjeszteni joghatóságát.

Határok: nyugaton 1030-ig még a Fischa és a Thaya, 1043-tól véglegesen a Lajta, illetve a Morva. Lakatlan, de magyar ellenőrzés alatt voltak a Keleti-Alpok nyúlványai, a Kárpátok és az előtér, a Fruška Gora (Tarcal-hegység), a Dráva–Száva köze. Ezek komolyabb benépesülése (700 méterig) csak a XIII. századtól indult meg.

A gyepű szerepének csökkenése: a XIII. századra a gyepű és a kapuk szerepét a várak vették át. Ekkortól már többnyire a várak hovatartozása adja a királyság határát.

A Szent Korona tana

A XIII. sz. végére a király személye kezdett háttérbe szorulni. Fokozatosan kialakult az ország (regnum) fogalma. Így a jogi egészet képező országterülethez az ország határa is hozzákapcsolódott. A politikai országot kifelé (pl. nemzetközi szerződésekben) a Szent Korona képviselte, így a király személye egyre inkább háttérbe szorult. Nagy Lajos korában még kettős a Szent Korona és a Király, de Zsigmond korában már csak a Szent Korona adja az ország egységének szimbólumát. A Szent Korona nem csak a Magyar Királyság, hanem a társországok és tartományok területét is összekapcsolta. A XV. századtól a királyi kincstár jövedelmei is, mint a Szent Korona jövedelmei jelentkeznek és a birtokadományozás és nemesítés forrása is a Szent Korona lett. A XVI. századtól kezdték az uralkodóktól nyert jogokat (nemesi, politikai) szabad királyi városokat a Korona birtokaként számon tartani.

 

A magyar etnikum elhelyezkedési vázlata 1300–1350 között

 

Balkáni–dalmát–adriai–dél-itáliai hatalmi összpontosítás kísérlete

Az Anjouk nápolyi ágából származó Nagy Lajos király Nápoly felé tájékozódik.

1437-ben hadjáratot indít Nápoly ellen. A kalandozások óta ilyen szervezett magyar katonai akció nem folyt Itália földjén.

1370: Nagy Lajos lengyel király is lesz.

Nagy Lajos balkáni–dalmát–adriai–dél-itáliai hatalmi összpontosítást tervezett, a magyar királyság súlyát e délnyugati tájak felé irányította. Hadiflottát is szervezett.

1378-ban hadjárat Velence köztársaság ellen. Hatalmas siker. A magyar korona fennhatósága alá kerül Dalmácia.

Nagy Lajos halála: 1382. IX.

Az új király: Mária (Lajos leánya, ekkor 12 éves)

Az ellenpárt a német–római párt is lép: Luxemburgi Zsigmondhoz adják Máriát. Mária 1395-ben meghal. Zsigmond hatalma megszilárdul a német–római párt győzött.

Nikápoly (Nikopol) csata. Zsigmond támad a törökre, alulmarad. (1396)

Egyre jobban háttérbe szorul a nápolyi vonal, Magyarország végérvényesen a német nyelvterülethez kötődik. Elhalványul az Árpád-kori Magyarország regionális nagyhatalmi jellege és mítosza. Az ország vazallus állammá kezd zülleni.

Terjed a reformáció. Elsőként a Délvidéken, a Szerémségben. Zsigmond a nyakukra küldi az inkviziciót. Első kivándorlási hullám innen a Kárpátokon túlra. (Csángók)

A Szerémségbe a magyarok helyére egyre több szerb menekülő érkezik. Kezdetét veszi a törökök okozta etnikai átalakulás.

Regionális nagyhatalmi törekvések 1458-90

Hunyadi János, 1445-től kormányzó, felújítja a Zsigmond által tűzzel-vassal irtott nápolyi párt koncepcióját. Mérlegelte a Nagy Lajos-féle irányvonalat. Vereség Rigómezőnél (1448), győzelem Nándorfehérvárnál (1456). Utóbbival Hunyadi 65 év „törökmentességet” vívott ki az országnak.

Mátyás: tovább biztosította az ország déli védelmét. 1469: cseh király, 1485 Bécs elfoglalása. Felépíti a rendiségtől független központi kormányzást.

A regionális nagyhatalmi státus megszűnése

Mátyás a trónt házasságon kívül született fiára, Corvin Jánosra hagyta. A főnemesség nem akart többé erős királyt: a trónt annak a IV. Kázmér lengyel király fiának játszották át, akivel Mátyás a legtöbbet hadakozott. A nyugati országrészekbe benyomult Miksa római császár, északkeletről a lengyel trónörökös János Albert kezdte pusztítani a Felvidéket, a törökök a zűrzavarban Váradig portyáztak.

A lengyel Ulászlót királlyá koronázták. Az ország elképesztő sebességgel zuhant az anarchiába. Corvin János herceg eközben védte a Délvidéket, de 1504-ben meghalt.

1506-ban megszületett Ulászló fia, Lajos, 1516-tól II. Lajos néven lett király.

1514-ben Bakócz Tamás esztergomi érsek a pápa megbízásából törökellenes keresztes hadjáratot hirdet: a véletlen hozza, egy székely vitéz Dózsa György lesz a vezér. A sereg komolyan vette, hogy a törökre támad, de nyár közepe volt, ki fog aratni? A birtokos nemesség erőszakkal tartotta vissza a munkáskezet: lázadás! Parasztháború! Leverték.

1521-ben a török ismét Nándorfehérvár alatt van. A vár elesik. Magyarország kulcsa a töröké.

1526: Mohács, II. Lajos halála. A török kivonul, vár...

Az új király I. János (Szapolyai János). Nyugat-magyarországi nagybirtokosok ellenkirályt választanak: Habsburg Ferdinándot.

1527: Két királya van az országnak. Belharcok, villongások, a török vár...

János király a Habsburgok ellenében, az ország megszállását elkerülendő, meg akart egyezni a törökkel. Terve sikerült volna, de azt nem ismerte fel, hogy a Habsburg uralkodóház nem akarta Magyarország függetlenségét. Számukra ez a terület csak gyepünek kellett, senki földjének, amely elvérzik a Birodalom igazi határainak védelmében.

1541 Buda eleste, a magyar állam megszűnése.

A magyar etnikum elhelyezkedési vázlata 1541-1565 között

 

A végleges bukás (1551)

Szent István egységes magyar állama az alapító szent király halála után 520 évvel megszűnt létezni. Fél évezredet élt Magyarország. A magyar népet, a magyar nyelvet, esetleg a magyarul beszélő népesség-lakta területet továbbra is ismeri Európa, de Magyarországról, mint államról már nem tud. Ilyen állam nem létezik többé. Ezért, amikor 1920. június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban békekötés ürügyén létrehoznak egy csonka államot, azt hiszik, (úgy tesznek, mintha) a semmiből teremtették (volna) meg azt, kiszakítva a Habsburg Monarchiából egy magyarok lakta részt.

A Habsburg uralkodóház birtokába Horvátország és Szlavónia nyugati felének egy része, a Dunántúl Balatontól nyugatra eső fele, a Felvidék és nem állandóan a mai Kárpátalja tartozott. Nagyobb terület, mint a mai Magyarország, mégis alig harmada az eredeti államnak. Ez az ún „királyi Magyarország”, 28 vármegyével, székhelye Pozsony.

János király fiának, a fokozatosan kialakuló Erdélyi Fejedelemség birtokában Erdély, valamint a Temesi bánság, Arad és Bihar vm. egy része, a Szilágyság és Máramaros tartoztak, de ezeken a területeken hol a Habsburg-uralkodóházzal, hol a törökkel kényszerült osztozni. Erdély 18 vármegyéjén kívül, tehát ide tartozott 15 kelet-magyarországi vármegye. Az Erdélyi Fejedelemség önálló belpolitikával bíró, e tekintetben független állammá vált, de a török nagyhatalomnak kénye kedvére kiszolgáltatva.

A török megszállás Horvát-Szlavónia nagy részét, a Szerémséget, a Bácskát, a Duna–Tisza közét, a Tisza bal partját és a Dunántúl keleti részét szállta meg az ország szívével Budával és Pesttel együtt.

A magyar etnikum elhelyezkedési vázlata 1699-1717 között

 

A magyar etnikum és egykori országa (1920)

 

Etnikai állapot 2000