A reformkor legnagyobb regényírója, költő és politikus.

Habsburg-hű főúri családból született, német anyától. Nevelője, Martinovics egykori vádlott-társa ébresztette fel benne a magyarság tudatát, s a pesti egyetem légköre a nemzeti és liberális eszmékért való rajongást.

Az 1830-as párizsi forradalom hírét már örömmel fogadta. Ügyvédi vizsgát tett, majd hosszabb külföldi körútra ment. Politikai eszményképe külföldi tapasztalatai alapján egyre inkább a nagybirtokrendszer nyűgétől megszabadult, polgárosodott Magyarország lett.

A falu jegyzője című regényében ennek érdekében leplezte le a feudális vármegyét, a megyei nemesség romlottságát, s tárta fel a jobbágyság szenvedéseit. Regényt írt Dózsa parasztháborújáról is, hogy figyelmeztesse kortársait, milyen veszedelmek származhatnak a nép elnyomásából. 1848-ban közoktatásügyi miniszter lett, de megrettent az események forradalmi alakulásától, s elhagyta az országot. A kiegyezés után újból miniszter lett, s ő alkotta meg az általános, kötelező népoktatásról szóló törvényt.

Néhány szép verse örök értéke marad líránknak. Búcsú című költeményét 1836-ban írta, mikor külföldi körútjára indult.