A kommunikáció szó etimológiai magyarázata:

A kommunikáció nemcsak közzététel, hanem információ átvitel is, ami lehet pl. térben és időben is.

Neves teorikusok meghatározásai:

Toda Nasanao

Japán tudós: „Minden olyan folyamat, amelyben az információt emberi beavatkozással átvisszük az egyik téridő egységből a másikba, kommunikációról beszélünk.”

Lundberg

„A kommunikáció a jelentések átvitele szimbólumokkal.”

George Gelbner

„A kom. üzenetek segítségével történő interakció.”

Waltzlawick

Minden, ami az interakcióban történik, az kom.”

Király Jenő

„Olyan jelzős viselkedés, amely a létfenntartás szempontjából releváns ingereket hordoz. Az ingerek megtestesítői a jelek. A jelek rendszere olyan eszközrendszer, amely az élet lényeges összefüggéseiből származtatható és arra irányul.”

Fülöp Géza

„A kommunikáció üzenetek segítségével történő interakció.”
Tehát a kommunikáció: információtovábbítás, üzenetek cseréje, jelentésközvetítés, az interakció egyik fajtája, az interperszonális viselkedés egyik módja.

Buda Béla

Szerint a közvetlen kommunikáció az emberi kommunikáció természetes alaphelyzete. Ebben a szituációban két személy egymással közvetlen kommunikációs kapcsolatba lép. A kapcsolatteremtés és a kapcsolattartás folyamán ideális esetben minden kommunikációs csatorna működik.
Az emberi kommunikáció három fő oka:

  • Lelki, pszichikai szükséglet
  • Információgyűjtés
  • Kooperáció, koordináció: az emberi tevékenység, a létezés gyakorlati összetevőinek (munka, közlekedés, művelődés, stb.) összehangolása.

A kommunikáció két fő szintje

  • Mikroszintű kommunikáció: a személyközi kommunikáció,
  • Makroszintű kommunikáció: a társadalmi kommunikáció,

Az emberi kommunikáció fajtái

A kommunikációban részt vevő személyek száma szerint:

1. Interperszonális 2. Multiperszonális 3. Intraperszonális

A kommunikáló felek közötti kapcsolat jellege alapján:

1. Direkt (közvetlen) „szemtől-szembeni” 2. Indirekt (közvetett) felek közé térben v. időben beiktatódik v.milyen idegen közeg
3. Kölcsönös A közlés és a befogadás dinamikus váltakozása, 4. Egyoldalú Az egyik fél tartósan közlésre, a másik tartósan a befogadásra
5. Többcsatornás 6. Egycsatornás
7. Személyes 8. Személytelen
9. Egyéni 10. Csoportos
11. Magán (privát, intim, mikro) 12. Nyilvános (társadalmi, makro)
13. Intézményes 14. Nem intézményes

A közlő szándéka, illetve a kommunikáció szándékoltsága alapján:

1. Tudatos (szándékos) 2. Öntudatlan (spontán)
3. Nyílt 4. Rejtett

Az alkalmazott jelrendszerek szerint:

1. Verbális 2. Nem verbális
3. Digitális 4. Analógiás

További jeltudományi (szemiotikai) szempontok szerint:

1. Indexiális 2. Ikonikus
3. Szimbolikus   (pl. a kereszt mint a kereszténység szimbóluma)

A közölt információ sajátos természete és a befogadóra gyakorolt hatása alapján

1. Kognitív 2. Affektív

A társadalmi tudatformák (megismerési, tükrözési módok) alapján:

1. Mindennapi (köznapi) 2. Tudományos
3. Esztétikai (művészeti) 4. Vallási
A tudományos, esztétikai és vallási kombinációtípust a mindennapi ellentétpárjaként ünnepi kommunikációnak is nevezhetjük!

Eredet szerint:

1. őskommunikáció 2. Modern kommunikáció

A KOMMUNIKÁCIÓ MODELLJE:

Roman Jakobson nyelvi kommunikációs modellje hat elemből áll. Modelljéből kiolvasható, hogy egyáltalán nincs szó az elemek elszigeteltségéről. A kapcsolatok, kölcsönhatások, dinamikus viszonyok fontosak. Ha az egyik elem hiányzik, akkor nem jön létre kommunikáció.

Roman Jakobson nyelvi kommunikációs modellje
 
A kommunikáció szereplői: ADÓ (kommunikátor), aki a külvilágból érkező ingereket önmagán átszűrve, KÓDOK segítségével ÜZENETTÉ alakítja, kódolja saját gondolatait annak érdekében, hogy partneréhez, a kommunikáció másik szereplőjéhez, a VEVőHÖZ eljuttassa. Az üzenet mindig érzékileg is észlelhető fizikai jelenség, amely a kontaktust biztosító CSATORNA jóvoltából juthat el a vevőhöz. A csatornán valamennyire mindig módosul a közlemény, mert zajos, zörejes környezetben utazik. Ezért a kódolt üzenetet a vevőnek dekódolnia, a saját jelrendszerére átalakítva kell értelmeznie. A kommunikációs szituációt mindig a KONTEXTUS, a partnerek viszonya, társadalmi helyzete, és sok más tényező, de talán a leginkább a kommunikáció közös vagy eltérő célja minősíti. E hat nagybetűs elemhez kapcsolódik a hat funkció. De ezek az elemektől és egymástól függetlenül nem értelmezhetők. Minden közlésben benne van mind a 6 funkció, csak különböző arányban.

Funkciók: Az adóhoz elsősorban az üzenet EMOTÍV (kifejező) funkciója kapcsolódik. Az adó ugyanis a közleményhez fűződő érzelmeit, indulatait is kifejezi. Az üzenet vevője számára a közlemény KONATÍV (felszólító) funkciója lényeges, mert az adó mindig valamilyen állásfoglalásra, cselekvésre készteti. Az üzenet kontextushoz kötődő funkciója a REFERENCIÁLIS (megértő) funkció, ami kontextus nélkül nem valósul meg. A kommunikáció során alapvető tendencia, hogy az adó és a vevő a közös valóságukra vonatkozó ismereteket, tapasztalatokat cseréli ki, a közös jelkészletükből merítve. A kapcsolatteremtő- és fenntartó, ún. FATIKUS funkció a csatornához kötődik, mert a kontaktusteremtődéssel, az üzenet megjelenésével jön létre. A POÉTIKAI (esztétikai) funkció magára az üzenetre, ill. annak megformáltságára, közvetve az adó stílusára vonatkozik. A kommunikáció METANYLEVI funkciója a kódra utal, arra a momentumra, amikor az alkalmazott jelet egy másik jellel minősítjük, árnyaljuk, esetleg átértelmezzük. Egyetlen üzenet tartalmazhatja a kommunikáció összes jakobsoni funkcióját!

A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ AXIÓMÁI, AVAGY DINAMIKAI ALAPELVEI:
 (A kommunikáció során az adó és vevő közötti viszony dinamikusan, permanensen változik.)
1.    Nem lehet nem kommunikálni!
2.    A kommunikáció többszintű és többcsatornás: A többcsatornás akkor működik jól, ha van kongurencia (különböző szintek közötti egybevágóság). Inkongurencia: ha nem egybevágó a két csatorna, ez bonyodalmat okoz a vevőnek, mert nem tudja, hogy melyiknek higgyen.
3.    Reciprocitás elve: (megfordíthatóság)
4.    A kommunikáció szimmetrikus és komplementer jellege: Szimmetrikus: egyenrangúság adó és vevő közt. A komplementernél a szimmetria megbomlik, tehát az egyik fél befolyása nagyobb lesz, mint a másik félé.
5.    A kommunikáció promotív (felszólító) jellege:
6.    A kommunikáció tagoltsága (punktuáltsága): a kommunikációba punktuációs pontokat, szüneteket kell beiktatni.

A kommunikáció kiegészítő dinamikai alapelvei Watzlavikék által:
-    Tudatos és tudattalan kommunikáció elve, e kettő szervesen kiegészíti egymást.
-    Fekete doboz elve. Az emberi pszichikum fekete doboz, ismert a be- és kimenet, de, hogy bent mi játszódik le, azt csak a kettő különbözetésből tudjuk.
-    A jelen és a múlt viszonyának az elve, miszerint viselkedésünket előzetes tapasztalatink határozzák meg.
-    Ok helyett hatás elve. Ha valaminek a célja homályos, akkor a hatáson lesz a hangsúly.
-    A komm. cirkularitásának elve. A kommunikáció triászokból áll, visszajelentési hurkokkal jellemezhető, kölcsönösségen alapul.
-    A komm. normális és abnormális relativitásának elve, amely a teljes folyamatot minősíti majd azzal, hogy mit mondhatunk magára a folyamatra.

A VERBÁLIS ÉS A NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ SAJÁTOSSÁGAI ÉS ÖSSZEFÜGGÉSE:
Tudatos, megfontolt kommunikáció a verbális, a tudattalan a nem verbális.
A verbális csatorna (a beszéd, ill. az írás) Valamennyi kommunikáció csatorna közül a legbonyolultabb kóddal (nyelv) rendelkezik.

Knapp a nem verbális kommunikációt 3 forrásból vezeti le:
1.    Az örökölt idegrendszeri programok
2.    A faj összes tagja számára tapasztalt dolgok (nem lábbal eszünk)
3.    Kulturális, társadalmi réteghez kötődő változók  
    ezekből vezeti le Knapp a 4.-et, az egyéni változókat

A nem verbális jeleket 3 csoportra osztja Knapp:
1.    jelnyelv (pl. siketek nyelve)
2.    tevékenységnyelv  (ahogy cselekszünk, mozgunk)
3.    tárgynyelv (öltözködésünk, tárgyaink

Nem verbális kommunikáció fajtái, a metakommunikáció szintjei:
A metakommunikációs szint a mögöttes szöveg. Csak akkor beszélhetünk metakommunikációról, ha a verbális kommunikációt nem verbális kommunikáció kíséri.
Fajtái:
1.    Tekintet (sokszor kiegészíti, néha ellentmond)
2.    Mimika (arc a lélek tükre; spontán, de lehet tudatos is)
3.    Vokalitás: paranyelv, rejtett lényeg (részei: hangtulajdonság, tempó, dadogás…)
4.    Gesztus, mozdulatnyelv: kéz és lábmozdulatok
5.    Testtartás: csoportszituációban fontos. Lehet nyitott és zárt,
6.    Testmozgás (kinezika) Mozdulatok.
7.    Térköz (proxemikai kommunikáció): Intim: 0-60 cm, Személyes: 60-150 cm, üzleti: 1,5-3 méter, nyilvános distancia: 4-8 m.
8.    Tapintás, érintés: a személyes terünkbe vonni a másikat

Nem verbális viselkedés rendszerének elemei: (Ekman és Friesen „aktus”nak nevezi)
1.    Emblémák,
2.    Szemléltetők. (gesztusok, beszédünkhöz kapcsolódó gesztusok)
3.    Érzelemmutatók. (pl.: félelem).
4.    Szabályozók. (pl.: fejbólintás)
5.    Alkalmazkodók.

Knapp szerint 6 féle nem verbális viselkedési mód létezik:
1.    Ismétlés, gesztusokkal erősítjük meg.
2.    Ellentmondás, mást mond a szem és a gesztus vagy a vokalitás.
3.    Helyettesítés, a verbális közleményt helyettesíti a nem verbális viselkedés.
4.    Hangsúlyozás, (pl.: többet ilyen elő nem forduljon kijelentés.)
5.    Kiegészítés, amikor a nem verbális viselkedés módosítja, elmélyíti, árnyalja a verbális közlést.
6.    Viszonyítás, avagy szabályozás.

A verbális és nem verbális kommunikáció összhangja, összeillése rendkívül fontos. A kommunikáció kongurens, ha a két réteg és egyes elemei összhangban vannak, inkongurens, ha a nem verbális jelek egyike ellentmond a verbálisan kifejezett tartalomnak.

A közvetlen emberi kommunikáció jelenségei és szabályszerűségei a társadalmi gyakorlat minden terén fontosak, és mindenütt lehetséges a főbb folyamatok és tényezők vizsgálata és értelmezése a kommunikáció szemszögéből.
Ott a legfontosabbak ezek a jelenségek és szabályszerűségek, ahol az emberek közötti érintkezés lényegi tartalma a kommunikáció. Minden ilyen területen az emberek valamiképpen befolyásolni igyekeznek egymást.