A SZOCIALIZÁCIÓ ÉS KOMMUNIKÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI.
Kommunikáció:
Fülöp Géza: üzenetek segítségével történő interakció.
Vitányi: minden kifejezésre juttatott emberi viszony.

Szocializáció: Az a folyamat, amelynek során a gyermek elsajátítja a társadalmi normákat és értékeket, megtanulja a különféle társadalmi szerepekben elvárható viselkedést (amelynek során az emberi személyiség kialakul).
Egész életünk során, minden életkori fázisban és minden csoportosulásban meghatározó jelentősége van a kommunikációnak.
A szocializációban döntő a mikroközösségek (család, baráti kör) szerepe. Az ember, főként a gyermek nem feltétlenül ismereteket sajátít el, hanem magatartási, viselkedési normákat. Ezért fontosak a mintákkal szolgáló mikroközösségek, melyekben kialakul:
-    az egyénnek a csoporthoz való viszonya
-    a normatív szabályok összességéhez való viszonyulása
-    az az ideológia (a 'mi' tudat) amely a csoportot megkülönbözteti más mikrostruktúráktól.
A rossz szocializációs feltételek kommunikációs zavarokat, a kommunikációs problémák szocializációs-pl. beilleszkedési-zavarokat okoznak.

Bár a gyermekkor vitathatatlanul döntő a szocializáció szempontjából, sok pszichológus és szociológus rámutatott arra, hogy a szocializáció az egész élet folyamán folytatódik, pl. szocializálja az egyént a munkahelye, a felnőttkori családja.

A szocializáció első szakaszában egyetlen szocializációs ágens jut döntő szerephez: a család. Később fokozódó mértékben hatnak az iskolai faktorok, a kortárs csoportok és a médiumok. Alapvető szocializáló mechanizmus az utánzás, azonosulás és a bevésés.
Felnőtt korban számos szocializációs tényező működik közre, döntően az egyén választásán múlik, mit épít magába, és mit utasít el. Döntővé válik az önalakítás, és fokozódó szerephez jut az önkontroll.

A szocializáció kommunikáción keresztül megy végbe olyan értelemben, hogy a gyermeki személyiség minden fejlődési lépése egy kommunikációs szisztémában történik.
Az első szocializációs szisztéma kétszemélyes: anya-gyermek kapcsolat.
A gyermek egyik sajátos humán reflexe, a mosolyválasz az anyával való kapcsolatban nagyon erős serkentője a kommunikációnak.
A kétszemélyes rendszer után a 3-vagy többszemélyes rendszer, a család kommunikációs szisztémája lesz a szocializáló erő. Ekkor kezdődik az azonosulásos szereptanulás. A nyelv megtanulása nagyon meggyorsítja ezt a folyamatot.

A családi szocializáció kialakítja a személyiség szerkezetvázát. 6-8 éves kortól kezdve a személyiség már bizonyos önállósággal rendelkezik, már tudatosan válogat a cselekvési lehetőségek között.

Mai tudásunk szerint minden olyan viselkedészavar, mely nem idegrendszeri károsodás eredménye, a szocializáció hibáinak következménye. Az anya-gyermek kapcsolat zavarai a személyiséget nagyon mélyen, nagyon alapjaiban károsítják.

Minden zavar olyan módon hárítható el, mint ahogyan a szocializáció végbement, tehát emberi kapcsolatokban, kommunikációk jellegzetes sorozatán át. A verbális és nem verbális kommunikációban felszínre kerül a személyiség fejlődését károsító élmények és kapcsolatok emléke. A pszichoterápia feldolgozza a szocializáció zavarát, és részben felszabadítja a gátolt személyiségfejlődést, részben pedig reszocializációt végez.

A kommunikációs zavarok személyközi vetülete (Buda Béla)
Kommunikációs zavarról akkor beszélünk, ha a redundanciával és az intenzitási változtatással sem jön létre megfelelően a kommunikáció. (Redundancia: a köznapi szóhasználatban a szövegek terjengősségét jelenti, az információelméletben viszont a jelrendszerek maximális hatékonyságának biztosítéka. A csatornán közvetített üzenet annál kevésbé szenved károsodást, minél nagyobb a redundanciája.)

A zavarok jelentős részét a kód helytelen használata, vagy hiányos ismerete okozza. (Fülöp Géza)

A zavarok fokozatai (Buda Béla):
1.    A teljes kommunikáció képtelenség: pl. eszméletvesztés – igen ritkán fordul elő
2.    A kommunikációs lehetőségkör beszűkül: pl. külföldön tartózkodás idegen nyelv ismerete nélkül
3.    Érzékszervi rendellenességek és fogyatékosságok: pl. vakság, süketség – bizonyos kommunikációs csatornák nem működnek, s ebből viszonylagos nehézségek adódnak.
4.    A betegségek enyhébb lefolyású fokozatai: nátha, füldugulás stb.
5.    Elmebetegségek pszichopatologikus állapotok: pl. depresszió, skizofrénia, autizmus – éppen a kommunikációs zavar az, ami elárulja ezeket a betegségeket.
6.    A kommunikációs csatornák közötti inkongurencia minden esetben szorongást kelt.
7.    A gyerekek többé-kevésbé élettani módon szenvednek funkcionális kommunikációs zavarban.
8.    A nyelvi szocializáció hiányossága is zavart okoz (pl. iskolázatlanságból eredően)

Buda Béla szerint a sikeres személyközi komm-hoz szükséges:
•    Egymás adottságainak felfedezése, dicsérete
•    Partner reakcióinak elfogadása
•    Partnerek megtanulják egymás sajátos nyelvrendszerét - kialakítják saját nyelvrendszerüket
•    Nem zavarhat a partner viselkedése, ha zavar, szóvá kell tenni

KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAROK:
 (Kapitányék)
1.    Kommunikációs zavar: ha az adó által feladott üzenet:
-    nem jut el a címzetthez,
-    nem az jut el, amit eljuttatni kívántak
-    vagy legalábbis nem minden jut el belőle hozzá.
2.    Kommunikációs zárlat: részlegesen vagy teljesen megszakadt kommunikáció. Olyan kommunikáció, amelyben lényeges üzenetek nem mennek ját a felek között, roncsolva ezáltal magát a kapcsolatot is.

Mi okozza a kommunikációs zárlatok terjedését a családokban?
•    megváltoznak a családon belüli erőviszonyok
•    családtag kiesése (halál, válás)
•    generációk természetes cserélődése a család meghatározó posztjain.
•    munkanélkülivé válás
•    élmények és értékek különbsége



Zsákutcás megoldások a zárlat feloldására:
-    a legforgalmasabb zsákutcák egyike: az emberek a személyközi viszonyokat - a legbensőségesebb párkapcsolatokat is beleértve - harcnak, küzdelemnek tekintik, ahol legfontosabb a felülkerekedés.
-    konfliktusok tudatos kerülése: az okok feltárása és orvoslása helyett külsődleges megoldásokkal próbálkoznak, a nem működő kooperáció helyett pótcélokat iktatnak be. (pl. kirándulás, nyaralás, gyerek)

Utak a kommunikációs zárlatok feloldása felé:
Minden ember és minden helyzet más, minden kommunikációs zárlat is más, mindenre alkalmas megoldás nem létezik.
Mindenképpen érdemes minden résztvevőnek a maga szempontjából végiggondolni: milyen helyzetekben, milyen viszonyaiban tud oldott, elengedett lenni (s mások is ő vele), s hogyan tudhatná az ilyen helyzeteket szaporítani.
Az első tehát a saját sikeres tapasztalatokra való támaszkodás - de legalább ennyire fontos a másik oldal felmérése is: a másik sajátosságainak, kulturális, generációs, individuális különbségeinek elfogadása. A végiggondolás moindig nagyon fontos.

 (TÖMEG)KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAROK ÉS ZÁRLATOK
Kommunikációs zavarról akkor van szó, ha az adó által feladott üzenet nem jut el a címzetthez; vagy nem az jut e1, amit eljuttatni kívánt.
Kommunikációs zárlatnak a tökéletlen, részlegesen vagy teljesen megszakadt kommunikációt nevezzük, melyben a lényeges üzenetek nem közvetítődnek a felek között, ezáltal roncsolódik maga a kapcsolat is, súlyos pszichés terheket zúdítva a résztvevőkre. A XX. században egyre gyakoribbá váltak a zárlatok, nagymértékben rontva a társadalmak működésének hatásfokát.

Elsőként a mindennapi életben előforduló zárlatokra érdemes felfigyelnünk.
1. A "háttér-televíziózás"
Ha egy család otthonában folyton be van kapcsolva a televízió, valószínűsíthető a kommunikációs zárlat. A TV-t néző személy elszigetelődik a többiektől. A TV okozta kommunikációs zárlatok legfőbb áldozatai a gyerekek, akik a TV előtt nőnek fel. Mindez csökkenti a koncentrálóképességet, a gyerek hozzászokik ahhoz, hogy a dolgokra csak mellékesen kell odafigyelni.
2. A rutinbeszélgetések
A kommunikáló felek nem jutnak el a valóságos információcseréig, mert a szóváltás bejáratott paneleken, kliséken alapul. A fontos dolgok megvitatása lehetetlen.
3. A csend, az elhallgatás
A különböző generációk között gyakran előfordul titkolózás. Általában a fiatalok zárkóznak el az öregektől. Az információk eltitkolása a másik fél előtt persze más relációkban sem ritka.
A kommunikációs zárlat ezekben az esetekben a vonal egyik irányban történő megszakításával jön létre.
4. Az indulatok időnkénti felszikrázása
Az emberi kapcsolatokban igen sűrűn előfordulnak fizikai feszültségekhez hasonló jelenségek. A feszültségek megszüntetésének esélyét az esetek többségében megakadályozza a kommunikációs zárlat.
5. Az egyik fél erővel elhallgattatja a másikat
A családi életben elég gyakoriak az ilyen mondatok: "Ne szólj bele!" "Ehhez neked semmi közöd! " " Ez nem a te dolgod! " Az elsöprő lendületű egyéniség mellett a többiek szóhoz sem juthatnak. Ennek az a következménye, hogy egy idő után a társak már meg sem próbálkoznak a közbeszólással.
A tömegkommunikációban a másokat elhallgattató műsorvezetői vagy riporteri magatartás különösen diszfunkcionális. Sajnálatos, hogy mégis gyakran előfordul. Az elhallgattatás, a másik véleményének elutasítása általában értékrendszerei, vallási, politikai különbségeken alapul. Az elhallgattatás intézményes formái közismertek. Már az iskolában is sok gyerek osztályrésze az elutasítás. Még inkább így van ez a hivatalokban.
Az elhallgattatás kultúrák között is létrejöhet. Két kultúra közül az egyik csak közölni óhajt, de nem kíváncsi a másik véleményére.
6. A kommunikáló felek közvetítővel "üzengetnek" egymásnak
A partnerek meg sem kísérlik a szótértést, inkább egy harmadik személyre bízzák az üzenetek továbbítását. Az apósok/anyósok és a menyek/vők közti elmérgesedett viszonyban általában valamelyik gyermek a villámhárító szerepet felvállaló közvetítő. A politikai életben gyakran éppen a média tölti be a közvetítő szerepet. A média egyik legfontosabb feladata a kommunikációs zárlat oldása.
7. A kommunikáció teljes megszakadása
A hallgatás napokig, hetekig, de akár évekig eltarthat. Mégsem állítható, hogy minden elhallgatás kommunikációs zárlat. A csönd is lehet tartalmas, ugyanúgy, ahogy a folyamatos beszéd is lehet tartalmatlan. A tartós kapcsolatban élő emberek hallgatása is utalhat elmélyült kapcsolatra.

A felsorolt jelenségek minden történelmi korszakban előfordulnak. A kommunikációs nehézségek az emberek közti viszonyok állandó velejárói, mert a félreértések, a konfliktusok negatívan hatnak a kommunikációra.
Az utóbbi évtizedekben a kommunikációs zárlatok bizonyos fajtái növekvő tendenciát mutatnak. Az okok közül a gazdasági-egzisztenciális nehézségek s az ezek folytán megerősödött rossz közérzet helyezhető az élre.
A kommunikációs zárlatok terjedése más okokból vezethető le a személyes és a társadalmi szférában.

A családban a kommunikációs zavarok kialakulásának és szaporodásának közvetlen oka legtöbbször az, hogy megváltoznak a családon belüli erőviszonyok. A korábbi erő-egyensúly megbomlása zavart kelt a rendszerben. Az erőviszonyok módosulásának egyik oka a generációk természetes cserélődése a család meghatározó posztjain. Meg nem értés jöhet létre akkor is, ha a társak között nincs sem generációs, sem térbeli távolság, de az élmények és tapasztalatok különbsége és a másikra való odafigyelés technikáinak, a másik megértésének hiánya mégis türelmetlenné teszi a kommunikáló feleket.

A tömegkommunikációban keletkező kommunikációs zárlatot okozhatja a TK nyelvezete (ha a kommunikátorok olyan nyelvet beszélnek, amely csak egy meghatározott szubkultúra tagjaihoz szól). Zavart okozhat az is, ha média szereplőit állandóan időbeli sürgetettség béklyózza. Több műfaj sajátossága, hogy a vélemények megfogalmazására csak 1-2 percben van lehetőség.

SZOCIALIZÁCIÓS ZAVAROK, DEVIANCIÁK:
A kultúrának a szociológia szempontjából különösen fontos elemei a normák és értékek. Az emberek társadalmi együttélése azért lehetséges, mert nagy többségük alkalmazkodik az adott társadalomban elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. Ugyanakkor minden társadalomban előfordul, hogy egyes tagjai ezeket a normákat megszegi.

A normaszegést nevezik devianciának, a normaszegő viselkedést deviáns viselkedésnek.
Az elfogadott normák társadalmanként eltérőek lehetnek, és korszakonként változhatnak. A deviancia nem mindig szükségképpen káros a társadalom egésze számára.
Normák: az emberek közti viszonyokat próbálják szabályozni.
    Írott: jogszabályok, valláserkölcsi normák
    Íratlan: divat, illem
A normák megsértése szankciót von maga után.
A normakövetés okai:
- behódolás: oka a szankciótól való közvetlen félelem
- identifikáció: azonosulás egy személlyel, átvesszük a magatartás-formát
-    interiorizáció: neveltetésünk, meggyőződésünk, helyesnek tartunk bizonyos normákat

A deviáns viselkedés vizsgálatakor a kérdés az, hogy milyen fajtájú és súlyosságú normaszegést tekintsünk deviáns viselkedésnek (különösen, mert a normák társadalmanként eltérhetnek). A lehető legmegfelelőbb válasz az, hogy azt a normaszegő viselkedést tekintjük deviáns viselkedésnek, amely az egyén és a társadalom számára káros vagy súlyosan káros.

A deviancia okait magyarázó elméletek:
Szociológiai elméletek:
A szociológiai elméletek közös jellemzője, hogy elsősorban nem az egyén deviáns viselkedésének okait kutatják, hanem a deviáns viselkedés társadalmi gyakoriságának magyarázatát keresik, és nem az egyénen, hanem a társadalomban gyökerező okokat kívánják feltárni.
A deviáns viselkedés kialakulásának mélyen fekvő oka a szocializációs zavar. A szociológust az is érdekli, hogy valamely társadalomban vagy társadalmi csoportban mennyire gyakoriak a szocializációs zavarok, és ennek mi lehet az oka.
Anómiaelméletek.
Ezek magyarázzák a makrotársadalom jellemzőivel, struktúrájával a deviáns viselkedés gyakoriságát.
Durkheim szerint az anómia a társadalmi viselkedést szabályozó normák meggyengülése. Anómia akkor alakul ki, amikor a társadalmi élet egy adott területén nem léteznek világos szabályok, amelyek vezérelnék az emberek viselkedését, s ennek következménye a deviáns viselkedések elterjedése.  

Az anómia Merton szerint a társadalmilag elfogadott célok (pl. meggazdagodás) és a társadalmilag megengedett viselkedés közötti ellentmondás (pl. az, hogy tanulással, munkával nem mindenkinek sikerül meggazdagodnia) Merton szerint az anómia sokkal gyakoribb a társadalmi hierarchia alján, mint a csúcsán. De beleérthető nemcsak a normák és értékek összezavarodása, hanem az élet értelmének elvesztése, elmagányosodás, tehetetlenség érzése is. Így az anómia közel azonos az elidegenedéssel)
Ha maga a társadalom anómiás akkor a normák követése és az ellenszegülés egyaránt kommunikációs rendellenességekhez, személyiségzavarokhoz vezet.

Merton két végletes társadalmi modellje:
1. A túlzottan tradicionális társadalom: ahol a kizárólagos üdvözítő norma az alkalmazkodás, elveti az újításokat
2. A túlzottan újító társadalom: kizárólag az újítást preferálja, így az egyén nem érzi magát biztonságban.

Minősítési elméletek: nem magán a viselkedésen, hanem a társadalomnak, valamint egyes, erre kijelölt társadalmi intézményeknek (pl. rendőrség) a válaszreakcióján múlik, hogy valamilyen viselkedés vagy személy deviánsnak minősül-e.
Biológiai elméletek: a közelmúltban fogalmazták meg azt az elméletet, amely az erőszakos bűnözést egy speciális kromoszóma-rendellenességgel hozza kapcsolatba. Ezt még nem bizonyították meggyőzően, ugyanakkor nem lehet kizárni, hogy bizonyos genetikai vagy más biológiai adottságok hajlamossá tesznek-e deviáns viselkedésre.
Pszichológiai elméletek: vagy akut feszültséghelyzetekre, vagy egész személyiségfejlődésre helyezik a hangsúlyt. Pl. a frusztráció-agresszió elmélet szerint a személyi szükségletek kielégítésében való sikertelenség, frusztráció agresszív viselkedést eredményez. A deviáns magatartású személy a feszültségek szorításában mintegy belemenekül a devianciába.
Kulturális elméletek: a kulturális normákból és értékekből indul ki,  s e szerint azokban a társadalmakban gyakoribb valamely deviáns viselkedési forma, amelyek azt engedélyezik, vagy elfogadják, eltűrik.

A deviáns viselkedések előfordulását magyarázó elméletek:
Mikroszintű elméletek:
-    Szocializációs zavarok elmélete: a deviáns viselkedés gyökereit a gyermekkori szocializáció zavaraiban kell keresnünk (pl. szülő/k elvesztése, szeretethiány)
-    Felnőttkori feszültség elméletek: a deviáns viselkedés kialakulása valamilyen stresszhelyzethez kapcsolódik, amelyet az adott személy nem tudott elviselni, ezért menekül a deviáns viselkedésbe (pl. öngyilkosság).
-    Gyermekkori és felnőttkori mikrokulturális hatások elméletei: az adott személy mikrokörnyezetében előforduló deviáns viselkedési minta váltja ki (pl. családban előforduló öngyilkosság)

Makroszintű elméletek:
-    abban a társadalomban gyakori a deviáns viselkedés, amelyben az azt elősegítő kulturális normák és értékek élnek (pl. ott gyakori az alkoholizmus, ahol a nagy mennyiségű alkohol-fogyasztást eltűrik, nem számít normaszegő viselkedésnek).

A DEVIANCIÁK LEKÜZDÉSÉNEK MÓDSZEREI: (Ruth Bang: A célzott beszélgetés)

1. Az érzelmi élet nevelése az egyedi gondozás keretében folytatott beszélgetések irányítása szempontjából
Az egyedi gondozás egyik alaptétele: ott kezdeni, ahol a másik van gondolkodásában, érzéseiben. Az emocionális folyamatok ugyanis döntő jelentőségűek azokra a módokra, ahogyan az ember megbirkózik (vagy nem) életével.
Tudatosan alakított emberiességre nevelés: a nevelés elsősorban a külső viselkedésformák tanítása és tanulása és sokkal kevésbé a belső érzésekre irányul.
A nevelésben mind a nevelő, mind a gondozott érzelmeivel és értelmével egyaránt részt vesz, ezért mindkettőre befolyással van. A gondozó megkísérli, hogy az emberekkel szerzett előző rossz tapasztalatok hatását csökkentse, vagy a nem kielégítően fejlődött érzelmi erőket támogassa.
Az érzelmi élet nevelése annál hatékonyabb, minél inkább sikerül megkeresni és megtalálni a kiindulópontot beszélgetőtársunk érzelmi életében.
2. Alapelvek a beszélgetésnek "tanítási eszközként" való alkalmazásában
A tanulás tanítása:
-    A segítségre szorulónak együttműködési kapcsolatra kell lépnie egy számára idegen emberrel. A kapcsolat egyszerre hivatalos és személyes
-    Ha teljesítményüket elismerik, megdicsérik, ha sikereket érnek el, akkor szívesen tanulnak
-    A teljesített feladat kielégülést nyújtson
-    Beleérzés: az önnevelésre való nevelés, a pozitív én-funkciók fejlesztésének egyik feltétele
-    A tanulás tempója: figyelembe kell venni az egyéni tanulási tempót
3. Módszertani-pszichológiai szempontok a beszélgetés irányításához
1. szempont: A konstruktív kezdés
Főleg a munka megkezdésekor van a beszélgetés alakítása teljesen a mi kezünkben. A gond az induló kapcsolatnál, ha hiányzik az alap, és ha mindkét fél fél a beszélgetéstől. A vezető attól fél, hogy jól tudja-e alkalmazni tudását, és hogy megfelel-e a szerepének. A partner pedig nem hiszi, hogy segíteni akarunk. A lényeg, hogy mindkét fél nyugodjon meg, és jó kapcsolat alakuljon ki köztük (megbecsülés és együttérzés szükséges hozzá, úgy, hogy azért a vezető tekintélye megmaradjon).
2. szempont: ott elkezdeni, ahol a másik tart
A partner érzelmi- és tudásszintjén kell kezdeni. Ismerjük meg a belső (vágyak, érzelmek, értékek) és a külső (munkahely, család, iskolai végzettség) helyzetét.

A kérdezés legalább a beszélgetés 2/3-át tegye ki. A konstruktív kérdezés elengedhetetlen, melynek célja, hogy a partner maga jusson el a belátáshoz. Gyakran nem a válasz a lényeges, hanem, hogy mit gondol magában.
Konstruktív kérdezés: azok sorolhatók ide, melyek arra indítják partnerünket, hogy a neki feltett kérdéseket továbbadja saját magának, tegye fel saját magának is. Többnyire kevésbé fontos mit válaszol pillanatnyilag a kérdésre, mint ami benne ilyenkor történik.
-    Az első kérdések a külső élethelyzetre vonatkozzanak, de érezni lehessen a személyes érdeklődést
-    Nehéz kérdések: céljuk a válság hátterének és okainak megismerése és az érintett mozgósítása arra, hogy erőit a válság leküzdésére irányítsa
-    bátorítás a nem szokványos válaszok adására
-    érzékeny pontok érintése: sokszor elfojtott dolgok kerülnek felszínre
-    Soha ne tegyünk fel vallató, szuggesztív vagy olyan kérdést, amire csak egyszavas válasz lehetséges
4. szempont: Érvek a tanácsadás mellett és ellen
-    A tanácsok találkozhatnak a partner passzivitásra és függőségre való hajlamával, ill. a túl aktív vagy elhamarkodott tanács nem segíti az önfejlesztést. (ha a tanács nem válik be a sikertelenségért a tanácsadót hibáztatja a partner). Csak vészhelyzetben jó tanácsot adni.
5. szempont: Beszélni, hallgatni-megfogalmazni
-    A vezető keveset beszélje, beszéltessük inkább a másikat. Ha a partner elhallgat, rá kell jönni az okára, nem szabad rákérdezni. Szüneteket csak tudatosan tartsunk a beszélgetésben, mely a partner javára válik.
6. szempont: A tudatelőttes tudatosítása
-    tudatosítani a múlt és a jelen összefüggéseit
-    múltbeli emlékek, ünnepek elmeséltetése: gyakran könnyebb a múltról beszélni, mint a jelen problémáiról
7. szempont: Hogyan bánjunk a bűnnel és a bűntudattal
-    képessé tenni a partnert a bűn és a bűntudat konstruktív feldolgozásában. Be kell láttatni hibáját, egy kicsit azonosulni kell vele, és rávezetni a változásra.
8. szempont: A beszélgetés konstruktív befejezése
Összefoglaljuk, hogy mi történt, visszaidézzük, hogyan jutottunk ide, és értékeljük az utat. A partner ne várja, hogy ezentúl gondtalan élete lesz, a gondok jönnek-mennek, de ezentúl meg tudja oldani őket.

KONFLIKTUSOK ÉS KEZELÉSÜK AZ EMBERI KAPCSOLATOKBAN:
Konfliktus: összeütközés, szembenállás, ellentétes interakciók.
Pszeudó konfliktus: álkonfliktus, félreértésből, kommunikációs zavarból fakad.
Típusai: makroszinten: társadalmi osztályok között (generációk, etnikai csoportok, vallási közösség, nemek között) Mikroszinten: interperszonális kapcsolatban. Ellentétek tudatosulási módja szerint: realisztikus (okok helyesen megítélve) torz: részigazság felismerése (tévedésen alapuló) hamis

A félreértések, a bizalmatlanság és a kommunikáció hiánya gyakran vezet bosszúsághoz és konfliktusokhoz. A hatékony kommunikáció az erőszakmentes konfliktuskezelés alapja.
A hatékony kommunikáció révén a konfliktusok pozitív tanulási tapasztalatokká válhatnak.
Egy konfliktus csak akkor rendezhető erőszakmentesen, ha:
- a szemben álló felek elég információval rendelkeznek,
- a konfliktus minden résztvevője a másik fél nézőpontját is megérti, vagy legalábbis tudomásul veszi,

Somlai Péter: Konfliktus és megértés:
Minél modernebb feltételek között és minél korszerűbb értékek szerint élnek az emberek, annál inkább válik feladattá egymás megértése s kapcsolataik kommunikatív meghatározása. (pl.nemzedékek közötti konfliktusok)
1. Konszenzus és konfliktuselméletek:
A konszenzuselmélet alapján a stabil család a benne élőket úgy egyesíti, hogy az eltérő életkori és nemi szerepek integrálásával formálja ki köztük a harmonikus viszonyt. Kölcsönös és folyamatos alkalmazkodásuk teszi lehetővé a család működését. A család életfolyamata megköveteli a tagok alkalmazkodását, hiszen az évek múltával minden családban változnak a funkciók, új feladatok ellátására lesz szükség, a régiek pedig feleslegessé válnak.
A konfliktusok a konszenzuselmélet értelmében kórosak a családi kötelékek épségére, tartósságára. A konfliktuselmélet éppen ezt tagadja.
Abból a tapasztalatból indul ki, hogy számos család folytatja életét rövidebb-hosszabb ideig tartó, erősebb vagy gyengébb konfliktusok között, s ezért az alábbiakat hangsúlyozza:
-    A szerepegyensúly tartósan harmonikus állapota csak a konszenzuselméletben létezik
-    A konfliktusokat nem lehet mindenáron kiküszöbölni (ez lehet, hogy több feszültséget szül, mint amennyit megszűntet)
-    A családi kötelékek stabilak lehetnek a konfliktusok ellenére, s még inkább a kölcsönösen és sikeresen feldolgozott konfliktusok eredményeként.

Nem a gyakori viták vagy hangos szóváltások tanúskodnak a családi élet válságáról, hanem az, ha a tagok nem magyarázhatják meg egymásnak feszültségeiket anélkül, hogy sorozatosan kitagadnák, megbüntetnék stb. egymást.
A konfliktus-feldolgozás módját a család kommunikációs szervezetének működéséből lehet megállapítani.
A modern családokban a másik fél iránti toleranciát, választásainak és döntéseinek tiszteletben tartását csakis a nyílt kommunikáció fejlesztheti ki.

2. Kapcsolati nézőpont
Minden család felfogható a tagjai közötti kapcsolatok rendszerének. Konfliktusokat szül az a kettősség, amely a törzscsalád (szülők, gyerekek) és az új család (a gyerekek megházasodnak, és új törzscsaládot alapítanak) közötti megváltozott helyzethez való igazodásban létrejön.